(Kiemelt kép: Unsplash+)
Még ha nem is feltétlenül értünk egyet abban, hogy mit tartogat számunkra a munka jövője, egy dolog biztos: a munka jellege és értelme jelentősen meg fog változni, új lehetőségeket és perspektívákat kínálva. Hogyan lehet az „agyat behálózó” technológiát hasznosítani, hogy olyan lehetőségek világát teremtsük meg, melyet néhány évtizeddel ezelőtt még elképzelni sem lehetett volna.
Az innovációtól az augmentációig
Az ipari forradalom megjelenése az 1700-as évek végén fordulópontot jelentett az emberiség történelmében: megteremtette az alapját az ember és a gépek közötti gyümölcsöző és egyre növekvő kapcsolatnak. A gőzgép soha nem látott földrajzi függetlenséget biztosított: a gyárakat az elsődleges energiaforrást jelentő folyókon kívül is meg lehetett építeni, a közlekedés (és így a felfedezés) pedig nemcsak gyorsabbá, hanem biztonságosabbá és kevésbé nehézkessé is vált. A következő évtizedekben számos további találmány következett, és ezekkel együtt egyre nagyobb kíváncsiság és az innováció iránti vágy is megjelent, ami a XIX. század utolsó harmadában elindította a technológiai forradalmat. Az elektromosság, az automobilok és a távírás további szabadságfokokat biztosított az emberek hivatásának és életmódjának. Ehhez a tendenciához még inkább hozzájárult a digitális forradalom megjelenése az 1980-as években, mely megajándékozott minket a személyi számítógéppel és az internettel. Ezeknek a technológiáknak a későbbi fejlődése azt eredményezte, hogy az emberi képességek kiterjesztéseként gyakran alkalmazták őket, mind a szakmai, mind a szabadidős gyakorlatokban. A digitális termékek szabadon hozzáférhetővé váltak, az információ pillanatok alatt „lekérdezhetővé” vált, a társadalmi kommunikáció pedig minden eddiginél könnyebbé vált. Mi (talán kissé akaratlanul is) az „emberi augmentáció” korszakába léptünk.
Vajon nélkülözhetőek vagyunk vagy sem?
A technológia szüntelen, exponenciális növekedésének köszönhetően most a negyedik ipari forradalom küszöbén állunk: a mesterséges intelligencia és a robotok integrálása történik a munkafolyamatainkba éppen. Primitív robotrendszereket már számos iparágban alkalmaztak, elsősorban fizikailag megterhelő, veszélyes vagy ismétlődő feladatok elvégzésére. A következő lépés a magasabb szintű kognitív készségeket igénylő szakmákban való alkalmazásuk lesz: valami, amiről sokan azt hitték, hogy csak ránk, emberekre jellemző. Ez a kilátás érthető módon bizonyos fokú aggodalmat kelt a munkahelyek biztonságával kapcsolatban, és azt a gondolatot kelti, hogy hamarosan elérkezünk a munka végéhez (ezt a forgatókönyvet Yuval Noah Harari történész vázolta fel Homo Deus című könyvében). Bár egy ilyen forgatókönyv megvalósulásának esélye természetesen nem zérus, az augmentatív technológiák óvatos és körültekintő fejlesztése eltéríthet minket ettől a meglehetősen „disztópikus jövőtől”, és olyan tulajdonságokkal gazdagíthat bennünket, melyek szükségesek az adatvezérelt gazdaságban való érvényesüléshez.
