(Kiemelt kép: Unsplash+)
Ma úgy tűnik, hogy egy forradalmi koncepció megváltoztatja véglegesen majd a digitális világgal való interakcióinkat. A térbeli számítástechnika (spatial computing) a virtuális és a fizikai valóság úttörő fúziója, mely a játéktól az egészségügyig minden iparágat átformálhat. Mivel ez az átalakító technológia idén hála az Apple találmányának a középpontba kerül, nézzük meg, mi is valójában az a térbeli számítástechnika, hogyan működik, és milyen izgalmas lehetőségeket tartogat a jövőre nézve.
A térbeli számítástechnika lényegében a fizikai és a virtuális világ konvergenciáját jelenti olyan fejlett technológiákon keresztül, mint a kiterjesztett valóság (AR) és a virtuális valóság (VR). A hagyományos interfészekkel ellentétben, melyek az interakciókat a képernyőkre korlátozzák, a térbeli számítástechnika lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a digitális tartalmakkal háromdimenziós térben is kapcsolatba lépjenek. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy egy képernyőt bámulnánk („bele is kerülhetünk” mint David Cronenberg Videodrome című filmjében a főszereplő Max Renn), végre egy olyan magával ragadó környezetbe léphettünk, ahol a digitális objektumok zökkenőmentesen kevered(het)nek a valós világgal.
A térbeli számítástechnika a hardver és a szoftver kombinációját használja ki a magával ragadó élmények létrehozásához. Az AR-eszközök, például az intelligens szemüvegek vagy okostelefonok kamerák segítségével rögzítik a valós világot, miközben digitális információkat helyeznek rá. Másrészt a VR-eszközök, például a headsetek teljesen „magával ragadó” digitális környezeteket hoznak létre, amelyeket a felhasználók felfedezhetnek és interakcióba léphetnek velük.
Az AR jelenlegi helyzete
Bár az AR már évtizedek óta létezik, a nagy technológiai vállalatok csak a 2010-es években kezdtek el komolyan befektetni a technológiába. A Google Glass hozta be az AR-t a köztudatba, a Pokémon Go pedig ízelítőt adott a lehetőségekből. Az ARKit és az ARCore kifejlesztése megkönnyítette a fejlesztők számára az AR-alkalmazások létrehozását iOS és Android rendszerekre. Az olyan fogyasztói headsetek, mint a Microsoft HoloLens és az olyan vállalatok, mint a Vuzix által készített vállalati okosszemüvegek megjelenése szintén felgyorsította az AR elfogadását.
A fejlődés ellenére azonban az AR-nek még mindig vannak gyermekbetegségei és kihívásai. A hardver továbbra is „terjedelmes” és drága. A követési képességek sem tökéletesek. A tartalomkészítés nehézkes és speciális prorgamozói készségeket igényel. Ennek eredményeképpen az AR továbbra is hiánypótló technológia marad, széles körű fogyasztói elfogadás nélkül. Ez a következő évtizedben várhatóan megváltozik. A hardveres képességek, a számítógépes látás, a mesterséges intelligencia, az 5G és az Edge Computing gyors fejlődésének köszönhetően az AR a valódi mainstreamé válás küszöbén áll.
A hardver egyre okosabb, kisebb és olcsóbb lesz
Az AR előtt álló egyik legnagyobb szűk keresztmetszet a hardver ma. Az érzékelők és chipek gyors miniatürizálása azonban egyre karcsúbb, erősebb és megfizethetőbb AR-headseteket tesz lehetővé. A kijelzők egyre „fényesebbek” és nagyobb felbontásúak, a legtöbb gyártó a MicroOLED panelek felé mozdul el. Az optika diffraktív hullámvezetőket és holografikus optikát használ a formafaktorok zsugorításához. Az új anyagok, mint például a gallium-oxid, kisebb chipeket és fényesebb mikrokijelzőket tesznek lehetővé. Az 5G biztosítja a felhővezérelt élményekhez szükséges alacsony késleltetésű kapcsolódást.
