(Kiemelt kép: Unsplash+)
És akkor ebbe a már majdnem megvalósult „tökéletes jövőbe” jött a generatív mesterséges intelligencia! A jelenség annak vizsgálatára késztet minket, hogy hogyan nézhet ki majd a „munka utáni gazdaság”, vagyis egy olyan gazdaság, ahol az emberi munka már nem az elsődleges termelési és gazdasági elosztási eszköz. A munka utáni gazdaság alapfeltétele az emberi potenciál felszabadítása a foglalkoztatás követelménye alól. Ahelyett, hogy az emberi munkát és megélhetést öncélúnak tekintenénk, a prioritás az emberek ilyen korlátoktól való megszabadítása lesz a technológia segítségével. A termelékenység legnagyobb korlátja az emberi munkaerő szükségessége. Ezt a szűk keresztmetszetet kell megszüntetnünk. A fő cél a társadalom emberi munkától való függőségének fokozatos csökkentése minden ágazatban. Ez magában foglalja a vállalkozások ösztönzését arra, hogy a foglalkoztatás maximalizálása helyett a technológiai termelékenységre optimalizáljanak. Lehetővé kell tennünk a kormányok és az egyetemek számára is, hogy hozzájáruljanak ehhez az eredményhez. Ez azt jelenti, hogy az automatizálás, a robotika, a mesterséges intelligencia és a kifinomult szoftverek segítségével a gazdasági termelést kell ösztönözni.
Ez a paradigmaváltás lehetővé teheti egy olyan jövő kialakulását, melyben a munkahelyek teljes mértékben önkéntesek. A kötelező munkával töltött órák számának csökkenése több időt jelent a szabadidő eltöltésére, a kreativitásra, a sportra, a művészetekre, a tudományokra, a gondozásra és az emberi kapcsolatokra. Ez azt is jelenti, hogy a GDP több milliárd euróval is akár több lesz. A technológia szerepe a munka utáni gazdaságban az, hogy a mesterséges intelligencia segítségével lefelé szorítsa az áruk és szolgáltatások árát. Olyan szintre kell fejlesztenünk a mesterséges intelligenciát és az automatizálást, hogy az jobb, gyorsabb és olcsóbb legyen, mint az emberi munkaerő.
A nyereség újraelosztása
Mivel kevesebb jövedelem származik közvetlenül az emberi munkából, az automatizálásból származó termelékenységnövekedés újraelosztása alapvető fontosságúvá válik az igazságos jólét fenntartásához. A munkanélküli-biztosítási modellekből adaptált egyetemes alapjövedelem (UBI) formái a háztartások számára a hagyományos munkától függetlenített rendszeres pénzeszközöket biztosíthatnak. A negatív jövedelemadó-hiteleket ki lehet terjeszteni az UBI kiegészítésére, fokozatosan csökkentve a munkától való függőséget. A mesterséges intelligencia és az automatizált rendszerek által létrehozott értékre közvetlenül kivetett adók további újraelosztási forrásokat biztosíthatnak. A munkavállalói részvénytulajdonosi programok megerősítése lehetővé teheti a munkavállalók számára, hogy részesüljenek a vállalatuk megnövekedett technológiai termelékenységéből. A nyugdíjkorhatárhoz közeledők számára a nyugdíjjuttatásokat meg lehet erősíteni, hogy a munkaerőpiacról való korábbi kilépés lehetővé váljon. A termelékenység motorjaival kapcsolatban teljesen más tulajdonosi modellekkel találkozhatunk. A finanszírozás egy részét a jelentősen kibővített vagyon- és ingatlanadókból, valamint a kibővített Hozzáadott-Érték Adókból (VAT: Value-Added Tax) kell majd előteremteni. A változó feltételek alapján a megközelítések kombinációjára lesz szükség, de az automatizált termelésből származó nyereségek újraelosztásának elve alapozza meg ezt a gazdasági modellt.
A társadalmi szerződés kiigazítása
A munka világa utáni gazdaságra való áttéréshez alapvetően át kell alakítani az egyének, a vállalkozások és a kormányok közötti társadalmi szerződést. A vállalkozások számára az ösztönzőknek az emberi foglalkoztatás maximalizálásáról az automatizálás felgyorsítása felé kell elmozdulniuk. A végkielégítési csomagok, a munkahelyváltási programok és az átképzési lehetőségek segíthetnek enyhíteni a munkaerőt érintő zavarokat. A vállalatoknak az emberi munkavállalókkal való kapcsolata azonban úgy változna, hogy a technológiai optimalizálás kerüljön előtérbe. Azt szeretnénk, hogy a vállalkozások továbbra is a termelékenység motorjaiként szolgáljanak: szabad piaci környezetben kínáljanak árukat és szolgáltatásokat. De azt is akarjuk, hogy mindezt jobban, gyorsabban és olcsóbban tegyék a mesterséges intelligencia segítségével.