Augmentáció és teljesítménynövelés
Az emberi képességek fokozásának számos területét vizsgálták már. Ezek a globális gazdaságban való alkalmazás növekvő valószínűsége szerint a következők: neurotechnológia, nootropikus szerek, genetikai módosítás és agy-számítógép interfészek. A neurotechnológia célja azoknak a mechanizmusoknak a feltárása, melyek segítségével az emlékek tárolódnak és előhívódnak. Ha sikerrel járnak, ezeket a mechanizmusokat egy implantátummal ki lehetne egészíteni e képességek fokozása érdekében. Az emlékezet kódolásának még mindig kezdetleges ismereteink és a szükséges nagy fokú invazivitás miatt azonban ez a megközelítés tekinthető a legspekulatívabbnak az összes közül. A nootropikumok, vagy más néven „okos gyógyszerek” olyan kémiai vegyületek, melyek képesek a kognitív képességek javítására. Annak ellenére, hogy állítólag gyakran használják őket diákok és Szilícium-völgyi Vezetők, nem végeztek rajtuk hosszú távú biztonsági vizsgálatokat, és továbbra is az idegtudomány és az orvostudomány egyik leghevesebben vitatott témája. A génszerkesztés ígéretesnek bizonyult az emberi embriókban előforduló veleszületett rendellenességek felszámolására; azonban továbbra sem világos, hogy a DNS biztonságosan módosítható-e a már létező embereken. Ráadásul genomunk nagy mérete miatt a génmódosítások következményeit rendkívül nehéz megjósolni, és az ezzel járó etikai kihívások mélyrehatóak. Ezért ésszerűnek tűnik az a feltételezés, hogy ezt a technikát a közeljövőben nem fogják az emberi augmentáció eszközeként használni.
Az agy-számítógép interfész (BCI) az idegtudományok és a mérnöki tudományok jelenlegi ismereteit használja ki, hogy lehetővé tegye külső eszközök önkéntes, gondolat alapú vezérlését. Azért tűnik ez a legmegfontoltabb és legmegvalósíthatóbb útnak az emberi augmentáció felé, mert nem avatkozik bele magába az agyműködésbe (és ezért megőrzi emberi tulajdonságainkat), és gyors fejlődési ütemet is mutat. Érdemes a nem invazív BCI-technológia lehetséges integrációját megvizsgálni gazdaságunkban, és röviden bemutatni, milyen ajtókat nyithat meg számunkra.
Nem invazív BCI: a mesterséges intelligencia beépítése
Az agyi képalkotó és rögzítési technikák terén a közelmúltban elért eredmények lehetővé tették a feladat végrehajtásához szükséges parancsokat tartalmazó agyi jelek kinyerését. Az agyi jelek felvételének különböző módozatain belül megkülönböztetünk invazív, félinvazív és nem invazív technikákat. Az invazív és a félinvazív BCI-k a rögzítő elektródák agyszövetbe, illetve az agyfelszínre történő beültetésével járnak. Ehhez a koponya megnyitása szükséges, és csak a betegség sebészeti beavatkozással történő kezelésének ürügyén végezhető el. A nem invazív módszerek áthidalják ezt a problémát, és gyorsabb előrehaladást tesznek lehetővé az augmentációs kutatásban. Különösen kiemelkedő technikák az elektroenkefalográfia (EEG), mely közvetlenül rögzíti az agy elektromos aktivitását, és a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI), az agyi aktivitás közvetett mérése a metabolikusan aktív neuronokhoz szállított oxigéndús vér kimutatásán keresztül.
Bár még mindig gyerekcipőben jár, és többnyire laboratóriumok belső terére korlátozódik, a nem invazív BCI egyre inkább alkalmasnak bizonyul az aggyal való kapcsolattartásra. Az agyi jelek rögzítése és feldolgozása lehetővé teszi azok parancsokká történő lefordítását, melyek aztán egy külső mechanikus vagy elektromos kimeneti eszközbe táplálhatók a kívánt művelet végrehajtása érdekében. A végső cél az, hogy az ilyen kimeneti eszközöket kizárólag gondolataink (agyi jelek) segítségével lehessen vezérelni. Hasonlóképpen, az ilyen eszközökből származó információkat vissza lehetne táplálni az agyba, hogy beállítsa és finomítsa a vezérlőjeleket. Ezt az elképzelést különböző tanulmányokban már megvalósították, elsősorban a kommunikáció helyreállítása érdekében a bezártság-szindrómában, agyi érkatasztrófában vagy neurodegeneratív betegségekben szenvedő embereknél. Valójában a legtöbb alkalmazás klinikai környezetben történt; azonban nyilvánvaló a BCI szélesebb körű alkalmazása az emberi augmentációra, és időnkénti nem klinikai tanulmányok is kezdtek megjelenni. 2008-ban a Washingtoni Egyetem kutatói bemutatták egy humanoid robot irányítását vizuálisan kiváltott EEG-válasz segítségével. A robot a kameráin keresztül a találkozó tárgyak képeit továbbította vissza a felhasználónak, aki ezután a képre való puszta figyeléssel kiválasztott egy adott tárgyat, és a robot felvette azt. Továbbá egy 2016-os, a Minnesotai Egyetemen végzett tanulmány bemutatta egy robotkar EEG-alapú vezérlését az „elérni és megragadni” feladatok elvégzéséhez.
