(Kiemelt kép: Unsplash+)
A mesterséges intelligencia térhódítása gyorsan átalakítja az újságírás területét. Az MI-t olyan feladatok automatizálására használják, mint a hírgyűjtés, a tényellenőrzés és a személyre szabás. Ez számos előnnyel jár, többek között a hatékonyság, a termelékenység és a skálázhatóság növelésével. Ugyanakkor aggodalmak is felmerülnek a mesterséges intelligencia lehetséges hatásaival kapcsolatban a hírek pontosságára és a bizalomra vonatkozóan.
A mesterséges intelligencia előnyei
Fokozott hatékonyság és termelékenység: A mesterséges intelligencia automatizálhatja a hírgyártás számos időigényes feladatát, például az adatgyűjtést, a tényellenőrzést és a cikkek fordítását. Ez felszabadíthatja az újságírók számára a kreatívabb és elemző munkára való összpontosítást.
Jobb skálázhatóság: A mesterséges intelligencia segíthet a hírszervezeteknek a működésük skálázásában és új közönségek elérésében. Például a mesterséges intelligenciával működő fordítóeszközök segítségével a hírcikkek több nyelvre is lefordíthatók, így szélesebb közönség számára is elérhetővé válnak.
Fokozott személyre szabottság: A mesterséges intelligencia segítségével személyre szabható a hírek élménye az egyes felhasználók számára. Az MI-algoritmusok például elemezhetik a felhasználói adatokat, hogy az érdeklődési körüknek megfelelő cikkeket ajánljanak.
Az MI kihívásai
Pontosság és elfogultság: Az MI-algoritmusok csak annyira jók, amennyire az adatok, melyeken betanítják őket. Ha az adatok elfogultak, akkor az algoritmusok is elfogultak lesznek. Ez téves információk terjedéséhez vezethet.
Átláthatóság és magyarázhatóság: Az MI-algoritmusok összetettek és átláthatatlanok lehetnek. Ez megnehezítheti a döntések meghozatalának megértését. Az átláthatóság hiánya alááshatja az MI által generált újságírásba vetett bizalmat.
Munkahelyek kiszorulása: A mesterséges intelligencia számos olyan feladatot automatizál, melyet jelenleg újságírók végeznek. Ez az újságíróiparban munkahelyek megszűnéséhez vezethet.
A mesterséges intelligencia jövője
Egyértelmű, hogy a mesterséges intelligencia egyre fontosabb szerepet fog játszani az újságírásban. Fontos azonban, hogy foglalkozzunk az MI-val kapcsolatos kihívásokkal annak biztosítása érdekében, hogy a mesterséges intelligencia a hírek pontosságának és bizalmának javítására szolgáljon. Az MI hatékony eszköz, mely az újságírás javítására használható. Fontos azonban, hogy a mesterséges intelligenciát felelősségteljesen használjuk, és foglalkozzunk a vele kapcsolatos kihívásokkal annak biztosítása érdekében, hogy a hírek pontosságának és a bizalomnak a javítására szolgáljon.
Az újságírás újragondolása
Ezek a gondolatok állnak egy új jelentés középpontjában, mely az újságírás közösségközpontúbb megközelítése, valamint az ezt alátámasztó elvek és folyamatok mellett érvel (a mesterséges intelligencia pedig szervesen segítheti ezt az új irányzatot és megközelítést). A Regina Lawrence és Andrew DeVigal által jegyzett Redefining News: A manifesto for Community-Centered Journalism (Kiáltvány a közösségközpontú újságírásért) című könyvében felvázolja, hogy miért van szükség az újságírói történetmesélés (és a történetgyűjtés) új módszereire, és hogyan lehet ezeket megvalósítani. Ennek a modellnek az alapja az a meggyőződés, hogy az újságírásnak nem „a” közösségről, hanem „a” közösségért és „velük” kell tudósítania. Ez azt jelenti, hogy el kell távolodni a hagyományos újságírói gyakorlatoktól, melyeket túl gyakran tekintettek tranzakciós és kitermelő jellegűnek. Helyettük több olyan újságírást kell látnunk, mely szilárdan a partnerségben, az együttműködésben és a mély hallgatás melléktermékében gyökerezik. Nem úgy közelítjük meg az újságírást vagy a közösségünket, mint egyfajta antropológiai feltárást. Úgy kell tennünk, mint valaki, aki a közösséghez tartozik, és megpróbálja ezt az újságírást a közösségért csinálni. Másképpen fogalmazva, az újságírás a közösségekért, nem csak róluk szól. Ennek megvalósításához az újságírásnak egy sokkal hosszabb távú és alulról felfelé irányuló modelljére van szükség, mint amit a legtöbb szerkesztőség általában alkalmaz. A hírcsatornáknak el kell távolodniuk a 24/7-es hírciklustól és az árutartalmak (újra)létrehozásától, hogy lassabban, megfontoltabban (és befogadóbb módon) közelítsék meg az általuk közölt történeteket.
