(Kiemelt kép: Unsplash+)
Minél többet kell tanulnunk, hogy felkészüljünk az elkerülhetetlen jövőre. Mi jut eszébe, amikor a mesterséges intelligencia témája kerül szóba? Talán Ön is eltöltött már egy kis időt ChatGPT-vel vagy más mesterséges intelligenciával működő nyelvi modellel beszélgetve. Talán az olyan filmek miatt, mint az Ex Machina és az M3GAN, kényelmetlenül érzi magát a fejlett robotokkal való interakciótól. Az ember és a gépek közötti kapcsolatnak ez az új formája sok filozófiai kérdést vet fel: Fejleszthetnek-e a gépek tudatosságot és ezáltal önálló gondolkodást? Gondolkodásnak tekinthető-e az, ami egy felszólítás és egy válasz között történik? Hogyan függ össze az emberi intelligencia és a gépi intelligencia? Miben különböznek egymástól? Ha a robotokat élőlényeknek tekintjük, milyen jogokkal rendelkeznek? Élnek-e?
Michael Ende: Végtelen történet című fantasy regényében egy zavart fiú egy kissé sötét és ijesztő, mégis izgalmas könyvben kezd olvasni egy gyönyörű helyről, amelyet az úgynevezett »Semmi« fenyeget. Nem tudván, hogy csak megfigyelője vagy tényleges részese ennek a kalandnak, a fiú úgy dönt, hogy beleveti magát a kalandos vállalkozásba, és végül megmenti a világot. Hasonlít ez valahogy a mi jelenlegi helyzetünkre, amikor a mesterséges intelligenciáról van szó? Senki sem tudja igazán a szerepét a történetben. A fő különbség az, hogy ezúttal nem választhatjuk meg, hogy bele akarunk-e merülni ebbe a »kalandba« vagy sem. Nem tudjuk csak úgy becsukni a könyvet és elsétálni. Ebben a történetben szinte mindenki kiveheti a részét: vannak a cinikusok, akik ezt abszolút, túlértékelt badarságként utasítják el, vannak a mesterséges intelligenciájú robotok által okozott apokalipszist hirdető influenszerek és vannak az izgatott optimisták, akik furcsa és megmagyarázhatatlan vonzalmat éreznek a téma iránt. Azonban lehet, hogy ez nem annyira abszolút. Nem vagyunk a technológia áldozatai, és nem kell tudattalanul engedelmeskednünk a növekedés és fejlődés diktátumának. Még mindig van egyértelmű választási lehetőségünk a legindividuálisabb szinten. Természetesen nem kényszerülünk semmilyen mesterséges intelligencia használatára, ha nem akarjuk: ugyanúgy lehetünk mesterséges intelligencia-mentesek, mint ahogy egy anya vagy apa is választhatja, hogy képernyőmentes szülőként él az otthoni buborékában, ha távol akar lenni az ipari világhoz. A vidéki, nagyon távoli területeken az egyéni szintű MI-hatás logikusan nem olyan masszív. Társadalmi szinten a mesterséges intelligencia hatásának tagadása viszont hosszú távon nem fog működni.
Ha egy kicsit visszatekintünk a történelemben több mint száz évvel előre, valószínűleg hasonló megatrend volt az emberi intelligenciával kapcsolatban, amikor a kutatók először kezdték el mérni az emberi intelligenciát, és számokra leegyszerűsítve összehasonlítani az emberi képességeket egymással. Ez ugyancsak izgalmas, ugyanakkor ijesztő és nagyon sötét volt, ha arra gondolunk, hogy Adolf Hitler hogyan használta az úgynevezett „intelligenciateszteket” legitimációként bizonyos emberek vagy fajok kiirtására. Körülbelül száz évbe telt, mire legalább néhány kutató megegyezett az (emberi) intelligencia meghatározásában, és azt gondolhatnánk, hogy az intelligencia elvesztette vonzerejét; de a Big Data, a Dolgok Internete, a mélytanulás és gépi tanulás terén elért figyelemre méltó fejlődéssel az intelligenciáról (emberi és gépi intelligenciáról) folytatott sokoldalú vita újra fellángolt, és a figyelem a tudományos életben és a sajtóban minden idők legmagasabb szintjét érte el.