Az ilyen tanulmányok rávilágítanak a BCI-ben rejlő augmentatív potenciálra; a kereskedelmi bevezetést azonban még mindig korlátok akadályozzák. Az EEG és az fMRI egyik fő korlátja a túlzott zajterhelés. A mesterséges intelligencia egyik ágát, a gépi tanulást használják e zaj kiszűrésére, hogy tisztább agyi jeleket kapjanak. Ez a folyamat azonban nagyon alacsony hatékonyságú, ezért a gépi tanulás fejlődése elengedhetetlen feltétele a BCI-technológia fejlődésének. Egy másik korlát a BCI-k viszonylag alacsony információátviteli sebessége, mely jelenleg 1,0 bit/sec [11], ami körülbelül egymilliószor lassabb, mint egy átlagos internetkapcsolat. Ezeket a korlátokat le kell küzdeni ahhoz, hogy a BCI-technológia kilépjen a gyermekcipőben járó korszakból, és ténylegesen be is épüljön a gazdaságunkba.
Az emberi lehetőségek csúcspontján túl
Az orvostudomány területén a BCI-technológia már megkezdte az átmenetet a laboratóriumból a való világba, rendkívül pozitív eredményekkel. A következő lépés számos más iparág átalakítása lesz. Az alábbiakban olyan ágazatok listáját mutatjuk be (mindegyik rövid gyakorlati példákkal), melyek profitálhatnának a BCI-alapú alkalmazásokból:
Jog: Az esküdtszéki ítéletek pontosságát növelni lehetne az fMRI segítségével a vádlott agyi aktivitási mintáinak megfejtésére. A bizonyítékok (pl. egy gyilkos fegyver) puszta bemutatásából kiderülhetne, hogy a vádlott felismeri-e azt vagy sem.
Közlekedés: A közlekedés minden területén hasznára válna egy olyan BCI, mely figyeli a járművet irányító személy agyi fáradtságszintjét, ezáltal jelentősen csökkentve a balesetekkel kapcsolatos halálos áldozatok számát. Továbbá hasonló BCI-ket lehetne alkalmazni más olyan szakmákban is, amelyek a biztonság garantálása érdekében nagy fokú szellemi éberséget igényelnek.
Oktatás: A BCI-k alkalmazása a diákok figyelmének, elkötelezettségének és kognitív terhelésének nyomon követésére a tanulási arány jelentős növekedéséhez vezethet. Ezek az intézkedések segíthetnek a tanároknak abban, hogy a tananyagot az adott csoport szintjéhez igazítsák, és így maximalizálják a tanulási eredményt.
Űrhajózás: Az űrhajósok nagy hasznát vennék az agyvezérelt exoskeletonokon keresztül történő fizikai erősítésnek. Például az olyan veszélyes feladatokat, mint az űrséták, az űrhajón belül az űrhajósok által irányított robotok végezhetnék. Hasonlóképpen, az ilyen exoskeletonok a földi emberek számára is előnyösek lehetnek, akiknek a foglalkozása fizikailag megerőltető vagy biztonsági kockázatokat rejt magában.
Szórakozás: A játék és a szórakozás átalakulhatna a hagyományos interfészek, például a joystickok kiegészítésével. Ez nemcsak a játékot gyorsítaná fel, hanem több művelet egyidejű végrehajtását is lehetővé tenné, ami élénkebb felhasználói élményt eredményezne.
Művészetek: A művészetek területét egy újabb „modalitással” lehetne bővíteni a BCI alkotóeszközként való felhasználásával.
Biztonsági megfontolások
A BCI-vezérelt technológiák lehetséges alkalmazása, mint minden más technológiai forma esetében, egy sor biztonsági aggályt is felvet. Meg lehet-e hackelni ezeket a technológiákat? Valaki irányíthatja-e az augmentatív eszközeimet, hogy a saját előnyére vagy a hátrányomra használja őket? A BCI biztonsági kutatásában proaktívan kell eljárnunk, hogy garantáljuk a tévedhetetlenséget és a biztonságot, mielőtt ez a technológia bekerül a mindennapi életünkbe. Továbbá a törvényhozóknak kellően árnyalt jogszabályokat kell elfogadniuk a BCI-k használatáról, és meg kell határozniuk a felelősséget a hibás működés esetén.
