(Kiemelt kép: Unsplash+)
A mesterséges intelligencia megjelenése felerősítette a munkaerő jövőjével kapcsolatos aggodalmakat, és számos szakma aggódik amiatt, hogy elavulttá válik. Az UX-tervezők sem mentesülnek ezektől az aggodalmaktól, mivel a mesterséges intelligencia technológiái folyamatosan fejlődnek és áthatják a különböző iparágakat. A valóság azonban az, hogy az UX tervezőknek inkább üdvözölniük kell, mintsem félniük az MI integrációjától a szakterületükön. Nem kell aggódniuk az UX tervezőknek amiatt, hogy az MI elveszi a munkájukat, hanem inkább tekintsenek rá úgy, mint egy lehetőségre, mellyel fejleszthetik képességeiket, javíthatják terveiket, és hozzájárulhatnak a felhasználói élmény fejlődéséhez.
A mesterséges intelligencia nem helyettesíti, hanem fokozza az emberi kreativitást
Bár az MI hatalmas mennyiségű adatot képes feldolgozni és sokkal gyorsabban azonosítani a mintákat, mint az ember, még mindig nem képes teljesen leutánozni az emberek kreatív és intuitív gondolkodási folyamatait. A UX-tervezők egyedülálló módon ismerik a felhasználói viselkedést, ami lehetővé teszi számukra, hogy értelmes és vonzó élményeket hozzanak létre. A mesterséges intelligencia szerepe az UX-tervezésben nem az emberi intuíció helyettesítésére, hanem inkább annak kiegészítésére szolgál, értékes meglátásokkal szolgál, és lehetővé teszi a tervezők számára, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak.
Az MI és a dizájnerek együttműködése
A mesterséges intelligencia és a tervezők szinergikus kapcsolatot alakíthatnak ki: az MI értékes adatelemzéssel szolgál, a tervezők pedig emberi intuíciójukat használják arra, hogy ezeket az adatokat felhasználó központú tervek létrehozásában alkalmazzák. Ez az együttműködés gyorsabb és pontosabb döntéshozatalt tesz lehetővé, így az UX-tervezők munkájuk kreatívabb és stratégiai szempontjaira koncentrálhatnak. A mesterséges intelligencia távolról sem jelent fenyegetést, hanem erőteljes szövetségese lehet a tervezőknek, mivel eszközöket biztosít számukra a felhasználói viselkedés jobb megértéséhez és a tervek optimalizálásához. Az Adobe, a kreatív szoftveripar egyik vezető vállalata az Adobe Sensei platformon keresztül integrálta a mesterséges intelligenciát népszerű tervezőeszközeibe, például a Photoshopba, az Illustratorba és az XD-be. Az Adobe Sensei gépi tanulási és mesterséges intelligencia-technológiákat használ a tervezési folyamat különböző aspektusainak kiegészítésére és egyszerűsítésére, ezáltal hatékonyabbá és intuitívabbá téve azt a tervezők számára.
Az egyik figyelemre méltó példa erre az Adobe Photoshop Content-Aware Fill funkciója. Ez az eszköz a mesterséges intelligenciát használja a környező pixelek elemzésére, és intelligensen kitölti a kép hiányzó vagy nem kívánt területeit a meglévő mintáknak, színeknek és textúráknak megfelelő tartalommal. Ez a funkció egy hagyományosan időigényes és bonyolult feladat automatizálásával képessé teszi a grafikusokat és illusztrátorokat arra, hogy munkájuk más kreatív aspektusaira koncentrálhassanak. Egy másik példa az Adobe XD automatikus animáció funkciója, mely a mesterséges intelligencia segítségével elemzi a különböző rajzlapokon lévő tervezési elemeket, és automatikusan sima, zökkenőmentes animációkat hoz létre közöttük. A tervező szándékának intelligens értelmezésével és az animációs folyamat automatizálásával az MI lehetővé teszi a tervezők számára, hogy gyorsan készítsenek interaktív prototípusokat és vizsgáljanak meg egy sor mozgásalapú tervezési ötletet az animációs technikák alapos ismerete nélkül. Mindkét példában a mesterséges intelligencia nem helyettesíti a tervező kreativitását, hanem inkább fokozza azt azáltal, hogy a tervezési folyamat bizonyos aspektusait ésszerűsíti, és értékes betekintést nyújt. A mesterséges intelligencia hatékony asszisztensként szolgál, lehetővé téve a tervezők számára, hogy hatékonyabban dolgozzanak, és projektjeik kreatív és stratégiai szempontjaira koncentráljanak. Az MI és az emberi kreativitás együttműködése innovatívabb és hatásosabb tervezési megoldásokhoz vezet(het).