Az egyének számára a személyes projektek, kreatív vállalkozások, a vállalkozói szellem, az önmegvalósítás és az emberi kapcsolatok keresése háttérbe szoríthatja a munkaközpontú célokat. Az oktatási rendszereknek a szűk körű karrierképzés helyett alkalmazkodóképességekkel kell felvértezniük a tanulókat a különböző tudományágak között. Az egész életen át tartó tanulási lehetőségek lehetővé tehetik az emberek számára, hogy folyamatosan bővítsék képességeiket. Továbbá meg kell változtatnunk az élethez, az értelemhez, a küldetéshez és a társadalmi értékhez való viszonyunkat. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésnek a munkáltatóktól való függetlenítése felszabadíthatja az embereket arra, hogy személyre szabott utakat kövessenek. A szombati szabadság és a passzív jövedelemtermelés társadalmilag elfogadhatóbbá válhat, mint a teljes munkaidős állások folyamatos őrlődése. A céltudatosság inkább a közösségből, a családokból vagy a közös projektekben való közreműködésből fakadhat, mint a vállalati címekből.
A kormányzat szerepe az automatizálást ösztönző szabályozási változásokban rejlik majd. A politikai döntéshozóknak újraelosztási programokat kell majd irányítaniuk, és frissíteniük kell a biztonsági hálót. Az adók az emberi jövedelem helyett a tőkenyereség, az externáliák és az automatizált termelés irányába mozdulhatnak el. Ez magában foglalhat kutatási támogatásokat, adókedvezményeket és innovációbarát jogszabályokat is az újraelosztással párosítva. Ez az új társadalmi szerződés a mai társadalom hatalmi dinamikájának alapvető eltolódását fogja jelenteni. Ez azt jelenti, hogy meg kell erősítenünk a demokratikus intézményeket, hogy ellensúlyozzuk a munkavállalók hatalmának elvesztését.
A meglévő politikai keretek újraszabása
Számos, már ma is létező politikai keret segítheti az átmenetet a munka világa utáni gazdaságba. Például a társadalombiztosítási és az olyan rendszerek mint a Medicare olyan egyetemes programokká lehetne átalakítani, melyek függetlenednek az ember élethosszig tartó foglalkoztatásától. Az egyetemes alapjövedelem korlátozott mértékű bevezetése bizonyítja az életképességet. Az adókedvezmények arra ösztönözhetik a vállalatokat, hogy a munkafolyamatokat automatizálják ahelyett, hogy több alkalmazottat vennének fel. Az oktatás és képzés állami és magánfinanszírozása olyan tudományágakat helyezhetne előtérbe, mint a filozófia, a történelem, a művészet, a zene, a pszichológia és a nyelvek, mivel ezek értéket képviselnek a munka utáni társadalomban. A STEM-tantárgyak továbbra is nélkülözhetetlenek maradnának a technológiai innovációhoz. A rövidebb standard munkahetek fokozatosan csökkentenék az emberi munkából származó jövedelemtől való függőséget. A digitális infrastruktúra és a hozzáférhetőség reformja lehetővé teheti a vállalkozói tevékenységet, a távoli együttműködést és az automatizálás bevezetését.
Átmeneti kihívások
A hatalmas ígéretek ellenére ez a gazdasági paradigmaváltás minden bizonnyal kockázatokkal és nehézségekkel jár. Az áthelyezett munkavállalóknak erőteljes átmeneti támogatásra lenne szükségük, beleértve az átképzési programokat, a karrier-tanácsadást, a mentális egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és a munkanélküliség idején az UBI-t. Nem mindenki tud könnyen alkalmazkodni egy olyan világhoz, melyben a hagyományos, struktúrát és célt jelentő munkahelyek nélkülözik a munkát. Az egészségügyi költségek emelkedhetnek, ha a munkáltató által támogatott programokról leválasztják őket, ami költségellenőrzési reformokat tesz szükségessé. A vállalkozások fenntartásához továbbra is szükség van a fogyasztói keresletre, így a stabil munkahelyekből származó kevesebb rendelkezésre álló jövedelem hatással lehet a kiadásokra. Az erős biztonsági hálók és az eredmények szoros nyomon követése kritikus fontosságú lesz a munka világa utáni átmenet során. Az alkalmazkodó politikai változásoknak és az új kreatív megoldásoknak folyamatosan ki kell alakulniuk a zavarok elsimítása érdekében. A szkepticizmus és a félelem miatti ellenállás az új narratívával szemben komoly akadályt jelent majd, melyet le kell küzdeni. Remélem, hogy ez a koherens narratíva a munka világa utáni gazdaságról segíteni fog a konszenzus kialakításában és egy új közös álom létrehozásában.