Transzformáció és szimbiózis
Az emberi evolúció a lineáris fejlődésre van hangolva. A technológiai fejlődés azonban megsérti ezt a linearitást. Az 1980-as évek digitális forradalma óta exponenciálisan fejlődött, és ez a tendencia valószínűleg folytatódni fog. Ez azt jelenti, hogy a BCI-technológia (bár látszólag még messze van) hamarabb lesz kész a kereskedelmi használatra, mint gondolnánk. Ez természetesen felveti a kérdést: készen állunk-e rá? Jelenleg a válasz még mindig eléggé megfoghatatlannak tűnik. Úgy tűnik, hogy az emberiség mindig is furcsa, szinte veleszületett ellenszenvet tanúsít az új technológiákkal szemben; mégis, miután eltelt egy kis idő, a többség lelkesedik érte. Ezért hihetőnek tűnik, hogy a kezdeti ellenérzések után talán boldogan integráljuk majd a BCI-t a mindennapjainkba, nem csak azért, hogy gazdaságilag relevánsak maradjunk, hanem azért is, hogy folyamatosan a határainkon túlra toljuk magunkat: ami az ipari forradalom óta alapvető jellemzőnk. Gondoljunk csak bele egy percre, milyen új dolgokat tudnánk megvalósítani, ha nem lennének a biológia korlátai? Mi lenne, ha a gondolatainkat nem korlátozná az a két-három elem, amit egyszerre tudunk a munkamemóriánkban tartani? Mi lenne, ha az artikuláció fizikai akadálya nélkül fejezhetnénk ki magunkat? Évszázadokon át tartó fejlődéssel bizonyítottuk, hogy fajként akarunk előrehaladni, a legkülönbözőbb tudományágakban. Most a lehetőségek olyan szintjének elérésének hajnalán vagyunk, amely 50 évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Ennek a szüntelen fejlődési törekvésnek köszönhetően hívtuk életre ezt a fantasztikus technológiát. Talán eljött az idő, hogy a technológia viszonozza ezt a szívességet.
A kiterjesztett mentalitás kora
A közeljövőben egy mesterséges intelligencia asszisztens fog otthonosan mozogni a fülünkben, és suttogva ad útmutatást, miközben a mindennapi rutinunkat végezzük. Aktív résztvevője lesz az életünk minden területének, hasznos információkkal lát el, amikor a zsúfolt boltok sorai között böngészünk, amikor a gyerekeinket a gyermekorvoshoz visszük, vagy amikor otthonunkban a szekrényből kiveszünk valami harapnivalót. Minden élményünkett közvetíti, beleértve a barátainkkal, rokonainkkal, munkatársainkkal és idegenekkel való társas érintkezéseinket is. Természetesen a „közvetíteni” szó csak egy eufemizmus arra, hogy a mesterséges intelligencia befolyásolhassa, hogy mit teszünk, mondunk, gondolunk és érzünk. Sokan hátborzongatónak fogják találni ezt a fogalmat, mégis, mint társadalom, elfogadjuk ezt a technológiát az életünkbe, és hagyjuk, hogy folyamatosan barátságos hangok oktassanak minket, melyek olyan ügyesen tájékoztatnak és irányítanak minket, hogy hamarosan azon fogunk csodálkozni, hogyan is élhettünk valaha a valós idejű segítség nélkül.
Amikor a „mesterséges intelligencia asszisztens” kifejezést használjuk, a legtöbb embernek az olyan régimódi eszközök jutnak eszébe, mint a Siri vagy az Alexa, melyek lehetővé teszik, hogy szóbeli parancsokkal egyszerű kéréseket intézzünk. Ez nem a megfelelő mentális modell. Ez azért van, mert a következő generációs asszisztensek tartalmazni fognak egy új összetevőt, mely mindent megváltoztat: ez a kontextustudatosságot. Ez a további képesség lehetővé teszi majd, hogy ezek a rendszerek ne csak arra válaszoljanak, amit mondunk, hanem a körülöttünk lévő látványra és hangokra is, melyeket az MI-alapú eszközök kamerái és mikrofonjai rögzítenek, és melyeket a testünkön viselünk majd.
