Az egyik legjelentősebb módja annak, hogy a mesterséges intelligencia korlátozhatja az emberi kritikus gondolkodást, az, hogy csökkenti a különböző nézőpontoknak és izgalmas ötleteknek való kitettségünket. Az MI algoritmusait úgy tervezték, hogy a beléjük táplált adatok alapján tanuljanak, és ha ezek az adatok elfogultak, az részrehajló mesterséges intelligenciához vezethet.
Ha az emberek túlságosan is a mesterséges intelligenciára hagyatkoznak, hogy az döntéseket hozzon helyettük, nagyobb valószínűséggel fogadják majd el ezeket az elfogult döntéseket anélkül, hogy kritikusan értékelnék azokat. Ez ahhoz vezethet, hogy az emberek már soha nem fogják kritikusan értékelni az információkat, hanem csak egyszerűen elfogadják a mesterséges intelligencia által hozott döntéseket (bizalmat szavazva mindörökké neki).
Egy másik módja annak, hogy a mesterséges intelligencia korlátozhatja az emberi kritikus gondolkodást, az, hogy túlzottan rábízzák magunkat majd a mesterséges intelligenciára. Ahogy az MI egyre fejlettebbé és mindenütt jelenlévővé válik, fennáll a veszélye annak, hogy az emberek túlzottan rászorulnak arra, hogy mindig döntéseket hozzon helyettük. Ez ahhoz vezethet, hogy az emberek nem értékelik többé kritikusan az információkat, hanem egyszerűen elfogadják a mesterséges intelligencia által hozott döntéseket. Ez korlátozhatja a képességünket arra, hogy kritikusan és kreatívan gondolkodjunk a mesterséges intelligencia által hozott ítéletekről.
A mesterséges intelligencia korlátozhatja a kreativitást is, mivel csökkenti az új, változatos és izgalmas ötleteknek való kitettségünket. Ahogy az MI-algoritmusok egyre inkább az egyes felhasználókra szabottak lesznek, fennáll a veszélye annak, hogy az emberek kevésbé lesznek kitéve a különböző nézőpontoknak és ötleteknek. Ez korlátozhatja a kreatív gondolkodásra és az új és innovatív ötletek kidolgozására való képességünket.
Végül pedig a mesterséges intelligencia korlátozhatja az emberi kritikus gondolkodást, mivel az emberek számára nehezebbé teszi az MI döntései mögött meghúzódó folyamatok megértését. Ahogy a mesterséges intelligencia egyre összetettebbé válik, az emberek számára egyre nehezebbé válhat annak megértése, hogyan is működik az, és hogyan jut el a döntéseihez. Ez korlátozhatja a képességünket arra, hogy kritikusan gondolkodjunk a mesterséges intelligencia által hozott bármilyen döntésekről.
Összefoglalva, a mesterséges intelligencia képes forradalmasítani az élet- és munkamódszerünket, de bizonyos szempontból korlátozhatja az emberi kritikus gondolkodást és kreativitást is.
Fontos, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az MI-ra mint eszközre való támaszkodás és a körülöttünk lévő világról való kritikus és kreatív gondolkodás képességének megőrzése között. Biztosítanunk kell, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusait úgy tervezzük meg, hogy ne legyenek elfogultak, és hogy továbbra is ki legyünk téve a különböző perspektíváknak és ötleteknek. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia inkább fokozza, mintsem korlátozza a kritikus és kreatív gondolkodásra való képességünket.
Gyengíti-e a mesterséges intelligencia használata az emberi gondolkodást?
- Az MI mint kognitív mankó: A mesterséges intelligenciával szemben megfogalmazott egyik fő kritika az, hogy az a függőség érzetét kelti, és aláássa az emberi autonómiát és a kritikai gondolkodási képességet. Mivel az algoritmusok egyre összetettebb feladatokat látnak el, az emberek a döntéshozatalban, a problémamegoldásban és az információkeresésben az MI-rendszerekre támaszkodhatnak. Ez a függőség az önálló gondolkodás és az analitikus érvelés hanyatlásához vezethet, mivel az emberek a mesterséges intelligencia tévedhetetlennek tűnő ítéleteire hagyatkoznak.