Az egykor egzotikusnak számító kéz- és szemkövetés ma már általános. Az olyan cégek, mint a Nreal fejhallgatói ezt a technológiát használják ki, hogy az AR-ben a tárgyakkal való interakciót csak a kezünkkel fejlesszék. A szemkövetés lehetővé teszi a foveated avagy „fókuszált” renderelést, mely csak azokat a részeket élesíti, melyekre éppen nézzünk, így takarékoskodva a feldolgozási energiával. Az alacsony energiaigényű Lidar-érzékelők segítségével az eszközök feltérképezhetik a környezetet. A haptika és a biometria új interakciós lehetőségeket kínál. Hardveres szempontból az AR headsetek egyre kisebbek, gyorsabbak, intelligensebbek és magával ragadóbbak.
A mesterséges intelligencia új interaktivitást eredményez
A mesterséges intelligencia szintén megváltoztatja az alkalmazott technológiát. Segít megoldani a legmakacsabb problémáit, mint például az elfedés, szegmentálás, azonnali követés és még sok mást. Az algoritmusok ma már képesek pontosan követni a kezeket és a tárgyakat, és zökkenőmentesen „lehorgonyozni” a digitális tartalmakat. A gépi tanulás javítja a síkfelismerést. A neurális hálózatok lehetővé teszik az okklúzióhoz szükséges valós idejű környezetmegértést. Az eszközökbe épített mesterséges intelligencia-chipek bonyolult feladatokat kezelnek a peremeken. Az intelligencia ezen új szintje új interaktivitást nyit meg. A tárgyak megragadhatók, mozgathatók és intuitív módon manipulálhatók. A hang- és gesztusvezérlés életképessé válik. Teljesen új interfészparadigmák jelennek meg a kontextustudatosság által vezérelve. Virtuálisan lefesthetjük a falakat, hiperrealisztikus játékokat játszhatunk vagy vásárolhatunk a saját otthonunkban.
Az 5G és a felhő-infrastruktúra felturbózza az élményeket
Az AR rendkívül számításigényes. Az 5G hálózatok és a felhő-infrastruktúra kombinációja segít majd a fejlettebb funkciók megvalósításában. Az 5G biztosítja a gazdag AR/VR-tartalmak streameléséhez szükséges nagy sávszélességű, alacsony késleltetésű kapcsolatot. A többszörös hozzáférésű perem-számítástechnika (MEC) a felhőalapú erőforrásokat a felhasználóhoz közelebb telepíti a késleltetés csökkentése és a valós idejű interaktivitás lehetővé tétele érdekében. Az elosztott felhőarchitektúrák megosztják a feldolgozási terhelést. Ezek a technológiák együttesen olyan élményeket tesznek lehetővé, mint a többszereplős AR-játékok, a távoli segítségnyújtás AR segítségével és a tartós, helyalapú AR-tartalmak. A háttér-infrastruktúra, mely lehetővé teszi a mindig aktív, nagymértékben interaktív AR-t a különböző környezetekben, végre a helyére kerül.
A tartalomkészítő eszközök elterjedése
A hardver és az infrastruktúra fejlődése katalizálja a fejlődést a tartalomkészítés terén. Olyan intuitív eszközök jelennek meg, melyek lehetővé teszik a nem műszaki felhasználók számára az AR-élmények tervezését. Az olyan platformok, mint a Snap’s Lens Studio, az Adobe Aero és a Facebook Spark AR lehetővé teszik, hogy bárki létrehozzon kiterjesztett valóság szűrőket és effekteket. Az új 3D motorok, mint például a Meta Scene Studio, egyszerűvé teszik a 3D eszközök modellezését.
Az olyan kód nélküli megoldások, mint a ZapWorks, szükségtelenné teszik a kódírást. Ezek az eszközök demokratizálják a fejlesztést, és az AR-tartalmak teljesen új műfajait táplál(hat)ják. A felhasználók által generált tartalmak száma exponenciálisan így növekszik. A nagy márkák is beszáll(hat)nak az AR-tesztelésbe, a helyalapú játékokba és az interaktív vásárlási alkalmazásokba. Az AR-tartalomkészítés élénk ökoszisztémája kezdhet végre kialakulni.