Akár várjuk, akár nem, a kontextustudatos mesterséges intelligencia asszisztensek 2024-ben érik el a társadalmat, és néhány éven belül jelentősen megváltoztatják a világunkat, hatalmas képességek áradatát szabadítva el, a magánéletet és az emberi cselekvőképességet fenyegető új kockázatok áradatával együtt. Pozitívum, hogy ezek az asszisztensek mindenhol értékes információkkal fognak ellátni, pontosan összehangolva azzal, amit éppen teszünk, mondunk vagy nézünk. Az útmutatás olyan gördülékenyen és természetesen történik majd, hogy úgy fogjuk érezni, mintha szupererőnk lenne: egy hang a fejünkben, mely mindent tud, a kirakatban lévő termékek leírásától kezdve a kirándulás közben elhaladó növények nevén át a hűtőszekrényben szétszórt hozzávalókból elkészíthető legjobb ételig. A negatív oldalról viszont ez a mindig jelenlévő hang rendkívül meggyőző, sőt manipulatív lehet, ahogyan a mindennapi tevékenységeink során segít bennünket, különösen akkor, ha a vállalatok ezeket a megbízható asszisztenseket célzott beszélgetéses reklámok bevetésére használják.
A mesterséges intelligencia manipulációjának kockázata csökkenthető, de ehhez az kell, hogy a politikai döntéshozók erre a kritikus kérdésre összpontosítsanak, melyet eddig nagyrészt figyelmen kívül hagytak. Természetesen a szabályozóknak nem volt sok idejük: a technológia, mely a kontextustudatos asszisztenseket életképessé teszi a széles körben való használatra, még csak kevesebb mint egy éve áll rendelkezésre. A technológia neve Multi-Modal Large Language Models, és ez az LLM-ek új osztálya, mely nem csak szöveges utasításokat, hanem képeket, hangot és videót is képes bemenetként elfogadni. Ez jelentős előrelépés, hiszen a multi-modális modellek hirtelen saját szemet és fület adtak a mesterséges intelligencia rendszereknek, és ezeket az érzékszerveket fogják használni a körülöttünk lévő világ felmérésére, miközben valós időben adnak útmutatást.
Az első mainstream multimodális modell az Open AI által 2023 márciusában kiadott ChatGPT 4 volt. A legutóbbi nagy belépő ezen a téren a Google Gemini LLM volt, melyet nemrég jelentettek be. A legérdekesebb nóvum a Meta AnyMAL nevű multimodális LLM-je, mely már a mozgásjeleket is figyelembe veszi. Ez a modell túlmutat azon, hogy „szemet és fület” ad a mesterséges intelligenciához, és lényegében hozzáad egy vestibuláris mozgásérzékelést. Ezzel egy olyan MI asszisztenst lehetne létrehozni, mely nem csak lát és hall mindent, amit tapasztal, hanem még a fizikai mozgásállapotot is figyelembe veszi.
Mivel ez az MI-technológia már elérhető a fogyasztók számára, a vállalatok sietve építik be őket olyan rendszerekbe, melyek látják és hallják az életünket, és végigvezetnek a mindennapi interakcióinkon. Ez azt jelenti, hogy olyan kamerát, mikrofont és mozgásérzékelőket helyeznek el a testünkön, melyek képesek táplálni az MI-modellt, és lehetővé teszik, hogy az egész életünk során kontextustudatos segítséget nyújtson. A legtermészetesebb hely, ahol ezeket az érzékelőket elhelyezhetjük, a szemüveg, mivel így biztosítható, hogy a kamerák a mi tekintetünk irányába nézzenek. A szemüvegen (vagy fülhallgatón) elhelyezett sztereomikrofonok a hangokat is térbeli hűséggel rögzíthetik, így az MI megismerheti, hogy milyen irányból érkeznek a hangok: például kutyaugatás, dudáló autók és síró gyerekek.
