(Kiemelt kép: Unsplash+)
„Valójában a technológiai determinizmus dilemmája valószínűleg hamis probléma, hiszen a technológia maga a társadalom, és a társadalmat nem lehet megérteni vagy ábrázolni a technológiai eszközei nélkül.”
Ennek megértése segíthet némi perspektívát adni egy olyan időszakban, amikor úgy érezzük, hogy a változások túl gyorsan jönnek, túl sok zavart okoznak, és hogy több a negatívum, mint a pozitívum. A valóság az, hogy talán gyorsabb változást érzékelünk, mint ami valójában történik.
Ma például azt gondoljuk, hogy a mesterséges intelligencia mindent megváltoztat. Pedig nem így van. Valójában fogalmunk sincs arról, hogy az MI hogyan és mennyire fogja megváltoztatni a körülöttünk lévő világot és a dolgokat, de jelenleg sokkal kevesebbet változtat, mint ahogyan azt gondolnánk. Érdemes megvizsgálni, hogy a technológiák hogyan kerülnek be a szociokulturális rendszereinkbe, a tudatosságtól kezdve az átvétel módján át a változás mértékéig, egészen napjainkig. És azt, hogy miért élünk a jelentős technológiai változások idején, de miért kevésbé, mint gondolnánk.
Az emberiség fennállásának nagy részében az új technológiáknak időbe telt, mire elterjedtek a világban. A kultúrák akkor szereztek tudomást az új eszközökről, amikor a felfedezők új földekre érkeztek, vagy amikor az emberek vándorló csoportokként vagy egyénileg vándoroltak a bolygón. Az antropológiai és régészeti kutatások azt mutatják, hogy sokkal többet vándoroltunk, mint ahogyan azt gondoltuk volna. Ez a lassú terjedés azt jelentette, hogy a társadalmaknak elég sok idejük volt eldönteni, hogy tetszik-e nekik egy technológia, és akarják-e azt, hogyan alkalmazkodnak hozzá, hogy megfeleljen a saját preferenciáiknak, vagy pedig határozottan elutasítják azt.
Mi történik, ha tudatosulnak bennünk az új technológiák?
Napjainkban a társadalmak az internetnek és a képernyőkhöz való azonnali hozzáférésünknek köszönhetően meglehetősen gyorsan szereznek tudomást az új technológiákról. Ilyen mértékű tudatosság azonban a technológia több százezer éves használatából csak körülbelül két évtizedes múltra tekint vissza. Nincs egyetlen út vagy folyamat, melyet az emberek használnak, amikor új technológiákkal találkoznak. Az egyének saját előítéleteik, kulturális hátterük és társadalmi struktúrájuk alapján reagálnak.
Ez nagyjából ugyanígy van egy kultúra egésze esetében is. De néhány általános feltevést azért tehetünk. Amikor társadalmanként új technológiákkal találkozunk, azokat a szociokulturális létünk jelenlegi állapotának kontextusában látjuk. Vagyis a jelenlegi társadalmi struktúrák, például a politikai és gazdasági rendszerek, a hadseregek, az értékek, a normák és a hagyományok szempontjából. Mivel emberek vagyunk, hajlamosak vagyunk viszonylag gyorsan értékelni egy technológiát. Egyfajta harcolj vagy menekülj reakciót jelent ez.
Egyesek a társadalomban lehetőséget látnak az új technológiákban, mint például a vállalkozók a jelenlegi kapitalista társadalmunkban. Az egyenlőségre törekvő társadalmakban a lehetőségeket azon szemszögből vizsgálják, hogy a technológia milyen előnyökkel járhat az egész társadalom számára. Az okostelefon már nem csak egy eszköz, amit használunk, hanem az életünk helyévé is vált. Azok, akik fenyegetve érzik magukat egy új technológia által, társadalmi mozgalmakat alakíthatnak, nyilvános erkölcsi pánik alakulhat ki (mint amilyet a mesterséges intelligencia kapcsán látunk ma), és egyes intézmények gyorsan reagálhatnak, mert félnek attól, hogy rendszerük megszakad, vagyis hatalmuk elvesztésétől tartanak. A katolikus egyház úgy érezte, hogy a könyvnyomtatás veszélyezteti a rendszerüket. A médiaipar több mint húsz évvel ezelőtt úgy érezte, hogy a bloggerek fenyegetik létének alapjait.