Új munkalehetőségek és növekedés
Ahogy az MI egyre inkább beépül az UX-dizájn folyamatába, új munkalehetőségek fognak megjelenni. A tervezőknek alkalmazkodniuk kell és új készségeket kell elsajátítaniuk ahhoz, hogy hatékonyan tudjanak együtt dolgozni az MI-vel, például az adatelemzés, a gépi tanulás és a programozás területén. Ezen új technológiák befogadásával a tervezők az iparág élvonalába kerülhetnek, biztosítva ezzel folyamatos relevanciájukat a fejlődő munkaerőpiacon.
A mesterséges intelligencia segít jobb felhasználói élményt létrehozni
Az MI beépítése az UX-dizájn folyamatába jobb felhasználói élményeket eredményezhet, mivel az MI valós időben képes elemezni a felhasználók viselkedését, preferenciáit és igényeit. Ez az információ lehetővé teszi az UX-tervezők számára, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak, ami végső soron jobb, személyre szabottabb, a felhasználók igényeit és vágyait kielégítő terveket eredményez. Ahelyett, hogy félnének az MI-tól, az UX tervezőknek fel kell ismerniük a benne rejlő lehetőségeket, amelyek segíthetnek kielégítőbb és hatásosabb felhasználói élmények létrehozásában. Az MI integrálása a UX-dizájn világába nem olyasmi, amitől a dizájnereknek félnie kellene, hanem inkább egy lehetőség a fejlődésre és az együttműködésre. A mesterséges intelligencia képes fokozni az emberi kreativitást, értékes meglátásokat nyújtani, és hozzájárulni a jobb felhasználói élmények létrehozásához. Tekintettel arra, hogy az MI milyen ütemben fejlődik, igazán nehéz megmondani, hol vannak a határai. Az MI jelenlegi állapotában nem biztos, hogy veszélyt jelentene a tervezőkre, mivel az UX egy olyan készség, mely folyamatosan fejlődik. A fejlődéshez pedig folyamatosan emberi interakcióra van szükség. Továbbá a legtöbb termék, mellyel manapság kapcsolatba kerülünk, digitális termékek formájában jelenik meg, amelyek mindegyike megköveteli a dizájnerek munkáját.
A tervezőkből gyári munkásokat csinálunk?
Élhetünk viszont a gyanúperrel, hogy a jövő mégsem fog ennyire szépen alakulni. Képzeljük el a tervezési folyamatot egy jól olajozottan működő üzemcsarnokként. Minden gépet és folyamatot a maximális teljesítményre és hatékonyságra optimalizáltunk, törekedve az egységességre és pontosságra. A termelékenységre való könyörtelen törekvés során azonban előfordulhat, hogy olyan termékeket gyártunk, melyek bár kifogástalanul kidolgozottak, mégis kissé unalmasak. Olyan ez, mint egy gyár, mely sorra gyártja az egyforma „alkatrészeket”. Mindegyik hibátlan, de mind ugyanúgy néz ki és ugyanúgy működik. Ebben a környezetben a tervezők úgy érezhetik magukat, mint a szakképzett gyári munkások, akik kötelességtudóan gyártják a terveket, hogy megfeleljenek a kiszabott kvótáknak.
