Mi az, ami arra ösztönöz minket, hogy folyamatosan dokumentáljuk az életünket, és miért érezzük úgy, hogy feltétlenül szükségünk van arra, hogy a közösségi médiában posztoljuk azokat a dolgokat, amiket megteszünk? Hogyan kapcsolódik ez ahhoz a képhez, melyet online igyekszünk fenntartani, és az offline önértékelésünkhöz? Mi az, ami posztolásra érdemes, és miért csak a „jó” dolgokat jelenítjük meg, a rosszat pedig elrejtjük?
Úgy véljük, hogy elsősorban az online viselkedésünk mind visszavezethető az offline értéktudatunkra. Ez pszichológiai állapotunkra is visszavezethető, nevezetesen arra, hogy alacsony-e az önbecsülésünk és más bizonyos tendenciák, például nárcizmus, szorongás és depresszió, ami ezért például a csodálat iránti igényünkben nyilvánul meg, ha nárcizmusra már eleve hajlamosak vagyunk.
Wilcox és Stephen pszichológusok szerint a „Are Close Friends the Enemy? Online Social Networks, Self-Esteem, and Self-Control” című tanulmányukban az olyan oldalak, mint a Facebook, növelhetik az önbecsülést. Az emberek hajlamosak arra, hogy az online térben egy társadalmilag kívánatos, pozitív önképet mutassanak másoknak. Ez viszont növeli az egyének önbecsülését, de csökkenti az önkontrolljukat. Mindez összefügg a látszat fenntartásának gondolatával, és azzal, hogy milyen képet festünk az ismerőseink listájából álló közönségünknek és azon túl. Az egyének megválaszthatják, hogy milyen információkat tesznek közzé, és egy bizonyos online identitás fenntartása növeli az önbecsülést, de elfedheti valódi személyiségünket. A nárcisztikusok számára ez táplálja a csodálat szükségességét, és minél nagyobb fogadtatásban részesül egy poszt, annál inkább konfirmálja ezt a fajta viselkedést. A szorongók számára az online interakciók átvihetők a valós életben történő kommunikációra, és táplálják azt a szorongó érzést, hogy az emberek kedvelik-e őket vagy sem, ami megfelel annak, hogy milyen fogadtatásban részesülnek az online posztok. De ez csak néhány példa a sok közül.
Önbecsülésünk és önértékelésünk közösségi médiából való táplálása azonban korántsem fenntartható. Azt szeretnénk állítani, hogy ezek a felszínes eszközök többet árthatnak, mint használnak.
Nemcsak hogy képlékenyebbé tesznek minket a kapott kedvelések és kommentek számának függvényében, hanem pszichológiai függőséget is okozhat, ami akár az agyunkban található fehérállomány (mielinizált idegrostok) leépüléséig is elmehet, és ugyanúgy működik, mint a legrosszabb esetben a drogfüggőség.
Alapvetően nem szabadna a közösségi médiához fordulni az önbecsülés növelése érdekében, mivel ez azt jelenti, hogy a külsőségekre hagyatkozunk a fokozott értékérzet elérése érdekében ahelyett, hogy befelé néznénk önmagunkba. Az önbecsülés definíciója maga „saját értékünk kognitív és mindenekelőtt érzelmi értékelése”, és amikor az értékelést a közösségi médián, a kedveléseken és a kommenteken keresztül az efemer social median keresztül tévesztjük meg, egyrészt egy negatív körforgás részévé válunk, másrészt összekeverjük a rövid távú elégedettséget a szükséges hosszú távú és értelmes munkával, melyet önmagunkon kell(ene) elvégeznünk az önbecsülés javítása érdekében. Amikor posztolunk valamit, amit posztolásra érdemesnek tartunk, de elrejtjük életünk negatívabb részeit, öntudatlanul is szégyent tulajdonítunk azoknak a dolgoknak, melyeket mások előtt inkább a szőnyeg alá söpörünk, hogy mások egyáltalán ne is láthassák. Nem vesszük észre, hogy az egészséges önértékelés azt jelenti, hogy szabadon fejlődhetünk a kudarctól való félelem nélkül, mert egy-egy fiaskó nem változtathatja meg alapvető értékünket. Függőségünk ahhoz az igényhez is kötődik, hogy másoknál igazolást találjunk, és ahhoz az igényhez is, hogy online megosszuk az életünket, miközben elhanyagoljuk saját boldogságunkat.