Az AR újradefiniálja a munkát és a szórakozást
Mit jelent mindez az átlagfogyasztó számára a következő 10 évben? A fentiekben vázolt fejlesztések olyan „magával ragadó” kiterjesztett valóságélmények sorát hozzák el, melyek újradefiniálják a munkavégzés, a vásárlás, a játék és az interakció módját. A vállalati oldalon az intelligens szemüvegek átalakítják a frontvonalbeli munkát. A terepen dolgozó munkatársak valós időben hozzáférhetnek a berendezéseken megjelenő vázlatokhoz és utasításokhoz. A távoli együttműködés zökkenőmentessé válik. A képzés alaposabbá és érdekfeszítőbbé válhat. Az adatvizualizáció menet közbeni döntéstámogatást is biztosít. Az AR növeli a termelékenységet olyan ágazatokban, mint a gyártás, a karbantartás és az egészségügy. A kiskereskedelemben az AR lehetővé teszi, hogy a termékeket a vásárlás előtt saját otthonunkban vizualizáljuk. A „virtuális felpróbálás” megoldja, hogy megnézzük, hogyan néz ki rajtunk a smink, az ékszerek és a ruhák, csak a telefonunkat használva. A termékek beolvasása további információkat és felhasználói véleményeket nyújt(hat). Az AR forradalmasítani fogja a bolti kiskereskedelmet és az e-kereskedelmet.
Ez a „találmány” új szintre emeli a játékélményt. A Pokémon Go megmutatta, hogy az AR hogyan tudja „felkelteni” az embereket a kanapéról. A következő évtizedben tartós megosztott világok, többjátékos arénacsaták és fizikai figurákat használó hibrid társas- és videojátékok várhatók. Az oktatás is óriási hasznát veszi a több érzékszervet is megmozgató interaktív AR-élményeknek. Személyes szinten az AR a digitális információkat a valós világra helyezi, hogy fokozza az élményeket. Képzeljük el, hogy egy új városba utazunk, és az útbaigazítás vagy a hangos idegenvezetés közvetlenül az orrunk elé kerül. Otthon azonnal átrendezhetjük a lakásunkat, új bútorelrendezéseket és festékszíneket próbálhatunk ki legott.
A jövő a térbeli számítástechnika
A hype-on túl az AR egy paradigmaváltás kezdetét jelenti. Amit ma AR-nek nevezünk, az a térbeli számítástechnika (spatial computing) fogalmává fog fejlődni. Ez túlmutat azon, hogy adatokat helyezünk el a valós világból származó adatokon. Azt jelenti, hogy a körülöttünk lévő világot digitálisan egy magával ragadó, interaktív környezetté alakítjuk át. A térbeli számítástechnika integrálja a hologramokat, a 3D rögzítést, a Lidart, a mesterséges intelligenciát, az érzékelőket, a viselhető eszközöket és még sok mást, hogy a valóságtól megkülönböztethetetlen élményeket hozzon létre. Helyeket, tárgyakat és embereket digitalizál. A számítástechnika a 2D-s képernyőkről a térbeli 3D-s birodalomba költözik, melyben élünk. Ennek mélyreható következményei vannak arra, hogy hogyan lépünk kapcsolatba a technológiával és egymással. A térbeli számítástechnika „humanizálja” a technológiát azáltal, hogy beilleszti azt életünk természetes mintáiba. Megszünteti az akadályokat, csökkenti a távolságokat és lehetővé teszi az együttműködést. Az AR vezetésével a számítástechnika új korszakába lépünk, mely ismét forradalmasítani ígéri életmódunkat és munkánkat.
