(Kiemelt kép: Unsplash+)
1999-ben Ray Kurzweil kiadta A szellemi gépek kora című könyvét. Sokan valóban hittek abban, amit ő „a szingularitásnak” nevezett, és nagyon várták is az eljövetelét. Ez egy olyan exponenciális növekedési pont lett volna, mely szerinte félelmetes lesz, hiszen a gépek evolúciója örökké folytatódna, mert „az információt és a tudást nem korlátozza az anyagi erőforrások elérhetősége” már. Az exponenciális növekedésről kiderült, hogy bolygónk „rákos daganata”, nem pedig megváltó csodaszere lett. Kurzweil soha nem beszélt az energiafelhasználásról, az erőforrás-felhasználásról, a környezetszennyezésről és a környezetpusztításról sem, pedig ezekről kiderült, hogy sokkal fontosabbak lettek volna a jövő szempontjából. Könnyelműen azt mondta: „A legtöbb exponenciális trend falba ütközik, de ezek nem”, teljes tudatlanságában annak a ténynek, hogy ma már egy tökéletesen összekapcsolt világban élünk. Nem beszélve arról, a mesterséges intelligenciáról alkotott elképzelése utólag visszatekintve csak egy „ostoba divatszónak” tűnik.
Figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a könyv egész előfeltevése téves, a konkrét előrejelzései is így nyilvánvalóan tévutakra vezethettek volna. Kurzweil azt jósolta, hogy meggyőző virtuális szexet fogunk folytatni, nanorobotokat fogunk enni és székelni, és az időnk és pénzünk nagy részét AR és VR-ben fogjuk teljesen eltölteni. Nem a távoli jövőben, hanem egészen konkrétan 2019-ben. Ami, mint azt talán észrevették, már el is jött és el is múlt. És egyben hatalmas szívás is volt a COVID miatt. Kurzweil még a saját vadul tudatlan fogalmai kapcsán is teljesen tévedett. Vegyük végig a meg nem valósult jóslatait.
A számítógép olyan okos lesz, mint a felhasználója
Egy 1000 dolláros számítástechnikai eszköz nagyjából az emberi agy számítási képességével lesz egyenlő. Bár MacBook Air-t használok ezen sorok írásához, mely valamivel 1000 euró alatti áron már elérhető, nem közelíti meg a tudása még csak megközelítően sem az emberi agyat. Ez egy furcsa jóslat, mert Kurzweil az idővonalban 1000 dolláros értéket mond, a szövegben pedig 4000 dolláros értéket, de akárhogy is, ez tévedés lett. Kurzweil mértékegységként (az agyak és a számítógépek összehasonlítására) a másodpercenkénti számításokat használta. Azt mondta, hogy az emberi agy FLOPS (lebegőpontos műveletek másodpercenként) mennyisége 2×10¹⁶. Előrejelzése szerint 2019-re egy számítógép meg fogja haladni ezt a feldolgozási teljesítményt. Vagyis egy almát és narancsot hasonlított össze, visoznt ez a technológiai mérföldkő még nem történt meg. Az én M1 chipem technikailag 10,4 TFLOP-ra képes, ami körülbelül 10¹³. Ez kétezerszeres eltérést jelent. Még ha nagylelkűek is vagyunk, és a 2023-as M2 Ultra chipet használjuk (amit körülbelül 4000 euró fölött árulnak), ez még mindig messze van tőle. Ez 27,2 TFLOPS (kb. 3×10¹³), ami még mindig nem felel meg a futurista víziójában lévő 2019-es „valóságnak”.
Láthatatlan ICT-világ
A számítógépek már nagyrészt láthatatlanok, és mindenhová beágyazódnak: a falakba, asztalokba, székekbe, íróasztalokba, ruhákba, ékszerekbe és testekbe is. Az órákon kívül a számítógépek ezeken a helyeken egyáltalán nem jelennek meg. És biztosan nem láthatatlanok. Kurzweil 2019-re mindenütt jelenlévő kiterjesztett valóságot képzelt el, és további jóslatainak nagy részét is erre a feltételezésre alapozta. De ez a feltételezése hamisnak bizonyult szintén. Azt állította, hogy 2019-re, az emberek rutinszerűen használják a szemüvegükbe, vagy kontaktlencséjükbe épített háromdimenziós kijelzőket. Ezek a „közvetlen szemmel” működő kijelzők rendkívül valósághű, virtuális vizuális környezetet hoznak létre, melyet a „reális” környezet fölé helyezett. Ez a kijelzőtechnológia közvetlenül az emberi retinára vetíti majd a képeket, meghaladja az emberi látás felbontását, és széles körben használatos, függetlenül lesz az esetlegesen meglévő látáskárosodástól. Ez a technológia egyszerűen ma még nem létezik. A Google Glass egy évekkel ezelőtti sikertelen prototípus volt, és soha nem vált be a gyakorlatban. Az Apple Vision Pro ma még a jövő záloga (egy drága kuriózum lesz nyilván egy jó ideig és a gazdag ICT-rajongók kiváltsága). Igazából csak egy csomó különböző méretű képernyő van, amit a csuklón viselhetünk vagy a falra akaszthatunk, de egyáltalán nem láthatatlanok. A mindenütt jelenlévő számítástechnika, melyre Kurzweil szinte minden előrejelzését alapozza, ma még nem létezik.