Kockázatkerülővé válás
Tervezőkként sokan vélekednek úgy még mindig olyan, mintha tegnap lett volna, amikor mobilalkalmazásokat terveztünk, és a lekerekített sarkok miatt panaszkodtunk. Azok az idők már rég elmúltak. A valóság ma az, hogy a piac megérett és eltolódott az összetettebb projektek felé, melyek jellemzően a nagyobb vállalatokhoz kapcsolódnak. Ez az eltolódás érdekes hatással volt a tervezői gondolkodásmódra és a munkaterhelésre. Korábban elég ritka volt a vállalati területen való munka; a legtöbb tervező a weboldalakra és kisebb alkalmazásokra koncentrált. Ahogy az iparág érettebbé vált, a tervezés egyre inkább háttérbe szorult. Egy egész generáció ismerkedett meg a jobb élményekkel, és ugyanezt várta el a vállalati szoftverektől is. Végül a társak nyomása miatt a nagyvállalatok a UX-et helyezték előtérbe. Mivel a tervezés egyre kevésbé volt mellékes szempont, a nagyvállalatok elkezdtek tervezői szervezeteket létrehozni, tervezőket bevonni a fedélzetre, összehangolva az egykor lázadó elméjüket a vállalatok kockázatkerülő, folyamatimádó és teljesítményorientált módszereivel. Az elmúlt néhány évben lassú, de észrevehető növekedés figyelhető meg. Semmi baj nincs azzal, ha az emberek vállalatoknál dolgoznak. Épp ellenkezőleg, mindenkinek meg kellene tudnia választani, hol és hogyan szeretné eltölteni az idejét. Azonban van egy okunk arra, hogy mindezt kifejtsük.
Ez a fejlődés (egy érettebb iparág, gazdasági és demográfiai tényezők miatt) hatással lehet a kollektív gondolkodásmódunkra. A nagyobb cégek más értékeket képviselnek, mint a kisebbek, kockázatkerülők, az ellenőrzést helyezik előtérbe, és nem szeretik a változásokat. A komplexitás növekedése a tervezőknek megnövekedett számú megfontolással kellett foglalkozniuk. A munkaterhelésük „megőrült”. Gyakorlatilag egyik napról a másikra a kunyhók építésétől a Burj Khalifa megvalósításáig jutottak. A projektek összekapcsolódtak, modulokat osztottak meg, és az engedélyek alapján különböző megjelenést is mutattak. Egy átlagos tervező számára ezek nem mindennapi kihívások voltak. A „klasszikus” időben viszonylag ritkán találkoztak ilyen összetettséggel.
Nem voltunk rá felkészülve?
Az eredmény káosz lett. Öt különböző tervezési nyelv élt egy termékben, az aktuális tervezési fájl azonosítása találgatás volt (a File1 vagy a File42 legördülő ablakát használjuk?), és a kollégák akaratlanul megváltoztatták a színeket, ami hullámhatásokhoz vezetett a tervekben (amit csak három évvel később fedezett fel egy gyakornok). A termék méretnövelése gyakran igényelt újratervezést és jelentős erőforrásokat, ami elkerülhetetlenül tervezési adósságot eredményezett, mivel egy évtizedes tervezési nyelv együtt létezett a frissen kiadott nyelvvel egyetemben természetesen. A megváltás olyan eszközinnovációk formájában jött el, melyek végre megoldották az ilyen bonyolult termékek tervezésével kapcsolatos alapvető problémákat. Az utóbbi időben a dizájn egyre inkább terjeszkedik az olyan kiforrottabb, vállalati vertikális területeken, mint a jogi, orvosi és pénzügyi területek: melyek még több csomaggal vannak megterhelve, mint egy átlagos technológiai vállalat. Ezt természetesen a tervezők munkájának megnövekedése követte.