A következő évtized átalakító lesz a kiterjesztett valóság számára. A folyamatos hardverfejlesztések, mint például a kisebb chipek és a jobb kijelzők, vékonyabbá, gyorsabbá és sokoldalúbbá teszik az AR-eszközöket. A mesterséges intelligencia és az 5G az intelligencia és a csatlakoztathatóság új szintjeit fogja működtetni. Az alkotóeszközök demokratizálják a fejlesztést. Ezek az előrelépések együttesen tömeges alkalmazást fognak eredményezni a vállalatok, a kiskereskedelem és a szabadidő területén. Az AR a térbeli számítástechnika forradalmát hirdeti, mely azt ígéri, hogy a technológia ismét élményszerűvé, kontextusfüggővé és emberközpontúvá válik. A kiterjesztett valóság jövője ma még így fényesnek tűnik az unalmas és megszokott mából.
Az Apple Vision Pro mint a térbeli számítástechnika jövője
Az Apple egy új korszak hajnalát hirdeti az Apple Vision Pro február 2-án, pénteken esedékes megjelenésével. De a Nagy Kaland még hamarabb elkezdődött: az előrendelések január 19-én indultak. Az Apple Vision Pro nem csak egy eszköz; ez végre egy a mindennapokban is bevethető „térbeli számítógép”, melyet arra terveztek, hogy újraértelmezze a digitális és fizikai világgal való kapcsolatunkat. A munkaterületek átalakításától a szórakozás fokozásáig ez a forradalmi eszköz zökkenőmentesen integrálja a digitális tartalmakat a valós világgal. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol a szemünk, a kezünk és a hanguk a térbeli élmények szimfóniájának karmestere lesz a teljesen új visionOS-ben. Tim Cook, az Apple látnok vezérigazgatójának szavaival élve: „Elérkezett a térbeli számítástechnika korszaka. Az Apple Vision Pro a valaha készült legfejlettebb szórakoztatóelektronikai eszköz lesz”. Készüljünk fel, hogy tanúi legyünk annak a varázslatnak, mely átformálja a kapcsolatteremtés, az alkotás és a felfedezés módját.
A visionOS, a több évtizedes mérnöki innovációból merítő háromdimenziós felhasználói felület által működtetett Apple Vision Pro varázslatos navigációs élményt nyújt. Képzeljük el, hogy könnyedén interakcióba lépünk az alkalmazásokkal: egy egyszerű pillantás, egy ujjmozdulat, egy csuklómozdulat, vagy akár virtuális billentyűzet és diktálással is mindent irányíthatunk. A Siri veszi át a karmesterpálcát, lehetővé téve a felhasználók számára, hogy könnyedén parancsoljanak műveletekre, az alkalmazások megnyitásától a médialejátszásig.
A fizikai valóságon túl
Lépjünk be az olyan környezetekbe (dinamikus tájakba, mint a nemzeti parkok és a Hold), melyeket úgy terveztek, hogy segítsenek összpontosítani és rendet tenni. Az eszköz Digitális Koronájának elforgatásával szabályozhatjuk az immerzivitás szintjét ezekben a magával ragadó terekben. A Vision Pro lehetővé teszi, hogy világunk túlmutasson a szobánk határain. Szétzúzza a hagyományos kijelzők határait, és felszabadítja az alkalmazások egymás melletti megjelenítését bármilyen méretarányban. A több mint egymillió ismerős alkalmazással (illetve ezek átszabásával) rendelkező készülék egy teljesen új, térbeli számítástechnikai élményekre szabott App Store-ral büszkélkedhet. A termelékenységtől és együttműködéstől a szórakozásig a Vision Pro újradefiniálja a lehetőségeket.