- Szűkülő perspektívák: A mesterséges intelligencia által vezérelt algoritmusok használata a tartalomkurátori és ajánlórendszerekben emellett aggodalmakat vetett fel a visszhangkamrák és szűrőbuborékok elburjánzásával kapcsolatban. Azáltal, hogy a tartalmat az egyéni preferenciákhoz és a korábbi viselkedéshez igazítják, az MI-algoritmusok megerősíthetik a meglévő előítéleteket, és korlátozhatják a különböző véleményeknek való kitettséget. A perspektíva beszűkülése elfojtja a kritikus gondolkodást, és gátolja az összetett és ellentmondásos gondolatokkal való foglalkozást.
- A kreativitás elvesztése: A kritikusok szerint a kreativitást és innovációt igénylő feladatoknak a mesterséges intelligenciára való támaszkodása elfojtja az emberi találékonyságot. Míg a mesterséges intelligencia algoritmusai kiválóan teljesítenek a mintafelismerésben és az optimalizálásban, hiányzik belőlük az emberi gondolkodásra jellemző intuitív és képzelőerő. Ahogy az egyének egyre inkább az MI által generált megoldásoknak engednek, fennáll a veszélye annak, hogy az emberi gondolkodásban rejlő „kreatív szikra” elhalványul, ami az ötletek és megközelítések homogenizálódásához vezet.
- Etikai megfontolások: A mesterséges intelligencia alkalmazása mélyreható etikai megfontolásokat is felvet az elfogultság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében. Mivel az algoritmusok olyan döntéseket hoznak, melyek az emberi élet különböző aspektusait befolyásolják, a felvételi gyakorlattól kezdve a büntetőjogi ítéletek meghozataláig, fennáll a veszélye a meglévő egyenlőtlenségek és igazságtalanságok állandósulásának. Ráadásul a mesterséges intelligencia algoritmusok átláthatatlansága és az elszámoltathatósági mechanizmusok hiánya kihívást jelent a tisztességes és méltányos alkalmazásuk biztosítása szempontjából.
- Növekedési lehetőségek: A fenti aggályok ellenére az emberi gondolkodás és képességek bővítésére is vannak lehetőségek az MI kihasználására. Az emberek és az MI-rendszerek közötti együttműködés előmozdításával mindkettőjük egymást kiegészítő erősségeit kihasználhatjuk az összetett kihívások megoldása és az innováció előmozdítása érdekében. Az egészségügyi diagnosztikától a tudományos kutatásig az MI-alapú eszközök képessé tehetik az embereket arra, hogy megalapozottabb döntéseket hozzanak és a tudás új határait fedezzék fel.
A mesterséges intelligencia és az emberi gondolkodás közötti kapcsolat sokrétű, és egyszerre jelent kihívást és növekedési lehetőséget. Miközben a mesterséges intelligencia alkalmazása veszélyeztetheti az önálló gondolkodást, a kreativitást és a nézőpontok sokféleségét, az emberi megismerés és a problémamegoldó képességek fejlesztésének lehetőségét is magában hordozza.
Miközben a mesterséges intelligencia és az emberi intelligencia egyre inkább összekapcsolódó területén navigálunk, elengedhetetlen, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, mely megőrzi az emberi gondolkodás autonómiáját, kreativitását és etikai integritását. Az MI és az emberi megismerés közötti szinergiák elfogadásával olyan jövő felé vehetjük az irányt, melyben a technológia inkább gazdagítja, mint csökkenti az emberi gondolkodás erejét.
