Az elmúlt néhány évben megjelent mesterséges intelligenciáról szóló tanulmányok „észbontó” mennyiségben jelentek meg. Egyetlen életen belül lehetetlen lenne mindet elolvasni, még szigorú 24/7 olvasási ütemterv mellett is (de kinek van szüksége alvásra egyébként is). Éppen ezért a legújabb MI-kutatásokat sűrített betekintést nyújtó tanulmányok aranyat érnek.
Egy nemrégiben készült felmérés, melyet 2778 MI-kutató körében végeztek, ezek egyike. Az MI-innováció élvonalába tartozók elméjének átfogó feltárása páratlan betekintést nyújt e technológia jövőjébe és társadalmi hatásaiba. Vizsgáljuk meg a tanulmány legmeglepőbb és legelgondolkodtatóbb megállapításait, hogy elgondolkodjunk az előttünk álló hatalmas (elszalaszthatatlannak tűnő) lehetőségeken.
A mesterséges intelligencia fejlődésének idővonala
A mesterséges intelligencia útját a puszta spekulációtól a kézzelfogható valóságig végiggondolva a felmérés egyik legmegdöbbentőbb felfedezése a magas szintű gépi intelligencia (HLMI – Human-Level Machine Intelligence) és a munka teljes automatizálásának (FAOL – Full Automation of Labor) elérésére előre jelzett ütemtervének jelentős előrehaladása. A tanulmány szerint a HLMI 2047-re, a FAOL pedig 2116-ra várható, így a szakértők szerint a mesterséges intelligencia fejlődésének tempója jelentősen megnövekedett.
Az összesített előrejelzések legalább 50%-os esélyt adnak arra, hogy az MI-rendszerek 2028-ra több mérföldkövet is elérnek. 50%-os esély van arra, hogy 2047-re a segítség nélküli gépek minden lehetséges feladatban felülmúlják majd az embert, 13 évvel korábban, mint ahogy azt egy korábbi felmérés előre jelezte.
A szakértők együttesen 50 százalékos esélyt adnak arra, hogy 2047-re magas szintű gépi intelligenciával rendelkezünk.
A tanulmány (Thousands of AI Authors on the Future of AI) szerint számos mesterséges intelligencia mérföldkő éri el a megvalósíthatóságát, és azt, hogy ezek egy év alatt (2022 és 2023 között) lényegesen korábbi időpontra kerültek. Így ez az előrejelzés a korábbi becslésekhez képest jelentős revíziót jelent, ami az MI-képességek soha nem látott mértékű fejlődésére utal. A szakértők konszenzusa a várakozások sarkalatos elmozdulását hangsúlyozza, mivel a mesterséges intelligencia lehetőségeinek horizontja a vártnál közelebb kerül. De vajon miért változik ilyen gyorsan a vélemény ennyi kutató körében? Mi az a narratíva, mely megváltoztatta a „tudományos kristálygömbök” hangulatát?
Az MI egy kétélű kard
A felmérés kettős narratívát tárt fel a mesterséges intelligencia fejlődésével kapcsolatban. Egyfelől az optimizmus tombol az MI komplex problémák megoldására és az emberi élet javítására vonatkozó lehetőségeivel kapcsolatban. Másrészt a mesterséges intelligencia okozta emberi kihalással kapcsolatos aggodalmak rávilágítanak arra, hogy a Gépi Elme biztonsági kutatására égető szükség van.
A két tábor szerint mindkettő az előrehaladás motorja és a figyelem középpontjába állítja a mesterséges intelligencia területét, még ha szögesen ellentétes módon is teszik ezt.
68,3% gondolta úgy, hogy az Emberfeletti Mesterséges Intelligencia jó kimenetele valószínűbb, mint a rossz, ugyanakkor ezen optimisták 48%-a legalább 5%-os esélyt adott a rendkívül rossz kimenetelre, például az emberiség kihalására.
A felmérés a mesterséges intelligencia azon képességeit övező optimizmus közepette, hogy forradalmasíthatja az iparágakat és javíthatja az emberi életet, rávilágít az előttünk álló kihívások rideg valóságára.
A megkérdezett kutatók mintegy fele úgy véli, hogy az „intelligenciarobbanás” érve helytálló, ami azt jelzi, hogy talán közeledünk egy olyan kritikus ponthoz, ahol a mesterséges intelligencia az emberi irányításon túlmutatóan „önfejlődhet”. Az ilyen spekulációkat, melyek egykor szigorúan a sci-fi írók és a jövőkutatók területe voltak, egyre komolyabban veszik a mesterséges intelligencia elismert szakértői.