Az eszközök tükrözik, hogy mi érdekli a tervezőket
A vállalatok általában más dolgokkal törődnek, ha kicsik, mint ha nagyok. A kisebb startupok a gyorsaságra és az innovációra optimalizálnak (értékteremtés), míg a nagyobb vállalatok inkább ragaszkodnak ahhoz, ami működik, és kezelik a kockázatot (értékmegőrzés). Progresszív és konzervatív változata ugyannak. A konzervatív rendszerek hajlamosak szabályokat és azok érvényesítésének módjait felállítani, míg a progresszív megközelítés inkább engedékenyebb (irányelvek) a sebesség javára. Mint már említettük, a tervezői iparág érik, és ez azzal jár, hogy nagy, konzervatív vállalkozásoknak van kitéve, és mint már említettük: lehet, hogy ozmózis útján internalizálják néhány gyakorlatukat. Ez azt jelenti, hogy valóban törődni kell a folyamatokkal, a szabályozással és a végrehajtással: miközben a feltárásoknak általában meghatározott idő áll rendelkezésre, mielőtt a kivitelezésbe lépnének. Az eszközeink tükrözik, hogy mi érdekel minket. Ha konzisztencia- és skálázhatósági problémákkal próbálnak foglalkozni, akkor higgyük el, hogy addig fogják felemelni a szavukat, amíg az általuk használt eszközök valamilyen formában nem kezelik a kihívásokat, melyekkel szembesülnek. Ellenkező esetben jobb eszközöket kell keresni. Jelenleg a tervezéssel kapcsolatos együttműködés, szabályozás és skálázás érdekel mindenkit igazán, így az eszközöket is ennek megfelelően fejlesztik.
Mivel a következetesség és a skálázhatóság ilyen sokáig problémát jelentett, kihagyták a terméktervezés kirakós játékának egy fontos elemét. Ez a felfedezés és a dolgok kipróbálása, valamint a többféle megoldás megléte. Jelenlegi állapotában az eszközök csodálatosak abban, hogy kész terméket szolgáltatnak, míg a probléma kibogozásának kusza folyamatával nem igazán foglalkoznak, vagyis csak egy üres vásznat és bátorító szavakat kapnak a tervezők. Ahogy a szerepek egy konzervatívabb és automatizáltabb környezethez alkalmazkodnak, egyre inkább keresetté válik az eltérő gondolkodásmód. Tudjuk, hogy most vagy öt különböző white-boarding alkalmazás jár a tervező fejében, és nem, nem erre gondolunk. Hanem arra a divergens gondolkodásra, amire a probléma azonosítása, folyamatábrázolása és dokumentálása után lenne szükség. Arra a fázisra, amikor a tervezőnek ki kell(ene) találnia egy megoldást vagy még jobb megoldásokat.
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de a legtöbb sikeres tervező úgy közelít meg ezt a feladatot, hogy sok különböző megoldást kipróbál és elemzi őket. Így gyorsan kiderül, hogy rossz ötlettel „házal” vagy sem. Ez azt is jelenti, hogy a fájljai a végén hatalmas rendetlenségnek tűnnek. Nehéz és lassú folyamat ez, mert nem akarják elveszíteni a fejlődést (azt, ahogyan eljutottak egy adott megoldáshoz), és őszintén szólva az esetek 90%-ában soha többé nem lesz rájuk szükség, de megtartják őket arra az esetre, ha emlékeztetni kell(ene) önmagukat vagy a kollégáikat arra, hogy „hogyan jutottunk el idáig”. A mesterséges intelligencia és az automatizálás küszöbén valós esély van arra, hogy a következő 5-10 évben a legtöbb (~60%) végrehajtási munka automatizálva lesz. Röviden, a fej nélküli tervezőrendszerekkel és az alapvető interakciós folyamatok értelmezésére képes MI-modellekkel rendkívül kifinomult sablonok megjelenésének nézhetünk elébe. Ahogy eszközeink tovább fejlődnek, beépítve az automatizálást és a mesterséges intelligenciát a nagyobb hatékonyság érdekében, egyre fontosabbá válik, hogy a hangsúlyt a felfedezés felé toljuk el. Legfőbb ideje, hogy egyensúlyt teremtsünk a felfedezés és a kivitelezés között, és eszközeinknek ehhez a célhoz kell igazodniuk.
Szabályozás, de nem a kreativitás rovására
A tervezőipar imádja a szabályozást. Imádnak rendszereket építeni, (kisebb mértékben) dokumentációt írni, és üldözni mindenkit, aki visszaélni merészel vele. Ez érthető, megjárták a poklot, és a szabályozás az, ahogyan kijutottak abból a sötét helyről ahová száműzték őket. Szabályozások, szabványok és irányelvek. Egész osztályok alakultak ki e rendszerek felügyeletére, melyek felelősek a rendszerek létrehozásáért, karbantartásáért és betartatásáért. Ezeknek a személyeknek köszönhetjük a modern szoftverek a múlthoz képest megnövekedett kohézióját. A tervezési rendszer létrehozása nemcsak a tervező és fejlesztő csapatoknak, hanem magának az üzletnek is előnyös. Az idő előrehaladtával a tervezés skálázása egyre fontosabbá válik.
