(Kiemelt kép: Unsplash+)
Megfontolt és etikus elfogadással szimbiózisban használhatjuk a technológiát, hogy képességeinket bővítsük anélkül, hogy feláldoznánk identitásunkat. A jövő nem a versengésben, hanem az egymást kiegészítő erősségeink egyesítésében rejlik. Az emberi elme figyelemre méltó gépezet, mely hatalmas mennyiségű információ feldolgozására és tárolására képes. De nem tökéletes gép. Hajlamos a hibákra, elfogultságokra és hiányosságokra. És az egyik terület, ahol ezek a gyengeségek különösen nyilvánvalóak, az a memória.
A hézagok kitöltése
Az emberi agy nem úgy tárolja az emlékeket, mint egy számítógép az adatokat. Nem készít pontos másolatot egy eseményről, hogy aztán később pixelről pixelre, tökéletes hűséggel előhívja. Ehelyett darabról darabra építi fel az emlékeket az asszociációk, érzelmek és érzékszervi bemenetek összetett hálózatából. Ezt a folyamatot nevezzük emlékkonstrukciónak. Amikor egy eseményre emlékszünk, nem egy videofelvételt játszunk le újra. Az eseményt töredékes részletek gyűjteményéből rekonstruáljuk. Ezt a rekonstrukciós folyamatot befolyásolhatja az aktuális lelkiállapotunk, a hiedelmeink, sőt még a kulturális hátterünk is. Ezért van az, hogy két embernek teljesen eltérő emlékei lehetnek ugyanarról az eseményről. De mi történik akkor, ha az emlékezetünkben „rés” keletkezik? Az emberi agy nem szereti a hézagokat. Kitölti őket. Olyan narratívát hoz létre, mely értelmet ad a rendelkezésre álló információknak, még akkor is, ha azok hiányosak. Ezt a folyamatot konfabulációnak nevezzük. A konfabuláció nem hazugság. Ez az agy őszinte kísérlete arra, hogy kitöltse a hiányosságokat. De nem mindig pontos. Valójában hamis emlékekhez vezethet: olyan események emlékeihez, melyek soha nem történtek meg, vagy másképp történtek, mint ahogyan mi emlékszünk rájuk.
A mesterséges intelligencia analógiája
Bizonyos szempontból az emberi agyban zajló memóriaépítés folyamata hasonló ahhoz, ahogyan a modern gépi tanulási algoritmusok, például a mesterséges intelligenciában használtak, feldolgozzák az információkat. A gépi tanulási algoritmusok, különösen a neurális hálózatokon alapuló algoritmusok, nem csak úgy felszívják a nyers adatokat, és felhánytorgatják azokat. Mintákat vonnak ki az adatokból. Megtanulják felismerni az összefüggéseket és előrejelzéseket készíteni. Ez analóg az emberi agy memóriaépítési folyamatával. De az emberi agyhoz hasonlóan az MI-rendszerek is képesek hallucinálni: olyan kimeneteket generálhatnak, melyek nem alapulnak semmilyen bemeneten. Ezt nevezzük mesterséges intelligencia hallucinációnak. A mesterséges intelligencia hallucináció annak az eredménye, hogy az algoritmus a tanult mintákból olyan kimenetet hoz létre, mely nem szerepelt a képzési adatok között. Olyan, mintha a mesterséges intelligencia kitöltené a hiányosságokat, ahogyan az emberi agy teszi a memóriával.