Nem meglepő tehát, hogy egy kutatás szerint azok az egyének, akiknek eleve rendelkeznek valamiféle céltudatossággal, nagyobb valószínűséggel immunisak az online lájkok és kommentek által kiváltott önértékelési hullámzásra. A Cornell kutatója, Anthony Burrows szerint
„azt találtuk, hogy a céltudatosság lehetővé tette az emberek számára, hogy merevebben és kitartóbban navigáljanak a virtuális visszajelzések között.”
A céltudatos emberek észrevették a pozitív visszajelzéseket, de nem támaszkodtak rá, hogy jól érezzék magukat. A kutatók feltételezik, hogy mivel a céltudatos emberek képesek a jövőben is látni magukat, és úgy cselekedni, hogy az segítse őket céljaik elérésében, képesek gátolni az impulzív válaszokat az érzékelt jutalmakra, így a kisebb azonnali ösztönzőkkel szemben a nagyobb, későbbi motiváló tényezőket részesítik előnyben.
Mi tehát a nagy tanulság? Úgy véljük, fontos, hogy felismerjük, hogy az önértékelésünk nem a közösségi médiából származik, és nem is szabad, hogy onnan származzon. Nagyon is tudatában kell lennünk annak a döbbenetes valóságnak, hogy nem lehetséges, hogy az online posztolással és a pozitív visszajelzésekkel hosszú távon teljes mértékben javítsuk önbecsülésünket. Inkább befelé kell(ene) tekintenünk, hogy saját önértékelésünk kognitív és érzelmi értékelésének fenntarthatóbb és egészségesebb módjai felé forduljunk.
Hogyan működnek a közösségi médiaplatformok
A közösségi médiaplatformok forradalmasították az információfogyasztás és az egymással való kapcsolattartás módját. A legfrissebb hírektől a barátok és családtagok frissítéseiig a közösségi médiaplatformokat úgy tervezték, hogy az érdeklődési körünkhöz és viselkedésünkhöz igazított, személyre szabott tartalmat nyújtsanak nekünk. De hogyan működnek ezek a platformok, és hogyan képesek ilyen célzott tartalmat nyújtani?
A közösségi médiaplatformok középpontjában összetett algoritmusok állnak, melyek hatalmas mennyiségű adatot elemeznek, hogy meghatározzák, milyen tartalmakat láthatnak a felhasználók a hírfolyamukban. Ezek az algoritmusok folyamatosan fejlődnek és finomodnak, és számos tényezőt használnak fel annak meghatározásához, hogy melyik tartalom a legmegfelelőbb és legvonzóbb az egyes felhasználók számára.
Az egyik legfontosabb tényező, melyet az algoritmusok a tartalom meghatározásához használnak, az elkötelezettség. A több lájkot, kommentet és megosztást kapó bejegyzések nagyobb valószínűséggel jelennek meg a felhasználók hírfolyamában, mivel a közösségi médiaplatformok előnyben részesítik az elkötelezettséget generáló tartalmakat. Ezért a nagyobb követőkkel rendelkező fiókok posztjai gyakrabban jelennek meg a felhasználók hírfolyamában, mivel ezek a fiókok általában több elkötelezettséget generálnak.
Az algoritmusok azonban más tényezőket is figyelembe vesznek, például a frissességet, a relevanciát és a kapcsolatot. Például egy közeli barát vagy családtag posztja elsőbbséget élvezhet egy kevésbé közeli ismerős posztjával szemben, még akkor is, ha ennek nagyobb a követői köre, vagy ha nagyobb elkötelezettséget generál.