Az MI felhasználása az emberi gondolkodás fejlesztésére
1933-ban Neumann János csatlakozott a New Jersey állambeli Princeton Intézethez, ahol (más nagyságok mellett) Einstein, Oppenheimer és Gödel tartózkodott. 1945 végén a princetoni Institute for Advanced Study-ban összegyűjtött egy kis mérnökcsoportot, hogy elkezdjenek megtervezni, megépíteni és programozni egy öt kilobájt tárolókapacitású elektronikus digitális számítógépet. Az egész digitális világegyetem közvetlenül erre a 32x32x40 bites magra vezethető vissza: ez kevesebb memória, mint amennyit ma egyetlen ikon megjelenítésére szánnak egy számítógép képernyőjén. Neumann „agyszüleménye” a Princeton Intézet kazánházába került. Az intézet számos tudósának reakciója sokatmondó volt: felhúzták az orrukat az erőfeszítései felett. Nem haboztak rámutatni, hogy az ő munkájuk a gondolkodás volt.
Persze nem tudhatták, hogy Neumann az emberiség valaha volt legerősebb gondolkodó motorjának előfutárát tervezte. Sőt, ez az eszköz meg fogja változtatni az emberi gondolkodást azáltal, hogy létrehoz egy alternatív erőforrást az emberi elme számára; valamit, amivel gondolkodni lehet; egy olyan eszközt, mely képes a legtöbb ember gondolkodását majd felülmúlni.
A számítástechnikai neurális hálózatok által lehetővé tett mesterséges intelligencia az ember és az emberi gondolkodás végső kiterjesztése. Mégis alig vagyunk felkészülve arra, hogy ez ma még mit is jelent(het). A mesterséges intelligenciával vagy azon keresztül való gondolkodás (egy rajtunk kívül álló entitással való együttműködés tulajdonképpen) szembemegy azzal a felfogással, hogy független gondolkodók vagyunk: „A nyugati elme a saját központi szerepéről való meggyőződésre van nevelve”, ahogy Kissinger, Schmidt és Huttenlocher írta The Age of AI: And Our Human Future című könyvében.
A vallástól a filmekig, a fikcióktól a tudományos vagy technológiai hősökig az egyszemélyes modellt részesítettük előnyben: Mózes, Mohamed, Jézus; Shakespeare, Dante, Morrison; Galilei, Edison, Jobs. Ezzel szemben a mesterséges intelligencia maga a kollektív tudás (a kaptárelme, avagy a Borg, ha így könnyebb tudatosítani). Nem törődik az egó által vezérelt hagyományainkkal és ösztöneinkkel; a hősök imádatát élvező bölcsességünkkel vagy az elfogadott logikával. Azt mondtuk magunknak: gondolkodni az emberek tudnak, talán még az állatok is korlátozott mértékben. A mi eszközeink nem gondolkodnak. A Google mesterséges intelligenciája mégis átment a Turing-teszten: majd megmutatta, hogy ez a teszt a megtévesztés, nem pedig a gondolkodás tesztje volt csupán.
Mit jelent tehát az MI mint gondolkodó kiterjesztés? Mit jelent, ha az emberek feltalálnak egy olyan eszközt, mely képes „túlgondolni és túljárni” az eszükön? Nagyrészt azt, hogy fogalmunk sincs, mit jelent ez. Mi használjuk az eszközöket; nem gondolunk arra, hogy ők használnak-e minket. Egészen mostanáig. Ezzel el is érkeztünk a mesterséges intelligenciához, mint az emberi érzékek és érzékenységek kiterjesztéséhez.