Az emlékek életre kelnek
Rögzítsük és éljük újra az emlékeinket úttörő módon. A térbeli fényképek és videók visszarepítenek a különleges pillanatokba, a térbeli hang pedig magával ragadóvá teszi az élményt. Vigyük magunkkal emlékeinket útravalóul, rögzítsünk térbeli videókat iPhone 15 Pro vagy iPhone 15 Pro Max készülékeddel, és éljük át őket újra a Vision Pro készülékkel. A FaceTime a Vision Pro-n minden hívást életnagyságú találkozássá tesz. A térbeli hang a hangokat a helyükre helyezi, és a Vision Pro viselésekor a személyiségünkként jelenik meg: hiteles térbeli megjelenítésként. A Personák zökkenőmentesen működnek a harmadik féltől származó videokonferencia-alkalmazásokban, így arckifejezéseink és kézmozdulataink valós időben láthatóvá válnak.
Innováció és valóság
Az Vision Pro dizájnja az Apple innovációjáról tanúskodik, elképesztő mennyiségű technológiát csomagolva egy kompakt formába. Moduláris és testre szabható, így személyre szabott illeszkedést biztosít. Az olyan anyagokkal, mint a háromdimenziósan formázott, laminált üveg és a rugalmas pántok választéka, az Vision Pro zökkenőmentesen ötvözi a teljesítményt, a mobilitást és a viselhetőséget.
Az Vision Pro „lelke” tulajdonképpen az Apple szilíciumra épülő, áttörést jelentő, ultranagy felbontású kijelzőrendszerében rejlik. A két kijelzőn elhelyezett 23 millió képpont, a mikro-OLED technológia és a fejlett Spatial Audio lenyűgöző élményt nyújt. A nagy teljesítményű szemkövető rendszer az EyeSight funkcióval kombinálva intuitív bevitelt biztosít, és kapcsolatot tart a környezeteddel. A Vision Pro az Optic ID, az írisz alapú hitelesítési rendszerrel az iparágban élen jár az adatvédelem és a biztonság terén. A tekintetünk „privát” marad, az EyeSight pedig vizuális jelzőket tartalmaz, melyek jelzik, ha térbeli tartalmat rögzítünk. A hozzáférhetőségi funkciók zökkenőmentesen integrálódnak a visionOS-ba, így mindenki könnyedén használhatja az Apple Vision Prót.
A fenntartható jövő eszköze?
A Vision Pro-t a környezetvédelem szem előtt tartásával tervezték, ezért a különböző alkatrészekbe 100%-ban újrahasznosított anyagokat építettek be. A mágnesektől az ónforrasztásig a Vision Pro összhangban van az Apple fenntarthatóság iránti elkötelezettségével. A készülék energiatakarékos és káros anyagoktól mentes, így egy lépéssel közelebb kerülünk a zöldebb jövőhöz. Az Apple Vision Pro ára ugyan borsos 3.499 dollárról indul (USA) és 256 GB tárhellyel.
Valójában rosszul gondolkodunk a térbeli számítástechnikáról
A térbeli számítástechnika már egy ideje létezik, függetlenül attól, hogy Simon Greenwold eredeti kutatási tanulmánya a 2000-es évek elején készült, ha megnézzük a Google Scholar-t, akkor tele van hivatkozásokkal (bár nem ugyanabban a kontextusban), így nehéz megtalálni, hogy ki találta ki először a kifejezést valójában. De ez nem igazán számít. A fogalom a kétdimenziós gondolkodásra utal. A térbeli számítástechnika olyan emberi interakció egy géppel, melyben a gép megtartja és manipulálja a valós tárgyakra és terekre vonatkozó referenciákat. Ez egy alapvető összetevője annak, hogy a gépeinket teljesebb partnerekké tegyük munkánkban és játékunkban mondta Greenwold annak idején, és nemrég az Apple is így definiálta ezt az új készülékével: egy végtelen vászon az alkalmazások számára, mely túlmutat a hagyományos kijelzők határain, és egy teljesen háromdimenziós felhasználói felületet vezet be, melyet a lehető legtermészetesebb és legintuitívabb bemenetek (a felhasználó szeme, keze és hangja) vezérel. De ez még mindig korlátozott gondolkodás a térbeli számítástechnikai valódi paradigmájáról.