A technológiai tudatosság fázisa
Ma az emberi történelemben szokatlan helyzettel állunk szemben. Egyszerre több új, forradalmi technológiával állunk szemben: mesterséges intelligencia, géntechnológia, robotika, kriptovaluták, biotechnológiák és egy „hiper-kapcsolódó” világ. És ezek mind viszonylag újak az emberi lét szempontjából. Bár azt gondolhatjuk, hogy a technológiák hirtelen megjelennek, és akkor minden változás bekövetkezik, ez nem így van. Az új technológia tudatossági szakasza több évig, de akár néhány évtizedig is eltarthat. Ez a tudatossági fázis magában foglalja azt az időszakot, mely attól az időponttól kezdődik, amikor egy társadalom először szerez tudomást egy technológiáról, egészen addig, amikor a technológia elkezdi megváltoztatni a szociokulturális rendszereket. Ez tehát meglehetősen hosszú időszakot ölelhet fel. Ebben a fázisban a társadalmi reakciók széles skáláján megyünk keresztül: megdöbbenés, félelem, túlreagálás (mint például most az MI-hype esetében), izgalom, várakozás és még sok más. Ezek a reakciók az érintett társadalmi-kulturális rendszertől függően különböző mértékűek.
A tudatosítás eltart egy ideig, mivel a társadalmak elég nagyok lehetnek, a hatásokat pedig csak sejteni lehet, és még nem értjük őket. A tudatosság után következik az értékelési időszak, amikor a kultúra elismeri, hogy a technológia létezik, és hogy a társadalomban olyan mértékű hatalomra tett szert, mely azt jelenti, hogy továbbra is létezni fog. Hogy néhány változás már megtörtént, és hogy valószínűleg még jelentősebb változások fognak kibontakozni. De nem vagyunk tisztában azzal, hogy hogyan, ezért elkezdjük értékelni őket, mivel van a technológiának egy bizonyos történelmi időszaka, amire reflektálhatunk. Ez az a pillanat, amikor a dolgok általában elkezdenek egy kicsit „döcögőssé” válni. A technológia elkezd megváltoztatni minket, de nem vagyunk teljesen biztosak benne, hogy hogyan is teszi ezt tulajdonképpen. Rengeteg előrejelzést és jóslatot készítünk. Ezek szinte mindig tévesek szoktak lenni (a jövőkutatók csapdája). De még mindig fontosak, ahogy a lehetséges jövőt vizsgáljuk, hogy segítsenek eligazodni a bizonytalan időkben.
Ahogy a kultúra és a társadalmak, úgy a technológiák is folyamatosan változnak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a technológiák a mi beleegyezésünk vagy választásunk nélkül változtatják meg a kultúrát. Ez nem így van. A technológiákat sokkal inkább a kultúra alakítja, mint ahogyan azt gondolnánk. Érdemes tehát az új technológiák értékelésének időszakát megvizsgálni, egy olyan időszakot, melyet most élünk át a közösségi médiával kapcsolatban. A közösségi média tudatossági szakasza körülbelül húsz évig tartott. Most értékeljük a társadalmunkra gyakorolt hatásait, és kezdünk alkalmazkodni hozzá. Nincs „technológiai determinizmus”, de van szociokulturális determinizmus. A technológiák soha nem írják felül a társadalmakat. És ez egy jó dolog.
Értékelés és alkalmazkodás
Tudjuk, hogy a társadalmak hogyan ismerik meg az új technológiákat, hogyan reagálnak kezdetben, és hogy a technológiai tudatosság körül mennyi idő telik el. Most ebben a fázisban vagyunk a generatív mesterséges intelligenciával (mint a Claude és a ChatGPT, a Sora és a Gemini és társai). Nézzünk meg hogyan értékeljük a technológiákat. Ez az a szakasz, mielőtt adaptálnánk egy technológiát. Ha megértjük ezeket a fázisokat, kritikusabban és árnyaltabban tekinthetünk a jelenleg a szélesebb társadalomba belépő és a szociokulturális rendszereinket befolyásoló főbb új technológiákra. Hogy a hype-on túlra lássunk, és remélhetőleg egy kicsit pragmatikusabbak legyünk. Néhány új technológia nagyon gyorsan halad át a tudatosság, az értékelés és az alkalmazkodás fázisain. Az okostelefon például kevesebb mint egy évtized alatt jutott át ezeken a fázisokon, és vált széles körben elfogadottá, és most a társadalom által adaptálttá. Ez ritka, de az iPhone előtt volt egy Blackberry, mely megteremtette az alapot, és mely már széles körben használt és kulturálisan elfogadott technológiákat kombinált.