A meta-dilemma
Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent, amikor az emberek feltalálnak egy olyan eszközt, mely képes „túlgondolni és túljárni” az eszükön, el kell kezdenünk látni, hogy mit is csinálunk tulajdonképpen. Ez a nézet, egy megfigyelő perc, a meta szint. Magában foglalja mindazt, amit csinálunk, de közben figyeljük magunkat. De nem csak figyeljük; számszerűsítjük, elemezzük, reflektáljuk, meghatározzuk. Igen, ez egy nagy kérés; igen, ez egy igen nehéz feladat. De a tudatos tudatosság: látni a meta szintről, hogyan használjuk a mesterséges intelligenciát, hogyan kapcsolódunk a logikájához, hogyan igazítjuk életünket, gondolkodásunkat és viselkedésünket a dinamikájához. Ebben rejlik a képességünk, hogy együtt éljünk, sőt, hogy gyarapodjunk, miközben ezt az új számvetési eszközt használjuk.
Hogy lássuk, hogyan működünk meta-szinten, gondoljunk arra, hogyan használjuk a mobiltelefonokat. A mobiltelefon sok ember számára olyan, mint a fogyatékkal élők számára a segédeszköz; ez a szemünk és a fülünk; a világba való belépésünk. Tekintettel mindarra, amit teszünk, sokan közülünk nem tudnánk (vagy nem szívesen tennénk) ezeket a dolgokat a mobiltelefon nélkül. A telefon a kapcsolatunk másokkal, a kommunikációs eszközünk; a mód, ahogyan megjelenünk; ahogyan rögzítjük és megosztjuk élményeinket; gyakorlatilag a világot összekötő csatornánk. Ha azt mondjuk, hogy a mobiltelefon önmagunk kiterjesztése, akkor ez még csak a legenyhébb kifejezés. Röviden, a mobiltelefon logikájával összhangban gondolkodunk és cselekszünk és nem gondolunk közben erre.
Egyszerűen csak megtörténik, ahogy a telefonunk logikájába bámulunk, és gondolkodásunkat és válaszainkat a telefon logikájához igazítjuk.
Most extrapoláljuk ki ebből a viselkedésből, hogyan használhatnánk a mesterséges intelligenciát, feltéve, hogy nem változtatunk a hamis szokásainkon. Képzeljük el, hogy minden alkalommal, amikor gondolkodnunk kell valamin: a házi dolgozat megírásától kezdve a receptkeresésen át a C&A-ban kapható farmernadrágok árának megnézéséig, a mesterséges intelligenciát használjuk. Lehet, hogy az MI-t használjuk arra, hogy szóljon nekünk egy vásárlásról vagy receptről, miközben éppen egy ügyfelünk haját vágjuk; vagy arra, hogy tudassa velünk, ha egy ár csökken a DM-ben; vagy arra, hogy leolvassa egy beteg mellének röntgenfelvételét. Mennyi idő múlva lesznek az ösztöneink és a viselkedésünk összhangban a mesterséges intelligencia eszközeinek logikájával? Szerintünk: nem sokáig.
A mesterséges intelligencia kreatív használata
Itt van a bökkenő: nem használhatjuk a mesterséges intelligenciát olyan, többnyire tudattalan módon, ahogyan a mobiltelefonokat használtuk. Ez különösen a fiatalok számára jelent problémát: Ma a serdülők egy mentális egészségügyi válság közepén vannak. A tinédzserek depressziója 2011 és 2021 között megduplázódott, és az Egyesült Államokban minden harmadik tinilány komolyan fontolgatta már az öngyilkosságot. Vivek Murthy, az Egyesült Államok sebész főorvosa a serdülők mentális egészségét „korunk válságának” nevezte. A tinédzserek depressziója csak azután kezdett az egekbe szökni, hogy az okostelefonok és a közösségi média a 2010-es évek elején megjelent a színen, a tinédzserek önállósága pedig ebben a korszakban tovább „hanyatlott”.
