(Kiemelt kép: Unsplash+)
A Facebook hanyatlik, a Twitter káoszban. Mark Zuckerberg birodalma több százmilliárd dollár értéket veszített és 11 ezer embert bocsátott el, hirdetési üzletága veszélyben van, metaverzum fantazmagóriája pedig jegelve. Elon Musk Új Királysága a Twitter felett arra késztette a hirdetőket, hogy visszavegyék a kiadásaikat, és a „power userek” már elkerülik a platformot (vagy legalábbis sokat tweetelnek arról, hogy ezt teszik). Soha nem éreztük még ennyire hihetőnek, hogy a közösségi média kora véget érhet méghozzá hamarosan. Most, hogy partra sodródtunk ezen a váratlan szigeten, friss szemmel tekinthetünk vissza a hajótörésre, mely ide juttatott minket. Talán találunk némi megkönnyebbülést: a közösségi média sosem volt természetes módja a munkának, a játéknak és a szocializációnak, bár második természetünkké vált. A gyakorlat egy furcsa „mutáción” keresztül fejlődött ki, mely olyan „finom” volt, hogy nehéz is volt észrevenni.
A váltás körülbelül 20 évvel ezelőtt kezdődött, amikor a hálózatba kapcsolt számítógépek eléggé elterjedtek ahhoz, hogy az emberek elkezdjék használni őket kapcsolatok építésére és kezelésére. A közösségi hálózatépítésnek megvoltak a maga problémái (például a barátok gyűjtése ahelyett, hogy barátkoznánk velük), de ezek szerényebbek voltak ahhoz képest, ami ezután következett. Lassan és mindenféle felhajtás nélkül, a századforduló vége felé a közösségi média vette át a helyét. A változás szinte láthatatlan volt, de óriási következményekkel járt. Ahelyett, hogy megkönnyítette volna a meglévő kapcsolatok szerény felhasználását nagyrészt az offline életben (mondjuk egy születésnapi parti megszervezésére), a közösségi szoftverek látens közvetítési csatornává változtatták ezeket a kapcsolatokat. Egyszerre több milliárd ember látta magát hírességnek, szakértőnek és ízlésformálónak.
Egy olyan globális műsorszóró hálózat, ahol bárki bárkinek bármit mondhat a lehető leggyakrabban, és ahol az ilyen emberek úgy gondolják, hogy megérdemlik ezt a képességet, sőt, hogy ennek visszatartása cenzúrával vagy elnyomással ér fel, nem meglepő, hogy hamarosan kiderül ennek „feltalálása” eleve borzalmas ötlet volt. És ez egy olyan szörnyű „találmány”, mely teljes mértékben magának a közösségi médiának a koncepciójához kötődik: olyan rendszerek, melyeket kizárólag a végtelen tartalomáramlásra építettek és használnak. De most talán ennek is vége lehet. A Facebook és a Twitter (és mások) lehetséges bukása egy lehetőség (nem arra, hogy áttérjünk valamilyen egyenértékű platformra), hanem arra, hogy elfogadjuk a tönkremenetelüket, ami korábban elképzelhetetlen volt.
Az általunk ismert közösségi média halott? A baj jelei minden bizonnyal egyre gyakoribbak. A Twitter 2021 óta a felhasználók elvándorlását, a hirdetők visszahúzódását, sőt, még a híres madaras logójának is vége. A Facebook stratégiai erőfeszítése, hogy diverzifikálódjon a metaverzumba, kudarcot vallott. Ennek eredményeképpen a Facebook visszatért a Threads elindításával látszólag a gyökereihez, egy olyan platformhoz, melyet széles körben Twitter-klónnak is tekintenek joggal. Eközben a kormányzati szervek egyre agresszívebben reagálnak az online szolgáltatásokra, beleértve a közösségi médiaplatformokat is. Az egyes közösségi médiavállalatok küzdelmei mindegyike felveti a kérdést: a közösségi média halott? A márkák és kiadók számára még kritikusabb kérdés, hogy meghal(hat)-e a közösségi média marketing?
