A mai hiper-kapcsolatos, mindig aktív, azonnali hozzáféréssel rendelkező társadalomban nem ésszerűtlen azt gondolni, hogy a fenomenális technológiai változások idejét éljük. Bizonyos értelemben így is van. A technológiáknak köszönhető társadalmi változások azonban gyakrabban lassabbak, mint gondolnánk. És mindez azzal kezdődik, hogy hogyan is ismerjük meg valójában a minket éltető új technológiákat.
Az intelligencia demokratizálása
A nagyvállalatok évtizedek óta hatalmas központi adattárházak építésébe fektetnek be az analitikai igények kiszolgálására. Ezek a platformok az összes üzleti funkcióból származó információt egyetlen mega-adatbázisba konszolidálják, melynek célja, hogy „360 fokos képet” nyújtson a szervezetről. Ennek a monolitikus megközelítésnek a hiányosságai azonban egyre nyilvánvalóbbá váltak.
A hibrid elme diadala
Az emberi agyak és a mesterséges intelligencia gépi elméjének összeolvadása felgyorsult. Az agy-számítógép interfészek, a neurális implantátumok és más technológiák egyre inkább összekapcsolják a biológiai megismerést a mesterséges intelligenciákkal. Bár ez az átmenet reményeket és félelmeket egyaránt is kivált, az ember-gép konvergencia inkább erősítheti, mint leigázhatja az emberiséget.
Az internet, ahogy ma ismerjük radikálisan meg fog változni
Mi van, ha az internet valami mássá alakul, és eközben mi még nem látjuk ezeket az új változást hozó mintázatokat? Mi van, ha ahelyett, hogy mi keresnénk az interneten, az internet keres minket? Észrevette bárki, hogy az internet átalakulóban van? Minden, amit eddig a weben csináltunk, az internet következő fázisának „képzési” adatává válik szép lassan. És a következő fázis alatt nem a Web3-at értjük, legalábbis nem azt, ahogyan a nóvumai eddig a gyakorlatban működtek.