A szakma egyes képviselői úgy vélik, hogy ez a felfedezés kiegyensúlyozott párbeszédet tesz szükségessé a mesterséges intelligencia előnyeinek kiaknázásáról, ugyanakkor a lehetséges kockázatokkal szemben is védekezni kell. Hangsúlyozzák továbbá, hogy szélesebb körű vitákra lenne szükség az innováció és az etikai megfontolások egyensúlyának megteremtéséről, biztosítva, hogy a mesterséges intelligencia a jót szolgálja majd a jövőben.
Riasztó felismerések, izgalmas lehetőségek
Mindannyiunknak jól jönne egy kis útmutatás arról, hogyan közelítsük meg a mesterséges intelligenciát. A Gépi Elmében rejlő potenciál, mely átalakíthatja a munka világát, egyszerre izgalmas és riasztó.
A felmérés szerint a kutatók arra számítanak, hogy 30 és 100 év között lesz, míg az MI-k önmagukat kutatják, kibővítve az alkalmazhatóságuk széles spektrumát a kreatív tevékenységektől a tudományos kutatásig. A válaszadók többsége „meglehetősen valószínűnek”, „valószínűnek” vagy „nagyjából egyenlő esélyűnek” tartotta, hogy a technológiai fejlődés több mint egy nagyságrenddel gyorsabbá válik a HLMI elérésétől számított 5 éven belül. A legújabb felfedezések kezdik alátámasztani ezeket a spekulációkat, mint például a Princeton kutatóinak jelentése, akik egy új MI-modellt használnak a fúziós energia előállításának egyik fő akadályának megoldására: a plazmamező stabilitásának fenntartására a fúziós reaktorban.
A jelentésből származó felismerések és az állításokat alátámasztó valós példák arra ösztönöznek minket, hogy újraértelmezzük társadalmi struktúráinkat, oktatási rendszereinket és magának a munkának a természetét egy mesterséges intelligenciával integrált jövőben.
Ha a fejlett mesterséges intelligencia valóban a vártnál jóval korábban érkezik, a globális társadalmi-gazdasági struktúrákat érintő zavarokat nagyobb kihívás lehet irányítani, mint a fúziós reaktor plazmáját.
A szakértők előrejelzései a különböző szakmák (köztük a saját szakmájuk) automatizálására vonatkozóan izgalmas betekintést nyújtanak a munka, a tudományos felfedezések és a gazdasági fejlődés jövőjébe. Az a várakozás, hogy a mesterséges intelligencia bizonyos évekre kiválthatja a nyelvvel, a vizuális és hangalkotással, sőt még a gépjárművezetéssel és a sebészettel kapcsolatos feladatokat is, arra hívja fel a figyelmünket, hogy gondoljuk át az oktatáshoz, a szakképzéshez és a munkaerő szerkezetéhez való hozzáállásunkat. Hogyan tudunk a mesterséges intelligenciával együtt fejlődni, hogy elősegítsük egy olyan társadalom kialakulását, ahol a technológia és az emberiség harmonikusan él egymás mellett?
A gyors fejlődés mozgatórugói
De mi mozgatja mindezt a gyors MI-fejlesztést? A felmérés több katalizátort is azonosított, köztük a számítási teljesítmény és az adatok elérhetőségének közelmúltbeli fejlődését, az algoritmusok fejlesztését, valamint az MI-technológiákba történő fokozott befektetéseket és kutatásokat. Ezek a tényezők együttesen megmozgatták a „fejlődést, és jelentős áttöréseket tettek lehetővé a gépi tanulás, a mélytanulás és a mesterséges intelligencia más területein is. A tanulmányban idézett kutatók becslése szerint
a számítástechnikai költségek csökkenése volt a legnagyobb hatással a mesterséges intelligencia fejlődésére az elmúlt évtizedben.
Arra is rámutattak, hogy a megnövekedett finanszírozás és az adattréninghalmazok mérete kis mértékben, de jelentősen hozzájárult a kutatói erőfeszítések felére csökkentéséhez. A fejlődés lendülete pedig valószínűleg folytatódni fog.
A mesterséges intelligencia kutatói sürgetik a társadalmi hatásokra való felkészülést. Hangsúlyozzák, hogy az oktatásra és a készségfejlesztésre kell összpontosítani, hogy alkalmazkodni lehessen az új munkakörökhöz. Felhívják a figyelmet arra is, hogy etikai iránymutatásokat és szilárd szabályozási kereteket kell bevezetni a mesterséges intelligencia felelős használatának biztosítása érdekében, és a társadalmi kihívások megoldása érdekében több érdekelt fél partnerségét kell előmozdítani.