A közösségi média hanyatlása és bukása
A közösségi médiaplatformok évek óta hanyatlóban (vagyis a folyamatos haldoklás állapotában) vannak, attól függően, hogy kit kérdezünk, és melyik platformot részesítjük előnyben. Nehéz általánosítani a közösségi média sorsáról bármit is viszont, mert annyi sok különböző cég van. Egy becslés szerint ma több mint 100 aktív közösségi média szolgáltatás létezik. Még ennél is jelentősebb a Forbes jelentése, mely szerint 2023 végére akár 4,9 milliárd közösségi médiafelhasználó lehet világszerte (azaz a lakosság mintegy 62%-a).
A „meghal-e a közösségi médiamarketing” kérdésre adott válasz egyik módja, ha megnézzük ténylegesen a számokat, hiszen csak néhány platform ért el jelentős sikereket 500 millió feletti felhasználóval. 2023-ra mindössze 12 platformnak lesz ennél több havi aktív felhasználója. A listán olyan jól ismert platformok szerepelnek, mint a Facebook, a YouTube, a WhatsApp, a TikTok és az Instagram, valamint olyanok, mint a WeChat, a Snapchat és a Qzone. Ezek a nagy platformok kiemelkedő sikert és befolyást értek el a közösségi médiaiparban.
Az X és a Facebook is nehézségekkel küzd
A 2000-es években alapított közösségi médiaplatformok több kihívással is szembesülnek a növekedéssel. A kihívás illusztrálására nézzünk meg néhány közelmúltbeli fejleményt a legnagyobb közösségi médiavállalatoknál. Az X (ex-Twitter) turbulenciákkal, jelentős márkaváltásokkal és bevételi kihívásokkal küszködik. A Twitter 2021-ben bevételeinek 88%-át reklámokból szerezte. Miután Elon Musk átvette a vállalatot, a kaotikus elbocsátások, az X-re való átnevezés és a gyűlöletbeszéd fellendülése miatt a hirdetők az ajtók felé vették az irányt. 2022 novemberében az Omnicom Media Group azt javasolta ügyfeleinek, hogy a márkabiztonsági aggályok miatt szüneteltessék a platformon történő reklámköltéseket. A nagyvállalatok, köztük a General Motors és a Volkswagen is visszavonultak a platformtól. A „halott-e a közösségi média marketing?” kérdésre adott válasz részben attól függ, hogyan használták fel a cégek az erőforrásaikat. Ha minden erőforrását például a Twitterbe fektette, akkor valószínűleg nagyon aggódhat a közösségi média marketing erőfeszítései jövője miatt.
Miközben az Elon Musk felvásárlását követő káosz megragadta a címlapokat, az üzlet alapjai évek óta szenvednek. A vállalat 2020-ban 50 millió dolláros negatív adózás előtti eredményről, 2021-ben pedig 411 millió dolláros negatív adózás előtti eredményről számolt be, és ez még az Elon Musk-dráma és a hirdetőik közel felének távozása előtt történt. Nem tudjuk, hogy a Twitter talpra tud-e állni a sok csapás, többek között több ezer alkalmazott elvesztése után. Egy 2022. decemberi felmérés szerint 2023-ban és 2024-ben az előrejelzések szerint több millió felhasználót veszít. A csökkenő felhasználók és az aggódó hirdetők miatt az X aka Twitter jövője bizonytalan. Itt az ideje, hogy alternatív platformokat és csatornákat találjunk az online növekedési céljaink eléréséhez.
Az MI új fenyegetéseket és lehetőségeket hoz
A generatív MI-eszközök, különösen a ChatGPT-hez hasonló nagyméretű nyelvi modellek térhódítása a közösségi média számára is kérdéseket vet fel. Egyes kommentátorok, mint Jonathan Haidt és Eric Schmidt, csak a negatív oldalát látják az olyan cikkeknek, mint az „AI is About to Make Social Media (Much) More Toxic”. Az ilyen félelmek az egyik oka annak, hogy a kormányok egyre inkább a mesterséges intelligencia biztonsági szabályait követelik. A generatív mesterséges intelligencia, akárcsak maga a közösségi média, midig a „szemlélő szemében” van. Praktikus eszközként is használható az elkötelezettség felelősségteljes növelésére. Okos márkák és ügynökségek már használják a hatékonyságuk növelésére is.
