(Kiemelt kép: Unsplash)
A World Robotics 2018 Report azt mutatja, hogy az ipari robotok széles körű alkalmazása a termelés hatékonyságának, a termékfejlesztésnek, a munkaerő-kínálatnak és keresletnek is már az egyedüli záloga, így sokrétű fejlődését és ezek lehetséges technológiai „láncreakcióját” is el fogja hozni. Az 1980-as években az Egyesült Államokban az információs technológia tömeges bevezetése a lassú termelékenységnövekedés úgynevezett Solow-paradoxonjától szenvedett. Mivel az ipari robot az információs technológia, az automatizálás és a ipari berendezések technológiájának a terméke, nagymértékű alkalmazása számos potenciális kockázatot is rejt magában, például a társadalmi munkanélküliséget, a jövedelmi egyenlőtlenségek jelentős növekedését, gazdasági stagnálást és a termelékenység javításának elmaradását.
Vigyázó szemeitek Kínára vessétek
Az elmúlt 40 évben Kína gazdasági növekedését a demográfiai robbanása is gyors ütemben hajtotta. A kínai feldolgozóipar 2010 óta 11 egymást követő évben állt a világ élén. A demográfiai „hátszél” egymaga azonban nem képes megvalósítani a tudás, a technológia és az ipari rendszerek korszerűsítését, valamint a gazdasági növekedési modell teljes átalakítását. Az ipari robotok nagyszabású alkalmazása Kínában szorosan kapcsolódik a Lewis-féle fordulóponthoz. Egyes kutatók kimutatták, hogy Kína 2003-ban érte el ezt, ami egyben a munkaerő-felesleg végét is jelzi. A munkaerőköltségek emelkedésével az emberi erőforrás gépekkel való helyettesítésének globális trendje a nemzetközi piacon való versenyképesség megőrzésévé vált. Mivel Kína az évről évre durvább demográfiai csökkenés dilemmájával is szembesült, elkerülhetetlen tendenciává vált, hogy a hagyományos iparágakat ipari robotokkal korszerűsítsék, és az humán munkaerőt technológiai megoldásokkal váltsák fel. 2012-ben fordulópontot jelentettek a foglalkoztatás növekedési ráták Kínában, melyek a következő években fokozatosan csökkentek; Kína GDP-növekedési rátája több mint egy évtized óta először 8% alá esett, ami részben a foglalkoztatás növekedési rátájának fordulópontjával függ össze; ezek 2014 után gyorsan csökkentek, és 2018-ban negatív növekedési szakaszba léptek, miközben az idősek eltartottsági aránya 2014-ben gyorsan megemelkedett. 2014-ben a „Világ Gyáraként” is ismert kínai Dongguanban több mint 4000 cég ment csődbe, ami 2008 után a második legnagyobb bezárási hullámot indította el, sok gyár elhagyta Kínát, és a bőséges munkaerővel rendelkező délkelet-ázsiai országokba költözött. Ezért a munkaerőhiány és a magas munkaerőköltség arra kényszerítette a hagyományos gyártósorokat, hogy térjenek át az automatizálás bevezetésére.
A robotizáció „forradalma”?
Az ipari robotok fejlesztésének előmozdítása érdekében számos fejlett ország adott ki néhány fontos irányelvet: az Egyesült Államok 2009-ben elindította az „Újraiparosítási stratégiát”, Németország az „Ipar 4.0”-t vezette be helyette (hazánkban is ez a változat terjedt el), Japán pedig kiadta a „Gyártási fehér könyvet”. Kína is egy sor ilyen irányelvet mozgósított és tett közzé az ipari robotipar fejlesztésének támogatására. 2010-ben kiadta az „Államtanács határozata a stratégiai feltörekvő iparágak művelésének és fejlesztésének felgyorsításáról” című dokumentumot, mely a robotok és más intelligens gyártóberendezések aktív fejlesztésére szólított fel. 2013 decemberében a kínai Ipari és Informatikai Minisztérium kiadta az „Útmutató az ipari robotipar fejlesztésének előmozdításáról” című kiáltványt, melyben 2020-ra több mint 100 darabos robotsűrűséget (ez a 10 000 alkalmazottra jutó robotok számát jelenti a gyakorlatban) célzott meg. Az ipari robotok fontos szerepet játszanak a munkaerőhiány problémájának megoldásában is, valamint a termékminőség és a munkatermelékenység javításában. Zhejiang, Guangdong, Jiangsu és más kínai tartományok irányelvet adtak ki az ipari robotipar fejlesztésének támogatására. Például 2014-ben Zhejiang tartomány gazdasági és informatikai bizottsága kiadta a „Vélemények a munkások gépekkel való helyettesítésének felgyorsításáról” című dokumentumot, amely előírta, hogy 500 milliárd jüant kell befektetni a technológiai korszerűsítésbe, és abban az évben több mint 10%-kal kell növelni az összes munkavállaló munkatermelékenységét. Kína a „Kormányzati munkajelentés 2015” irányelvében először a K+F-be történő beruházások növelését és a teljes tényezőtermelékenység (TFP) javítását javasolta. A 13. ötéves terv (2016 és 2020 között) szintén innováció vezérelt fejlesztési stratégiát fogalmazott meg a TFP jelentős javítása érdekében.