A kétélű kard
A mesterséges intelligencia hallucinációra való képességét a mélyhamisítványok (olyan szintetikus médiumok, melyekben egy személy képmását valaki máséval helyettesítik) létrehozására használták fel. A mélyhamisítványok erőteljes példája a mesterséges intelligencia azon képességének, hogy hiánypótló, meggyőző narratívát hoz létre a gyér inputokból. A deepfakes azonban veszélyes lehetőségeket is szimbolizál. Mivel az emberi agy hajlamos a konfabulációra és a memória manipulálhatóságára, a deepfake-eket hamis emlékek létrehozására lehet felhasználni. Meggyőzhetnek minket arról, hogy olyasmit tettünk, amit nem tettünk, vagy hogy valahol voltunk, ahol nem is voltunk. Ez nem egy hipotetikus fenyegetés. Kutatások kimutatták, hogy már egyszerű manipulációk is képesek megváltoztatni az emlékezetünket. Egy vizsgálatban a résztvevőknek manipulált fényképeket mutattak a gyermekkorukról, és később élénk emlékek alakultak ki bennük a képeken ábrázolt eseményekről, annak ellenére, hogy ezek az események soha nem történtek meg. Ahogy a mesterséges intelligencia tovább fejlődik és a mélyhamisítások egyre meggyőzőbbé válnak, ez a fenyegetés csak növekedni fog. Társadalmi „felforduláshoz” vezethet, mivel az emberek megkérdőjelezik saját emlékeiket, és küzdenek a valóság és a kitaláció megkülönböztetésével.
A jövő útja
Hogyan navigáljunk tehát ezen a potenciális „aknamezőn”? Hogyan használjuk ezeket a hatalmas eszközöket a jóra, miközben csökkentjük a kockázataikat? Először is fel kell világosítanunk a közvéleményt az emlékezet természetéről és a manipuláció lehetőségéről. Az embereknek meg kell érteniük, hogy az emlékeik nem tévedhetetlen feljegyzések, hanem konstrukciók, amelyek befolyásolhatók és megváltoztathatók. Másodszor, technológiai ellenintézkedéseket kell kidolgoznunk. Ahogyan láttuk a mélyhamisítványok terjedését, úgy látjuk a mélyhamisítvány-felismerők (a mesterséges intelligenciát alkalmazó rendszerek, melyek képesek felismerni és megjelölni a szintetikus médiát) fejlődését is. E technológiák folyamatos fejlesztésével segíthetünk egy lépéssel a fenyegetések előtt járni. Harmadszor, szilárd jogszabályokra és végrehajtásra van szükségünk. Törvényekkel kell szabályozni a mesterséges intelligencia használatát a mélyhamisítványok létrehozásában, és súlyos büntetéseket kell kiszabni a rosszindulatú használatért.
Összefoglalva, az emberi agy memóriaépítése és az MI tanulási folyamatai közötti párhuzamok egyszerre lenyűgözőek és riasztóak. Miközben hihetetlen jó lehetőségeket rejtenek magukban (mint például az elveszett emlékek helyreállítása vagy a valósághű virtuális valóság megteremtése), jelentős kockázatokat is rejtenek. Ha megértjük ezeket a folyamatokat, és proaktív intézkedéseket teszünk, biztosíthatjuk, hogy ezeket az eszközöket a jóra használjuk, és a békét és az egységet, nem pedig a viszályt és a megosztottságot erősítsük.
Az összeolvadás megkezdődött
Az emberi szellemi képességek és a számítógépes rendszerek integrációja már megkezdődött:
Agyi implantátumok: Az olyan eszközök, mint a koponyába helyezett neuralink elektródák lehetővé teszik az eszközök vezérlését, az érzékek visszanyerését vagy a motoros funkciók helyreállítását. A BCI-k az agyi jeleket fordítják le kommunikációra, kikapcsolódásra és kreativitásra, a szöveg begépelésétől a videojátékokig.
A neurális hálók: az agyi letapogatások elemzésével értelmezik, stimulálják, sőt módosítják a gondolkodási mintákat.
A gyógyszerekkel és a genetikával kiegészített kogníció: célja a tanulás, a memória, a koncentráció és a többi javítása.