A Facebook felhasználói növekedése lassul
Több mint egymilliárd felhasználójával a Facebook még mindig az egyik legerősebb közösségi médiaplatformnak számít. A felhasználók és a bevételek drámai növekedésének első évei azonban néhány fejlemény miatt lassulnak. A Facebook növekedése, bár még mindig jelentős, egyre inkább csökken. A Statista szerint 2020 és 2023 között a platform havi aktív felhasználói száma 2,6 milliárdról 2,9 milliárdra nőtt. A 300 millió felhasználó hozzáadása három év alatt lenyűgözően hangzik, amíg nem hasonlítjuk össze a platform múltjával. 2015 és 2017 között a platform 1,4 milliárdról 2,1 milliárd felhasználóra (azaz 700 millió felhasználóra) nőtt.
A The Information jelentése szerint a Facebook 2019 óta több mint 36 milliárd dollárt költött a metaverzumra. Ez nagyobb, mint a vállalat teljes 2019-es működési költségei: 33,9 milliárd dollár! Ez a kiadási szint kezd közelíteni a „fogadjunk a vállalat jövőjére” területhez. Eddig ez a kezdeményezés nem sokat hozott a vállalat eredményeihez. Ha ez a költekezés folytatódik, a Google tapasztalatai tanulságosak lehetnek. A Facebookhoz hasonlóan a Google is hagyományosan a hirdetésekből szerzi bevételének nagy részét. Az évek során sokat költött a nagy kockázatú „moon shot” projektekre, melyek 2016-ra több mint 800 millió dollárt veszítettek. Igaz, hogy ezek a befektetések valamikor megtérülhetnek talán. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb ilyen erőfeszítés minimálisan járult hozzá a vállalat valódi teljesítményéhez.
Verseny vezérelt innováció
A metaverzum kezdeményezéseitől eltekintve a Facebook innovációja az alapvető közösségi médiaplatformjainál korlátozott. Úgy tűnik, hogy a közelmúltbeli változtatásokat a TikTokkal való versenyzés vágya vezérli. Ahogy arról a Bloomberg beszámolt, a Facebook feltételezi, hogy a felhasználók egy „TikTok-klónt” akarnak. A Facebook-élményt és az Instagramot érintő változtatásokat a vállalatnak a TikTokkal való versenyzésre irányuló vágyának tulajdonítják csupán (nehezen lehet benne tetten érni bármi innovációt ugyanis a szolgai másoláson kívül). Az új funkciók kifejlesztése kizárólag a riválisokkal való versengés érdekében érdemi. Ugyanakkor azt is sugallhatja, hogy a kreativitás hiányzik a platform ötleteiből már régóta. Ezek a funkciók másolására irányuló erőfeszítések nem arattak sikert a platform felhasználói körében sem. A Change.org oldalon a „Make Instagram Instagram Again” petíciót több mint 335.000-en írták alá. A petíció a kronologikus idővonalak visszatérését, a fotókat előnyben részesítő algoritmust és az Instagram-felhasználók iránti nagyobb reakciókészséget követeli. Az ilyen típusú negatív visszajelzések jelentős elégedetlenséget jeleznek.
A közösségi média hanyatlásának fő okai
Bár a Facebook és a Twitter közelmúltbeli problémái uralták az utóbbi időben a címlapokat, a közösségi média problémái túlmutatnak ezeken a vállalatokon. Több jelentős tendencia is negatívan hat a nagy, bevált közösségi médiaplatformokra. A fokozódó verseny és a szabályozási környezet változásai alapvetően megváltoztatják a közösségi média körülményeit.
A figyelemért folytatott verseny elvesztése
Nagymértékben elkötelezett felhasználók nélkül a közösségi médiavállalatok nem tudnak boldogulni. Sajnos a régebbi, már befutott közösségi médiavállalatoknak segítségre van szükségük az innovációhoz. A legjelentősebb versenyt a TikTok jelentette az elmúlt három évben. A 2016-ban alapított közösségi médiaalkalmazás drámai növekedést tapasztalt a világjárvány éveiben. A videómegosztó platformnak 2019 végén becslések szerint 500 millió felhasználója volt. A Business of Apps becslése szerint 2022 végére a platformnak több mint 1,5 milliárd felhasználója lesz. A platformot jelenleg a 30 év alatti felhasználók uralják, akik a felhasználók 63%-át teszik ki. A németországi székhelyű közösségi platform, a Mastodon szintén jelentős növekedést tapasztalt 2022-ben, főként a Twitter rovására. A platform 2023 márciusára 10 millió felhasználóval rendelkezett (a 2022 novemberi 2,5 millióról).