A technológia által vezérelt új gazdasági modell
Milyen lépések vezethetnek az átmenethez a technológia által vezérelt gazdasági modell felé? A köz- és a magánszféra közötti partnerségek finanszírozhatják a kitelepített munkavállalókat, az átképzést és az átmeneti támogatási programokat. Akadémiai agytrösztök és szakpolitikai testületek kutathatják az optimális poszt-munkaidő utáni elveket és szakpolitikai kereteket. Az alapjövedelem, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és az oktatási támogatások terén kísérleti programokat kellene indítani az adatok összegyűjtése érdekében. A szakmai tanácsadás segíthet abban, hogy az emberek a munka utáni világnak megfelelő, kiteljesedő lehetőségekhez jussanak. A globális együttműködés és a bevált gyakorlatok megosztása felbecsülhetetlen értékű lesz, mivel ezek a zavarok átlépik a határokat. Átgondolt végrehajtással és a méltányos eredményekre való összpontosítással a munka utáni gazdaság potenciálisan átugorhatja a mai bőség akadályait.
A munka utáni gazdaság a technológiát, mint az anyagi bőség motorját helyezi előtérbe, felszabadítva az emberiséget, hogy energiáit a foglalkoztatáson túli, mélyebb beteljesülésre irányítsa. Ez az átmenet azonban megköveteli a gazdaság, a társadalmi szerződések, az oktatás és a kormányzat szerepének alapos újragondolását. A meglévő paradigmák változása során számos kérdés és ismeretlen dolog merül fel. De az automatizálás gyors üteme szükségessé teszi, hogy ezt a vitát már most elkezdjük. A cél végső soron a nagyobb társadalmi boldogság, kiteljesedés és emberi potenciál. Ha a munka világa utáni elvek a társadalmat ebbe az irányba mozdíthatják el, akkor az átmenet megpróbáltatásai megérhetik. Az ilyen léptékű átállásoknak mindig vannak kockázatai. De a lehetőségek túl mélyrehatóak ahhoz, hogy ne vizsgáljuk meg őket komolyan. Egyre világosabbnak tűnik, hogy a felgyorsuló technológia közepette a status quo fenntartása valószínűleg nem lesz fenntartható. A gazdasági fejlődés valamilyen formája elengedhetetlen. A munka utáni elvek jelentik az egyik potenciálisan ígéretes utat előre. De térjünk vissza most egy kicsit a rögvalóságra, melyben élünk.
Hogyan okozhat diszrupciót az MI a globális gazdaságban?
A mesterséges intelligencia fenyegetést jelent a globális gazdaságra és munkavállalók millióinak megélhetésére. Az MI számos munkahelyet automatizál és helyettesít, különösen azokat, melyek rutinszerűek, ismétlődőek vagy alacsony képzettséget igénylőek. Az MI új munkahelyeket is teremt, de ezek magasabb szintű képzettséget, képzést és kreativitást igényelnek majd. Ez készségbeli eltéréseket fog eredményezni, és egyre nagyobb lesz a szakadék a mesterséges intelligencia forradalmának nyertesei és vesztesei között. A mesterséges intelligencia a meglévő iparágakat és piacokat is fel fogja bolygatni, ami országok, vállalatok és ágazatok között hoz létre: nyerteseket és veszteseket. Növelni fogja az egyenlőtlenséget, az instabilitást és a bizonytalanságot a világban.