A technológiák, akárcsak a kultúra és a társadalmak, nem állandóak, hanem folyamatosan változnak és fejlődnek. A technológiák nem semlegesek, és nem is determinisztikusak. Amint belépnek a tudatosság és az értékelés fázisába, hajlamosak arra, hogy elkezdik tükrözni az értékeket, hagyományokat, érdekeket, gazdaságot és hatalmi viszonyokat.
A technológia nem egy különálló vagy elszigetelt terület, hanem egy összetett és összekapcsolt rendszer része, mely magában foglalja a kultúrát, a társadalmat, a környezetet, a gazdaságot, a politikát és a történelmet. Példaként említhetjük, hogy a társadalom jelenleg a közösségi média „kiértékelési fázisában” van. A tudatossági periódusunk közel 20 évig tartott, miután a közösségi média az emberiség nagy része számára elérhetővé vált. Ahogy a szociokulturális csoportok megismerték a közösségi médiát és annak felhasználási lehetőségeit, elkezdtek emberi dolgokat csinálni vele. Jó és rossz dolgokat egyaránt. Az arab tavasztól kezdve a társadalmi szerveződésen át a tiltakozás egyéb formáin át az influenszerek felemelkedéséig és mindenféle lenyűgöző és érdekes felhasználási módokig. A technológia mindig csak egy eszköz. A dolgokat az emberek hozzák létre, nem a technológia.
A társadalom egyre inkább tudatában lett a közösségi média buktatóinak és a társadalmi normákra, viselkedésre, szokásokra és hagyományokra gyakorolt hatásainak. A kiberzaklatástól kezdve a személyes adatokkal és a magánélet védelmével való visszaélésig. Most, az értékelési szakaszban a társadalom azt találja ki, hogyan akarjuk a közösségi médiát úgy alakítani, hogy jobban illeszkedjen ahhoz, ahogyan a társadalmat irányítani akarjuk majd. Ennek elsődleges formája a jogi processzusokon és a politikai fellépésen keresztül történő törvényhozás. Hasonló megközelítéseket alkalmaztak más technológiák esetében is, a távírótól, a rádiótól és a telefontól kezdve a vasútig, a repülőgépekig és az autókig. Nem lehet megjósolni, hogy ezek a fázisok mikor kezdődnek vagy mikor érnek véget, és néha át is fedik egymást.
A technológiák értékelési szakasza és a mélyebb megértés
A technológiák értékelési szakasza a társadalomban az, amikor elkezdjük mélyebben megérteni a társadalomban, hogy egy forradalmi technológia milyen hatással van ránk. A politikai és gazdasági rendszerektől kezdve a hadseregeken, a normákon, az identitáson és a hagyományokon át. Elkezdünk ezekkel a technológiákkal különböző módon játszani is. Mint már korábban is írtuk, a „játék” nagyon fontos a technológiák érésének és fejlődésének szempontjából. Ez a tudatossági fázisban kezdődik, és későn, az értékelési fázisban folytatódik. A legfontosabb dolog a technológiával kapcsolatban az, hogy megváltoztatja az embereket. Az értékelési fázisban kezdjük el mérlegelni a pozitív és a negatívumokat, hogy mely szempontokat szeretnénk megtartani, és melyeket szeretnénk elvetni vagy módosítani. Ne feledjük, hogy ez a világ különböző kultúráiban meglehetősen eltérő. Minden kultúra és társadalom más és más megközelítést alkalmaz a környezete, a politikai rendszere és hatalmi struktúrája alapján.