A közösségközpontú újságírás nem olyan módszer, mely minden területen vagy minden történetnél beválik. Mindazonáltal ez egy olyan modell, mely lehetővé teheti a kiadók számára, hogy mélyebben belemerüljenek azokba a történetekbe és témákba, melyek a közösségek szerint fontosak. Ráadásul mindezt úgy teheti, hogy az újságírás továbbra is azt teszi, amire mindig is törekedett: a hatalmon lévők ellenőrzésére és a tájékozott polgárok megteremtésére, miközben aktívabban elősegíti a közösségi érzést és a közösségépítést. Mindez összhangban van azzal, amit a közönség régóta mondogat nekünk, hogy látni akar, különösen helyi szinten. A kutatások azt mutatják, hogy a közönség azt szeretné, ha a helyi hírcsatornák nem csak őrszemek lennének. Azt is szeretnék, hogy „jó szomszédok” legyenek. A közönség olyan történeteket szeretne látni, melyek azt mutatják, hogy törődnek a közösségükkel, kiemelik a közösség érdekes embereit és csoportjait, megértik a helyi közösséget, és megoldásokat kínálnak a közösségi problémákra. Ez nem csak a hírcsatornák által lefedett történetek típusaiban, hanem abban is megmutatkozik, ahogyan azokról tudósítanak. Ezt szem előtt tartva, íme négy kulcsfontosságú alapelv, ami ehhez szükséges.
Minden a meghallgatással kezdődik
Történelmileg az újságírás felülről lefelé irányuló üzlet volt. Az újságírók határozták meg, hogy mi számít „hírnek”, valamint azt, hogy hogyan (és mikor) adják át a híreket. Ez a „kapuőri” szerep lehetővé tette, hogy az újságírók (általában férfiak) határozzák meg az országos, regionális és helyi szinten elhangzó történeteket és narratívákat. Mégis, az újságírók gyakran nem tudják, mi a legjobb, távolról sem. Ahogy a szerkesztőségek központi iróniája, hogy miközben sok újságíró döntései az olvasók szem előtt tartásával születnek, munkájuk közönsége gyakran fókuszálatlan, elképzelt absztrakciók maradnak, melyek régóta fennálló feltételezésekre, „szerkesztőségi folklórra” és tökéletlen következtetésekre épülnek. A közösségközpontú újságírás a meghallgatást (és a közönség információs igényeinek megragadását) helyezi a középpontba. Erre többféle mechanizmus létezik, a rendszeres fogadóórák tartásától kezdve a személyes és közvetlen digitális kapcsolattartás egyéb lehetőségeinek megteremtésén át a formálisabb felmérések és az információs igények felméréséig.
Az olyan eszközök, mint az az ötoldalas felmérési sablon, melyet a The Listening Post Collective hozott létre, vagy egy olyan platform, mely lehetővé teszi a tartalomkészítők és szervezetek számára, hogy a közönségükkel közösen írjanak szöveget, felhasználhatók a közönség szokásainak és igényeinek megismerésére. Az Egyesült Királyságban a Tortoise Media lehetővé teszi a fizető tagok számára, hogy részt vegyenek a rendszeres vitákban, ahol a résztvevők elmondhatják gondolataikat arról, hogyan kellene a Tortoise-nak egy adott témát feltárnia. Az ilyen típusú mechanizmusok segíthetnek csökkenteni annak kockázatát, hogy az újságíró szerint a közönség és a közönség kívánságai között nem áll fenn kapcsolat. Ez azért fontos, mert a szerkesztőségeknek túl gyakran van „valamilyen előírt elképzelésük” arról, hogy mit akar egy közösség, de ha mélyebbre ásnak, rájönnek, hogy „nem egyezik az, amiről azt gondolták, hogy egy közösségnek szüksége van rá”.