A közösségi médiaplatformok működésének másik kulcsfontosságú tényezője az adatgyűjtés és a profilalkotás. A platformok hatalmas mennyiségű adatot gyűjtenek a felhasználóikról, beleértve a demográfiai információkat, az érdeklődési köröket, a viselkedést és még a helymeghatározási adatokat is. Ezeket az adatokat arra használják, hogy részletes profilokat hozzanak létre az egyes felhasználókról, melyeket aztán célzott tartalmak és hirdetések célba juttatására használnak fel.
Ha például egy felhasználó gyakran kedveli és kommentálja a fitneszhez kapcsolódó bejegyzéseket, a közösségi médiaplatform felhasználhatja ezt az információt arra, hogy a felhasználónak több fitneszhez kapcsolódó tartalmat mutasson, vagy hogy célzott hirdetéseket küldjön fitnesztermékekre vagy -szolgáltatásokra. Hasonlóképpen, ha egy felhasználó gyakran lép interakcióba egy adott márkához vagy termékhez kapcsolódó tartalommal, az adott márka fizethet azért, hogy tartalma vagy hirdetései kifejezetten az adott felhasználónak szóljanak.
Bár az adatgyűjtés és profilalkotás személyre szabottabb felhasználói élményt nyújthat, ugyanakkor aggályokat vet fel a magánélet védelmével és az adatbiztonsággal kapcsolatban.
A közösségi médiaplatformokat kritika érte a felhasználói adatok kezelése miatt, egyes felhasználók aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy személyes adataikat a tudtuk vagy beleegyezésük nélkül osztják meg vagy adják el. Ezekre az aggályokra válaszul a közösségi médiaplatformok különböző intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy a felhasználóknak nagyobb ellenőrzést biztosítsanak adataik és adatvédelmi beállításaik felett. Például számos platform lehetővé teszi a felhasználói számára, hogy felülvizsgálják és szerkesszék a róluk gyűjtött információkat, valamint hogy szabályozzák, mely harmadik féltől származó alkalmazások és szolgáltatások férhetnek hozzá az adataikhoz.
Pszichológiai manipulációs technikák
A közösségi médiaplatformokat „meggyőző technológiáknak” is nevezik, melyeket arra terveztek, hogy a felhasználókat elkötelezetté tegyék, és még többször visszatérjenek. Ennek elérése érdekében ezek a platformok számos pszichológiai manipulációs technikát alkalmaznak, hogy befolyásolják a felhasználók viselkedését, hogy továbbra is görgessék, lájkolják és kommenteljék a tartalmakat. A közösségi médiaplatformok által alkalmazott egyik legfontosabb technika a „változó jutalmak” koncepciója. Ez arra az elképzelésre utal, hogy a felhasználók nagyobb valószínűséggel vesznek részt egy platformon, ha bizonytalanok az eredményt illetően. Például, amikor a felhasználók egy közösségi médiafolyamot görgetnek, különböző tartalmakkal találkoznak, melyek közül néhány érdekesebb vagy értékesebb lehet, mint mások. A változó jutalmak használatával a közösségi médiaplatformok arra ösztönzik a felhasználókat, hogy tovább görgessenek, remélve, hogy megtalálják a következő „jutalmazó” tartalmat.
A közösségi médiaplatformok által használt másik pszichológiai technika az értesítések felhasználása. A platformok az értesítésekkel figyelmeztetik a felhasználókat az új tartalmakra vagy tevékenységekre, ezzel a sürgősség és a FOMO (fear of missing out) érzését keltve. Az értesítésekkel a felhasználók figyelmét fenntartva a platformok képesek fenntartani a folyamatos figyelmet, és arra ösztönözik őket, hogy folyton visszanézzenek az oldalukra. A közösségi összehasonlítás egy másik erőteljes pszichológiai technika, melyet a közösségi médiaplatformok alkalmaznak. Azáltal, hogy a felhasználóknak a barátaik, családtagjaik és társaik tartalmait mutatják be, a közösségi médiaplatformok társadalmi nyomást keltenek, hogy lépést tartsanak másokkal, és fenntartsanak egy bizonyos képet vagy identitást. A felhasználók kényszert érezhetnek arra, hogy bizonyos típusú tartalmakat osszanak meg, vagy egy bizonyos (idealizált) képet mutassanak magukról követőiknek, hogy beilleszkedjenek vagy társadalmi elismerést is kapjanak. A platformok a „tetszik” vagy „megosztás” gombok koncepcióját is használják a felhasználók elkötelezettségének ösztönzésére. Ezek a gombok azonnali visszajelzést és megerősítést nyújtanak, így a szolgáltatást igénybe vevő alanyok nagyobb valószínűséggel vesznek részt a tetszést vagy megosztást kiváltó tartalmakban. A platformok emellett gyakran alkalmaznak gamifikációs technikákat, például jelvényeket, szinteket vagy pontokat, hogy a felhasználókat a tartalommal való foglalkozásra és a platformon való maradásra ösztönözzék.