A technológiák, amióta csak elkezdtük használni a kőeszközöket és a nyelv első jeleit, mélyen integrálódtak a szociokulturális rendszereinkbe. Ezért fejlődnek a technológiák éppúgy, mint a társadalmak. A technológiák, akárcsak a szokások, értékek és hagyományok (a kultúra elemei), generációról generációra öröklődnek, és a kultúrához hasonlóan vele együtt fejlődnek. Mindig módosulnak. A forradalmi technológiák legfontosabb módosításai közül néhány az értékelési fázisban kezdődik. Nemcsak magának a technológiának a tekintetében, hanem a követelmények, szabályok és társadalmi elvárások tekintetében is, melyeket a technológia köré állítunk. Vegyük például az okostelefont, vagy a mobiltelefonok egészét. A kezdeti időkben az emberek a telefonjukba kiabálva és a csípőjükön hordozva sétáltak. Ez egy társadalmi jel volt, és mi biztos akartuk, hogy mindenki tudja! Ma már nincsenek kis fejhallgatók villogó kék fényekkel, és gyakran a zsebünkben, táskánkban és pénztárcánkban hordjuk a telefonunkat. A társadalom új normákat alakított ki a technológia körül.
Az értékelési szakaszban a társadalmi mozgalmak kezdenek jelentősebb szerepet játszani, mivel a politikai rendszerek (a demokráciákban), például a szabályozások és a törvények megváltoztatásáért agitálnak. Ezt látjuk most a közösségi médiával. Ez a szakasz is több évig, sőt egyes esetekben akár évtizedekig is eltarthat. Ahogy az értékelési szakasz a végéhez közeledik, belépünk az alkalmazkodási szakaszba. Ez is egy elég izgalmas fázis, mivel kitaláljuk, hogyan változtassuk meg a forradalmi technológiát, mely megváltoztatott minket, hogy illeszkedjen a technológiához kezdetben készített adaptációinkhoz.
Adaptáció és láthatatlanná válás
Valószínűleg ez a legérdekesebb fázisa annak, hogy a technológia hogyan épül be a szociokulturális rendszerekbe. Bizonyos értelemben ekkor válnak a dolgok még érdekesebbé, mert a technológiák még érdekesebbé válnak, mivel láthatatlanná alakultak. A tudatossági fázisban a társadalom és a kultúra tudatában van a technológiának, de nem igazán tudja, hogyan fogja megváltoztatni a társadalmat. A második fázisban, az értékelésben, egy társadalmi-kulturális rendszer kezdi látni a következményeket, a jót és a rosszat. Ekkor a társadalom elkezdi megtenni a kezdeti lépéseket annak érdekében, hogy miként akarja adaptálni a technológiát. Ezzel elérkeztünk az adaptációs fázishoz. Ezeknek a fázisoknak nincs rögzített idővonala, nincs kezdő és befejező dátum. Általában valamilyen jelentős kulturális folyamat, mely a társadalom nevében hat a technológiára jelzi az átmenetet egy másik fázisba. Ezek nem mindig jelentősek, és lehetnek egészen finomak is. Ezek a folyamatok a technológia kifulladásától kezdve, mint például a stencilgép felváltása az olcsóbb iskolai fénymásolókkal, egészen a nemzeti szintű jogszabályokig és szabályozásokig terjedhetnek. A technológiai változás nem additív vagy szubtraktív. Ez ökológiai változás sokszor. Egy új technológia nem ad hozzá vagy von el valamit. Mindent megváltoztat. A legjelentősebb azonban az, hogy a kultúra aztán mélyebb és értelmesebb módon változtatja meg a technológiákat.
Az alkalmazkodási fázis
Amint arra a gondolkodó Marshall McLuhan, a szociológusok és antropológusok, valamint néhány előrelátó futurista (a jövőkutató kifejezést elég sokan lejáratták már hazánkban is) is rámutatott, amikor egy forradalmi technológia megjelenik, az megváltoztat minket. Azt hisszük, azt figyelmen kívül hagyták, hogy a társadalom és a kultúra végső soron a technológiát is megváltoztatja. Ez egy szimbiózisszerű alkalmazkodási folyamat. Ez történik az adaptációs fázisban. A modern kapitalizmus modellünkben a legjelentősebb változások gyakran gazdaságiak, de ez csak mellékterméke annak, hogy a kultúra más elemei hogyan reagálnak. Ne feledjük, hogy a kultúra nem csak művészet, zene és irodalom (ezek a kultúra esztétikai elemei). A kultúrához tartoznak a gazdasági és politikai rendszerek, a hadseregek, a társadalmi kormányzás, a normák, a hagyományok és a viselkedésformák is.