A nyomon követés számít
Miután azonosítottuk a közösség információs igényeit, ennek át kell hatnia a szerkesztőség munkáján. Enélkül a közösségek hamar elkedvetlenednek, és (gyakran jogosan) úgy érzik, hogy a bevonási erőfeszítések álságosak voltak.
Nem kezdhetjük el helyreállítani a kapcsolatokat és az újságírásba vetett bizalmat anélkül, hogy ne mutatnánk be, hogyan alakította a meghallgatás a hírcsatornák által előállított tartalmat. Azt, amiről tudósítunk, közvetlenül a közösségeink fogják alakítani. A szerkesztőségi értekezletek „nem a mi ötleteinkkel fognak kezdődni” szorgalmazzák. Azokkal az információs hiányosságokkal fogunk kezdeni, melyekről a közönség azt mutatja, hogy vannak, és erőfeszítéseinket egyenesen e hiányosságok pótlására összpontosítjuk. Ez része annak, amit Sarah Stonbely az „újságíró-központú újságírás” ellentéteként ír le. Ez megköveteli, hogy a szerkesztőségek átadják az irányítás egy részét (a történetek kiválasztása és a formátum tekintetében) azoknak a közösségeknek, amelyekkel együtt dolgoznak.
Az egyik projekt, mely megtestesíti ezeket az eszméket, a The Trace’s Up the Block, egy kétnyelvű információs központ a philadelphiaiak számára, mely a helyi közösségekkel folytatott beszélgetésekből alakult ki arról, hogy milyen forrásokra van szükségük a közösségükben a fegyveres erőszakkal kapcsolatos problémák kezeléséhez. Ahelyett, hogy tipikus tudósításokat készített volna erről a témáról, a The Trace egy ingyenes, kereshető, angol és spanyol nyelvű adattárat hozott létre, mely összekapcsolja a szervezeteket a városrészek szintjén. Ez magában foglalta a fegyveres erőszak túlélőinek szánt források előállítását, a biztonsággal és mentális egészséggel kapcsolatos anyagok mellett. A téma hagyományos módon történő kezelése továbbra is fontos, és szerves részét képezi a The Trace által végzett munkának. A lakosokkal folytatott megbeszélések azonban olyan konkrét közösségi igényeket tártak fel, amelyekre a csapat közvetlenül reagált. Az ilyen erőfeszítések nemcsak hasznosabb és hatásosabb végtermékekhez vezetnek, hanem potenciálisan a végeredményt is segíthetik.
Az együttműködés megbecsülése és az elkötelezettség
A partnerségi munka nehéz lehet. Számos sikeres (és hatásos) közösségközpontú újságírói kezdeményezés megkülönböztető jegye azonban az együttműködésen alapuló megközelítésükben rejlik. Gyakran kötődnek a közösségi csoportok és egyesületek sokféle csoportjával, köztük kormányzati szervekkel és alulról szerveződő szervezetekkel, és ezek a szövetségek segíthetnek abban, hogy egyszerre szolgáljanak kapuként a közösségekhez és a hatékony tartalomszolgáltatás nélkülözhetetlen csatornáiként.
„Időbe telik, hogy más megbízható intézményekkel bizalmi kapcsolatokba fektessünk” – tanácsolja Madeleine Bair, a kaliforniai Oaklandben működő El Tímpano alapító igazgatója. A közösségekkel való kapcsolatok ápolása és a helyi érdekeltekkel (például nonprofit szervezetekkel, kormányzati szervekkel, vállalkozásokkal és könyvtárakkal) való együttműködés azonban segíthet az információs igények meghatározásában, a hosszú távú kapcsolatok kialakításában és a hírtermékek terjesztésében.
Létfontosságú, hogy az együttműködést a folyamat minden szakaszába beépítsük, és ne csak a kezdeményezés kezdeti és végső szakaszára korlátozzuk. A szerkesztőségeknek a korábban közönségként ismert emberekre is partnerként kell tekinteniük. Az egyik olyan szervezet, mely gyakran példázza ezt az elvet, a ProPublica, mely „következetesen beszámol a közönségének arról, hogyan használta fel az információkat, és mi lett belőlük”. Ezt teszi a nem közönségtagokkal is, akik közül sokan aktívan hozzájárultak a crowdsourced oknyomozó munkájához. Bár ők »nem feltétlenül a ProPublica közönsége (vagy célközönsége)«, a riporterek mégis tudatos lépéseket tesznek annak érdekében, hogy tartalmas kapcsolatot teremtsenek ezekkel a közösségekkel. A legjobb közösségközpontú újságírás a hírgyártók és a különböző közösségek közötti valódi kétirányú dinamika része. A kölcsönös, »nem extraktív« kapcsolatok kulcsfontosságúak a bizalom megteremtéséhez, valamint a közösségek információs igényeinek kielégítéséhez.
