Ipar 5.0: az emberi tőke felszabadítása

(Kiemelt kép: Unsplash+)

Az Ipar 5.0 gyorsan változó környezetében a szervezeteknek nemcsak alkalmazkodniuk kell, hanem a bizonytalansággal szemben is gyarapodniuk kell(ene). Az egyik kulcsfontosságú szempont, mely magában hordozza a szervezetek rugalmas és regeneratív egységekké való átalakításának lehetőségét, a rejtett és alul hasznosított emberi tőke felismerésében és felhasználásában rejlik. A szervezeti cél, a készségek és a vállalati folyamatok összehangolásával a készségalapú szervezetek kikövezhetik az utat az ötletesség, az agilitás és a takarékos innováció felé, végső soron hozzájárulva egy erős és fenntartható jövőhöz.

Egy kiaknázatlan potenciál feltérképezése

A hagyományos hierarchikus struktúrák gyakran figyelmen kívül hagyják a szervezetben rejlő gazdag tudást, készségeket és tapasztalatokat. A készségalapú struktúrák lebontják ezeket a silókat, és az egyéni kompetenciákra és törekvésekre helyezik a hangsúlyt. Ez a megközelítés nem csak a munkavállalók számára ad felhatalmazást, hanem lehetővé teszi a szervezetek számára a rejtett humán tőke feltérképezését, a kiaknázatlan tehetségek azonosítását és a folyamatos tanulás kultúrájának előmozdítását is.

A szervezeti struktúrában gyakran rejtőznek kiaknázatlan készségek és tehetségek. A készségalapú szervezetek prioritásként kezelik e rejtett potenciálok azonosítását és hasznosítását. A robusztus feltérképezési stratégiák végrehajtásával a szervezetek feltárhatják az esetleg kihasználatlan vagy fel nem ismert szakértelmet. Ez a folyamat magában foglalja az alkalmazottak készségeinek, tapasztalatainak és „szakmai szenvedélyeinek” átfogó értékelését, biztosítva, hogy a megfelelő emberek a megfelelő szerepkörökben legyenek, hogy optimálisan hozzájárulhassanak vállalat munkájához.

Az együttműködési kultúra megvalósítása

A készségalapú szervezetek az „effektuációs” elvekből merítve, ahol az egyének meglévő erőforrásaikat és tudásukat használják fel a kívánt jövő kialakítására, olyan légkört teremtenek, mely kedvez az együtt alkotásnak és az együttműködésnek. Az egyes csapattagok egyedi szakértelmének felismerésével és felhasználásával a szervezetek a kollektív intelligenciát használhatják ki, és elősegíthetik a nagyobb felelősségvállalás és céltudatosság érzését.

Az agilitás és a találékonyság felszabadítása

A takarékos innováció, melyet az jellemez, hogy kevesebbel többet érünk el, hatékony keretet biztosít az erőforrás-korlátozott környezetek számára. A „kevesebbel többet” hozzáállás elfogadásával a szervezetek képessé tehetik az egyéneket arra, hogy a könnyen rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával kreatív megoldásokat találjanak és valósítsanak meg. Ez elősegíti a találékonyság és az agilitás szellemét, lehetővé téve a szervezetek számára, hogy alkalmazkodjanak az előre nem látható kihívásokhoz és fenntartható értéket teremtsenek.

A szervezeti cél és a készségek összehangolása

A rugalmasság és a regenerativitás akkor virágzik, ha a szervezet célja és a munkaerő készségei között összhang van. A készségalapú szervezetek biztosítják, hogy minden egyén hozzájárulása összhangban legyen a szélesebb szervezeti küldetéssel. Ez az összehangolás elősegíti a közös céltudatosság érzését, ösztönzi a motivációt, és növeli a szervezet általános alkalmazkodóképességét.

Takarékos innováció a leleményességért

Az erőforrás-korlátozásokkal szemben a takarékos innováció kritikus megközelítéssé válik. A készségalapú szervezetek a takarékosságot a meglévő erőforrások optimalizálásával és a kihívásokra való találékony megoldások keresésével alkalmazzák. Ez a gondolkodásmód nemcsak a találékonyságot fokozza, hanem a folyamatos fejlesztés kultúráját is ápolja, ami a szervezetet mozgékonnyá és alkalmazkodóképessé teszi a folyamatosan változó üzleti környezetben. Azonosítva azokat a keresztirányú csapatokat, melyek a legjobban adaptált készségekkel rendelkeznek egy adott probléma megoldásához, valamint azonosítva a mikro-tanulási lehetőségeket, hogy minimális erőfeszítéssel, maximális hatás érdekében képezzék tovább az embereket.

