(Kiemelt kép: Unsplash)
„A szavak gyakran jobban megértik magukat, mint azok, akik használják őket.” (Friedrich Schlegel: Az érthetetlenségről)
Ez a vad elképzelés talán sci-finek hangzik, de az agy-agy közötti kommunikációs technológia kezdetleges formában már ma is létezik. A tudósok már lehetővé tették az agy-agy közötti kommunikációt patkányok között, emberek és patkányok között, sőt emberek között is. Egyelőre a technológia kezdetleges, de az idegtudományok és az agy-számítógép interfészek megértésének gyors fejlődése azt sugallja, hogy a fejlettebb agy-agy kommunikációs rendszerek a láthatáron vannak. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol csak a gondolataink segítségével vezérelhetünk eszközöket, kommunikálhatunk és léphetünk kapcsolatba a digitális világgal. Ez a futurisztikus elképzelés az agy-számítógép interfészek (Brain-Computer Interfaces, BCI) megjelenésével valósággá válhat végre.
Nyelvünk nem egzakt ismeretek tárháza, mégis temérdek tudás rejlik benne. Szavaink nem merülnek ki a szótári jelentésben, ritkán szűkülnek le egy-értelműségekre, inkább viszonyok kimeríthetetlenül komplex szövedékét hozzák szóba. Minden nyelv száz/ezer éves tapasztalatok sűrítménye; nemegyszer feloldhatatlan paradoxonokban bővelkedő bölcsessége. Ez ma a háló/zat szó esetében különösen élesen megmutatkozik. A háló „kétélű”: éppúgy lehet a kapcsolat és a közlekedés hálózata, mint ahogy a kényszerű kötelék, a behálózottság hálója. Tillmann J. A.: Hálók hálóit hátrahagyva
Agy-számítógép interfészek
Az agy-számítógép interfész olyan technológia, mely közvetlen kommunikációs utat hoz létre az emberi agy és egy számítógép vagy más külső eszköz között. A BCI-k az agy által generált elektromos jelek rögzítésével és értelmezésével működnek, gyakran nem invazív technikák, például elektroenkefalográfia (EEG) vagy invazív módszerek, például beültethető elektródák segítségével. Ezeket a jeleket aztán olyan parancsokká alakítják, melyekkel számítógépes alkalmazásokat, roboteszközöket, protéziseket lehet vezérelni, vagy akár magát az agyat is lehet stimulálni.
Hogyan működik?
A BCI-k fejlett jelfeldolgozó algoritmusokra és gépi tanulási technikákra támaszkodnak, hogy értelmes információkat nyerjenek ki az agyi jelekből. Ezek az algoritmusok elemzik és értelmezik az agyi aktivitás mintáit, frekvenciáit és amplitúdóit, hogy következtetni tudjanak a felhasználó szándékára. Idővel a BCI-k képesek alkalmazkodni és tanulni a felhasználói visszajelzésekből, javítva pontosságukat és reagálóképességüket. Az új technológiák, mint például az idegi implantátumok és az optogenetika, szintén a BCI-k határait feszegetik, pontosabb és közvetlenebb agyi kapcsolatokat tesznek lehetővé.
A BCI alkalmazási területei
Az agy-számítógép interfészek széles körű alkalmazásokkal rendelkeznek, melyek számos terület forradalmasítására képesek. Az orvostudomány területén a BCI-k reményt nyújtanak a bénult személyek számára, lehetővé téve számukra, hogy robotikus exoskeletonok vagy végtagprotézisek segítségével visszanyerjék mobilitásukat és a környezetük feletti irányítást. A BCI-k ígéretesnek tűnnek a neuro-degeneratív rendellenességekben szenvedő egyének támogatásában is, megkönnyítve a kommunikációt és javítva életminőségüket. A játék- és szórakoztatóiparban a BCI-k magával ragadó és interaktív élményt nyújthatnak, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy gondolataik segítségével irányítsák a virtuális környezetet. A BCI-k emellett az oktatás, a kutatás és a mentális egészségügy területén is szerepet játszanak, új lehetőségeket nyitva az agy-számítógép interakció és a kognitív tréning előtt.