Egyesek egy olyan technológiai „szingularitást” jósolnak, ahol a mesterséges intelligencia meghaladja az emberi intelligenciát. Ahelyett azonban, hogy ellenséges hatalomátvételre kerülne sor, az ember-gép integráció olyan együttműködő partnerséget hozhat létre, amely erősebb, mint bármelyikük egyedül.
Természetes rendszereink fejlesztése
Az emberi elme fenomenális mintafelismerése és érzelmi intelligenciája, valamint a mesterséges intelligencia számítási sebessége és hatalmas tudása kombinálása mindkettőt felemelheti. Íme néhány módszer, amellyel kölcsönösen fokozhatjuk egymás képességeit:
Az intelligencia fokozása: Az MI analitikája és felhőalapú tudása fokozhatja az emberi döntéshozatalt, tervezést és problémamegoldást.
A megismerés fokozása: A BCI-technológia bővíti a memóriát, a tanulási képességet, a figyelem időtartamát és az információfeldolgozást.
Korlátozások leküzdése: Az érzékszervek, a motoros készségek és más képességek helyreállítása a neurális protézisek segítségével, ha azok károsodtak.
Az egészség nyomon követése: A beágyazott érzékelők nyomon követhetik a biometrikus adatokat, és hatékonyabban megjósolhatják és megelőzhetik a betegségeket.
A jelenlét kiterjesztése: Életünk és befolyásunk messzebbre juthat távoli rendszerekbe vagy virtuális világokba való „bekapcsolódással”.
Hatékonyságnövelés: Az alantas feladatok és a rutinmunkák automatizálhatók, hogy több idő maradjon a kreatív tevékenységekre.
Természetesen az olyan kockázatokat, mint a technológiai függőség, is körültekintően kell kezelni. Természetes agyunk óvatos felhatalmazása azonban szimbiózisban lévő kapcsolatot ígér.
A mesterséges intelligencia és az ember szimbiózisa
Ahelyett, hogy versenyeznénk a mesterséges intelligenciával, inkább együttműködhetünk vele egy olyan munkamegosztásban, mely kiegészíti a kölcsönös gyengeségeket:
Az emberi erősségek
Kreativitás: Az emberek olyan képzelőerővel rendelkeznek, mellyel eddig egyetlen mesterséges intelligencia sem tudott versenyezni. Leleményességünk, művészi képességünk és látomásos ötleteink olyan érzelmekből fakadnak, amelyeket nem lehet lemásolni.
Bölcsesség: Az emberek bölcsességet és ítélőképességet halmoznak fel a sokéves, változatos tapasztalatokból, amelyeket semmilyen adathalmaz nem képes teljes mértékben megragadni. Az intuíció és a „zsigeri megérzések” képesek megragadni olyan igazságokat, amelyeket a logika nem vesz észre.
Etika: Az embereknek veleszületett erkölcsi és igazságérzete van, amely biztosítja a tudás tisztességes és etikus alkalmazását.
Szenvedély: Célt, meggyőződést és szívből jövő elkötelezettséget érzünk, amelyek a hideg logikán túlmutató teljesítményt hoznak létre.
Az MI képességei
Skála: Az MI csillagászati méretű adathalmazokat képes elemezni, számtalan változót nyomon követni, és globális szinten azonnal reagálni.
Számítás: Az MI hihetetlen, az emberi elme számára lehetetlen sebességgel számítja ki a megoldásokat és jósolja meg az eredményeket.
Memória: A gépi memória hibátlan, végtelen, és hálózatokon keresztül megosztott, míg az emberek felejtenek.
Racionalitás: A mesterséges intelligencia mentes az elfogultságtól, fáradtságtól és kognitív vakfoltoktól, és empirikusan optimális döntéseket hoz.
Ezek az egymást kiegészítő erők együttesen nagyobbak, mint a részek összege. A legendás kentaurhoz hasonlóan az emberi elme egy mesterséges intelligencia „paripáján” ülve még a legfejlettebb mesterséges intelligenciát is lekörözheti.
Az eljövendő Új Reneszánsz?