Az egyik példa erre az okostelefon. A Blackberry, ez az egykor kedvelt készülék a fizikai billentyűzettel volt az iPhone és az összes későbbi érintőképernyős mobil nyitánya. Az okostelefonok megváltoztatták az internet elérésének, az internethez való hozzáférésnek és az egymással való kommunikációnak a módját. A világ társadalmait nagyrészt előnyös módon változtatta meg. A mobiltelefonok tömeges elérhetőségének kezdeti napjaiban nagyon hangosan fecsegve sétáltunk, és olyan módon válaszoltunk a hívásokra, ahogyan ma már nem mernénk (például megbeszéléseken vagy étkezéseken), így mindenki tudta, hogy hé, én megengedhetek magamnak egy telefont. Ez egy társadalmi jel is volt egyben. Ahogy jöttek a Blackberry-k, és a telefonok egyre kisebbek lettek, a Motorola StarTak és a Nokia, egy új technológia is megjelent, a Bluetooth. A Bluetooth vezetett azokhoz a kék villogó fényekkel ellátott fülmikrofonokhoz, melyek egy újabb társadalmi jelzést jelentettek. Ahogy tudatosult bennünk, hogy a mobiltelefonok hogyan változtatják meg a társadalmat, például a társas viselkedést, majd a figyelem elterelt vezetést, egy értékelési fázisba léptünk. Hogyan akarta a kultúra kezelni azt, ahogyan a mobilok megzavarták a társadalmi normákat? Hogyan állítsuk meg vagy hogyan kezeljük az ilyen eszközök használata közbeni vezetést? Ami az okostelefonokkal egyre rosszabb lett. Az itt alkalmazott kulturális eszköz a jogállamiság volt.
Körülbelül egy évtizedes időszak alatt a társadalmi etikett a mobileszközökkel kapcsolatos viselkedésmódokba került. Fokozatosan udvariatlanná vált, hogy vacsora, randi vagy valamilyen különleges esemény közben felvegyük a telefont. Lassan eltűntek a fejhallgató mikrofonok a villogó kék fényekkel. Kicsit később már nem csíptük a telefonokat az övünkre és a táskánkba, hanem zsebre dugtuk őket. Most már látunk vezeték nélküli fülhallgatókat és néha vezetékes fejhallgatókat. Ennek egyértelmű jele a divat, a kultúra esztétikai aspektusa, a kabátok és zakók, blézerek és öltönyök, melyekben nagyobb mellzseb van a telefonok számára. A hátizsákokon lyukak és zsebek voltak az okostelefonok számára. Az autógyártók Bluetooth-t is beépítették. Ezek olyan társadalmi adaptációk, melyek hatással vannak a technológiára és a társadalomra.
Az okostelefon-gyártók egyik technológiai adaptációja az volt, hogy eltávolították az értesítési lámpát, mely a legtöbb mobiltelefonnál jelezte, ha üzenet érkezett. Ezt társadalmilag tolakodónak tartották. A sok kommunikációs csatorna miatt az értesítéseket már nem lehetett megkülönböztetni egy üzenet és egy bejövő hívás között. De ez nagyrészt társadalmi alkalmazkodás volt. Az alkalmazkodási fázisban a társadalom elkezd döntéseket hozni és lépéseket tenni egy technológiával kapcsolatban. A társadalom ezt kulturális szempontok felhasználásával teszi, melyek mindegyike egyfajta tömeges cselekvés, csoportgondolkodás méretarányosan és „szteroidokon”, ha úgy tetszik. Ennek leírására akadémiai módszerek is vannak, melyekkel ez a cikk körülbelül 10 perccel hosszabb lenne mindezt megérteni. A lényegét értik viszont most reméljük.
Ezek a kulturális akciók lehetnek törvények és rendeletek, adók és egyéb követelmények, mint például a városokban az úgynevezett „mellékszabályok” bevezetése (közlekedési lámpák létrehozása a buszok számára.) A társadalmi mozgalmakat gyakran használják arra, hogy nyomást gyakoroljanak a politikusokra, hogy törvényeket hozzanak. Az ipari lobbisták megpróbálják befolyásolni a törvényeket, melyekről úgy érzik, hogy sérthetik ügyfeleik gazdasági érdekeit. Ez hatékony. Egy bizonyos pontig. A lobbisták hosszú távon ritkán győznek a szélesebb társadalmi érdekekkel szemben. Legalábbis a demokráciákban. Bár néha a kifinomultabb autokráciák szokatlan módon reagálhatnak a technológiai alkalmazkodásra.