A tudás és szakértelem kihasználása

A Ligamen egy francia innovatív startup, az ő nóvumuk a készségek feltérképezésére szakosodott ontológia, ami megkönnyíti a szervezetekben lévő tudás, szakértelem, kompetenciák és folyamatok feltérképezését. De ideális eszköz annak elemzésére, hogy mely készségek és szakértelem elengedhetetlen a szervezet számára, mely kompetenciákból kell tőkét kovácsolni, milyen szakértelmet lehet kiszervezni, automatizálni, és mely jövőbeli szaktudásokba kell befektetni. A mesterséges intelligencia bevezetése során lényeges szempont annak mérlegelése, hogy mely készségek jelentenek hozzáadott értéket és méltó munkát az emberek számára, és melyeket kell automatizálni.

A folyamatos változásokkal szemben rugalmas és megújuló szervezet kialakítása az emberi potenciál felkarolása és az alkalmazkodóképesség elősegítése felé való elmozdulást igényel. A készségalapú struktúrák, párosulva az implementálás és a takarékos innováció elveivel, ígéretes utat kínálnak a rejtett tehetségek felszabadításához, az együttműködés megerősítéséhez és az egyének képessé tételéhez, hogy a szervezetek virágzó és fenntartható jövőjét előmozdítsák.

Hogyan fog kinézni az ipar jövője

Tudom, mire gondolnak: még el sem kezdtük rendesen a 4. ipari forradalmat (Ipar 4.0 vagy I4). Mégis, a kutatók már az Ipar 5.0 eljöveteléről beszélnek. Nem lehet, hogy mindez csak „mindig az elsőnek lenni” pszichológiai igénye, az idézés vágya vagy a jó öreg általános vágyálom miatt van. Szóval hogy is van ez?

Az ipari forradalmakat az idők során mindig a technológiai innovációk hajtották.

1. Az első forradalom (I1) a gőzgép és a gépesített termelés következményeként következett be,
2. a második (IR2) az elektromosság megjelenése és az általa lehetővé tett speciális szerszámok miatt valósult meg, ahol ez (némi leleményességgel) lehetővé tette a hatékony futószalagos termelést, az úgynevezett tömegtermelés korszakát.
3. A harmadik ipari forradalom (I3) a digitalizáció következményeként jött el. Hirtelen nem kellett papíron könyvelni, és a számítógép segítségével sok unalmas feladatot lehetett automatizálni. A tömegtermelés mögötti költséghatékonyság drámaian javította az emberi életet: hirtelen olyan javak, melyek egyébként csak a szupergazdagok számára lettek volna elérhetőek, a középosztályban is megjelen(he)tek. Ma már mindenkinek van olyan eszköze, mely képes kommunikálni a világ másik felével. (Mindez persze figyelmen kívül hagyja az egyéb tudományos áttöréseket az anyagtudományban, melyek sokkal olcsóbb lehetőségeket adtak, hogy építkezhessünk, például műanyagból), de általánosságban az ipari forradalmak előkészítették az utat mindehhez. Ahogy mi látjuk, az összes ipari forradalom inkább a megnövekedett automatizáltsági szintet képviseli, új technológiával és energiaformával, mint input valójában.
4. Ma a 4. ipari forradalom „tarol” az üzleti életben és magában az ipari szektorban. Az I4. forradalom lényegében a rendszerek összekapcsolását, a mesterséges intelligencia technikák alkalmazását, a dolgok internetét (IoT), a nagy mennyiségű adat felhasználását a hatékonyabb döntések meghozatalához az ellátási láncok egészében, valamint a kereslet előrejelzését a termelési szűk keresztmetszetek előrejelzése és elkerülése érdekében jelenti. Mindezek sűrítve és iparágakban különféle egyedi módokon vegyítve és megvalósítva.