A jövőre való felkészülés egyik legfontosabb tényezője az, hogy a különböző területek szakértői interdiszciplináris kutatásokat folytatnak, melyek célja, hogy segítsenek megérteni és csökkenteni az MI alkalmazásával kapcsolatos kockázatokat. Egyre nehezebb lesz sikert elérni úgy, hogy közben szakterület-specifikus silókban dolgozunk. A felmérés résztvevői úgy vélik, hogy
az érdekelt felek (kormányok, iparágak, tudományos körök és a civil társadalom) közötti aktív együttműködés elengedhetetlen ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia által okozott változásokkal megbirkózzunk, és kihasználjuk annak előnyeit, miközben minimalizáljuk a negatív következményeket.
A kormányok a köz- és a magánszektoron, a joghatósági osztályokon és ügynökségeken átívelő, az „lakosokkal”, a kormányzat más szintjeivel és nemzetközi partnerekkel szorosan együttműködő, fokozott adat-együttműködésre törekszenek, hogy hitelesen és a bizalmat fenntartó módon szolgálhassák a polgárokat. Az adatpartnerségek egyre fontosabbá válnak. Ezért a legújabb nemzeti és regionális adatstratégiák célja az adatok közértékének maximalizálása, melyet helyes adatkezelési és adatkezelési gyakorlatok támogatnak.
Az emberi tényező
A mesterséges intelligencia fejlődése ellenére a felmérés utal az emberi interakció és kreativitás tartós értékére. Az MI-alapú szolgáltatásokra és termékekre való áttérés nem csupán technológiai ugrás, hanem társadalmi döntés is. A felmérés egyik legérdekesebb aspektusa a mesterséges intelligencia fejlődésének társadalmi elfogadottságának vizsgálata.
A kiskereskedelmi eladók mesterséges intelligenciával való helyettesítése például nem pusztán technológiai, hanem szociológiai akadály is. Ez aláhúzza az emberközpontú tervezés fontosságát, valamint azt, hogy milyen nagyra értékeljük az emberi erőfeszítést és kreativitást. Egy olyan világban, melyet egyre inkább az MI befolyásol, hogyan tudjuk megőrizni az „emberi érintés” lényegét alkotásainkban és interakcióinkban?
Ez a nézőpont arra hívja fel a figyelmünket, hogy gondolkodjunk el azon, hogy milyen szerepet szánunk a mesterséges intelligenciának az életünkben, és hogy milyen fontos az emberközpontú megközelítés fenntartása az MI-technológiák tervezése és megvalósítása során.
Ezt azonban csak akkor tudjuk megtenni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi az MI, és mit jelentenek a kutatási eredmények. Minél kevesebbet tudunk, annál inkább hajlamosak leszünk félni az MI-tól, és potenciálisan lemaradunk azokról az előnyökről, amelyeket nyújthat.
A válaszadók 44%-a válaszolta azt, hogy „nagymértékben” az emberek aggodalma az MI jövőbeli kockázataival kapcsolatban az MI-kutatással kapcsolatos média kapcsán beszerzett információkból származó félreértésekből fakad.
Érdekes módon a kutatók véleménye a mesterséges intelligencia hatásairól széles skálán mozog. Míg a többség optimista vagy kiegyensúlyozottan látja a mesterséges intelligencia jövőjét, a kutatók között még mindig vannak erős pesszimista és óvatos vélemények.
A felmérés válaszai a rendkívül optimistáktól a rendkívül pesszimistákig terjedtek.
A résztvevők több mint egyharmada (38%) legalább 10%-os esélyt adott a rendkívül rossz kimenetelre (pl. az emberiség kihalására).
Bár a tudósoknak objektívnek kellene lenniük, végső soron mindannyian emberek vagyunk, és gyakran érzelmileg „túlreagáljuk”, amikor egy ismeretlen veszélyt kell megbecsülnünk. Végül is azok leszármazottai vagyunk, akik meghallották a korai figyelmeztetéseket, és a legkisebb zavaró hangra is felugrottak az éjszakában. A kevésbé óvatos emberek génállományát már régen kiszipolyozták a kardfogú tigrisek.
Az „emberi érintés” lényegének megőrzése a mesterséges intelligencia fejlődése közepette az empátia, az etikai megfontolások és az emberközpontú tervezés hangsúlyozását követeli meg a mesterséges intelligencia rendszerekben. Ez magában foglalja az olyan mesterséges intelligencia fejlesztését, mely kiegészíti és fejleszti az emberi képességeket, nem pedig helyettesíti azokat, olyan környezetek kialakítását, ahol a technológia támogatja az emberi kreativitást és innovációt, valamint annak biztosítását, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazások hozzáférhetőek és befogadóak legyenek, tükrözve az emberi tapasztalatok sokféleségét. Ezen értékek előtérbe helyezése segíthet megőrizni az emberi erőfeszítések és kreativitás egyedi hozzájárulását egy technológia által vezérelt világban. Remélhetőleg egy olyan helyen, ahol senkit sem váltanak ki az ősi félelmek.