Bár ezek a pszichológiai manipulációs technikák hatékonyak lehetnek a felhasználók elkötelezettségének fenntartásában és a visszatérésben, negatív következményekkel is járhatnak a mentális egészségre és jólétre nézve. A társadalmi összehasonlítás például az elégtelenség vagy a szorongás érzéséhez vezethet, míg az állandó értesítések stresszesek és nyomasztóak lehetnek.
Ezekre az aggodalmakra válaszul a közösségi médiaplatformok különböző intézkedéseket vezettek be az egészséges használat és a jólét előmozdítása érdekében. Egyes platformok például olyan funkciókat vezettek be, melyek lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy korlátozzák a platformon töltött idejüket, vagy hogy a nap bizonyos időszakaiban elnémítsák ezeket az értesítéseket. Mások olyan funkciókat vezettek be, melyek lehetővé teszik, hogy nyomon kövessék a közösségi médiahasználatukat, és célokat tűzzék ki a tudatosabb használatra.
Hogyan hallgatóznak az eszközeink
Az utóbbi években egyre nagyobb aggodalomra ad okot a közösségi média felhasználói körében, hogy eszközeik lehallgatják beszélgetéseiket. Sokan számoltak be arról, hogy röviddel azután, hogy a barátaikkal vagy a családtagjaikkal beszélgettek, termékek vagy szolgáltatások reklámjait látták, még akkor is, ha soha nem kerestek rá az interneten ezekre a termékekre. Bár a közösségi médiaplatformok tagadták, hogy mikrofonokat használnának a felhasználók lehallgatására, egyes kutatók szerint ez lehetséges. Egy tanulmányban a kutatók azt találták, hogy számos Android-alkalmazás képes volt hozzáférni a felhasználók mikrofonjaihoz, és a háttérben hangfelvételeket készítettek a felhasználók tudta vagy beleegyezése nélkül.
Ez aggodalomra adott okot azzal kapcsolatban, hogy a közösségi médiaplatformok lehallgathatják a felhasználókat, és ezeket az információkat célzott hirdetések kiszolgálására használhatják fel. Noha nehéz biztosan megmondani, hogy a közösségi médiaplatformok használják-e ezt a technikát, fontos, hogy a felhasználók tisztában legyenek a lehetséges kockázatokkal, és tegyenek lépéseket a magánéletük védelme érdekében.
A magánélet védelmének egyik módja, hogy felülvizsgálja az alkalmazások engedélyeit, és korlátozza a mikrofonhoz és más érzékeny adatokhoz való hozzáférést.
Használhatunk olyan, az adatvédelemre összpontosító böngészőt vagy keresőmotort is, mely nem követi nyomon a tevékenységünket és nem gyűjti az adatainkat. Végső soron a közösségi médián belüli adatvédelem legjobb módja az, ha tisztában vagyunk a megosztott adatainkkal, és lépéseket teszünk a gyűjtés és felhasználás korlátozására. Ha tájékozottak és elkötelezettek maradunk, segíthetünk egy felelősségteljesebb és etikusabb közösségi médiatér kialakításában.