Az I4 továbbá magában foglalja a termelésnek az ügyfél igényeihez igazítását is, az úgynevezett tömeges testreszabási technikák révén. A Ford híres mondása szerint „az autóvásárlók bármilyen színt kaphattak, amit csak akartak, amíg fekete volt”, ez a kijelentés kétségtelenül a múlté, mivel a moduláris gyártási paradigmák a testreszabás különböző szintjeivel (kollaboratív, adaptív, kozmetikai és átlátható) a jövőben még inkább kiforrottá válnak.

Mindez gyakorlatilag arra törekszik, hogy az emberi munkást feleslegessé tegyék. Az I4 csúcsán még raktározási munkásokra sincs szükség: az érzékelők figyelik a fennmaradó raktárkészlet mennyiségét, és a termelési rendszer tudja, hogy a jövőben valószínűleg milyen lesz a piaci kereslet. A készletfeltöltést egy autonóm targonca végzi, ahogyan a robotkarok működtetik a futószalagokat.

Mindezek az áttörések olcsóbb termelési költségeket, alacsonyabb árakat és jobb, személyre szabhatóbb termékeket tesznek lehetővé a fogyasztók számára.

Ahogyan az ipari forradalmak nagyszerűek voltak a fogyasztók számára, úgy voltak durvák az üzemeltetők és munkások számára már rövid távon is, különösen, ha a globalizáció hatásaival párosulnak. A munkák egyre inkább ismétlődővé és „unalmassá” váltak, a munkaerő pedig olyannyira cserélhetővé vált, hogy a munkások szinte semmit sem kapnak érte. Igen, az idők során sok munkahely jött létre, és a kemény, „embert-koptató’ munka mennyisége mérhetetlenül lecsökkent. Az 50 Celsius-fokos szén lapátolásától közvetlenül a gőzgép kályhájába az I1-es időszakban, az olyan »unalmas feladatokon« át, mint a kupakok palackozásának ellenőrzése az I2-es időszakban, egészen mostani az elbocsátásokig, mert az I4-es időszakban teljesen automatizálták a futószalagot.

Egy másik általános megfigyelés, hogy

a kreatív emberek iránti igény a döntéshozatalban a különböző forradalmak során mérhetetlenül megnőtt. A hangsúly a közösségi médiajelenlétre, a reklámra, az adattudományra, a programozókra helyeződött át, hogy a döntési környezetet és a termékek hatását felemeljék.

De vajon folytatódik-e vajon ez a tendencia?

Mi is az az I5?

Az I5 az embereknek a gyártási folyamatokba való újbóli bevezetése. Annak ellenére, hogy a gépek, az automatizálás és a mesterséges intelligencia egyre alkalmasabbak és önállóbbak, szembe kell néznünk ezeknek a rendszereknek a gyengéivel is. A gépek egy feladat elvégzésében igazán hatékonyak. Mégis, nem túl rugalmasak, amikor egy teljesen új helyzettel szembesülnek. Míg az emberi elme igen. A gépek és az emberek összeegyeztetése, hogy megtaláljuk azokat a módszereket, melyekkel mindkettőjük legjobb tulajdonságai kombinálhatók, ezért ma már különösen nagy érdeklődésre tarthat számot!

Általánosságban az I5 (és bárhol máshol) a munkakörnyezet két különböző típusra osztható: Operátorokra és döntéshozókra. Más néven végrehajtókra és tervezőkre. Megjegyzendő, hogy egy operátor döntéshozóként is működhet(ne), de a dolgozónak lényegében „kalapot kell váltania” és vice versa.

Operátorok és entitások

Az emberi elme különösen „mozgékony és rugalmas”. Ha összetett és új helyzetbe kerülünk, akkor is képesek vagyunk olyan megoldást levezetni, mely követi a működés alapvető szabályait. A fokozott automatizálás mellett egyes problémákat még mindig túl összetettnek és kritikusnak találunk ahhoz, hogy a végül teljes automatizálást hajtsunk végre. De ahelyett, hogy kizárnánk az autonómia használatát, rendkívül előnyös lenne egyesíteni az egyes entitások erősségeit, és mindkét világból a legjobbat kihozni. Azok a technikák, melyekkel mi és az MI együtt tudunk dolgozni, a kognitív számítástechnika, az emberek felügyelete és a szimuláción alapuló opció kiválasztása, ahol gyakorlatilag egymás teljesítményét segítjük és értékeljük.