Zökkenőmentes virtuális világok
A szemüvegbe és kontaktlencsébe ágyazott háromdimenziós virtuális valóság kijelzőket, valamint az auditív „lencséket” rutinszerűen használják elsődleges interfészként a más személyekkel, számítógépekkel, a világhálóval és a virtuális valósággal való kommunikációhoz. A mindenütt jelenlévő, gyakorlatilag mágikus számítási és vizuális teljesítmény feltételezése alapján Kurzweil azt jósolta, hogy a kiterjesztett és virtuális valóság lesz a jövő, azaz 2019 domináns információs kommunikációs technológiája. Mivel már megéltük 2019-et, azt mondhatjuk, hogy biztosan nem így történt. AR és VR headsetek léteznek, de ezek többnyire használhatatlanok és egyáltalán nem népszerűek. Létezik az Apple Vision Pro, ami 2024 elején fog megjelenni hivatalosan. Lehetővé teszi, hogy „virtuálisan” nagy képernyőn, a szemünk előtt lévő két OLED kijelző segítségével egyedül nézzünk meg egy filmet. Ez a headset 3500 euróba fog kerülni, és egyáltalán nem tűnik jövőt megváltó és népszerű találmánynak az előzetes érdeklődés alapján. A tervezett eladásokat 1 millióról 250 ezerre csökkentették. Ez nem az a fajta exponenciális növekedés, amiről Kurzweil beszélt. Még ez a fejlett eszköz sem szemüveg (hacsak nem nevezzük szemüvegnek azt, ami közel 1 kg-ot nyom, akkumulátorral van ellátva, és két óra elteltével lemerül), és közel sem fér bele egy kontextuális lencsébe. Az AR és VR technológia közel sem elsődleges interfész, nemhogy másodlagos. Az emberek nagy többsége még egyáltalán nem használta ezt a technológiát, és a legtöbb szerencsés halandó, aki mégis, nem találja különösebben meggyőzőnek a létét.
Gesztusok és természetes nyelv
A számítástechnikával való interakció nagy része gesztusokon és kétirányú, természetes nyelvű, szóbeli kommunikáción keresztül történik majd. Az AR és VR feltételezésére építve Kurzweil azt mondja, hogy a legtöbb ember „természetesen”, gesztusok és természetes nyelv segítségével fog kommunikálni a számítógépekkel. Mivel a legtöbb ember nem használ AR vagy VR eszközöket a dolgos hétköznapokban, ez szükségszerűen hamis állítássá vált ismét. Az emberek használnak néhány gesztust az okostelefonokon, de többnyire gombokat nyomkodunk és (szoftveres) billentyűzeteket használunk. Ezek mind olyan funkciók, melyeket egy fizikai billentyűzettel és egérrel is el tudnánk végezni, itt az érintőképernyőn kívül nincs semmi különösebben újszerű megoldás. A Siri és Alexa és a hangalapú asszisztensek léteznek ugyan, de a velük való beszélgetést nem nevezhetjük „természetesnek”. Kurzweil azt mondta, hogy 2019-ben „Az emberek ugyanúgy kommunikálnak a számítógépekkel, mint ahogyan egy emberi asszisztenssel kommunikálnának, szóban és vizuális kifejezésekkel”, ez tényleg nem így működik. A ChatGPT közel hozta a természetes beszélgetést, bár egy „beteges hazudozóval”, aki 2021-nél tovább semmire sem emlékszik. Szóval nem a legmegbízhatóbb asszisztens, és még mindig nem így működik az ember-gép kommunikáció a gyakorlatban.