Kína szigorú szabályozást vezetett be a videójátékok gyermekkori használatára vonatkozóan, még „függőséget kezelő táborokat” is létrehozott, és meglepően szigorú adatvédelmi törvényeket teremtett. Bár tudjuk a kínai államnak eleve nem okoz gondot a polgárai megfigyelése. A kultúra egy másik módja annak, hogy befolyásolja a technológia változásait, a játék. Már a tudatossági fázisban elkezdünk játszani a technológiákkal, de az értékelési fázisban ez még termékenyebbé és mélyebbé válik. Általában ilyenkor kombináljuk a technológiákat érdekes módon. Ilyen például, hogy képesek vagyunk szinkronizálni az okostelefonokat a táblagépeinkkel és a laptopjainkkal, hogy az okostelefonokat használjuk az autóink elindítására, feloldására vagy akár hívására.
A technológiai érettség jelei
Ha egy technológia eléri az értékelési fázist, nagyobb valószínűséggel válik fenntarthatóvá és sikeressé társadalmi és gazdasági szempontból. Két monolitikus technológiai kutató- és tanácsadó cég, a Forrester és a Gartner a hullám-, illetve a hype-ciklusnak nevezi ezt. Ezek nagyon hasznosak és informatívak, de nagyrészt csak gazdasági mutatók, nem társadalmi mutatók. Mégis fontosak.
A technológiai változás sem nem additív, sem nem szubtraktív. Ökológiai. Egy új technológia nem ad hozzá vagy von el valamit. Mindent megváltoztat. Egy technológia bármilyen gazdasági sikere a gazdasági mutatóknál messze nagyobb és hatásosabb szociokulturális tevékenységeken alapul. Egy vállalkozás költhet százmilliókat egy technológiai termék marketingjére, de ha a kultúra végül nem akarja azt, akkor bukni fog. A gazdasági terminológiában ezt a „láthatatlan kéznek” nevezik.
Lehet, hogy a közösségi média érettségi fázisába léptünk, és az értékelési fázisa végén járunk. Ezt jelzi a közösségi médiaplatformok ellen indított összes per, és a kormányok egyes esetekben megtiltják bizonyos platformok használatát a saját bürokráciájukban, és egyes esetekben korhatár-korlátozást vezetnek be. A mai társadalmi kihívás része az, hogy az emberiség történelmében még soha nem látott módon egyszerre több forradalmi technológia gyakorol nyomást a kialakult szociokulturális rendszerekre. Ezek közé tartozik a géntechnológia, a biotechnológia, a blokklánc, a generatív mesterséges intelligencia, a drónok, a robotok és az adatelemzés. Ezek mind a tudatosság, az értékelés és az alkalmazkodás különböző szakaszaiban vannak.
Amikor a technológia már unalmassá válik
Mint már említettük, akkor válnak igazán érdekessé a technológiák, amikor széles körben elfogadottá válnak, és mélyen beépülnek a társadalmak számos aspektusába, lényegében láthatatlanná alakulnak át. Ahogy az adaptációs fázisban a feszültségek egyre nyilvánvalóbbá válnak, és a technológiát megváltoztatják, érdekes dolgok kezdenek történni.
A technológiák gazdasági szempontból és az emberi társadalmak egésze szempontjából is életképes felhasználási módokkal bizonyítottá válnak. Ami ezután következik, az az, hogy a technológiák meglehetősen „unalmassá” (megszokottá) válnak. Egyszerűen csak, nos, ott vannak és használjuk őket. Hasznossá váltak a mindennapi életünkben. Az autók meglehetősen kényelmessé váltak, sok minden „csipog és brummog”, és sokkal biztonságosabbak, mint valaha. Mert unalmassá váltak. Az unalmas dolgokról majd egy későbbi cikkben írunk, mert szociokulturális szempontból ez vitathatatlanul érdekesebb, mint amikor egy forradalmi technológia jelenik meg a társadalmunkban.