Néhány jelentős mesterséges intelligencia kudarc a sok közül
2016-ban a Microsoft chatbotját még 24 óra működés után sem állították le, mert a Twitter-felhasználók „sértő rasszista-botot” csináltak belőle. 2017-ben a német rendőrségnek kellett betörnie egy házba, mert az Amazon Alexája magától partit rendezett. Számos bejelentett esetben vádolták meg az MI-rendszereket rasszista, szexista vagy elfogult viselkedéssel: például egy jövőbeli bűncselekményeket előrejelző MI-rendszerben a fekete elkövetőknél nagyobb volt a jövőbeli bűncselekmény kockázata, egy MI által elbírált szépségversenyen főként fehér nők nyertek, és a PokemonGo-állomások túlnyomórészt fehér szomszédságban helyezkedtek el. Akár szándékosan, akár nem, a mesterséges intelligencia általában látványos történetekbe ágyazott, ötletes rejtélyekbe burkolózik, bonyolítja, de egyben életben is tartja a közbeszédet.
A mesterséges intelligencia felemelkedése
A mesterséges intelligencia iránti érdeklődés végeláthatatlannak tűnik. Csak az akadémiai szférában 2016-ban több mint tizenötezer, tudományágakat átfogó tanulmányt publikáltak. Ezen kívül számtalan online és nyomtatott cikk korpusza adja össze a mesterséges intelligenciáról szóló információk szinte járványszerű terjedését (a sziklaszilárd tudománytól a giccses, városi legendákig és álhírekig).
Az MI ott sújtja az emberiséget, ahol a legjobban fáj neki
Mi az oka a mesterséges intelligencia iránti folyamatos, szenvedélyes érdeklődésnek? Ha megnézzük a fenti történeteket, melyek csak néhányak a „botrányosabb” számtalan MI-történet közül, egy dolog közös bennük: az emberi elme sötétebb zugaiba vezetnek. Ezekben az elbeszélt történetekben a mesterséges intelligencia rosszindulatú, erkölcstelen, kétes és megkérdőjelezhető viselkedést tanúsít. És mindannyian valahogyan tudjuk, hogy mi, emberek vagyunk azok, akik megalapoztuk ezt a viselkedést; emlékeztet bennünket a gyengeségeinkre, legsötétebb félelmeinkre vagy hamis hozzáállásainkra, melyekkel rendelkezünk, de nem vagyunk képesek beismerni vagy kezelni azokat. A mesterséges intelligencia az emberi viselkedést tükrözi, így kegyetlenül emlékeztet minket arra, hogy mennyire tökéletlen az emberi természet, az emberi viselkedés. Egyszerűen el kell fogadnunk, hogy nemcsak az emberi elme és viselkedés fényesebb, hanem legsötétebb részeit is megcsapolja. Ráadásul a mesterséges intelligencia ott sújtja az emberiséget, ahol a legjobban fáj: a sebezhetőségtől, tökéletlenségtől és helyettesíthetőségtől való félelmünkben.
Átok vagy áldás
Az emberiség folyamatosan arra törekszik, hogy növekedjen és fejlődjön, hogy alkalmazkodjon az aktuális körülményekhez. És ez megint csak a fent említett motivációból fakad: a félelem attól, hogy egy másik faj felváltja. Folyamatosan arra törekszünk, hogy a tápláléklánc csúcsára jussunk vagy ott maradjunk. Mert az ember itt tudja megvédeni az egyik legalapvetőbb és legszükségesebb szükségletét: a biztonság iránti igényét. Ez az evolúciós ideológia, a legerősebb túlélése az emberi élet számos területére átültethető. Különösen, ha figyelembe vesszük a jelenlegi gazdaságokat. Nincs csodaszer azokra a károkra és problémákra, melyek a mi gyors és állandóan változó világunkban keletkeztek és keletkezni fognak, többek között a hatalmas információmennyiség által befolyásoltan, mellyel az emberi elme már nem képes megbirkózni. Mégis, ha „jó” döntéseket akarunk hozni pl. az üzleti életben a túlélés érdekében, akkor a jelenlegi imperatívusz az, hogy pontos információkkal, megbízható tényekkel, reális számokkal, empirikus bizonyítékokkal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy racionális döntést hozhassunk (egyelőre nem tekintve a kreativitás és az innovativitás imperatívuszát, mint az egyik legfontosabb versenyelőnyt). Tehát azzal áltatjuk magunkat, hogy képesek vagyunk racionális döntéseket hozni, de nem meglepő módon mindannyian tudjuk, hogy ez lehetetlen.