Tapintható virtuális valóság
A nagy felbontású, háromdimenziós vizuális és auditív virtuális valóság és a valósághű, mindent átfogó tapintható környezetek lehetővé teszik, hogy az emberek gyakorlatilag bárkivel bármit megtehessenek, függetlenül a fizikai közelségtől. Így a virtuális szexet is. Kurzweil szerint 2019-re „a felhasználók úgy érzik, mintha fizikailag közel lennének a másik emberhez. A felbontás eléri vagy meghaladja az optimális emberi látásélességet”. De még tovább megy, és azt mondja, hogy 2019-re tapintható és szagolható technológiánk is lesz. Azt állítja, „A mindent behálózó tapintható környezet már széles körben elérhető és teljesen meggyőző. Felbontása eléri vagy meghaladja az emberi tapintásét, és képes szimulálni (és stimulálni) a tapintás minden aspektusát, beleértve a nyomás, a hőmérséklet, a textúrák és a nedvesség érzékelését”. Ez a teljes virtuális szexet írja le gyakorlatilag, ami egyszerűen még nem történt meg.
Nincs több tanár, nincs több könyv
Papíralapú könyveket vagy dokumentumokat ritkán használnak, és a tanulás nagy része intelligens, szimulált szoftveralapú tanárok segítségével történik majd. Papírkönyveket és dokumentumokat még mindig gyakran használunk. Egy 2021-es Pew-felmérés szerint (az Egyesült Államokban) „a nyomtatott könyvek továbbra is a legnépszerűbb olvasási formátum, a felnőttek 65%-a állítja, hogy az elmúlt évben olvasott valamilyen nyomtatott könyvet”. Számos funkcióra léteznek elektronikus dokumentumok, de az emberek még mindig útlevelet használnak és űrlapokat töltenek ki. Ami a tanulást illeti, intelligens, szimulált tanárok nem léteznek. Duolingo segítségével vagy videók megtekintésével taníthatjuk magunkat, de ez nem nevezhető a hús és vér tanárok helyettesítőjének. Ez nem sokban különbözik a YouTube-os tanfolyamoktól vagy a VHS-ről vett leckéktől. Kurzweil azt is mondja, hogy „A legtöbb felnőtt emberi dolgozó ideje nagy részét új készségek és tudás megszerzésével tölti”, ami nem így van. Az alapvető dolgozók még mindig ismétlődő, fizikai munkát végeznek, a „tudásmunkások” pedig nagyrészt baromságokat beszélnek. Az Egyesült Államokban a munkavállalók évente körülbelül 50-70 órát töltenek képzéssel. A legtöbb felnőtt nagyon kevés időt fordít önképzésre, hacsak nem a saját idejéből és pénzéből.
A süketek hallani fognak, a vakok látni
A vakok rutinszerűen használnak szemüveges olvasónavigációs rendszereket. A siket személyek a szemüvegük kijelzőjén keresztül olvassák le, amit mások mondanak. A paraplégia és néhány négytag bénulásos személy rutinszerűen jár és lépcsőzik számítógép által vezérelt idegstimuláció és exoszkeletális roboteszközök kombinációjával majd. Sajnos ez nem így történt. A vakok számára Kurzweil feltételezi „a kvantumalapú diffrakciós eszközöket használó új, számítógép-vezérelt optikai képalkotó technológiát, mely a legtöbb lencsét olyan apró eszközökkel váltja fel, melyek bármilyen szögből képesek érzékelni a fényhullámokat. Ezek a tűfejnyi méretű kamerák mindenütt ott lesznek”. Ez természetesen nem létezik, így az általa elképzelt, vakok számára készült termék sem. Amit ő elképzel, az az, hogy: a vakok rutinszerűen használnak szemüvegbe szerelt olvasó-navigációs rendszereket, melyek az új, digitálisan vezérelt, nagy felbontású optikai érzékelőket tartalmazzák. Ezek a rendszerek képesek a valós világban szövegeket olvasni, bár mivel a nyomtatott szövegek nagy része ma már elektronikus, a nyomtatás-beszéd felolvasás kevésbé szükséges. Ezeknek a rendszereknek a navigációs funkciója, mely körülbelül tíz évvel ezelőtt jelent meg, mára tökéletesedett. Ezek az automatikus olvasás-navigációs asszisztensek beszéddel és tapintható jelzésekkel kommunikálnak a vak felhasználókkal. Ezeket a rendszereket látó személyek is széles körben használják, mivel a látott világ nagy felbontású értelmezését biztosítják. Ez a technológia egyszerűen nem létezik, még prototípus formájában sem. Amiről ő beszél, az a tökéletes, láthatatlan robotlátás, mely természetes nyelven érti meg, amit lát, és képes vezetni akár egy vak embert is. Ez még a gyártás közelében sincs, nemhogy „széles körben használt” lenne. A vakok még mindig kutyákat használnak. Ami a járás megkönnyítését illeti, az emberek még mindig járókereteket és botokat használnak, és még a legdrágább technológia is küszködik a lépcsőkkel. Az exoszkeletonok prototípus formájában léteznek, de úgy tűnik, hogy a fő érdeklődés az emberek megölésére és rokkanttá tételére irányul katonai felhasználásuk révén. Ez szép felhasználása lenne a technológiának, de sajnos még messze vagyunk a fogyatékkal élők képességének ilyen szintű kiterjesztésétől.