A mesterséges intelligencia túl erős, túlságosan elterjedt, túlságosan „okos”. Jó esély van arra, hogy a mostani visszaélések, a szándékos hamisítások és az algoritmikus túlkapások miatt az MI-t ellenünk fogják felhasználni, miközben azon dolgozunk, hogy produktívan hasznosíthassuk. A jó hír: van alternatívánk. Használhatjuk a mesterséges intelligenciát arra, hogy figyelje, hogyan használjuk a MI-t, és jelentést tegyen nekünk. Ezeket a jelentéseket jól lehetne terjeszteni és mindenki számára elérhetővé tenni. Másképp fogalmazva:
mivel soha nem értettük meg teljesen a meta-szintet és annak fontosságát az emberi viselkedésben, használhatjuk az MI-t e szint megfigyelésére, hogy tájékoztasson minket, megfigyeljen minket, felvilágosítson minket arról, hogyan változunk, miközben alkalmazkodunk az MI-hoz.
Hogyan fogjuk használni a mesterséges intelligenciát, hogy segítsen nekünk használni az MI-t? Használati esetekből és megfigyelő modulokból tudásfolyamokat építhetünk, melyek figyelik, hogyan használjuk a gépi elmétt. Nem azért, hogy a viselkedésünket valamilyen napirend vagy előre kialakított elképzelés szerint módosítsuk, hogy hogyan kellene használnunk az MI-t, hanem (a „Mérhető és Tudatos Én” mozgalom szellemében” hogy elkapjunk minket az MI használatakor, és kialakítsunk egy működő megértést arról, hogyan alkalmazkodunk ehhez az új eszközhöz. Míg korábban nem voltunk tudatában annak, hogyan gondolkodunk és cselekszünk, amikor az eszközeinket használjuk, az MI csodálatos képességei miatt a mesterséges intelligenciát arra használhatjuk, hogy metaszinten nyomon kövessük a cselekedeteinket. Hasonlóan ahhoz, ahogyan az autóban lévő műszereket használjuk az olajszint, a keréknyomás, a motor fordulatszám ellenőrzésére.
A meta-szintű megfigyelés viszont soha sem biztonsági felügyelet és nyomon követés. A meta-szintről származó adatokat soha nem szabad az emberi viselkedés kémlelésére használni politikai vagy államilag támogatott módosítás céljából; nem szabad a felhasználók nyomon követésére és megbüntetésére használni. A metaszintű információkat mindig felvilágosításra kell használni. Ezen adatokkal való visszaélés bűncselekmény és az emberi szabadságjogok rombolása. Napjainkban egyes autokratikus rezsimek megfigyelik és nyomon követik polgáraikat, ami a technológiával való visszaélés. E gyakorlat célja az egyéni perspektíva csökkentése vagy megszüntetése, és az egyéneket az állami gondolkodásmód elfogadására és papagájként való ismételgetésére kényszeríti.
Tényszerűség és mesterséges intelligencia
A néhai Hans Rosling a világ igaz megértését tényszerűségnek nevezte. Úgy vélte, hogy ha a valós világot adatsorokban és statisztikákban látjuk, tisztább képet kapunk arról, hogy mi és a kiterjesztéseink mit tesznek a világban és mit tesznek a világgal. Végül is a mesterséges intelligencia tudományos tényeken alapul, nem pedig fantázián; a mesterséges intelligencia lényege (ahogyan a neurális hálózatokkal működik) a pontosság és a precizitás, ami nélkül a mesterséges intelligencia nem lenne érték. A tényszerűség megóv a hallucinációktól és az elhamarkodott kognitív elköteleződésektől (melyek gyakran elégtelen információkon vagy torz észlelésen alapulnak).
Vegyük például a kannabisz növényt. A kenderből sok olyan terméket lehet előállítani, amit a fák is tudnak, beleértve a papírt, a kartont és a farostlemezt, valamint sok más terméket. Ezzel együtt ezeket hatékonyabb és környezetbarátabb módon tudja előállítani. A kender nagyban hozzájárul a CO2 megkötéséhez és az oxigén kibocsátásához is. A kender tehát segíthet az erdőirtás csökkentésében, miközben több oxigént juttat a levegőbe. Az ipari kender hektáronként 8-15 tonna CO2-t nyel el a termesztés során. Ez körülbelül 3-szor több CO2-t jelent, mint a fák, és 3-szor több oxigént, mint a fák. Ez csak néhány ennek a növénynek a jótékony tulajdonságai közül, de a tudatlanság és az előítéletek elhomályosították a felfogásunkat arról, hogy a kender milyen értékes lehet az éghajlatváltozás mérséklésében.