A közösségi média manipulációjának etikája
Ahogy a közösségi médiaplatformok folyamatosan új technológiákat fejlesztenek ki a felhasználók elkötelezettségének fenntartására, egyre nagyobb aggodalomra ad okot e manipulációs technikák etikai vonatkozásai. Miközben a közösségi médiaplatformok felelőssége, hogy vonzó és élvezetes élményeket nyújtsanak a felhasználók számára, figyelembe kell venniük a technológiáiknak a mentális egészségre, a magánéletre és a társadalmi kohézióra gyakorolt lehetséges negatív hatását is. A közösségi média manipulációs technikáival kapcsolatos egyik etikai aggály a „tudatos beleegyezés” kérdése. Előfordulhat, hogy a felhasználók nincsenek tisztában azzal, hogy milyen módon gyűjtik, elemzik és használják fel adataikat a közösségi médiaélményeik személyre szabására.
Az átláthatóság hiánya bizalmatlansághoz és nyugtalansághoz vezethet a felhasználók körében, akik úgy érezhetik, hogy a magánéletüket a beleegyezésük nélkül veszélyeztetik.
Egy másik etikai aggály, hogy a közösségi média manipulációs technikái súlyosbíthatják a társadalmi megosztottságot és polarizációt. Azáltal, hogy a felhasználóknak olyan tartalmakat mutatnak, melyek megerősítik meglévő meggyőződésüket és előítéleteiket, a közösségi médiaplatformok akaratlanul is hozzájárulhatnak a „visszhangkamrák” és „szűrőbuborékok” kialakulásához, ahol a felhasználók csak olyan információkkal találkoznak, melyek megerősítik meglévő világképüket. Ez megnehezítheti az egyének számára, hogy produktív beszélgetéseket folytassanak, vagy értelmes párbeszédet folytassanak a különböző nézőpontok között.
Ezen etikai aggályok miatt a közösségi médiaplatformok felelőssége, hogy foglalkozzanak technológiáik lehetséges negatív hatásaival. Ez magában foglalhatja az átláthatóságot és a tudatos beleegyezést elősegítő funkciók bevezetését, például az adatgyűjtési gyakorlatok egyértelmű magyarázatát és a könnyen használható adatvédelmi ellenőrzések bevezetését. A közösségi médiaplatformok lépéseket tehetnek a különböző nézőpontok előmozdítása és a polarizáció elleni küzdelem érdekében is, például a különböző forrásokból származó tartalmak közzétételével és a felhasználók közötti tiszteletteljes párbeszéd előmozdításával.
Végső soron a közösségi média manipulációs technikáinak etikai vonatkozásai továbbra is vita tárgyát fogják képezni, ahogy ezek a technológiák fejlődnek. Azzal, hogy a közösségi médiaplatformok prioritásként kezelik a felhasználóik jólétét, és lépéseket tesznek a technológiáik lehetséges negatív hatásainak kezelésére, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ezeket az eszközöket felelősségteljes és etikus módon használják. A közösségi média mindennapi életünk szerves részévé vált, de fontos, hogy tisztában legyünk a mentális egészségünkre és jólétünkre gyakorolt lehetséges negatív hatásaival. A social media manipulációs technikái a társadalmi összehasonlítástól és a függőségi viselkedéstől kezdve a rendellenes táplálkozáson át a magánélet védelmével kapcsolatos aggályokig komoly következményekkel járhatnak a felhasználók számára.
A fejlődő technológia elkerülhetetlenül felerősíti a közösségi média pszichológiára gyakorolt hatását. Ez a felerősödés alapvető etikai megfontolásokat indít el e platformok kialakításával és szabályozásával kapcsolatban. A közösségi média nem pusztán kommunikációs eszköz, hanem sokunk számára világnézeti lencseként is funkcionál. Annak ellenére, hogy hihetetlen lehetőségeket kínál a kapcsolódás és az információhoz való hozzáférés terén, jelentős kihívásokat jelent a mentális egészségünk és az általános jólétünk szempontjából.
Ezért e pszichológiai hatások megértése kulcsfontosságúvá válik, ha célunk, hogy felelősségteljesen navigáljunk a digitális világban és eközben megőrizzük optimális egészségünket. A digitális korszakban előrehaladva tudatosan kell foglalkoznunk a közösségi médiával; célunk az kell, hogy legyen, hogy olyan módon használjuk fel, mely javítja (nem pedig leépíti) az életünket és a társadalmat.
(Kiemelt kép: Unsplash+)