Önvezetés és robotok
A tranzakciók túlnyomó többségében egy szimulált ember is szerepel. Az automatizált vezetési rendszerek ma már a legtöbb útra telepítve vannak. Az emberek kezdenek kapcsolatot létesíteni az automatizált személyiségekkel, és társként, tanárként, gondozóként és szeretőként használják majd őket. A tranzakciók túlnyomó többsége 2019-ben nem tartalmazott szimulált személyeket. Kurzweil megjósolta „a kibernetikus sofőrt, ami a kilencvenes évek végére, a nagy autópályákon való bevezetés pedig a huszonegyedik század első évtizedében megvalósítható”. Ez nem történt meg. Elon Musk 2013 óta ígéri az önvezető autókat, és 2023-ra már „megoldott problémának” vélte. Viszont tudjuk, hogy még mindig nem oldódott meg ez a probléma, és nincs is valóságtartalma (ki hisz amúgy az X-es botrány után már Elon-nak?:)). A hatékony közlekedést sokkal jobban megoldja a busz vagy a metró, olyan technológiák, melyek már az 1800-as évek óta léteznek. Az önvezető autók egy „drága hiúsági projekt” termékei lennének csupán, melyet még a 2020-as években is teszteltek, és még mindig belehajtanak a forgalomba és elgázolnak hajléktalanokat. Ami a robotokat illeti, melyekkel értelmes kapcsolatokat lehet kialakítani, ez technológiai vívmány kísérleti fázisai sem történtek meg.
Virtuális művészet
Az összes művészeti ágban megjelennek a virtuális művészek, saját hírnévvel. Bár 2023 a virtuális művészet éve volt, ez még mindig emberek által egy gépbe beadott instrukciókat jelent. Kurzweil saját hírnévvel rendelkező virtuális művészekről beszél, és ez egyszerűen nem történt meg. Azt is mondja: „A legnagyobb keresletnek örvendő művészeti és szórakoztatóipari terméktípus (a generált bevételek alapján mérve) továbbra is a virtuális élményt nyújtó szoftverek, melyek a valós élmények szimulációitól a fizikai világban alig vagy egyáltalán nem létező absztrakt környezetekig terjednek”. Kurzweil ismét egy nem létező virtuális világot feltételez, így a bevételek sem léteznek ebből még. A modern VR a pénz elégetésének helye, nem pedig a pénzkeresésé. A legjobban kereső művészek még mindig olyan „oldschool művészek”, mint a Genesis és a Rolling Stones, akik eladták a zenei jogaikat vagy turnéznak. Az Abba jó pénzt keresett azzal, hogy avatárokkal koncertezett, de ez egy konkrét helyhez kötött újdonság volt csupán. Nagyon kevés még az élvezhető és igazi VR-specifikus tartalom. A szórakoztatóipari bevételek szempontjából ez egy kerekítési hiba, nem az, amire a legnagyobb kereslet lenne. Az emberek még mindig el akarnak menni inkább egy valódi koncertre.
Átmenni a Turing-teszten
Széles körben elterjedt hírek szerint a számítógépek átmennek a Turing-teszten, bár ezek a tesztek nem felelnek meg a hozzáértő megfigyelők által felállított kritériumoknak. Kurzweil-nek adjunk egy esélyt. 2019-től nem, de 2023-tól szerintünk a ChatGPT és társai már át tudnak menni a Turing-teszten (meggyőzni egy embert, hogy ő is ember). Sok üzleti e-mailt a ChatGPT-vel írnak, és senki sem lett okosabb. Meglepően kevés vita van arról, hogy a botok átmentek-e a Turing-teszten, mert úgy tűnik, hogy ez nem számít már annyira nagy vívmánynak. De ezt meg kell adni Kurzweil-nek, ebben igaza volt legalább.
