Miközben eligazodunk ebben a bonyolult partnerségben, a mesterséges intelligencia hatása egy olyan történetet tár fel, mely messze a felszínen túlmutat, és mely összefonja a technológiai fejlődést, az emberi leleményességet és egy olyan jövő lehetőségét, mely egyszerre hatékony és mélységesen emberi is.
Az MI körüli viták hagyományosan gyakran disztópikus képet festenek, ahol a gépek készen állnak arra, hogy átvegyék a munkánkat (és a hatalmat felettünk). De mi lenne, ha szövetségesként fogadnánk el a „létüket” ahelyett, hogy ellenállnánk ennek a technológiai hullámnak? A mesterséges intelligencia ereje a hétköznapi feladatok automatizálásában, valamint a kreativitásban és innovációban rejlik. Az ember és a gépek közötti évszázados ellentétről egy olyan szimbiózisra váltunk, melyben mindkét entitás „felemel(het)i egymást, és a munkahelyet a páratlan együttműködés színterévé alakít(hat)ja át.
A mesterséges intelligencia integrációját a munkahelyek kiszorulásától való félelem kísérti. Ha azonban mélyebbre ásunk, a történelem másról árulkodik. A technológiai forradalmak az ipari korszaktól az információs korszakig folyamatosan átalakították a munkaerőpiacot, új lehetőségeket teremtve. A kérdés az lesz: Elképzelhető-e, hogy az MI hasonló átalakulás katalizátora lesz, ahol a munkakörök evolúciója nem fenyegetést, hanem elkerülhetetlen és izgalmas fejlődést jelent? Az etikai megfontolások döntő tényezőként jelennek meg, miközben az MI-integráció útvesztőjében navigálunk. Az algoritmusok, az MI szívverése nem mentes az elfogultságoktól. A mesterséges intelligencia megvalósítását irányító erkölcsi iránytűt aprólékosan kell kalibrálni.
A kormányok és a szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak annak biztosításában, hogy az MI erejét felelősségteljesen használják. A kihívás nem csupán a technológia fejlődésében, hanem az azt kísérő etikai felügyeletben is rejlik.
A mesterséges intelligencia nem csupán technológiai eszköz, hanem kulturális befolyásoló tényező is a szervezeteken belül. Az MI-t alkalmazó vállalatok nem egyszerűen alkalmazkodnak, hanem kulturális változást kezdeményeznek. A jövő munkahelye nem csupán a feladatok elvégzésének tere, hanem a folyamatos tanulást, az alkalmazkodóképességet és a gondolkodás sokszínűségét elősegítő környezet. Ez egy olyan vászon, ahol a mesterséges intelligencia az innováció és az együttműködés kultúráját formáló hajtóerő lesz. Elképzelhetünk-e olyan munkahelyet, ahol az MI nem csak a feladatokat könnyíti meg, hanem átalakítja a szervezeti kultúra szövetét?
Az automatizálás és az emberi szükségletek közötti egyensúly fenntartása a szervezeti szinten túl az egyéni jólétre is kiterjed. A munkahely elvesztésétől való félelem nem csak gazdasági, hanem mélyen pszichológiai jellegű. Arra késztet minket, hogy átértékeljük a munkához való viszonyunkat, és mérlegeljük, hogy a mesterséges intelligencia okozta hatékonyságnövekedés harmonikusan megfér-e a munkával való elégedettséggel és a mentális jóléttel. Meg tudjuk-e találni azt az egyensúlyt, mely kielégíti a munkaerő pragmatikus és érzelmi igényeit? A jövőbe tekintve a narratíva túlmutat a technológiai fejlődésen. Olyan tájat vizionál, ahol a mesterséges intelligencia nem helyettesíti, hanem kiegészíti az emberi potenciált.
Az emberek és a gépek együttműködése „szimfóniává”, harmonikus fúzióvá válik, ahol a kreativitás virágzik és az innováció nem ismer határokat.
Ennek a jövőnek az „építészeként” képesek vagyunk-e elfogadni egy olyan valóságot, ahol a mesterséges intelligencia nem csupán eszköz, hanem partner a szakmai utunkban, amely korábban feltáratlan utakat nyit meg a korábban feltáratlan kreativitás és innováció számára?