A háló, a különböző pontokat összekötő és azok között kifeszített szövedék, eredendően halfogásra használatos. Ez az „ős” mintája, ezt nevezi meg. A háló szó kiolthatatlanul utal erre, még akkor is, ha a különféle kommunikációs, kereskedelmi rendszerek, vagy éppen a „világháló”, a Hálózat nevében jelenik meg. Így a hálózat az össze- és befogás, a behálózás jelenségét és folyamatát is szóhoz juttatja. Ezért ez a jelentésrétege legalább annyira figyelemre méltó a Hálózat mindennemű használatával összefüggésben, mint az összeköttetés és az érintkezés lehetőségeire utaló tartománya. A (kis)halakat befogó (nagyhalak) hálója nem puszta szókép, vegyük akár technikai, akár kereskedelmi/hatalmi vetületében szemügyre. Tillmann J. A.: Hálók hálóit hátrahagyva
Agytól agyig
A neurointernet lehetővé tenné az agyak közvetlen kommunikációját azáltal, hogy agy-számítógép interfészeken (BCI) keresztül összekapcsolja őket. A BCI olyan eszköz, mely lehetővé teszi a közvetlen kommunikációt az agy és egy külső eszköz között. Valószínűleg invazív és nem invazív technológiákat egyaránt alkalmaznának. Az invazív BCI-knél az agyba sebészi úton elektródákat ültetnek be, míg a nem invazív BCI-knél a fejbőrön elhelyezett elektródákat használnak az agyi jelek külső érzékelésére. Íme egy hipotetikus példa arra, hogyan kommunikálhatna két ember agy-agy között:
Az első személynek van egy beültetett BCI-je, mely képes érzékelni az agyi jeleket. Amikor egy szóra vagy mondatra gondol, az agyában egyedi elektromos aktivitásminták jelennek meg. A BCI érzékeli ezeket a jeleket, és az interneten keresztül továbbítja az adatokat a második személynek. A második személy egy elektroenkefalogram (EEG) sapkát visel (egy nem invazív BCI-t, amely képes stimulálni az agyat). Amikor a második személy EEG-sapkája megkapja az első személy agyi jeleit, az adatokat elektromos impulzusokká alakítja, melyek stimulálják a második személy látókéregét. Ezáltal a második személy „látja” azt a szót, melyre az első személy gondol. Lényegében az első személy gondolatait kódolják adatokká, online továbbítják, majd dekódolják és közvetlenül a második személy agyába juttatják el. A telepátia valósággá válik a tudomány segítségével! A neurointernet sokkal nagyobb léptékben működne, szociális hálózatokkal és speciális eszközökkel, melyek lehetővé tennék a gondolatok hálózatba kapcsolt megosztását a bolygó több millió vagy milliárd agya között. Persze van még néhány akadály, amit meg kell oldanunk, mielőtt eljutunk odáig.
Lehetséges előnyök
Agyunk közvetlen csatlakoztatása az internethez és egymáshoz számos előnnyel járna, bár mélyreható etikai kérdéseket is felvet (erről később).
A kommunikáció és a megértés fokozása: valakinek a nyers gondolatai és érzelmei leolvasása javíthatná az emberek közötti empátiát és kapcsolatot, segítve minket abban, hogy jobban kapcsolódjunk egymáshoz.
Közvetlen tudásmegosztás: a diákok potenciálisan letölthetnének tudást a tanárok elméjéből, vagy a szakértők megoszthatnák a készségeket azáltal, hogy motoros és érzékszervi információkat közvetlenül továbbítanak valakinek az agyába.
Kreatív együttműködés: a művészek és az innovátorok sokkal bensőségesebb módon, a nyers koncepciók és a képzelet megosztásával közösen ötletelhetnének.
Hibrid intelligencia: az emberi és mesterséges intelligencia kombinálása agyunk és mesterséges intelligenciák összekapcsolásával fokozhatná kognitív képességeinket.
Orvosi alkalmazások: az agy-agy interfészek segíthetnének a neurológiai betegségek kezelésében azáltal, hogy az orvosok stimulálhatják vagy leolvashatják a sérült agyi régiók aktivitását.
„Telepatikus” játékok: az online játékok sokkal magával ragadóbbá válhatnak, ha az elménkkel irányíthatjuk a játékot, és közvetlenül az agyunkba kapunk érzékszervi visszajelzést.
A lista folytatható. Elméletileg a neurointernet kiterjesztheti a kommunikációt, a kreativitást, a szórakozást, valamint a készségek és információk terjesztését. Az elmék összeolvasztása azonban hatalmas etikai dilemmákat is felvet.