Az elavulás helyett az ember és az MI integrációja új, reneszánszhoz hasonló jólétet, kreativitást és felfedezéseket szabadíthat fel:
Virágzó művészetek: melyeket a technológia által kibővített kreativitás és a nyilvánosság bevonása táplál.
Felgyorsult találmányok: mivel a fejlett megismerés megszünteti az innovációs akadályokat.
Tudományos forradalom: az elemzett nagy adatok, szimulált modellek és a gépi tanulás által vezérelve.
Új horizontok felfedezése: mesterséges intelligencia segítségével: űr, óceánok mélységei, mikroszkopikus világok.
Demokratizált hozzáférés: a tudáshoz, az oktatáshoz és az emberi fejlődéshez. Nagyobb empátia és kevesebb előítélet a különböző nézőpontok összekapcsolódásával.
A fáradságos munka automatizálása: hogy több idő maradjon a szabadidőre, az elmélkedésre és a kreativitásra.
Ahelyett, hogy elvenné a munkahelyeket, az MI felemeli az emberi munkaerőt, hogy egyre nagyobb kihívást jelentő és teljesebb feladatokat vállaljon. És egy ilyen reneszánsznak örülni biztosan jobb, mint a Mátrixban emberi elemmé alakulni!
Felelősségteljes integráció
Ahhoz, hogy ez a szimbiózis javítsa az emberi életet, az integrációt óvatosan és etikusan kell megvalósítani:
Az identitás megőrzése: Az elme forráskódjának őrzése; továbbfejlesztés felülírás nélkül.
Az autonómia megőrzése: Az embereknek kell irányítaniuk a mesterséges intelligencia rendszereket, nem pedig fordítva.
Az emberi boldogulás lehetővé tétele: A technológiának az értelmet, a célt és a boldogságot kell növelnie, nem pedig annak kárára.
A magánélet védelmének fenntartása: Az agyakról és a megismerésről gyűjtött adatok szigorú szabályozása és korlátozása.
Egyetemes hozzáférés: Biztosítsuk, hogy a fejlesztések mindenki számára elérhetőek legyenek, ne csak néhány kiváltságos számára.
Folyamatos kockázatértékelés: Álljunk meg, hogy újraértékeljük, ha egészségügyi vagy pszichológiai problémák merülnek fel.
Közös előrehaladás: Sem az emberi, sem a gépi intelligencia nem dominálhat; a szimbiózis az ideális.
Körültekintő óvintézkedésekkel és a fejlődést irányító együttérzéssel a biológiai és a mesterséges elméket együttesen fejleszthetjük.
A jövő csábítása
Az emberiség mindig is fejlesztette képességeinket a kultúra, a tudás, a szerkentyűk és a kütyük révén. Elménk és a technológia integrálása csak a következő lépés fajunk evolúciójában. És ahelyett, hogy a gépek helyettesítenének bennünket, inkább az agyunkat tehetik jobbá, hogy emberként viselkedjünk. A „kiborgok” felemelkedésének tehát nem kell disztópikusnak lennie. Az emberi elme szépsége megmarad, bármennyire is más a külső burkolata. Kiegészítő erősségeinket egyesítve az emberek és a mesterséges intelligenciák kéz a kézben, robotkéz a kézben vághatnak neki a következő határok meghódításának. A biológiai és a mesterséges intelligencia összeolvadása folyamatban van, ami reményeket és aggodalmakat egyaránt ébreszt. A kihalás vagy rabszolgasorba taszítás helyett azonban a felelős elfogadás lehetőséget kínál egy példátlan partnerség létrehozására. Az emberi kreativitás, bölcsesség és céltudatosság egyesülve kiegészítheti a gépi racionalitást, sebességet és memóriát, túlmutatva bármelyikük korlátain. Tükörképességeink legjobbjainak egyesítésével ez az elmeegyesítés elindíthatja az emberiség következő reneszánszát.