A 2016-ban alapított Mastodont viszonylag decentralizált formátuma és a hirdetési funkciók hiánya különbözteti meg a többi közösségi platformtól. A Discord egy másik platform, amely sikeresen hoz létre megnyerő digitális közösségeket. A szöveges és hangos interakciós alkalmazás a játékosok körében vált népszerűvé. A Business of Apps becslése szerint a Discordnak 2021-ben 13,5 millió aktív szervere volt, szemben a 2018-as 4,4 millióval. Bár a Discord kicsi, érdekes példája egy olyan platformnak, amely a hiánypótló közönséggel együtt növekszik.
Az alternatív közösségi weboldalak és alkalmazások növekvő népszerűsége új lehetőségeket sejtet a márkák és kiadók számára. Egy Discord szerver működtetése segíthet abban, hogy több „Zoomer-felhasználót” szólítson meg. Ezek a versengő közösségi élmények azt is mutatják, hogy a kurátorokkal támogatott tartalmak és élmények iránti étvágy is megvan még azért. Érdemes lehet megtanulni az új digitális platformok csínját-bínját. Ugyanakkor ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy ideális körülmények között milyen erőforrás-igényes lehet egy-egy új közösség elindítása. A Facebookon, Twitteren vagy Instagramon működő közösségi stratégiák nem lesznek teljes mértékben alkalmazhatóak a Discord, TikTok vagy Mastodon esetében. A közönségünk érdeklődési körének és preferenciáinak megértése azonban a használt platformtól függetlenül bizonyos mértékben majdnem tökéletesen átvihető.
A kormányzati nyomás árt a közösségi média üzleti modelljének
A kormányzati szervek, és a választott tisztviselők egyre alaposabban vizsgálják a közösségi médiaalkalmazásokat. Tíz évvel ezelőtt a közösségi médiára jellemzően szórakoztató élményként és a barátokkal és családdal való kapcsolatteremtés módjaként tekintettek. Az elmúlt években a kormányok komolyan aggódni kezdtek a közösségi média káros hatásai miatt. A kormányok nyomása és érdeklődése a közösségi médiaplatformok és más technológiák iránt az utóbbi időben megnőtt. A CNBC 2023 júliusában arról számolt be, hogy a Kongresszus vizsgálja a Meta által létrehozott új közösségi médiaplatformot, a Threads-t. A kongresszus valójában kifejezetten a tartalom moderálását vizsgálja. Más vállalatok, köztük az Amazon, az Apple, a Google és a Microsoft is egyre nagyobb átvilágítás alá kerülnek. A közösségi média káros hatásaival kapcsolatos aggodalmak mára nemzetközi jelenséggé váltak. Az Európai Parlament 2021-ben mélyreható elemzést tett közzé a demokráciát fenyegető kritikus közösségi médiakockázatokról. A kutatások folytatásával a hagyományos közösségi médiavállalatok további nyomás alá kerülhetnek.
Ezek az aggodalmak nem az egyetlen veszélyt jelentik a hagyományos közösségi médiaplatformokra. A következő szabályozási változások nyomást gyakorolnak a legnagyobb közösségi médiavállalatokra is. 2018-ban hatályba lépett az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete (GDPR). Bár a szabályozás nem kizárólag a közösségi médiát célozza, a közösségi média alapját képező személyes adatok fokozottabb védelmét írja elő. Az Egyesült Államokban a kaliforniai fogyasztói adatvédelmi törvény (CCPA) tovább emelte a lécet. Ezek az új elvárások költségekkel is járnak a szabályok be nem tartása esetén. 2022-ben a kaliforniai főügyész bejelentette, hogy 1,2 millió dolláros megállapodást kötött egy nagy kiskereskedővel a CCPA-val kapcsolatban. A legtöbb közösségi médiavállalat bevételeinek oroszlánrészét reklámokból szerzi. Ez a reklámbevétel nagymértékben függ a felhasználói adatoktól. Ahogy szigorodnak a magánélet és a fogyasztói adatok védelmére vonatkozó szabályozások, más vállalatok is meglátják a lehetőségeket. Az Apple adatvédelmi intézkedésekre helyezett nagyobb hangsúlya a Facebook közösségi médiavállalatoknak becslések szerint 10 milliárd dollár bevételkiesést okozhat.