Az irányításnak azonban van egy árnyoldala is. Valami, amire nagyon oda kell(ene) figyelnünk, ha fontos számunkra a kreativitás. A motiváció és az irányítás fordított viszonyban állnak egymással. Minél elnyomóbbá válik, annál kevésbé lesznek motiváltak a neki alávetett emberek. Hogy tudományosabban fogalmazzunk: „Az előléptetésre való összpontosítás pozitívan jósolja a motivációt, ami viszont pozitívan jósolja a kreativitást. A prevenciós fókuszra ennek az ellenkezője igaz”.A jó rendszerek lehetővé teszik az értelmezést. Inkább edzőként viselkednek, mint kidobóemberként. A kialakulóban lévő konzervatív gondolkodásmód, melyet a növekvő munkaterhelés súlyosbít, tovább vezethet minket azon az úton, ahol az általunk létrehozott rendszerek megkérdőjelezhetetlen törvényekké alakulnak át. Amikor mereven „megakadályozzuk” vagy túlságosan „előírjuk”, hogy mi az elfogadható, azt kockáztatjuk, hogy megfojtjuk a kreativitást. Alapvető fontosságú, hogy átgondoljuk, hogyan érvényesítjük ezeket a szabályokat, mivel ez nagyban befolyásolja az eredményt. Az irányítás teljes hiánya problémás lenne, különösen, ha koherens termékeket akarunk létrehozni. Lényeges, hogy egyensúlyt teremtsünk a szabályozások, szabványok és irányelvek között. Képzeljünk el egy sor „védőkorlátot”, és egy játszóteret ezeken a határokon belül.
Maradjunk távol a gyáraktól
Ahogy a tervezői „iparág” érik, és egyre bonyolultabb ágazatokkal találkozunk. A kihívást tetézi, hogy a minőségi előírások egyre magasabbak. Most már az a feladatuk, hogy bonyolultabb terveket készítsenek, nagyobb odafigyeléssel a részletekre, ugyanabban az időben. Ez a megnövekedett munkamennyiség egybeesik a konzervatívabb gondolkodásmód felé való észrevehető elmozdulással. Ahogy a tervezői szerepek fokozatosan átalakulnak, kulcsfontosságúvá válik a felfedezés és a kreativitás előtérbe helyezése, különösen akkor, amikor olyan mesterséges intelligencia-rendszerek építésébe kezdenek, melyek végül automatizálják majd az irányítást. Ezért itt az ideje, hogy a kreativitást optimalizáló és elősegítő eszközök mellett szálljunk síkra. Azonban nem csak az eszközeinknek kell alkalmazkodniuk; a gondolkodásmódunknak is fejlődnie kell. A hangsúlyt az irányításról és a szabályalkotásról át kell helyeznünk a kreativitás és az innováció ösztönzésére. Alapvető fontosságú, hogy olyan eszközöket fejlesszünk ki, melyek a puszta hatékonyság helyett a kreativitást helyezik előtérbe. Ironikus módon a hatékonyság kulcsfontosságú szerepet játszik a kreativitás lehetővé tételében. A rutinszerű és ismétlődő feladatok automatizálása biztosítja számunkra a kihívások megfelelő feltárásához szükséges időt és teret.
Lázadjunk a monotonitás ellen
Hogyan hat ez egy tervezőre? Ez a sok plusz munka kétségtelenül csábítóvá teszi, hogy csak megfeleljünk és kövessük az utasításokat. Ez tűnhet a könnyebb, kevésbé göröngyös útnak, és az is: egészen addig, amíg nem válik mesterséges intelligencia által generált szakadékká. Abban a pillanatban, amikor megelégszünk a puszta végrehajtással, a gyár részévé válunk. Cserélhetővé, jelentéktelenné. Legyünk az a kreatív erő, amire a csapatunknak szüksége van. Nyomuljunk, amíg nem érezzük az ellenállást, aztán nyomjuk csak még tovább.