A mesterséges intelligencia az egyik legmegosztóbb technológia, melyet valaha is kifejlesztetünk. Lehetősége van arra, hogy gyökeresen átalakítsa az életünket és a munkánkat, új lehetőségeket és kihívásokat teremtve a vállalkozások, a munkavállalók és a társadalom számára. De milyen gazdasági következményei vannak a mesterséges intelligenciának? Hogyan fogja befolyásolni a vagyon és a hatalom elosztását az országok, a vállalatok és az egyének között? És mit tehetünk annak érdekében, hogy a mesterséges intelligencia ne csak kevesek, hanem mindenki számára előnyös legyen? Az MI tág fogalom, mely különböző eszközöket és technikákat foglal magában, melyek lehetővé teszik a gépek számára, hogy olyan feladatokat lássanak el, melyekhez általában emberi intelligencia szükséges, mint például a látás, a nyelv, az érvelés és a döntéshozatal. A mesterséges intelligencia szinte minden területen alkalmazható, az egészségügytől az oktatáson át a gyártásig és a szórakoztatásig. Az MI az emberi képességeket is kiegészítheti, és ezáltal produktívabbá, kreatívabbá és hatékonyabbá tehet bennünket.
A mesterséges intelligencia lehetséges gazdasági hatásai
A mesterséges intelligencia óriási hatással lehet a globális gazdaságra a növekedés, a termelékenység, az innováció és a versenyképesség szempontjából. A McKinsey Global Institute nemrégiben készült jelentése szerint a mesterséges intelligencia 2030-ig mintegy 13 billió dollárral növelheti a globális GDP-t, ami körülbelül 1,2 százalékos éves GDP-növekedésnek felel meg. Ez a becslés egy szimulációs modellen alapul, mely a mesterséges intelligencia öt kategóriáját veszi figyelembe: számítógépes látás, természetes nyelv, virtuális asszisztensek, robotizált folyamatautomatizálás és fejlett gépi tanulás. A jelentés szerint a mesterséges intelligencia akár 40 százalékkal is növelheti a termelékenységet azáltal, hogy lehetővé teszi a munkavállalók számára, hogy hatékonyabban használják ki az idejüket, valamint fokozza az innovációt és a kreativitást. A mesterséges intelligencia új piacokat és üzleti modelleket is létrehozhat azáltal, hogy új termékeket és szolgáltatásokat, új ügyfélszegmenseket, új értékesítési csatornákat és a pénzszerzés új módjait teszi lehetővé.
Az MI gazdasági hatása azonban nem fog egyenletesen eloszlani az országok, ágazatok vagy cégek között. Egyes országok felkészültebbek és alkalmasabbak lesznek a mesterséges intelligencia átvételére és befogadására, mint mások, a fejlettségi szinttől, az infrastruktúrától, a készségektől, a szabályozástól és az innovációs ökoszisztémától függően. Hasonlóképpen, egyes ágazatokat jobban érint majd a mesterséges intelligencia, mint másokat, a digitalizáció szintjétől, az automatizálási potenciáltól, az adatok elérhetőségétől és a versenydinamikától függően. Az ágazatokon belül pedig egyes vállalatok méretüktől, nagyságrendjüktől, stratégiájuktól, kultúrájuktól és képességeiktől függően sikeresebbek lesznek az MI kihasználásában, mint mások. A jelentés becslése szerint a vezető MI-országok (főként a fejlett régiókban) 2030-ra a mai szinthez képest további 20-25 százalékos nettó gazdasági hasznot könyvelhetnek el. Ezzel szemben a fejlődő országok (főként a feltörekvő régiókban) csak mintegy 5-15 százalékot tudnának megragadni. Ez tovább növelheti a fejlett és a feltörekvő gazdaságok között meglévő szakadékot.
Hasonlóképpen, az ágazatokon belül az úttörő cégek (a technológia bevezetésében élenjáró cégek) növelhetik piaci részesedésüket és haszonkulcsukat azáltal, hogy a mesterséges intelligencia segítségével javítják termékeiket, szolgáltatásaikat és működésüket. A lemaradó cégek (melyek lassan vagy vonakodva alkalmazzák a technológiát) piaci részesedést veszíthetnek, és csökkenő bevételekkel és nyereséggel nézhetnek szembe. Ez növelheti a jövedelem és a vagyon koncentrációját és egyenlőtlenségét a cégek között. A cégeken belül pedig a magasan képzett munkavállalók (a magasan képzett és kognitív képességekkel rendelkezők) profitálhatnak a mesterséges intelligenciából, mivel kiegészíthetik feladataikat, és növelhetik termelékenységüket és béreiket. Az alacsony képzettségű (kevésbé képzett és rutinszerű vagy manuális feladatokat végző) munkavállalók kiszorulhatnak vagy helyettesíthetők a mesterséges intelligencia által, ami csökkentheti foglalkoztatási lehetőségeiket és jövedelmüket. Ez súlyosbíthatja a munkavállalók között meglévő szakképzettségbeli és bérszakadékot.