Néhány példa, ahol az emberek és a számítógépek a jövőben együtt dolgozhatnak, a következő:

Sebészet: A kórház szó szerint egy összetett „futószalag”, nagyon testre szabható összeállításokkal, és az egyik hely, ahol hiányosságokat találtunk az I4 automatizálásában, az élet-halál helyzetekben van, ahol minden hiba túl nagy költséget jelent. Az I5-ben a Da Vinci-hez hasonló műtőgépeket lehet(ne) alkalmazni úgy, hogy az ember felügyeli és elfogadja vagy elutasítja a szimulációs rendszer által javasolt „manővereket”.

Általános munka exoszkeletonnal vagy kiegészítő végtaggal: A nagy mennyiségű munka túl bonyolult a gépek számára, míg az ember könnyen eligazodik benne. Ahhoz, hogy ne kopjon el az évekig tartó „koptató munka”, jelentős előnyökkel jár az a képesség, hogy ezután a gép végezze el a munkát.

Építészet: Használjuk a mesterséges intelligencia technikáit, hogy megvalósítható épületeket javasoljon, melyek a képzeletet és a fizikát feszegetik.

Felfedezés: A robotok gyorsan kerülhetnek olyan helyzetekbe, ahonnan nem tudják, hogyan jussanak ki (lásd a robotporszívót). Más bolygók roverekkel történő felfedezése esetén ugyanez a probléma. Ezért az emberi rugalmasság és viselkedés integrálása nagyon előnyös a bizonytalanság, a komplexitás és az esetlegesen előforduló testre szabott helyzetek leküzdésére.

Az I5 döntéshozói

Nagy értéket jelentene az embereknek a döntéshozatali környezetbe való visszavezetésének képessége. A csak néhány mérőszámra támaszkodva hozott döntések a mérőszámok közelítő és elfogult jellege miatt torzítottak. Könnyen adódhat olyan helyzet, melyben a javasolt megoldás nem a legmegfelelőbb. Az egyik jelentős példa erre az a közvetlen hiba, hogy a profitot választjuk egyetlen mérőszámként, egyértelműen elhanyagolva a környezeti és ökológiai szempontokat, a vásárlói és munkavállalói elégedettséget, ami végső soron sokkal rosszabb eredményhez vezet, ha semmi sem szabályozná.

Egy másik szempont a rendszer által hozott döntésekre való túlzott hagyatkozás kérdése. Ma a mesterséges intelligencia technikák, a gépi tanulás, a mély neurális hálózatok által hozott döntések nagy része nem átlátható, rosszul megmagyarázható (egyesek úgynevezett fekete dobozos módszerek). Az I5 döntéshozói képesek lennének minden döntést megfelelően, megmagyarázható és átlátható módon felügyelni, releváns módosításokat bevezetni, további specifikációkat kérni, és a további bizonytalanságot feltárni vagy hozzáadni. Olyan jellemzők, melyeket ma gyakran elhanyagolnak, de amelyeket be kellene vezetni az I5 döntéshozatalába:

Sztochaszticitás: bizonytalanság a bemenetben + bizonytalanság a bemenet és a kimenet között.

Fuzzy vagy homályos logika: a preferenciák bizonytalanságának „homályos” módon történő megállapítása + a döntéshozó(k) inkompetenciája.

Nem-lineáris preferenciák: (közömbösség, preferencia, vétó)

arányspecifikus preferencia (mennyivel jobban preferálják az egyiket a másiknál).

Pareto-hatékony megoldás több cél figyelembevételével: szemben a valóság naiv ábrázolásával.

Megfelelő érzékenységi elemzés a preferenciaszerkezetek összehangolásához.

Gyakorlatilag egy fokozott döntéstámogató rendszert vezet be, mely átlátható, megmagyarázható, robusztus és rugalmas döntéseket tesz lehetővé.

Az egyik fő ok, amiért nem engedjük, hogy a mesterséges intelligencia átvegye a döntéshozatalt, a módszerek megmagyarázhatatlansága, amikor a döntési környezet eléggé összetetté válik. Az I5 segítségével lényegében emberi preferencia-struktúrákat vezetnénk be a döntésekbe, ami lehetővé tenné számunkra, hogy javítsunk a gyártás etikájának filozófiai kérdésein, mint például, hogy valójában mi számít (közömbösség vs. preferencia), milyen célokat célzunk meg valójában.