A közösségi média még nem halott
A legnagyobb közösségi médiavállalatok közül néhánynak a halála vagy hanyatlása az elmúlt évtized legjelentősebb változása a digitális marketingben. Sok marketinges egész karrierjét a közösségi média szakértelmére építette. Ennek eredményeképpen nem meglepő, hogy aggódva kérdezik, hogy a közösségi média marketing „kihalhat”? A válasz erre a kérdésre attól függ, hogy mire összpontosítják erőfeszítéseiket. Az egyik lehetőség a kisebb vagy újabb közösségi médiaplatformokon, például a Discordon, a Mastodon vagy a Redditen való jelenlét kiépítése. Ha ezeken az oldalakon nagy potenciális közönsége van a márkának, akkor van némi értéke az ottani jelenlét kiépítésének is. Azonban az egyik közösségi médiaplatformról a másikra való áttérésnek vannak hátrányai. Alapvetően a márkák nem határozzák meg a szabályokat ezeken a platformokon. Kihívást jelenthet a márka biztonságának garantálása egy olyan környezetben, ahol korlátozott a kontroll, és minimális az első féltől származó adat.
A közösségi hálózatok közösségi médiává alakulása egyszerre hozott lehetőséget és csapást is. A Facebook és a többiek élvezték az elkötelezettség hatalmas növekedését és a kapcsolódó adatvezérelt reklámprofitot, melyet a figyelem vezérelt tartalomgazdaság hozott létre. Ugyanez a jelenség hozta létre az influenszer-gazdaságot is, melyben az egyes közösségi médiafelhasználók értékes csatornákká váltak marketingüzenetek vagy termékszponzorációk terjesztésére a posztjaik valós vagy vélt elérhetősége révén. A hétköznapi emberek mostantól némi pénzt, sőt jövedelmező megélhetést biztosíthattak az online „tartalomkészítéssel”. A platformok eladták nekik ezt az ígéretet, és hivatalos programokat és mechanizmusokat hoztak létre ennek elősegítésére. Az „influenszer” pedig egy olyan szerepkörré vált, melyre törekedni lehetett, különösen a fiatalok számára, akik számára az Instagram hírneve elérhetőbbnek tűnt, mint a hagyományos híresség (vagy talán bármilyen másfajta állás).
Az ezt követő katasztrófa több részből állt. Egyrészt a közösségi média szereplői rájöttek, hogy minél érzelmesebb a tartalom, annál jobban terjed a felhasználók hálózatában. A polarizáló, sértő vagy egyszerűen csak csalárd információkat optimalizálták a terjesztésre. Mire a platformok rájöttek, és a nyilvánosság fellázadt, már túl késő volt kikapcsolni ezeket a visszacsatolási hurkokat. A megszállottság tovább szította a lángokat. A kényszer mindig is a számítógépes közösségi hálózatépítést sújtotta (ez volt az eredendő bűn). A barátok vagy üzleti kapcsolatok összegyűjtése egy tollba az online profilban a lehetséges jövőbeli felhasználás céljából soha nem volt egészséges módja a társadalmi kapcsolatok megértésének. Ugyanolyan gyakori volt 2003-ban a LinkedIn-en 500-nál több kapcsolat megszállottja lenni, mint ma az Instagram-követők áhítása. De amikor a közösségi hálózatokból közösségi média lett, a felhasználói elvárások eszkalálódtak.
A kockázati tőkebefektetők, majd a Wall Street elvárásainak hatására a technológiai cégek (a Google, a Facebook és a többiek) a hatalmas méretarányok rabjaivá váltak. És a mérethez kapcsolódó értékek (sok embert könnyen és olcsón elérni, és az előnyöket kihasználni) mindenki számára vonzóvá váltak: egy újságíró, aki a Twitteren szerez hírnévtőkét; egy 20 éves fiatalember, aki az Instagramon keres szponzort; egy disszidens, aki a YouTube-on terjeszti ügyét; egy lázadó, aki lázadást szít a Facebookon; egy önjelöltpornós, aki az OnlyFans-on árulja a szexet, vagy annak képét; egy önjelölt coach-guru, aki a LinkedIn-en árul életvezetései és világot megváltó tanácsokat. A közösségi média megmutatta, hogy mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy alacsony költséggel és nagy haszonnal hatalmas közönséget érjen el és ez a lehetőség sokakban azt a benyomást keltette, hogy meg is érdemlik ezt a közönséget.