Összefoglalva, a mesterséges intelligencia hatása a munka és a foglalkoztatás jövőjére a komplexitás, az együttműködés és a kiaknázatlan lehetőségek szálaiból szőtt „faliszőnyeg”. Ahelyett, hogy a félelemnek engednénk, inkább fogadjunk el egy olyan narratívát, mely egy olyan jövőt vizionál, ahol az emberek és a mesterséges intelligencia együtt „táncolnak”. A vászon hatalmas, és a mesterséges intelligencia ecsetvonásai átalakító erejűek lehetnek, feltéve, hogy bölcsen, etikusan és a puszta hatékonyságnövelésen túlmutató vízióval bánunk az ecsettel.
Átalakítja-e az MI a munka értékét?
A Gallup nemrégiben végzett felmérése szerint az amerikai felnőttek 75%-a úgy véli, hogy az MI kevesebb munkahelyet fog eredményezni (David Autor: AI Could Actually Help Rebuild The Middle Class). Ez a félelem azonban megalapozatlan. Az iparosodott világ el van árasztva munkahelyekkel, és ez így is fog maradni.
Négy évvel a Covid-járvány kitörése után az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája a Covid előtti mélypontra esett vissza, miközben a teljes foglalkoztatottság közel hárommillióval a Covid előtti csúcs fölé emelkedett. A születési ráta zuhanása és a munkaerő csökkenése miatt hasonló munkaerőhiány van kibontakozóban az egész iparosodott világban (beleértve Kínát is). Ez nem jóslat, hanem demográfiai tény. Az összes ember, aki 2053-ban betölti a 30. életévét, már megszületett, és nem tudunk többet „csinálni” belőlük.
Hacsak nem változtatunk masszívan a bevándorlási politikán, az Egyesült Államok és más gazdag országok előbb fognak kifogyni a munkaerőből, mint hogy mi elfogynánk a munkahelyekből.
Autor amellett érvel, hogy a mesterséges intelligencia kiemelheti a gazdaság pozitívumait és kiegyenlítheti a negatívumok egy részét. A mesterséges intelligencia képes átalakítani a munkaerőpiacot az emberi szakértelem természetének átformálásával. Az MI lehetőséget kínál arra, hogy kiterjesszük az emberi szakértelem értékét azáltal, hogy „a munkavállalók nagyobb csoportját teszi képessé a szükséges alapképzéssel felvértezve a jelenleg elit szakértők (például orvosok, ügyvédek, szoftvermérnökök és főiskolai professzorok) számára fenntartott, nagyobb téttel bíró döntéshozatali feladatok elvégzésére”. A szakértelem egy adott cél eléréséhez szükséges szakterület-specifikus tudás vagy kompetencia. A szakértelemért magas bért kell fizetni, ha a cél egyszerre szükséges és viszonylag ritka (orvosok, mérnökök és jogászok). Ezzel szemben a kevés szakértelmet és képzést igénylő munkakörök általában alacsony bérekkel járnak (pincérek, portások és iskolai zebraőrök stb.).
A cikk három különböző korszakban vizsgálta a szakértelem történelmi fejlődését: a XIX. század és a XX. század elejének ipari korszakában, az elmúlt évtizedek számítógépes és digitális korszakában, valamint a kialakulóban lévő mesterséges intelligencia korszakában. Az ipari korszakban a tömeges szakértelmet szűken definiálták. A futószalagokon vagy irodákban dolgozó munkásoktól nem volt szükség szakértői ítéletre, sőt, nem is kívánták azt. Ennek eredményeképpen a tömeges szakértői munka szűk eljárási tartalma, mely megkövetelte, hogy a dolgozók kövessék a szabályokat, de kevés mérlegelési jogkört gyakoroljanak, talán egyedülállóan sebezhető volt a technológiai kiszorítással szemben a következő korszakban.
A számítógépek korszaka
A XX. század második felében jelent meg a digitális számítógépes korszak, más néven az információs korszak. A legkülönbözőbb tudományos és üzleti alkalmazások immár pontosan ábrázolhatók voltak szoftverprogramokként. A következő évtizedekben a digitális technológiák teljesítményének és ár-érték arányának exponenciális fejlődése (azaz a jól ismert állatorvosi ló, a Moore-törvény) jelentősen növelte a számítógépek használatát az egyre inkább digitális gazdaságunkban. A számítógépek automatizálták az ipari korszak tömeges szakértelmet igénylő, rutinszerű feladatainak nagy részét, sok középfokú képzettségű termelő és irodai dolgozót felváltva, vagy alacsonyabb képzettségű, alacsonyabb fizetésű munkakörökbe kényszerítve őket.