Végső soron az I5 a mesterséges intelligencia és az emberek közötti együttműködés eredménye. Ez az MI kettős erőfeszítése, hogy megértse az emberi preferenciákat, és az embereknek, hogy megértsék az MI bonyolultságát: hogy ne csak dopamin-indukált kómába kényszerítsen minket, amikor azt mondjuk, hogy boldogok akarunk lenni (ahogyan lehet, hogy már most is vagyunk!).

A vállalati világ dilemmája

Végső soron mindannyian a lehető legszebb életet akarjuk élni, bármit is jelentsen ez. Ez nem feltétlenül jelent még több árut. Az I5 megjelenésével végre az élet más aspektusait is be tudnánk vezetni a gyártásba, és figyelembe tudnánk venni bizonyos műveletek tényleges költségeit, például az éghajlatot vagy akár a dolgozóink kényelmét. Ráadásul a hosszú távú nyereséget kihívás meghatározni. Következésképpen sokáig csak a rövid távú nyereséget vagy a hosszú távú nyereség valamilyen radikálisan leegyszerűsített változatát vettük figyelembe. Ez a stratégia figyelmen kívül hagyta a stresszhatást, a környezeti szempontokat, a minőséggel kapcsolatos kritériumok közelítését. Filozófiai szempontból az I5 azért fontos, mert egyes döntések sokkal összetettebbek, mint amilyennek ma tekintjük őket.

A problémák humanitáriusabb szemszögből való megközelítése meglehetősen komplex, de jobb emberi eredményekhez vezetne.

Ma (ha egyáltalán figyelembe vesszük) a döntéseket a hasznossági szempontok figyelembevételére redukáljuk, ami nagymértékben leegyszerűsíti a döntési környezetet, de elhanyagolja egyben a minimálisan kötelező emberiességet is.

Ennek egyik példája a kocsis probléma, mely azt a döntést vizsgálja, hogy kit kell megmenteni vagy megölni. Eredetileg a forgatókönyv egy vonat, mely úton van egy kis csoport tudatlan ember felé, ahol az embernek az a választása, hogy átirányítja-e egy másik vonalra egy másik személy felé vagy sem a szerelvényt. Tulajdonképpen egy kar beállításával kapjuk meg a felelősséget, hogy mit tegyünk. De más verziók is előkerülnek, ahol egy másik személlyel együtt állunk egy hídon a sínek felett, és a dilemma az, hogy mi, meg tudjuk menteni a csoportot, ha ezt a másik személyt lelökjük a vonat elé (a másik személy sokkal nagyobb nálunk a példákban mindig). A haszonelvűség felől nézve ez pontosan ugyanaz a dilemma, de nyilvánvalóan nem teljesen pontosan az.

A vállalati világban rengeteg hasonló dilemma van, például hatékony és munkásbarát termelés bezárása a világ egy drága részén, hogy aztán Ázsia vagy Afrika egy szegény részén, szörnyű munkakörülmények között újraindítsuk a gyártást. Ha a preferenciák csak a rövid távú jövedelmeket veszik figyelembe, akkor a döntés könnyű, és a Detroithoz hasonló városok lakói természetesen olyan döntéseket fognak hozni, melyek a mostaninál alacsonyabb jólét felé vezetnek majd a közeljövőben. A tényleges jövőben bölcsebbnek kell(ene) viszont lennünk az emberiség érdekében.

Az I5 bevezetésével a munkahelyek a keményen megerőltető munkától a kreatív, kutató és filozófus munkák felé mozdulnak el, például a döntések etikai elemzésében való részvétellel. A legjobb az egészben, hogy a munkaórák száma is csökken(ne), mivel a hangsúly inkább a boldog munkavállalókra helyeződik át.

Az ember újbóli bevezetése

Annak ellenére, hogy I4-nek és I5-nek nevezik őket, mindkettő az I3 következményeként talált technikákat utánozza és kivonatolja valójában. Ezért ténylegesen I3.1 és I3.2 néven is nevezhetnénk őket. Tehát az időhorizont nem lehet olyan hosszú, mint a másik esetében, mivel ez inkább egy folyamatos folyamat a gyártás következő nagy ugrásáig. De az éghajlatváltozás és egyéb emberiséget fenyegető változások azonnali következményei miatt az ember újbóli bevezetésének szükségessége eléggé nyilvánvalónak tűnik. A megfelelő válasz tehát az lenne, hogy amilyen hamar csak lehet.