Hátrányok és buktatók
A gondolatok és érzések ilyen bensőséges megosztása mélyreható és gyönyörű lehet: de veszélyes is, ha visszaélnek vele. A neurointernet néhány kockázata a következő:
Az adatvédelem megsértése: legbelsőbb gondolataink, érzelmeink és vágyaink nyilvánosságra kerülnének, tárolásra kerülnének, és sérülékenyek lennének a hackerekkel szemben. Ez a magánélet rendkívüli mértékű elvesztését jelenti.
Manipuláció: a kormányok vagy vállalatok potenciálisan cenzúrázhatják az információkat, befolyásolhatják a véleményeket, vagy érzelmeket idézhetnek elő az emberek agyában (az agykontroll zavaró formája).
Az egyéniség elvesztése: ha gondolataink zökkenőmentesen összeolvadhatnak a technológiával és egymással, hogyan tudjuk megőrizni egyéni identitásunkat?
Egyenlőtlen hozzáférés: csak a tehetősek engedhetik meg maguknak a legmodernebb BCI-ket, ami tovább növeli a digitális szakadékot.
Hibák és biztonsági kockázatok: ha egy agyat feltörnek, és az áramkörök kereszteződnek, az érzelmi és érzékszervi túlterhelést okozhat. A káros ingerek potenciálisan károsíthatják az agyat is.
Függőség: egyesek függővé válhatnak a neurointernet nyújtotta örömtől, izgalomtól vagy meneküléstől. Ez veszélyes megszállott viselkedést tehet lehetővé.
Mint minden nagy teljesítményű új technológiánál, itt is szükség lenne szabályozásra és biztosítékokra a visszaélések megelőzése érdekében. De ha felelősségteljesen kezeljük, a közvetlen agyi interfész javíthatja életünket anélkül, hogy megfosztaná szabad akaratunktól. A tudományos fejlődésnek mindig vannak előnyei és hátrányai, amelyeket mérlegelni kell.
A lassanként mindenre és mindenkire kiterjedő technikai hálózatokkal a társadalmi szövet „sűrűsödése” jár együtt. Az érintkezés lehetőségének növekedésével az ellenőrzés lehetőségének növekedése. Gilles Deleuze méltán beszél az így kialakuló ellenőrzés társadalmáról. Ami nemcsak hollétünk és jellemzőink (adataink) ismeretével jár, hanem kiszolgáltatottságunk és befolyásolhatóságunk növekvő lehetőségével is. Ezért mondja, hogy a számítógép/hálózat követi minden ember helyzetét és egyetemesen modulálja. A Hálózatnak ez a „moduláló”, akaratunk ellenére alakító hatása hasonló a tőke hálójához, mely szolgáltatást nyújt és felszippantja az elmédet (Manuel Castells). Az „elme felszippantása” persze ez esetben nem feltétlenül csak a közvetlen használatbavételt és a kihasználást jelenti. Tillmann J. A.: Hálók hálóit hátrahagyva
Úton a neurointernet felé
A neurointernethez szükséges technológiák még mindig fejlesztés alatt állnak, de jelentős előrelépéseket tesznek. Az alábbiakban áttekintjük, hol tartanak jelenleg a legfontosabb elemek:
Agy-számítógép interfészek (BCI-k): az invazív BCI-ket, melyek képesek a kiváló minőségű agyi jelek leolvasására és az agy pontos stimulálására, állatokon és néhány emberen tesztelik, főként orvosi alkalmazások céljából. Léteznek nem invazív fogyasztói EEG-headsetek is. A BCI-k pontossága és sebessége gyorsan javul.
Közvetlen agy-agy kommunikáció: amint korábban említettük, a tudósok laboratóriumban lehetővé tették az állatok, emberek és állatok, valamint emberek közötti nagyon egyszerű agy-agy kommunikációt. Az információ megosztása azonban egyelőre csak nagyon lassan történik.
Hálózati infrastruktúra: a mérnökök azt kutatják, hogyan lehet a BCI-ket a felhőn keresztül hálózatba kötni, és állatokon tesztelik a prototípusokat. Nagyszabású emberi kísérletekre azonban még szükség van.
MI integráció: a meglévő MI-algoritmusok már képesek dekódolni az emberi agyi adatok bizonyos jellemzőit. A mesterséges intelligencia jövőbeli fejlődése mélyebben elemezheti az agyi adatokat, és javíthatja az agy-agy közötti kommunikációt.