Ugyanakkor a kifinomult számítógépes eszközök növelték a termelékenységet és az olyan munkakörök értékét, melyek olyan szakértői problémamegoldást és összetett kommunikációs készségeket igényeltek, melyek jellemzően a vezetői, szakmai és műszaki foglalkozásokban fordulnak elő. Bár a számítógépes automatizálás nem terjedt ki, a legtöbb ilyen munkakör kiegészült a fejlett számítógépes eszközökkel. Az 1980-as évek óta jelentősen bővültek az elit szakértelmet igénylő, magasan képzett munkakörök, és az ilyen pozíciók betöltéséhez szükséges magasan képzett munkavállalók keresete folyamatosan emelkedett.
A mesterséges intellgencia kora
Az ipari és a számítógépes forradalomhoz hasonlóan a mesterséges intelligencia is fordulópontot jelent az emberi szakértelem gazdasági értékében. Hogy megértsük, miért, gondoljuk végig, mi különbözteti meg az MI-t a számítástechnika korszakától, melyet most hagyunk magunk mögött. Az MI előtt a számítástechnika alapvető képessége a rutinszerű, procedurális feladatok hibátlan és szinte költségmentes végrehajtása volt. Achilles-sarka az volt, hogy képtelen volt a nem rutinszerű, hallgatólagos tudást igénylő feladatok elsajátítására.
A mesterséges intelligencia képességei pontosan ennek az ellenkezőjét jelentik. Az 1960-as és 1970-es években az MI vezető kutatói közül sokan meg voltak győződve arról, hogy egy generáción belül ki lehet fejleszteni az emberhez hasonló kognitív képességekre képes MI-rendszereket, és jelentős kormányzati támogatásokat kaptak elképzelésük megvalósításához. De végül világossá vált, hogy mindezek a projektek durván alábecsülték az emberhez hasonló intelligenciát mutató gépek kifejlesztésének nehézségeit, mert végső soron nem lehet szoftverként kifejezni az olyan alig értett kognitív képességeket, mint a nyelv, a gondolkodás vagy az érvelés.
A be nem váltott ígéretek és a hype évekig tartó sikertelensége után az 1980-as években felhagytak ezekkel az ambiciózus mesterséges intelligencia-megközelítésekkel, és a csökkent érdeklődés és finanszírozás miatt beköszöntött az úgynevezett „Mesterséges Intelligencia-Tél, mely majdnem »megölte« a területet.
A mesterséges intelligencia az 1990-es években született újjá. Ahelyett, hogy az emberi intelligenciához hasonló intellektust próbáltak volna programozni, a tudományterület a statisztikai, nyers erővel történő megközelítésmódját fogadta el, mely nagy párhuzamos szuperszámítógépek és kifinomult algoritmusok segítségével hatalmas mennyiségű adatban keresett mintákat: ezt a megközelítést széles körben alkalmazzák olyan tudományos alkalmazásokban, mint a nagy energiájú fizika, az elméleti csillagászat és a számítógépes genomika. A mesterséges intelligencia kutatói felfedezték, hogy az ilyen információalapú megközelítés valami olyasmit eredményez, ami az intelligenciához vagy a tudáshoz hasonlít (hogy mennyire az még ugye kérdés). Ráadásul a korábbi programozás-alapú projektekkel ellentétben a statisztikai megközelítések nagyon szépen skálázódtak.
Minél több információval rendelkezünk, minél erősebbek a szuperszámítógépek, minél kifinomultabbak az algoritmusok, annál jobbak az eredmények. A mesterséges intelligencia alapvetően adatközpontú tudományág: egyfajta Szoftver 2.0. Az adatok központi szerepe a közös eleme azoknak a kulcsfontosságú technológiáknak, melyek az elmúlt évtizedekben előremozdították a mesterséges intelligenciát, beleértve a nagy adatmennyiséget és az analitikát a 2000-es években, a gépi és mélytanulást a 2010-es években, és újabban az alapmodelleket, az LLM-eket és a generatív mesterséges intelligenciát.