Kurzweil egy csomó konkrét előrejelzést tett, melyek teljesen tévesek és meg nem történtek lettek (kísértetiesen hasonlít a sorsuk Verne Gyula „találmányaihoz”). Azt mondta, hogy 2019-re „elegendő jólét áll rendelkezésre ahhoz, hogy az alapvető szükségleteket (többek között a biztonságos lakhatást és élelmet) a gazdaság jelentős megterhelése nélkül biztosítsuk”. Feltételezhetjük, hogy van elegendő jólét, de a gazdagok nem osztoznak rajta. Tudjuk van akinek a népe éhezik, a másiké pedig hajléktalan. A hadviseléssel kapcsolatban azt mondta: „A biztonságot elsősorban az emberi és gépi intelligenciát egyesítő kis csoportok fenyegetik, melyek feltörhetetlen titkosított kommunikációt használnak. Ezek közé tartozik a nyilvános információs csatornák megzavarása szoftvervírusok segítségével, és biotechnológiával előállított »betegségkeltők«. A legtöbb repülő fegyver apró, némelyik olyan kicsi, mint a rovarok, mikroszkopikus repülő fegyvereket kutatnak”. Nem tudhatjuk, hogy ez mit jelent. 2023-ban még mindig a harckocsicsatákat vívjuk Ukrajnában. Ray azt mondta, hogy a várható emberi élettartam megduplázódik, 100 fölé emelkedik, miközben hazánkban és a gazdag Amerikában is valójában egyre inkább csökken. Repülő autókat jósolt, mondván: „Hatékony személyi repülő járműveket használnak; elsősorban számítógép vezérli őket. Nagyon kevés közlekedési baleset történik így majd”. Még mindig nincsenek repülő autónk. Soha nem is lesznek (a légitaxi nem ez).
Tiszteljük Kurzweilt, bár most már nem értünk vele egyet. Volt mersze jóslatokat tenni. És most kiderült ezek közül a legtöbb fantazmagóriává változott az idők során (vagyis rosszul öregedett), sőt bizonyíthatóan hamisakká váltak jóslatai. A futuristák legvadabb fantáziája nem vált tehát valóra, és a legrosszabb rémálmunk valósult meg végül. És a legnagyobb baj az, hogy nem látták előre, hogy ez majd bekövetkezik. A Kurzweil által 2019-re megjósolt „izgalmak” nem következtek be. Az általa meg nem jósolt fenyegetések viszont életre keltek. Minden jel szerint ez egy epikus kudarcnak tekinthető (mint a legtöbb futurista vagy jövőkutatók által megálmodott vízió). A képzelet totális kudarca. Félkész elméletből indult ki, és „ehetetlen” eredményeket ért el. Kurzweil azt mondta: „Az evolúció legnagyobb alkotása az emberi intelligencia biztosítja az eszközöket a következő szakaszához, mely a technológia diadalává válik. Az evolúció erőforrásai, a rend és a káosz határtalanok. Ez kulcsfontosságú a számítástechnika evolúciós és forradalmi természetének megértéséhez.” Ez egyszerűen arrogancia. Sokkal kevésbé vagyunk menők, mint a dinoszauruszok, és még a technikai evolúció is fizikai erőforrásokat igényel. A technológiát nem pusztán olyan fogalmak korlátozzák, mint a „káosz” és a „rend”. Szilíciumra, elektromosságra és vízhűtésre van szükség. Kurzweil azt mondta: „Az információt és a tudást nem korlátozza az anyagi erőforrások elérhetősége”, és ez az állítása egyszerűen hamis. Ez a technológia ritkaföldfémeket, energiát és vizet használ hatalmas mennyiségben. És hatalmas darabokban „rágja” a Földet. Persze, a technológiát korlátozzák a rendelkezésre álló erőforrások. Kurzweil másképp gondolta, és ez hülyeség, de legalább volt bátorsága részletes jóslatokat tenni.
2019 egyedülálló év volt, abban az értelemben, hogy egyedülállóan kudarc volt, és a hatása a mai napig nem csillapodott. 2019 a COVID éve volt, nem pedig valami mesterséges tudatosságé. Ez volt a természeti világ éve, mely a sok csapás közül az elsőt küldte nekünk, és azt mondta, hogy „ébredjetek fel”. Ez nem a szellemi gépek kora. Ez a természetes következmények ideje. A futuristák ezt kihagyták a jövőre vonatkozó jóslataikból. A jövőkutatók áhított jövője még sajnos a mai napig nem kezdődött el.