A kétségeken és félelmeken túl
Nehéz úgy állni a mesterséges intelligencia által formált új korszak küszöbén, hogy átlássunk a növekvő kétségek, félelmek és hype felhőin. A felmérés eredményei jelzőfényként szolgálnak, és eligazítanak bennünket a technológiai fejlődés feltérképezetlen területein. Emlékeztetnek bennünket arra, hogy a mesterséges intelligencia hihetetlen lehetőségeket rejt magában világunk átalakítására, ugyanakkor figyelmeztetnek bennünket az ezt az utat kísérő etikai és társadalmi megfontolásokra is.
Az úttörő munkában “Human Compatible: Artificial Intelligence and the Problem of Control,” című munkájában Stuart Russell professzor azt a kihívást vizsgálja, hogy a mesterséges intelligencia céljai összhangban legyenek az emberi érdekekkel és etikával (a mesterséges intelligencia egyik kiemelkedő alakja, Russell a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) informatika professzora, akinek kutatásai többek között a gépi tanulás, a valószínűségi következtetés és a tudás reprezentációja terén jártak az élen).
Russell professzor olyan innovatív stratégiát mutat be a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, melynek célja az automatizálás előnyeinek kiaknázása, ugyanakkor a lehető legsúlyosabb hátrányainak mérséklése.
Ha a gépek intelligensebbek, mint az emberek, akkor ha rossz célt adunk nekik, akkor alapvetően egyfajta sakkjátszmát rendeznénk az emberiség és egy olyan gép között, melynek céljai a mi céljainkkal ellentétesek. És ezt a sakkjátszmát nem nyernénk meg. Érdekes módon a felmérésből kiderült, hogy bár a résztvevők fontosnak és nehéznek tartották Russell professzor összehangolási problémáját, nem érezték úgy, hogy értékesebb lenne rajta dolgozni, mint más problémákon a mesterséges intelligencia területén. Ez azt jelzi, hogy a kutatásnak ezen a hatalmas területén még több alapvető kihívást kell leküzdeni.
De vajon bölcs dolog-e elfordulni az összehangolási problémától?
Az OpenAI, melynek végső kutatási célja a mesterséges általános intelligencia (AGI) létrehozása, kitart amellett, hogy az „összehangolás kérdése” kulcsfontosságú.
Olyan stratégiát alkalmaznak, mely egy iteratív, empirikus megközelítést tartalmaz, mely tudományos kísérleteket használ annak érdekében, hogy az MI-rendszerek biztonságosabbá és összehangoltabbá váljanak. Más MI-vállalatok és kutatócsoportok is hasonló lépéseket tesznek. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják azt, amit az OpenAI vezérigazgatója, Sam Altman „az emberiség által eddig feltalált legerősebb technológiának” nevezett.
Kritikus gondolkodás és érzelmi intelligencia
A technológia és az emberiség harmonikus együttélésének elősegítése érdekében a mesterséges intelligencia mellett való elmozdulás magában foglalja a mesterséges intelligencia etikájának és biztonságának beépítését az oktatásba, a technológiát a humán- és társadalomtudományokkal kombináló interdiszciplináris tanulmányok előmozdítását, valamint a munkaerő-fejlesztés átalakítását, hogy az olyan, a mesterséges intelligenciát kiegészítő képességekre összpontosítson, mint a kreativitás, a kritikus gondolkodás és az érzelmi intelligencia. Ezen túlmenően döntő fontosságú lépés az érdekeltek közötti inkluzív párbeszéd előmozdítása az igazságos előnyöket biztosító politikák kialakítása érdekében, valamint az automatizálás miatt kiszorulók számára szociális biztonsági háló kialakítása. Az egész „életen át tartó tanulás” és a munkaerő alkalmazkodóképességének hangsúlyozása kulcsfontosságú lesz a munka jövőjében való eligazodáshoz.
A mesterséges intelligencia jövője nem csupán a kutatók és a informatikusok által megírandó történet: ez egy olyan közös fabula, mely közös gondolkodást, párbeszédet és cselekvést igényel. Mi a véleményük kedves olvasóinknak a mesterséges intelligencia felgyorsult fejlődéséről és annak társadalmi hatásairól? Hogyan képzelik el a mesterséges intelligencia szerepét az emberi élet javításában, miközben megőrzi értékeinket és etikánkat? Megannyi kérdés, melyre mindannyian választ várunk és lehetőleg mihamarabb.
(Kiemelt kép: Unsplash+)