Idegtudományi felfedezések: ahogy egyre többet tudunk az agyról, a tudósok feltérképezik, hogy mely neuronok kódolják a különböző típusú információkat. Ez a tudás lehetővé teszi majd a konkrét gondolatok és érzések agyak közötti dekódolását és továbbítását.
Még mindig hatalmas mérnöki kihívások állnak előttünk, de amíg a kutatások folyamatosan fejlődnek, a neurointernet kifinomultabb változatai még életünkben működőképessé válhatnak. De pontosan mikor?
Milyen messze van még?
Erre a millió dolláros kérdésre nehéz pontos választ adni. A jelenlegi haladás üteme alapján itt van egy megalapozott becslés:
5-10 év múlva: az állati agyak közötti hálózatos kommunikáció egyre kifinomultabbá válik, és kezdetleges gondolatok és érzések továbbítása is lehetséges. A nem invazív fogyasztói EEG-fejhallgatók is fejlődnek.
10-15 év múlva: a hálózatba kapcsolt állati agyak közötti kommunikációs rendszerek stabilan működnek, bizonyítva a neurointernet nagyszabású megvalósíthatóságát. Megkezdődnek az agy-agy interfészek emberi orvosi kísérletei.
20-30 év múlva: megjelennek az első fogyasztói agy-agy kommunikációs eszközök az emberek számára. Ezek eleinte hibásak és egyszerűek. A hálózat sebessége a modern szabványokhoz képest lassú.
30-50 év múlva: Az agy-agy interfészek képesek az érzékelések és gondolatok széles skáláját nagy pontossággal továbbítani. Egy hálózatba kapcsolt globális emberi neurointernet kezd kialakulni. A teljes, magával ragadó élmény még mindig költséges és ritka.
50+ év múlva: a zökkenőmentes agy-agy kommunikáció és a virágzó neurointernet már milliók által elfogadott. A technológia gyors, intuitív és olyan mindenütt jelenlévő, mint ma az internet.
Ismételjük, ez csak megalapozott spekuláció: az idővonal jelentősen változhat. De mivel a fogyasztói BCI-k már most megjelennek, az embereken végzett kísérletek megkezdődtek, és gyors fejlődés tapasztalható, az agyunk hamarabb kapcsolódhat a felhőhöz, mint gondolnánk. A neurointernet fokozatosan fog megvalósulni, ahogy a mögöttes technológiák évtizedek alatt fejlődnek. Készüljön fel a XXI. század második felének vad neurológiai utazására!
Felkészülés a neurotechnológia jövőjére
Az elménk online összekapcsolásának kilátása egyformán lenyűgöző és félelmet kelt. Vajon a neurointernet felemeli az emberiséget, vagy tönkreteszi a magánéletet és az identitást, ahogyan azt ismerjük? Az őszinte válasz az, hogy nem tudjuk biztosan. De már ma lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy a közelgő neurotechnológiai forradalmat pozitív irányba tereljük. Íme néhány ajánlás:
Támogassuk az interdiszciplináris kutatást: az idegtudósoknak, mérnököknek, etikusoknak és a politikai döntéshozóknak szorosan együtt kell működniük, hogy a technológia és az etika kéz a kézben fejlődjön.
Létrehozni szabályozásokat: az emberi jogok védelme érdekében időben foglalkozni kell az adatvédelemmel, a biztonsággal, a hozzáféréssel, a személyazonosság védelmével, a tájékozott beleegyezéssel, a függőséggel és más kockázatokkal.
Az etika előtérbe helyezése: etikai képzés és felügyelet beépítése a BCI-kkel és a hálózatba kapcsolt idegrendszerekkel kapcsolatos kutatások minden szakaszába. Az etikának elsődleges szempontnak kell lennie, nem pedig utólagos megfontolásnak.
Javítani kell az inkluzivitást: biztosítani kell, hogy az idegtechnológia potenciális előnyeihez való hozzáférés méltányos és minden csoportot magában foglaló legyen. A sokszínűség és a képviselet intelligensebb rendszerekhez is vezet.
Óvatosan kell eljárni: az új neurotechnológiákat fokozatosan kell bevezetni, és az elfogadás növekedésével együtt gondosan figyelemmel kell kísérni a nem szándékos károkat. Tartsuk fenn az elővigyázatossági megközelítést.
A nyilvános vita előmozdítása: folytassunk nyílt párbeszédet a különböző érdekeltekkel, hogy a technológia fejlődését a társadalmi értékekhez igazítsák, és felelősségteljesen kezeljék az aggályokat.