Véleményünk szerint a Meta az a vállalat, mely jelenleg élen jár ezen a téren. Néhány hónappal ezelőtt kezdték el árulni a Ray-Ban okosszemüvegük új verzióját, melyet úgy konfiguráltak, hogy támogassa a fejlett MI modelleket. A nagy kérdés (amikor nyomon követnek minket), hogy ebbe a megoldásba mikor fogják bevezetni a kontextustudatos mesterséges intelligencia segítségnyújtáshoz szükséges szoftverét. Ez már nem ismeretlen tavaly december 12-én kezdték meg a korai hozzáférést az MI funkciókhoz, melyek figyelemre méltó képességeket tartalmaznak. A bemutatkozó videóban Mark Zuckerberg prezentálta, hogy az MI asszisztenst arra kérte, hogy javasoljon egy nadrágot, mely illik az éppen kinézett ingéhez. Az ügyes javaslatokkal válaszolt. Hasonló útmutatást lehetne adni főzés, vásárlás, utazás és természetesen társasági élet közben is. Az asszisztens pedig kontextustudatos lesz, például emlékeztet minket, hogy vásároljunk macskaeledelt, ha egy állatkereskedés mellett sétálunk el.
Egy másik nagynevű cég a Humane, mely egy kamerákkal és mikrofonokkal ellátott viselhető kitűzőt fejlesztett ki, és szintén mesterséges intelligenciával támogatott segítséget ígér a felhasználóknak. Eszközeiket 2024 elején kezdik szállítani, és valószínűleg a hardcore techrajongók fantáziáját is megragadják majd. Ennek ellenére személy szerint úgy véljük, hogy a szemüvegen viselt szenzorok hatékonyabbak, mint a testen viselt szenzorok, mivel érzékelik a tekintet irányát, és mivel a látóvonalhoz hozzáadott vizuális elemeket is tartalmazhatnak. Ezek a vizuális elemek ma még egyszerű átfedések, de az elkövetkező öt évben gazdag és magával ragadó vegyes valóságélményekké válnak.
Függetlenül attól, hogy ezeket a kontextustudatos MI asszisztenseket érzékelős szemüvegek, fülhallgatók vagy kitűzők teszik lehetővé, a következő néhány évben széles körben elterjednek majd. Ez azért van így, mert hatékony funkciókat kínálnak majd az idegen nyelvek valós idejű fordításától kezdve a minket körülvevő világról szóló történelmi tartalmakig. Ezek az eszközök még azt a szórakoztató vegyes valóság (MR) technológiát is lehetővé tehetik, a kontextustudatos médialejátszókat, melyek a zenei élményeket a környezetünkhöz igazítják, így az életünk a saját filmzenéjének megjelenését és hangulatát adják. De a legfontosabb, hogy ezek az eszközök valós idejű segítséget nyújtanak majd a társas interakciók során, emlékeztetve minket az utcán találkozó munkatársak nevére, vicces dolgokat javasolva a beszélgetés szüneteiben, sőt, finom arc- vagy hangjelzések alapján (akár az ember számára nem érzékelhető, de az MI által könnyen felismerhető mikrokifejezések alapján) figyelmeztetve minket, ha a beszélgetőpartnerünk bosszús vagy unatkozik.
Igen, a „suttogó” mesterséges intelligencia asszisztensek mindenkit bájosabbnak, intelligensebbnek, szociálisan tudatosabbnak és potenciálisan meggyőzőbbnek fognak tüntetni, mivel valós időben „edzenek” minket. És ez egy „fegyverkezési verseny” lesz, ahol az asszisztensek azon dolgoznak majd, hogy előnyhöz juttassanak minket, miközben megvédenek minket mások meggyőzésétől. Természetesen a legnagyobb kockázatot nem az jelenti, hogy a mesterséges intelligencia asszisztensek beleavatkoznak a barátainkkal, családtagjainkkal és romantikus érdeklődési körünkkel folytatott csevegésünkbe. A legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy a vállalati vagy kormányzati szervek hogyan tudják bevetni a saját programjukat, lehetővé téve a beszélgetések befolyásolásának erőteljes formáit, amelyek az MI által generált, személyre szabott tartalommal céloznak meg minket, hogy maximalizálják az egyes személyekre gyakorolt hatást. A nyilvánosságot a személyre szabott mesterséges intelligencia rendszerek manipulatív kockázatairól való felvilágosítás érdekében a Responsible Metaverse Alliance a Minderoo Pictures finanszírozásával nemrégiben elkészítette az Elveszett adatvédelem című rövidfilmet. Amint az alább látható, a háromperces videó nagyon világossá teszi a célzott befolyásolás lehetőségét.