A „homo oeconomicus” halott
Persze nem is biztos, hogy az emberiségnek ez a fogalma valaha is élt. Hiszen meg kell birkóznia korlátozott racionalitásának állandó terhével, és be kell látnia, hogy senki sem lesz képes tisztán racionális döntést hozni. Minden eddiginél jobban szembe kell néznünk és meg kell birkóznunk a megbízhatatlan információkkal, ezek feldolgozására szolgáló korlátozott szellemi kapacitásunkkal, valamint a döntés meghozatalára rendelkezésre álló kevesebb idővel és erőforrással. Többek között ez lehet az a mögöttes indok, amiért a technológiába fektetünk. Ez „foltozza” a tökéletlenségünk folyamatosan fájó sebét. A mesterséges intelligencia logikus következménye az információ túlterheltségének, mely a hatalmas információmennyiség által okozott összetett problémákkal való megbirkózásra irányuló kihívás logikus következménye. Az ember szellemi képességeinek kiterjesztéseként, a kellemetlen munkák elvégzésének segítőjeként épül fel, és kiegészítő emberi, jelen esetben gépi erőként funkcionál, hogy egyszerre több feladatot is elvégezzen és gyorsabb döntéseket hozzon.
Szó sincs arról, hogy a mesterséges intelligencia mint téma kizárólag a számítástechnikai tudományok és a filmkészítők számára készült volna. A mesterséges intelligencia mindenki számára elérhető termékké vált. A tudományterületeken átívelő diskurzus feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a mesterséges intelligenciát ne csak mint programozási nyelvet, hanem mint fogalmat vizsgáljuk, annak minden bonyolultságával és a társadalom egészére gyakorolt jelentős hatásával együtt. Nincs mesterséges intelligencia emberiség nélkül. Ezért a pszichológia mint tudományág az egyik legfontosabb, elengedhetetlenül fontos szemüveget jelenti, olyanok mellett, mint a filozófia és az etika, a szociológia és a politikatudomány, az egészségügy vagy az idegtudományok.
A mesterséges intelligencia pszichológiája mint jó kiindulópont
A pszichológia különösen alkalmas a diskurzus elindítására és az interdiszciplináris fogalmakkal kapcsolatos munkára, mivel az emberi szintről indul (szemben a szociológiával vagy a politikával, melyek a rendszerek szintjéről indulnak). Az etikai vagy biológiai nézetek azonban nagyon is beépülnek a pszichológiába. Éppen ezért a tudományágak közötti éles elhatárolás egyébként sem biztos, hogy lehetséges és hasznos. A pszichológia az emberek elméjét, életét és viselkedését vizsgálja. Mint akadémiai diszciplína, óriási hatókörrel rendelkezik a kognitív pszichológiától a szociálpszichológiáig; a klinikai pszichológiától a szervezeti pszichológiáig és sok másig. A mesterséges intelligenciával kapcsolatban egy dolog egyértelmű: a mesterséges intelligenciából nem lehet kivenni az embert. Legyen szó az ember-ügynök interakcióról, az érzékelésről, a nyelvről, a kognitív folyamatokról vagy az olyan „puha készségekről”, mint az empátia, az érzelmek vagy a kommunikációs készségek. Mindig van emberi oldal, akár a program megírásáról, akár az adatok szerkesztéséről, akár a rendszerrel való interakcióról van szó. Egyelőre nem létezik mesterséges intelligencia pszichológia vagy mesterséges pszichológia (Dan Curtis 1963-ban alkotta meg ezt a kifejezést), ami azt jelenti, hogy a mesterséges intelligenciának saját elméje vagy akár tudata van, hogy emberi beavatkozás vagy input nélkül hozzon döntéseket. Mégis, az emberi viselkedés és a különböző mentális folyamatok utánzása terén elért fejlődés egészen elképesztő, és még sok mindenre lehet számítani, hiszen ez az út nem zsákutca, és még sokan jönnek, hogy csatlakozzanak ehhez az úthoz.
A pszichológia jövője
A tudósok nap mint nap folytatják az emberi pszichológia megvilágítását, és mélyreható információkat találnak. Az emberi pszichológia olyan, mint egy végtelen tenger. Ahogy egyre mélyebbre ásunk, különböző és izgalmas részletekre bukkanhatunk. Bármennyi kutatást is végeznek, az emberi pszichológia, mely egy izgalmas kutatási terület, tele ismeretlen felfedezésre váró ismeretlenekkel, továbbra is számos területet inspirál a benne található részletekkel. Az egyik ilyen terület, melyet szolgál, a mesterséges intelligencia. Az emberi elme, mely a mesterséges intelligencia útmutatója, lehetővé teszi a különböző tanulmányokat ezen a területen.