Hosszú távú befektetés
A kapcsolatépítés és a visszacsatolási hurkok révén a közösségközpontú újságírók azonosítják a sürgető kérdéseket és a felismerhető információs hiányosságokat. Ezt követően együttműködnek a közösségekkel, hogy olyan releváns híreket és információkat hozzanak létre, amelyek értéket és hatást biztosítanak. Ez elmozdulást jelenthet az „ejtőernyős” újságírástól és az extraktívabb „üss és fuss” tudósítási gyakorlatoktól, nagyobb kölcsönösséget, átláthatóságot és elszámoltathatóságot kínálva a közösségekkel szemben. Ehhez időre van szükség. Új készségeket és a rövid távú mérőszámokon túli gondolkodást is igényel. De ahogyan azt az olyan médiumok, mint a Louisville Public Media (KY) és a Montgomery Advertiser (AL) felismerték, a hosszú távú növekedés és fenntarthatóság csak új közönséggel érhető el. Ez azt jelenti, hogy diverzifikálni kell a kibocsátást, hogy olyan közösségeket is elérjenek, amelyeket a mainstream média régóta figyelmen kívül hagy, félreértelmez vagy marginalizál. Ehhez be kell fektetni a közösségekbe, hogy megértsük, mi számít számukra, és hogyan szeretnék, hogy a legfontosabb kérdésekkel foglalkozzanak, illetve hogyan kommunikálják azokat. Az eredmények nem egyik napról a másikra jelentkeznek, de a közösségközpontúbb megközelítés többet tehet, minthogy javítja a hírterméket: hozzájárulhat egy pénzügyileg életképesebb jövőhöz is.
Továbblépés
Az újságírás alapjaitól újragondolva azt állít(hat)juk, hogy az újságírásnak nem csak átalakításra van szüksége. Teljes átalakulásra van szükség. Enélkül az iparág pályája egyértelmű: a bizalom tovább fog romlani. A hírszolgáltatás továbbra is figyelmen kívül fogja hagyni a valóságot (és az információs igényeket) sok ember életében. A túl gyakran figyelmen kívül hagyott vagy sztereotipizált közösségek és nézőpontok továbbra is azt fogják tapasztalni, hogy a médiában megjelenő hírek túl gyakran nem találják meg a hangot és irrelevánsak. Ahhoz, hogy megállítsuk ezt a lefelé tartó spirált, el kell fogadnunk, hogy a szokásos módon nem elég jó. A közösségközpontú újságírás nem kínálja az összes megoldást, de szerepet játszhat az iparág előtt álló legnagyobb kihívások kezelésében. Bár nem alkalmazható minden történetre és minden területre, a közösségközpontú újságírás felkarolása arra ösztönzi a szerkesztőségeket, hogy kilépjenek a gyártási „mókuskerékből” és a napi hírciklusból, és mérlegeljék, hol lehet a legnagyobb hatást és értéket elérni. Ez elengedhetetlen a relevancia visszaszerzéséhez és a bizalom újjáépítéséhez. A kimutatható közösségi igények kielégítése a hírközlés körének és módjának kiszélesítésével hozzájárul ahhoz, hogy az újságírás befogadóbbá váljon, és jobban összpontosítson az állampolgári és információs előnyök biztosítására. Ez azt jelenti, hogy az újságírást a kattintásoktól és a díjaktól a szolgáltatásorientáltabb megközelítés felé kell terelni. Ennek eredményeképpen a szerkesztőségeknek újra kell gondolniuk, hogy mit jelent a siker, és hogyan mérik a megtérülést.