Az MI kihívásai és kockázatai
A mesterséges intelligencia nemcsak lehetőségeket, hanem zavarokat és kockázatokat is jelent a globális gazdaság számára. A mesterséges intelligenciának negatív társadalmi és etikai következményei lehetnek, például:
Adatvédelem: A mesterséges intelligencia példátlan mértékű megfigyelést és adatgyűjtést tehet lehetővé a kormányok, vállalatok vagy rosszindulatú szereplők számára, ami potenciálisan sértheti az egyéni jogokat és szabadságjogokat.
Biztonság: Az MI növelheti a kibertámadások sebezhetőségét és összetettségét, például a hacker-, adathalász- vagy váltságdíjfizető programok, illetve a szabotázs.
Demokrácia: A mesterséges intelligencia félretájékoztatás, propaganda vagy álhírek terjesztésével befolyásolhatja a közvéleményt és a politikai eredményeket. Az MI alááshatja a demokratikus intézményeket és folyamatokat is azáltal, hogy lehetővé teszi a polgárok megfigyelését, cenzúrázását vagy manipulálását.
Emberi méltóság: Az MI megkérdőjelezheti az emberi értékeket és identitást az emberi intelligenciát utánzó vagy felülmúló mesterséges lények, például robotok, androidok vagy kiborgok létrehozásával. A mesterséges intelligencia kérdéseket vethet fel e mesterséges lények erkölcsi státuszával és jogaival, valamint az emberekkel való kapcsolatukkal kapcsolatban is.
Ezek a kockázatok és kihívások gondos mérlegelést és szabályozást igényelnek annak biztosítása érdekében, hogy a mesterséges intelligenciát felelősségteljes és etikus módon használják. Az ilyen szabályozás kidolgozása és végrehajtása azonban nehézségekkel és dilemmákkal is jár.
Hogyan lehetne egyensúlyt teremteni az előnyök és a kockázatok között?
A mesterséges intelligencia jelentős előnyökkel járhat az emberiség számára, például az egészségügy, az oktatás, a biztonság és a jólét javításával. Ugyanakkor jelentős kockázatokat is jelenthet az emberiség számára, például a magánélet, a biztonság, a demokrácia és az emberi méltóság sérülését. Hogyan mérlegelhetjük ezeket a kompromisszumokat, és hogyan dönthetjük el, hogy a kockázat milyen szintje elfogadható?
Hogyan biztosítható a mesterséges intelligencia elszámoltathatósága és átláthatósága? A mesterséges intelligencia rendszerek gyakran összetettek, átláthatatlanok és autonómok, így nehéz megérteni, hogyan működnek és miért hoznak bizonyos döntéseket. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek megmagyarázhatóak, értelmezhetőek és ellenőrizhetőek legyenek? Hogyan lehet felelősséget és felelősséget vállalni a mesterséges intelligenciával működő rendszerek tevékenységeiért és eredményeiért?
Össze lehet hangolni a mesterséges intelligenciát az emberi értékekkel és etikával?
A mesterséges intelligencia rendszerek gyakran olyan adatokon és algoritmusokon alapulnak, melyek emberi elfogultságokat, előítéleteket vagy preferenciákat tükrözhetnek. Hogyan biztosíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek igazságosak, pártatlanok és befogadóak legyenek? Hogyan biztosíthatjuk, hogy az MI-rendszerek tiszteletben tartsák az emberi jogokat és méltóságot?
Hogyan lehet előmozdítani a bizalmat és az együtműködést az érdekelt felek között?
A mesterséges intelligenciában több érdekelt fél vesz részt, akiknek különböző érdekeik, nézőpontjaik és értékeik vannak. Ezek közé tartoznak a kormányok, a vállalatok, a kutatók, a fejlesztők, a felhasználók és a társadalom egésze. Hogyan lehet előmozdítani a bizalmat és az együttműködést ezen érdekeltek között? Hogyan biztosíthatjuk, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztése és használata részvételi és demokratikus módon történjen?
Ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni, és nem létezik mindenre egyformán alkalmazható megoldás. A mesterséges intelligenciára vonatkozó etikai elvek és iránymutatások kidolgozásához multidiszciplináris és több érdekelt fél részvételével zajló párbeszédre és együttműködésre van szükség.