Az érem másik oldala
A közösségi médiában mindenki azt hiszi, hogy bárki, akihez hozzáfér, tartozik neki közönséggel: egy író, aki posztolt egy felvételt, egy híresség, aki bejelentette egy projektjét, egy csinos lány, aki csak próbálja élni az életét. Amikor a hálózati kapcsolatok bármilyen okból vagy ok nélkül aktiválódnak, akkor minden kapcsolat méltónak tűnik arra, hogy átjárható legyen. Ez egy szörnyű ötlet volt azonban. Az emberek egyszerűen nem arra valók, hogy ennyit beszélgessenek egymással. Nem kellene, hogy ennyi mondanivalójuk legyen, nem kellene elvárniuk, hogy ekkora közönséget kapjanak ezért a megnyilvánulásért, és nem kellene feltételezniük, hogy minden gondolatukhoz vagy elképzelésükhöz joguk van hozzászólni vagy visszavágni.
Attól kezdve, hogy minden megvásárolt termékről véleményt kérnek, egészen addig, hogy azt hiszik, minden Tweet vagy Instagram-kép lájkot, kommentet vagy követést érdemel, a közösségi média az emberi szocialitásnak egy pozitívan zavart, „szociopata ábrázolását” hozta létre. Ez nem meglepő, gondolom, tekintve, hogy a modell az olyan nagy technológiai cégek, mint a Facebook tüzében kovácsolódott, ahol a szociopátia tervezési filozófia kötelező a feltalálója személyiségéből következően.
Ha a Twitter megbukik, akár azért, mert a bevételei összeomlanak, akár azért, mert a Musk által megkötött üzlet által megszabott hatalmas adósságok miatt összeomlik, az eredmény hozzájárulhat a közösségi média általánosabb hanyatlásának felgyorsításához. Tragikus lenne azok számára is, akik a hírek, a közösség, a beszélgetés vagy a puszta kényszer miatt támaszkodnak ezekre a platformokra. Ilyen a pillanat képmutatása. A kedvelések és megosztások rohamát azért éreztük olyan jónak, mert a nulla kommentek kora olyan magányosnak tűnt (és a felfokozódás egyébként is régen megölte az alternatívákat).
Ha a változás lehetséges is, nehéz lesz végrehajtani, mert életünket a közösségi média örömeihez és kínjaihoz igazítottuk. Úgy tűnik, ugyanolyan nehéz leszokni a közösségi médiáról, mint amilyen nehéz volt tömegesen leszokni a dohányzásról, ahogy például azt az amerikaiak tették a XX. században. A szokásról való leszokáshoz évtizedekig tartó szabályozási beavatkozásra, közéleti kampányokra, társadalmi megszégyenítésre és esztétikai változásokra volt szükség. Kulturális szinten nem csak azért hagytuk abba a dohányzást, mert a szokás kellemetlen vagy nem volt menő, sőt, még csak nem is azért, mert megölhetett volna minket. Lassan és idővel tettük ezt, a társadalmi életet arra kényszerítve, hogy „megfojtsa” a szokást. Ennek a folyamatnak most komolyan el kell kezdődnie a közösségi média esetében.
Valami még túlélheti azt a tüzet viszont, mely leégetné: a közösségi hálózatok, a szolgáltatások elnézett, „olvadt magja”. Legalábbis sosem volt ördögtől való az az ötlet, hogy a számítógépek segítségével alkalomadtán, indokolt okokból és mértékkel kapcsolódjunk egymáshoz (bár az egymás instrumentalizálásának veszélye kezdettől fogva jelen volt). A probléma abból adódott, hogy ezt állandóan, életmódként, törekvésként, megszállottságként tettük. Az ajánlat mindig túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen, de két évtizedbe telt, mire rájöttünk az alku „fausti” természetére. Egy nap, végül talán ez a digitális béklyó feloldódik. De nem hamar, és nem könnyen…