A tényszerűség is dinamikus, nem rögzített. A következtetések, egy adott témával vagy jelenséggel kapcsolatos megértés változhat, akár jelentősen is változhat. Ebben az értelemben a tényszerűség iteratív. Ugyanazt a területet járja végig, miközben különböző következtetésekre jut, vagy akár egyáltalán nem jut következtetésre. A tényszerűség a valószínűséget helyezi előtérbe a statikus következtetéssel szemben; a következtetést és a vitát a bizonyossággal és a dogmával szemben. Más szóval, nem mindig tudjuk azt, amit (azt hisszük), hogy tudunk: különösen azt nem, hogy hogyan viselkednek a kiterjesztéseink.
Mítoszok és történetek tanítottak bennünket, melyeket az MI meg fog bontani. Az éghajlatváltozás egzisztenciális fenyegetése arra kényszerít minket, hogy az állításokon túl gondolkodjunk. A tényszerű gondolkodás megtanulása ma már alapvető túlélési készség, ugyanolyan fontos, mint az írni-olvasni tudás. A mesterséges intelligencia óriási segítségünkre lehet ebben az erőfeszítésben: számtalan szemszögből vizsgálhatjuk a világot és a javítási lehetőségeket, és akár arra is megkérhetjük a mesterséges intelligenciát, hogy vegye figyelembe a „meg nem fontolt dolgokat”. A mesterséges intelligencián keresztül felkérhetjük tudásunkat, hogy bányásszuk ki az ismeretlent.
De mi van akkor, ha a digitális világ és az úgynevezett valós világ nem illeszkedik egymáshoz? Mi van, ha a mesterséges intelligenciát nem az igazság kimondására, hanem a fantázia és a hamisítás szolgálatába állítják? Ha a világképünk a tényeken alapul, ha állítások és vélemények helyett valószínűségeket és statisztikákat használunk, akkor a kiterjesztéseink megalapozottak. Kevésbé valószínű, hogy függetlenített kiterjesztésekké válnak; kevésbé valószínű, hogy saját irányuk(ok) felé sodródnak, és kevésbé valószínű, hogy kiterjesztett logikájuk foglyai leszünk. Bár ez figyelmeztetésekkel járhat, mint például a The Bulletin of Atomic Scientists ítéletnapi órája vagy Greta Thunberger akciói az éghajlatváltozás mérséklésére, de legalább van egy viszonylag pontos értékelésünk.
A megalapozott, tényeken alapuló megközelítés sokak számára furcsának fog tűnni, mert az emberi történelem nem az észérveken és a tényszerűségen alapult. A kiterjesztésekkel (melyek már elváltak az emberi léptéktől) együtt kell jönnie a kapcsolatnak azzal, ami van; „az igazság legjobb elérhető változata”, ahogy Carl Bernstein megfogalmazta. A kiterjesztéseknek szükségük van a tényszerűség horgonyára, hogy a lehető legpontosabbak legyenek anélkül, hogy az emberi léttől és a tisztesség, az együttérzés, az empátia és a különbözőségek tiszteletben tartása kritikus értékeitől is elszakadnának.
Ez különösen azért fontos, mert a tényszerűség közel áll ahhoz, ami igaz és adatokkal ellenőrizhető: ami nem biztos, hogy az, amit egyesek hallani akarnak. Ez a következő előrelépés az emberi gondolkodásban: az igazságon és a tényszerűségen alapuló mesterséges intelligencia felhasználása az emberi gondolkodás fejlesztésére.
(Kiemelt kép: Unsplash+)