A közösségközpontú újságírás, amely eltávolodik az újságírásnak az elszigetelt kapuőrként betöltött történelmi szerepétől, a médiát valódi együttműködő partnerként és közösségépítőként képzeli el. Ez az újságírói eszköztár felfrissítését és az újságírás hagyományos napirend-meghatározó funkciójának egyes részeinek átadását jelenti. Ez megköveteli, hogy az újságírók olyan szerepeket vállaljanak, mint a kapcsolatépítő, a közösségi együttműködés, a közösségi beszélgetések elősegítője és a szakmai hálózatépítő. Mindez sok szerkesztőség és újságíró számára gondolkodásmódbeli és készségbeli változást jelent. Ezek a változások azonban elengedhetetlenek, ha az újságíróipar újra meg akarja erősíteni jelentőségét, és hidat akar építeni azokkal a demográfiai csoportokkal, akiknek jogfosztott, vagy egyenesen ellenséges a munkánkkal szemben. Az újságírás jelenlegi nehézségeit nem lehet könnyen megoldani. De a közösségközpontú újságírás kínál egy utat a jövőbe. Ha az újságírás befogadóbb, értékesebb és hatásosabb akar lenni, akkor azt újszerű módon kell előállítani és terjeszteni. Ez azt jelenti, hogy a közösség és a polgárok információs igényeit kell minden tevékenységünk középpontjába helyeznünk.
Tíz lépés a közösségalapú újságírás gyakorlatához
Ha szeretnénk közösségközpontú megközelítést alkalmazni munkánkban, ez a folyamat segíthet végigvezetni a főbb összetevőkön.
Hallgassuk meg a közösséget: Kezdjük azzal, hogy meghallgatjuk a helyi közösség aggodalmait és szempontjait. Vegyünk részt közösségi gyűléseken, beszélgessünk a helyi vezetőkkel és lakosokkal, és szerezzünk képet a számukra fontos kérdésekről.
Határozzuk meg az információs igényeket: Végezzünk formálisabb feladatokat, például egy információs ökoszisztéma-felmérést, hogy megismerjük a helyi közösség igényeit és érdekeit.
Az információáramlás megértése: Meg kell állapítani, hogy a hírek és az információk hogyan oszlanak meg, és melyek azok a közösségi eszközök (emberek és szervezetek), melyek alapvető fontosságúak a hírek és információk közösségen belüli terjedésében. Ezeknek az erőforrásoknak a szövetségeseivé és partnereivé kell válnunk.
Építsünk valódi kapcsolatokat: Kerüljük el a kivonulást azáltal, hogy időt szánunk az emberekkel való találkozásra, az eseményeken való részvételre és a közösséggel való kapcsolatfelvételre. Dolgozzunk keményen azon, hogy bizalmat és hitelességet teremtsünk a közösséggel szemben.
Működjünk együtt: Vonjuk be a közösséget a tudósítási folyamatba, kérve a hozzájárulásukat, visszajelzéseiket és ötleteiket: nem csak a történetek témáival kapcsolatban, hanem azzal kapcsolatban is, hogy hogyan fogják a történeteket elmesélni és megosztani. Használjuk ki ezt a hozzájárulást, hogy olyan releváns híreket és információkat állítsunk elő, melyek hasznosak az életük szempontjából.
Legyünk befogadók: A tudósításokban tükrözzük a közösségen belüli hangok és nézőpontok sokféleségét. Aktívan keressük az alulreprezentált hangokat és tapasztalatokat, hogy a mi általunk közölt történetek befogadóak és reprezentatívak legyenek.
Legyünk konstruktívak és megoldásorientáltak: Lépjünk túl a hagyományos újságírói trópusokon és elbeszéléseken, melyek a konfliktusokat hangsúlyozzák, és csak a problémákra összpontosítanak. Az újságírói szigor fenntartása mellett emeljük ki a megoldásokat és a változás lehetőségeit, valamint azokat az embereket és szervezeteket, akik változást hoznak.
Használjunk különféle médiumokat: A közösségközpontú újságírás sokféle formát ölthet, beleértve a nyomtatott, digitális, audio- és videomédiát, valamint az eseményeket és más valós tevékenységeket. Használjunk többféle módszert a történetek elmesélésére és az információk megosztására olyan módon, hogy azok vonzóak és hozzáférhetőek legyenek.
Maradjunk kapcsolatban: A közösség jobb kiszolgálása érdekében vegyük figyelembe a visszajelzési hurkokat. Reagáljunk a visszajelzésekre, és építsük be azokat a tudósításainkba.
Ne csak a határidőre figyeljünk: A bizalom kiépítése és a közösség információs igényeinek megértése folyamatos elkötelezettséget igényel a napi hírcikluson kívül is.