Van választásunk?
Sok ember számára az a gondolat, hogy az MI asszisztensek a fülükbe suttogjanak, olyan hátborzongató forgatókönyv, melyet el akarnak kerülni. A probléma az, hogy ha egyszer a felhasználók jelentős százalékát erős MI-eszközök edzik, akkor azok, akik elutasítják a funkciókat, hátrányba kerülnek. Valószínűleg az MI-coaching a társadalom alapvető társadalmi normáinak részévé válik majd, és mindenki, akivel találkozunk, elvárja, hogy beszélgetés közben valós időben információkat kapj majd róluk. Bunkósággá válhat, ha megkérdezünk valakit, hogy mivel foglalkozik, vagy hol nőtt fel, mert ezek az információk egyszerűen megjelennek majd a szemüvegében, vagy a fülébe súgják. Ha pedig valami okosat vagy éles látót mondunk, senki sem fogja tudni, hogy mi magunk találtuk-e ki, vagy csak a fejünkben lévő mesterséges intelligencia asszisztens mondogatja. Tény, hogy egy olyan új társadalmi rend felé tartunk, melyben nem csak befolyásol bennünket a mesterséges intelligencia, hanem a vállalatok által biztosított mesterséges intelligencia-eszközökkel ténylegesen kibővítik szellemi és szociális képességeinket.
Ezt a technológiai trendet „kiterjesztett mentalitásnak” nevezzük, és bár szerintünk elkerülhetetlen, azt hittük, hogy több időnk van, mielőtt olyan MI-termékek kerülnek piacra, melyek irányítják mindennapi gondolatainkat és viselkedésünket. De a legújabb fejlesztésekkel, mint például a kontextustudatos LLM-ek, már nincsenek technikai akadályok. Ez közeleg, és valószínűleg fegyverkezési versenyhez fog vezetni, melyben a Big Tech titánjai a dicsekvési jogért küzdenek, hogy ki tudja a legerősebb mesterséges intelligencia-irányítást a szemünkbe és a fülünkbe pumpálni. És persze ez a vállalati nyomás veszélyes digitális szakadékot hozhat létre azok között, akik megengedhetik maguknak ezeket az intelligenciafejlesztő eszközöket, és azok között, akik nem. Vagy ami még rosszabb, azokat, akik nem engedhetik meg maguknak az előfizetési díjat, arra kényszeríthetik, hogy elfogadják a szponzorált hirdetéseket, melyeket az agresszív, mesterséges intelligencia által vezérelt beszélgetéses befolyásoláson keresztül közvetítenek.
Tényleg ezt a jövőt akarjuk?
Olyan világban fogunk élni, ahol a vállalatok szó szerint hangokat ültethetnek a fejünkbe, melyek befolyásolják a tetteinket és a véleményünket. Ez az MI-manipuláció problémája, és ez annyira aggasztó, hogy sürgősen szükségünk van az olyan MI-rendszerek agresszív szabályozására, melyek valós időben „bezárják a hurkot” az egyes felhasználók körül, érzékelve személyes cselekedeteinket, miközben egyéni befolyást gyakorolnak ránk. Sajnos a Fehér Ház nemrégiben kiadott, a mesterséges intelligenciáról szóló végrehajtási rendelete nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, míg az EU nemrégiben elfogadott AI ACT csak érintőlegesen érintette azt. Pedig hamarosan olyan fogyasztói termékek árasztják el a piacot, melyek célja, hogy egész életünk során irányítsanak minket. Ahogy belevágtunk 2024-be, őszintén reméljük, hogy a politikai döntéshozók világszerte a figyelem középpontjába helyezik a mesterséges intelligencia által vezérelt társalgási befolyásolás veszélyeit, különösen, ha azt kontextustudatos asszisztensek nyújtják. Ha átgondoltan kezelik ezeket a kérdéseket, a fogyasztók élvezhetik az MI útmutatás előnyeit anélkül, hogy az a társadalmat veszélyes útra terelné.