Ha okosan és együttérzően tervezünk előre, a neurointernet fejlődése az emberi együttműködés és a kognitív fejlődés rendkívüli új szakaszához vezethet. De már most meg kell teremtenünk az alapokat az etika és az oktatás segítségével, hogy az emberi méltóságot megőrző irányba tereljük. A jövőt, mint mindig, ma is mi alakítjuk döntéseinkkel.
A Hálózatnak mint médiumtechnológiának észlelés- és életmódformáló hatása is van. A technikai médiumokon keresztül történő kommunikáció – miközben a közvetlen kapcsolat látszatát teremti – éppen közvetítő mivoltából adódóan ékelődik a kommunikációban résztvevők közé. Ennek a folyamatnak, mely az „egymástól eltávolítás a közelség látszatának örvén” zajlik, a széles körű hatásai most kezdenek tudatosulni. A komputerizált „interaktív médiumok” legkirívóbb tulajdonsága- írja a pszichológus Slavoj Zizek – az a mód, ahogyan egy új drive-in-társadalmat teremtenek a fokozatosan széteső „tényleges” közösségi élet pótlékaként. Tillmann J. A.: Hálók hálóit hátrahagyva
Adatvédelmi és biztonsági kérdések
Az a gondolat, hogy illetéktelen személyek vagy entitások olvassák legbelsőbb gondolatainkat, egyedülálló módon tolakodónak tűnik. A BCI-k agyi aktivitás olvasására és értelmezésére való képessége ezért jelentős etikai és adatvédelmi aggályokat vet fel. Az ilyen interfészek betanításához gépi tanulásra van szükség, hogy jól működjenek. Az algoritmusok megfelelő betanításához hatalmas mennyiségű neurális adatra van szükség. Ezeket az adatokat pedig valahol tárolni kell. Ha tárolják, akkor hozzá lehet férni. Nem nehéz elképzelni, hogy hackerek hozzáférnek valakinek a gondolataihoz, és azokat nyilvános megalázásra vagy zsarolásra használják fel.
Ezeket a kockázatokat felismerve a BCI-ket fejlesztő vállalatok számára elengedhetetlen, hogy ne csak az idegi adatok biztonságát és titkosítását biztosítsák, hanem azt is, hogy a felhasználóktól kifejezett adatgyűjtési hozzájárulást szerezzenek. Tekintettel a technológiában rejlő lehetőségekre, a robusztus kiberbiztonsági intézkedések bevezetése a BCI-kben túlmutat a technikai szükségességen; a személyes integritás védelmének sarokkövévé válik.
Zavaros vizeken
Minden futurisztikus technológia számos etikai kérdést vet fel. Ez sem kivétel. Például: milyen mértékű ügynöki jogkört kell biztosítania a BCI-nek a felhasználóinak? Megtilthatóak-e bizonyos cselekvések? Milyen mértékben kell a BCI felhasználójának elszámoltathatónak lennie az eszközön keresztül végrehajtott műveletekért (végül is, valaki más is feltörheti az eszközt)? Mi a helyzet a gyártóval? Ezek az eszközök sokkal kevésbé pontosak, mint az agyunk, mi van, ha valakit megsebeznek? Kell-e korlátozni, hogy a BCI-k hogyan használhatók a személy gondolatainak vagy érzelmeinek megváltoztatására vagy befolyásolására? Szabad-e a munkáltatóknak vagy oktatási intézményeknek előírni a BCI-ket a termelékenység vagy a tanulás fokozása érdekében?
A BCI-k megjelenése a társadalmi egyenlőtlenséggel kapcsolatos aggályokat is felvet. A magas költségek és a hozzáférési egyenlőtlenségek olyan forgatókönyvhöz vezethetnek, melyben a társadalom csak bizonyos rétegei részesülnek e fejlesztések előnyeiből, ami tovább mélyítheti a szakadékot az „idegrendszerrel feljavítottak” és mások között. Ez a forgatókönyv mélyreható kérdéseket vet fel a méltányossággal és a társadalmi igazságossággal kapcsolatban. Mindezekre a kérdésekre (és még sok másra is) gyorsabban kell majd válaszokat találni, mint gondolnánk. A legjobb, ha már most elkezdjük előkészíteni a válaszokat.