Ebből a szempontból, ha meg kell határoznunk a pszichológiát és a mesterséges intelligenciát, a pszichológia olyan tudomány, mely az élőlények viselkedését, érzelmeit és gondolati struktúráját vizsgálja. Másrészt a mesterséges intelligencia olyan rendszer, mely megpróbálja utánozni az emberi viselkedést, érvelési képességet és problémamegoldó képességet. Ebben a tekintetben a mesterséges intelligencia technológiákban a természetestől a mesterségeshez való alkalmazkodás történik. Ezen a ponton minél jobban elemezzük a természetest, annál jobban tudunk fejlődni a mesterségeshez való alkalmazkodás fázisában. Az emberi elme szerkezetének és működésének megértése, valamint az érzelmeik és viselkedésük megfigyelése döntő fontosságú lesz abban, hogy ezeket a kimeneteket átvigyük a mesterséges intelligencia utánzásaira.
Az elme és az agy közötti kapcsolat minden elmével kapcsolatos vitában nyilvánvaló, különösen a legújabb pszichiátriai és idegtudományi diskurzusokban. A kognitív tudomány, és most már az agyi folyamatok is, azzal vannak elfoglalva, hogy megértsék, hogyan függ össze a viselkedés és a megismerés. A kognitív idegtudomány aktívan tanulmányozza, hogy az ember, mint aktív, gondolkodó szervezet, hogyan használja az agyát céljai elérésére és szükségletei kielégítésére összetett és változó környezetben. Az általuk nyert adatok infrastruktúrát biztosítanak a mesterséges intelligencia technológiához. Ily módon a helyes adatokkal történő utánzás képességének szintje kezd emelkedni. Ebben az esetben kimutatható ponton lesz, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek milyen mértékben járulhatnak hozzá a pszichológiai zavarok diagnosztikai, előrejelzési és kezelési szakaszaihoz.
Ezen a ponton feltehető jogosan a kérdés, milyen tanulási módszereket alkalmaznak a mesterséges intelligenciában?
Felügyelt tanulás
A bemeneti értékek, címkézett adatok és a kimeneti értékek közötti leképezéssel hoz létre függvényt az osztályozáshoz és a regresszióhoz.
Felügyelet nélküli tanulás
Az ismeretlen struktúrát jelöli előre a címkézetlen adatokon keresztül, vagyis azt, hogy a bemeneti értékek melyik kategóriába tartoznak.
Erősítéses tanulás
A viselkedéspszichológián alapul, a jutalom-büntetés logikájával tanul.
Egy sokéves klinikai tapasztalattal rendelkező szakember minden egyes pszichiátriai rendellenességhez lát eseteket, és az általa ennek megfelelően gyűjthető adatok bizonyos mértékig korlátozottak. A mesterséges intelligencia itt is, mint sok más területen, komoly kényelmet nyújthat a szakértő munkájának megkönnyítésében. Ahogyan a vegyiparban a mesterséges intelligencia segítheti a vegyészek munkáját a kombinációs ponton. Emellett a mesterséges intelligenciának köszönhetően az ügyfelek hangulatának nyomon követésében többek között olyan adatgyűjtési módszerek, mint a digitális naplók és az azonnali érzelmi-gondolati visszajelző rendszerek megkönnyítik a munkát és biztosítják a folyamatos nyomon követést. Ezen túlmenően a kezelési folyamatban használt gyógyszerek folyamatának modellezésével, helyesen címkézett adatbevitellel a gépek meg tudják jósolni a megfelelő gyógyszereket azáltal, hogy az adott beteg szubjektív tüneteire vonatkozó adatokat összehasonlítják a korábbi betegek adataival. Ily módon gyors és pontos előrehaladás érhető el.
A mesterséges intelligencia technológiának köszönhetően, mely számos más területen is lehetővé teszi számunkra a kényelmet és a gyorsaságot, a pszichológiai innovációk továbbra is megvalósulnak. Ez a technológia, amely hatékony módszereket kínál a digitális rögzítő rendszerektől a gyógyszerek helyes címkézéséig, a diagnózis és a kezelés folyamatától az adatok szisztematikus rögzítéséig, azt szolgálja, hogy az adatok elemzésével, mint minden ágazati vállalatnál, rövidebb idő alatt pontosabb eredményeket kapjunk. Ez azt mutatja, hogy a mesterséges intelligencia továbbra is számos területen meghonosodik és nevet szerez magának. Ily módon egy lépéssel közelebb vezet az innovációk világához. Ez a folyamat más dimenziót hoz az innovációkba azáltal, hogy kihasználja a digitális átalakulás előnyeit, mint például a mélytanulás, a gépi tanulás és az internet. Továbbá lehetővé teszi az emberek számára, hogy időt szánjanak a gyorsabb, könnyebb és munkaterhelést csökkentő lehetőségek révén.
