A közösségi csatornáink egyáltalán nem hasonlítanak a tényleges életünkre. Tökéletesen szűrt fotók, szellemes anekdoták, politikai eszmefuttatások: ez az a műsor, amit akkor adunk elő, amikor tudjuk, hogy közönségünk van. De vajon a reflektorfény állandó ragyogása megváltoztatja a táncot? A közösségi média állandó megfigyelés alá helyezett minket, mint az állatokat az üvegkalitkában. És mint az éhes páviánok, akik aprólékosan ápolják egymást, úgy ápoljuk online személyiségünket, éberen figyelve minden hibára vagy sebezhető pillanatra.
A fenomenális technológiai változások korában a társadalom lemarad
A mai hiper-kapcsolatos, mindig aktív, azonnali hozzáféréssel rendelkező társadalomban nem ésszerűtlen azt gondolni, hogy a fenomenális technológiai változások idejét éljük. Bizonyos értelemben így is van. A technológiáknak köszönhető társadalmi változások azonban gyakrabban lassabbak, mint gondolnánk. És mindez azzal kezdődik, hogy hogyan is ismerjük meg valójában a minket éltető új technológiákat.
Az internet vége közelebb lehet, mint azt gondol(hat)nánk
Az internet évtizedek óta életünk szerves részét képezi. Forradalmasította a kommunikációnkat, az információhoz való hozzáférésünket és az üzleti tevékenységünket. A technológia rohamos fejlődésével most úgy tűnik, hogy csak tovább fog növekedni és kiterjeszteni a hatókörét. A világszéles hálózat vége azonban sokkal közelebb lehet, mint azt gondol(hat)nánk.
Túlságosan rászorul(t)unk a technológiára?
Az, hogy az emberiség túlzottan rászorul-e vagy sem a technológiára kínzó kérdés. Érdemes ezért egy kicsit mélyebben megvizsgálni ezt a problémát. A válasz, ahogy az várható, bonyolultnak fog tűnni. És árnyaltabb mint gondolnánk. Egy olyan időszakban, amikor úgy látszik, olyan világban élünk, ahol a válaszoknak mindig binárisoknak kell lennie, amikor a polarizáció tűnik a normának, és amikor a technológiák áradata érkezik társadalmainkba, nem lehetséges egyetlen és kielégítő választ adni már.
Töredezett valóságok: kiút egy emberközpontú jövőbe
A technológia soha nem látott ütemű fejlődésével felmerül a kérdés: a mesterséges intelligencia felváltja vagy kiegészíti az embert? Ahelyett, hogy ezt egyfajta antagonisztikus ellentétnek tekintenénk, inkább az együttműködés gondolatát kellene elfogadnunk, ahol a mesterséges intelligencia és az ember kéz a kézben dolgozik együtt az új lehetőségek feltárása és egy szebb jövő megteremtése érdekében.
A jövő munkahelyei
A munka jövője a technológiai fejlődés, a demográfiai változások és a gazdasági környezet hatására gyorsan formálódik. Ahogy az automatizálás, a mesterséges intelligencia és a digitális átalakulás átformálja az iparágakat, kulcsfontosságú, hogy a jövő munkahelyeire felkészülve mindig az élen járjunk.
Mesterséges Szép Új Világ
Az elmúlt évtizedben figyelemre méltó előrelépés történt a mesterséges intelligencia, a robotika és az automatizálási szoftverek terén. Önvezető autók már tucatnyi városban navigálnak az utcákon. Az üzletek ma már automatizált pénztárakat és készletgazdálkodást alkalmaznak. A gyártástól a jogi kutatáson át az egészségügyi diagnosztikáig egyre inkább gépek végzik a folyamatokat.
A mesterséges intelligencia pszichológiája
Az emberi kognitív folyamatok szimulált változata segíthet megérteni az intelligencia és a tudatosság természetét. Az emberi elmét mintázó rendszerekkel rendelkező intelligens gépek releváns alakjai a modern társadalomnak, akár tetszik nekünk, akár nem.
Utópiához vagy disztópiához vezet az MI-technológia?
Az MI jövője ma forró téma. Egyesek úgy vélik, hogy utópiához vezet(het), a gépek megoldják minden problémánkat, és mindenki életét jobbá teszik. Mások szerint disztópiához, a gépek az uraink lesznek, és elveszítjük emberi mivoltunkat.