Ennek a gondolkodásnak a kiváltó oka az, hogy hogyan érzékeljük ezeket a térbeli valóságokat, hiszen ezek rétegek a rétegekben, kicsit olyanok, mint az álomállapotok az Inception című filmben. Vagy mintha valaki a Minecraft egy működő másolatát építette volna meg a Minecrafton belül. Az új platformok rugalmasságától függően, és ha hűek maradunk a web3 nyitott, összetehető és decentralizált ideológiájához, akkor a teljesen működő virtuális világok építése egy meglévő virtuális világon belül történik meg csupán ahelyett, hogy ez ténylegesen egy új világ lenne, mely egy másikhoz kapcsolódik, pedig ez utóbbi nagyon érdekes eredményeket hozhatna. A meglévő világokon belül épített virtuális világok öröklik majd például a szülő tulajdonságait, mint a legtöbb szülő-gyermek kapcsolat a szoftverekben? Vagy vannak más 4. dimenziós tulajdonságok, melyeket figyelembe kell vennünk?
Leegyszerűsítve: az alkalmazások és felhasználói élmények kiterjesztett valóságban történő építésének valós időben és szinkronban kell hatnia a felhasználói környezetre bármely valóságban, és mindazokkal, akik egyidejűleg tartózkodnak az adott környezetben. Bár a térbeli számítástechnika a 3D alkalmazások létrehozását tárgyalja, melyek többnyire a kiterjesztett, avagy XR-valóságra összpontosítanak a valós világkörnyezet körüli manipuláció érdekében, ez nem megy elég messzire.
Éppen ezért nem csak térben, hanem dimenzióban is gondolkodnunk kell(ene). Az ember nemcsak térben, hanem dimenzióban is gondolkodik. A valóság különböző rétegei közötti váltás képessége az, ami a térbeli számítástechnikát azzá teszi, aminek lennie kell(ene), és a sikerhez dimenzióra van szükség. A dimenzionális számítástechnikához az alkalmazásfejlesztés és tesztelés más szintjei is szükségesek. Ami a kiterjesztett valóságban interfészként működik, az nem biztos, hogy a virtuális valóságban vagy akár egy metaverzumban vagy egy lapos, 2D-s webes környezetben is működik, a felhasználói tapasztalatok és az eszközök is eltérőek. Ha mi valamit egy rétegben hajtunk végre, és egy másik felhasználó, aki ezt egy másik felületen és környezetben tapasztalja meg, valós időben akarja ezt manipulálni, így akkor lehet, hogy más felhasználói felületre és beviteli eszközökre van szüksége. De amit ők tapasztalnak, és kölcsönösen az, amit az alkotó kap, annak a rétegek között kell működnie úgy, hogy az eredményeket egyidejűleg tapasztalják meg. Az Apple megpróbál minket teljesen a térbeli látásmódjuk felé terelni, de valami „lényeges” még mindig hiányzik a korszakalkotó és jövőnket megváltó találmányából.
Ez nem térbeli, hanem dimenziós probléma. Hasonlóképpen, a Minecraft Inception példájával élve, semmi sem akadályoz meg minket abban, hogy egy virtuális világot építsünk egy meglévő kiterjesztett valóságon belül azzal, hogy egy másik térbeli interfészt kell elfogadni és adaptálni, hogy működjön közöttük. Ez a térközi (interspatial), a rétegek közötti fátyol, melynek léteznie kell ahhoz, hogy lehetővé tegye a manipuláció, az interoperabilitás, az irányítás és az alkotás ilyen szintjeit. A térbeli számítástechnika, ahogyan azt most Zuckerberg és Cook diktálja, még mindig olyan lapos, mint az internet, mert csak egy réteg vastagságú. Ahhoz, hogy az emberek új számítástechnikai paradigmát hozzanak létre, nemcsak a különböző valóságokon belül kell térben gondolkodnunk, hanem térben is, a valóságok között és önmagukon belül. És az Apple bejelentéséből és a Meta cáfolatából ítélve nem hisszük, hogy ennek a közelében vagyunk még.