Az MI figyelemre méltóan hatékonyan képes a hallgatólagos tudás elsajátítására. Ahelyett, hogy keményen kódolt eljárásokra támaszkodna, a mesterséges intelligencia példák alapján tanul, explicit utasítások nélkül sajátítja el a mesteri tudást, és olyan képességeket szerez, melyek birtoklására nem kifejezetten tervezték. Hogyan kapcsolódik ez a munkaerőpiachoz? A mesterséges intelligencia képessége, hogy eltérjen a forgatókönyvtől, hogy a képzés és a tapasztalat alapján improvizáljon, lehetővé teszi számára, hogy szakértői ítéletet hozzon: ez a képesség eddig az elit szakértők hatáskörébe tartozott. Bár még csak gyerekcipőben jár, ez egy „szupererő”. Ahogy a mesterséges intelligencia szakértői ítélőképessége az elkövetkező években egyre megbízhatóbbá, élesebbé és hozzáférhetőbbé válik, úgy válik majd szinte mindenütt jelenvalóvá a munkánkban. Elsődleges szerepe az lesz, hogy tanácsot adjon, felkészítse és figyelmeztesse a döntéshozókat a szakértői ítélet alkalmazása során.
A gépi elme valódi ígérete
Az MI-technológiák komoly munkaerő-piaci kihívások (például a középbéres, közepes képzettséget igénylő állások csökkenő lehetőségei) kezelésére alkalmasak azáltal, hogy a kevésbé szakértő munkavállalók eljárási ismereteit kiegészítik, és lehetővé teszik számukra a szakértői döntéshozatali képességeket igénylő feladatok elvégzését. A mesterséges intelligencia lehetővé teheti, hogy a kiegészítő ismeretekkel rendelkező munkavállalók szélesebb köre végezze el a jelenleg az elit szakértőknek, például orvosoknak, ügyvédeknek, kódolóknak és pedagógusoknak tulajdonított, nagyobb tétekkel járó döntéshozatali feladatokat. Ez javítaná a főiskolai végzettséggel nem rendelkező munkavállalók munkahelyeinek minőségét, mérsékelné a jövedelmi egyenlőtlenségeket, és (hasonlóan ahhoz, amit az ipari forradalom tett a fogyasztási cikkek esetében) csökkentené az olyan kulcsfontosságú szolgáltatások költségeit, mint az egészségügy, az oktatás és a jogi szakértelem.
A szerencsésebbek számára a munka célt, közösséget és tiszteletet biztosít ma. A munkahelyek jelentős kisebbségének minősége, méltósága és tisztelete azonban az elmúlt négy évtizedben „erodálódott”, ahogy a „számítógépesítés” előre menetelt, és az egyenlőtlenségek egyre jobban elhatalmasodtak. A mesterséges intelligencia által az emberiségnek kínált egyedülálló lehetőség az, hogy visszafordítsa ezt az áradatot: hogy az emberi szakértelem jelentőségét, hatókörét és értékét a munkavállalók szélesebb köre számára kiterjessze.
Ez nemcsak a jövedelmi egyenlőtlenségeket csökkentheti és az olyan kulcsfontosságú szolgáltatások, mint az egészségügy és az oktatás költségeit mérsékelheti, hanem segíthet visszaállítani azt a minőséget, tekintélyt és cselekvőképességet, melyet túl sok munkavállaló és munkahely végleg úgy tűnt, hogy elvesztett. Ez az alternatív út nem a mesterséges intelligencia fejlődésének elkerülhetetlen vagy belső következménye. Technológiailag azonban plauzibilis, gazdaságilag koherens és erkölcsileg meggyőző. Felismerve ezt a potenciált, nem azt kell megkérdeznünk, hogy mit tesz majd velünk az MI, hanem azt, hogy mit akarunk, hogy tegyen értünk.
Tévhitek a munka jövőjéről
A munka jövőjéről nem nagyon lehet beszélni. Akárcsak az időjárás előrejelzése, ez is egy összetett ökoszisztéma, tele változó, kavargó entitásokkal. A februári balatonfüredi időjárás nem olyan fontos, mint az októberi időjárás. Más a kilátása egy 23 éves gyári munkásnak Csengtuban, mint egy budapesti FinTech-elemzőnek. Persze vannak olyan megatrendek, mint az iparosodás okozta globális felmelegedés. De ahhoz, hogy egy adott kerületről, régióról vagy városról bármi érdemlegeset mondhassunk, mélyebbre kell ásnunk mindig. A munka jövője kifejezés túl tág ahhoz, hogy értelmes legyen. Az emberek, iparágak, készségek, piacok, vállalatok, szabályok és gazdaságok nagyon különböző csoportjait foglalja magában. Ahogy az időjárás a különböző légköri elemek kölcsönhatását foglalja magában, úgy a munka világát is számos tényező befolyásolja, például a technológiai fejlődés, a gazdasági trendek és a társadalmi változások. Mindkét rendszer a kölcsönhatásban lévő elemek árnyalt megértését igényli a megalapozott előrejelzések és döntések meghozatalához.