Amikor a Hálózat legújabb vívmányairól és világmegváltó hatásának hirdetéséről hallok, gyakran eszembe jut Nietzsche vonatkozó gondolata: ő ugyanis azt írja, hogy amikor az emberiség történetében az utak lerövidítésére, „nagy áthidalásokra” került sor, utóbb mindig az derült ki, hogy az ilyen megoldások zsákutcának bizonyultak. Vannak jelei annak, hogy a Hálózat esetében sincs ez másként. Ez nemcsak a nemzetgazdaságokat letaroló tőzsdehálózati „tájfunok” esetében, hanem a Hálózat forszírozott kiépítésére és használatáról buzdító hiedelemvilágban is megmutatkozik. Az, hogy van egy eszközünk, még nem ok arra, hogy állandóan éljünk is vele. Tillmann J. A.: Hálók hálóit hátrahagyva
Egészségügyi és pszichológiai következmények
Az interfészek és az emberi elme bonyolult működésének kölcsönhatását óvatosan kell megközelíteni. Az invazív BCI-eszközök beültetése magában hordozza az olyan orvosi kockázatokat, mint a fertőzés vagy az agyszövet károsodása. Még a nem invazív technikák is egészségügyi problémákat vethetnek fel, például az elektromágneses mezőknek való hosszú távú kitettség hatásait. A BCI-k bizonyítottan nagy fokú kognitív fáradtsághoz is vezetnek. Ki tudja, milyen hosszú távú következményekkel járnak majd. A BCI-k pszichológiai hatása, különösen hosszú távon, szintén nagymértékben feltáratlan. A személyes identitással, a kognitív funkciók változásával vagy a mentális egészségre gyakorolt következményekkel kapcsolatos kérdések átfogó kutatást igényelnek. Valójában döntő fontosságú, hogy a folyamatban lévő kutatások folyamatosan nyomon kövessék és kezeljék az összes lehetséges egészségügyi hatást. Ellenkező esetben senki sem fogja használni ezt a technológiát.
Ahogy a BCI-k tovább fejlődnek, döntő fontosságú lesz a bennük rejlő hatalmas lehetőségek és a bennük rejlő kockázatok közötti egyensúly megteremtése. Ehhez nemcsak technológiai innovációra, hanem etikai útmutatásra, jogi szabályozásra és az egyetemes hozzáférés iránti elkötelezettségre is szükség van. A BCI-k jövőjét nem csupán a technológiai lehetőségek, hanem a társadalom egésze számára előnyös és igazságos szempontok alapján kell alakítani.
Hagyjuk az elménket vándorolni csodálatos világában
A neurointernet az emberi elmék összekapcsolását javasolja az agyak és a technológia összekapcsolásával. Agy-agy kommunikációs rendszerek már léteznek kezdetleges formában, de gyorsan fejlődnek. Az elméink összekapcsolása hihetetlen kreatív és empatikus kapcsolatot tenne lehetővé. Vagy ijesztő tömeges megfigyelést és ellenőrzést is eredményezhet. Etika, hozzáférés, szabályozás, biztonság, identitás: ezek a kritikus kérdések széles körű vitát és bölcs politikai döntéseket igényelnek, mielőtt a technológia tovább fejlődik. A bennünk rejlő optimista azonban a kockázatok ellenére reméli, hogy a neurointernetet az emberiség felemelkedésére fogjuk használni. Agyunkban rejlik az emberiség kreatív varázsereje. Ha felelősségteljesen összekapcsoljuk őket, úgy véljük, az eredmények gyönyörűek lehetnek.
Úgy tűnik, hogy a hálózati elérhetőség és hozzáférhetőség növekedésével egyidejűleg az elérhetetlenség, az „információ” zajától való mentesülés, a visszavonulás iránti igény is növekszik. A különböző vallások képviselői erről – Keleten és Nyugaton – egybehangzóan szólnak. A Katmandu melletti bon kolostor apátja ezt ottjártamkor annak kapcsán említette, hogy éppen hathetes teljes elvonultságban tartózkodott náluk egy európai. Jean-Marie Lustiger, Párizs érseke pedig azt írja, hogy a társadalmaknak nagyon nagy szükségük van egy olyan helyre, ahová nem hatol be a média: visszavonultságra és magunkba szállásra alkalmas helyre, hogy az ember békés körülmények között készíthesse el azokat az eszközöket, amelyek segítségével majd valóban kormányozhatja önmagát, és szabad teret adhat a gondolkodásnak. Tillmann J. A.: Hálók hálóit hátrahagyva