I. A ChatGPT elveszi a munkahelyeinket
Mindannyian játszottunk már nagy nyelvi modellekkel (LLM), mint például a ChatGPT. Ami felveti a kérdést, vajon a ChatGPT-hez hasonló okos chatrobotok elveszik majd a munkánkat? Egy tavaly májusi jelentés szerint a mesterséges intelligencia volt felelős az akkoriban megszűnt amerikai munkahelyek mintegy 5%-áért. A technológiai ipar és az LLM-ek hatását emlegetik. Amerika hét legnagyobb technológiai cége 4,6 milliárd dollárral növelte piaci értékét, a ChatGPT 2022 novemberi indulása óta. Az új technológia munkára gyakorolt hatásának történetére visszatekintve azt sugallná, hogy az új technológia néhány munkahelyet megsemmisít, és sokkal többet tesz lehetővé. Ki gondolta volna például, hogy 2022-ben Prompt Mérnökökre lesz szükségünk? Az MI-eszközöket az általánosabb, évtizedek óta dübörgő automatizálási trendben kell látni. Tanulva a Lotus 1-2-3 esetéből, vajon a ChatGPT-hez hasonló feltörekvő technológiák munkanélküliséghez vezetnek? Hiszen tudjuk, hogy mi történt a könyvelői és számviteli munkahelyekkel, miután az 1980-as években innovatív új szoftvereket vezettek be.
II. A legtöbb munkavállalónak van munkája
A 3.3 milliárd globális munkavállalóból 2022-ben mintegy 2 milliárdan dolgoztak informális foglalkoztatásban. Ez azt jelenti, hogy munkájukat nem szabályozzák vagy védik a munkaügyi törvények, és nem rendelkeznek társadalombiztosítási juttatásokkal és jogi védelemmel. A világ foglalkoztatott népességének mintegy 60%-a dolgozott az informális gazdaságban. Bármely jövőbeli munka ökoszisztémának biztosítania kell néhányat azokból a történelmi előnyökből, melyeket a munka nyújtott, legfőképpen az anyagi biztonságot. A nagybetűs MUNKA fogalma lassan fog megszűnni. Továbbra is szükség lesz munkaszerződésekre. A technológia által lehetővé tett foglalkoztatási minták meg fognak változni. De a munka (még) nem halott. Valójában a legfontosabb munkánk még előttünk áll: hogy sikeresebb, sikeresebb és harmonikusabb társadalmakat építsünk.
III. Majdnem mindenki már otthonról dolgozik
Egy nemrégiben készült felmérés szerint az amerikai munkavállalók 55%-a nem otthonról dolgozik. Az ONS adatai szerint az Egyesült Királyságban a munkavállalók 69%-a nem dolgozik otthonról. Az Egyesült Államokban 45%-uk, az Egyesült Királyságban pedig kevesebb mint egyharmaduk dolgozik otthonról. Többen dolgoznak üzletekben, kórházakban, gyárakban, futárszolgálatokon és éttermekben, mint otthon.
IV. A Web3 lényegtelen a jövő szempontjából
Hogyan mérjük egy adott új technológia fejlődését? A ChatGPT esetében ez egyszerű volt. Két hónap alatt elérte a 100 millió felhasználót. Sokkal gyorsabban, mint a TikTok (9 hónap) és az Instagram (30 hónap). A Web3 esetében az emberek tévesen a Bitcoin árát nézik. De a Web3 közösség céljai között szerepel egy új infrastruktúra kiépítése az internet problémáinak kiváltására, a jobb adatvédelem eszközeinek biztosítása, igazságosabb pénzügyi üzleti modellek lehetővé tétele.
A Web3 munka-infrastruktúra esetében ez magában foglalja a szabadúszó platformok lehetővé tételét, a munkavállalók számára a karrier-igazolványaik biztonságos tárolását és megosztását, valamint a közös projektekben való részesedést. Ez nem mérhető egyetlen gyilkos alkalmazással, ez egy olyan infrastruktúra, melyet a színfalak mögött fogunk használni az elkövetkező évtizedekben. A Web3 nem irreleváns, a szellem kiszabadult a palackból. Az ötletek itt vannak, hogy maradjanak, az eszközökre viszont még egy kicsit várni kell.
(Kiemelt kép: Unsplash+)