A TFP (teljes tényezőtermelékenység) nyomában
A TFP a tiszta technológiai fejlődés és az innovációs képességek termelékenységnövekedésének mérésére használható a tőke- és munkatényezők nélkül. Az ipari robotok alkalmazása a következő módon javítja a TFP-t: az ipari robotok fontos szerepet játszanak a munkaerőhiány problémájának megoldásában és a termelékenység növekedésének javításában azáltal, hogy kompenzálják a munkaerőhiányt az elöregedő társadalmi környezetben. Az ipari robotok stabilan működnek a termelési folyamatban, és hatékonyabbak, mint az egyszerű munkások, csökkentve az ismétlődő mechanikai munkákból eredő munkaerő-ráfordítást és hibaarányt. Az robotok alkalmazása csökkentheti a munkavállalók sérüléseiből és haláleseteiből eredő gazdasági és hatékonysági veszteségeket azáltal, hogy javítják a termelés biztonságát szélsőséges környezetben is. Az ipari robotok csúcstechnológiai jellemzőiknek köszönhetően magas termelékenységet teremtenek, és megvalósítják a feldolgozóipar automatizálását és intelligens átalakítását is.
Kína Lewis-i fordulópontjának elérkezése elkerülhetetlenné tette a munkavállalók gépekkel való felváltását és az ipari korszerűsítést. Az ipari robotok telepítése Kínában 2010 előtt lassan nőtt, 2010 után pedig gyorsan emelkedett, ami szoros összefüggésben állt a foglalkoztatás növekedési ütemével, amely 2011 után rohamosan csökkenni kezdett. Kínában 2013-ban telepítették a legtöbb robotot, és 2017-ben érte el ez a folyamat a csúcsot. Egyes szakértők azzal érvelnek, hogy a robotok Kínában és Dél-Koreában „ragadozóként” jó szerepet játszottak, és a munkavállalók megfelelő képzésekkel, de együtt tudtak létezni velük. Az IFR által közzétett adatok szerint 2019-ben Kína a globális robottelepítések 35,65%-kát, 2020-ban pedig 43,85%-kát tette ki. A kínai feldolgozóiparban a robotok sűrűsége pedig 2020-ban kétszerese volt a világátlagnak. Kína azonban a fejlett országokhoz képest még mindig szenved a technológiai felhalmozás elégtelenségétől, az ipari alapok gyengeségétől és a csúcskategóriás kínálat hiányától. Ezért Kína egyre erőteljesebben mozdította elő a robotok fejlesztését és gyártását a magas színvonalú gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében. 2021 decemberében a kínai Ipari és Informatikai Minisztérium és 15 másik minisztérium közösen kiadta a 14. ötéves tervet a robotipar fejlesztésére, és azt javasolták, hogy Kína 2025-re a robotikai innováció globális központjává, a csúcskategóriás gyártás gyűjtőhelyévé és az integrált alkalmazások új platformjává váljon. Eközben erőteljesen előmozdítaná a robotok fejlesztését és gyártását a magas színvonalú gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében is.
Az érem másik oldala
A technológiai fejlődés társadalmi problémákat vet fel, beleértve a környezeti változásokat is. Így a vállalkozásoknak alkalmazkodniuk kell a környezetvédelmi kurrens politikához is. A technológia új gazdasági területekre való belépése felerősítheti a kockázatokat. A népesség elöregedése a demográfiai hozadék eltűnésével arra kényszeríti a vállalatokat, hogy felgyorsítsák a robotok alkalmazását. Az automatizálás felgyorsulásának széles körű társadalmi hatásai lehetnek, beleértve a munkanélküliség problémáját, vagy az automatizálás költségeinek tartós csökkenését, ami a jövedelmi egyenlőtlenségek jelentős növekedéséhez vezethet. A gépi helyettesítés növeli a munkavállalók válságérzetét, és hatással van az egészségükre, amit a jólétük biztosítása érdekében felügyelni kell. A kormányoknak tehát lépést kell tartaniuk a korral, és új intézkedéseket kell hozniuk a fent említett kockázatok elkerülése és megoldása érdekében. Kína ilyen szempontból az ipari robotika „állatorvosi lova” lehet az EU és a magyar gazdaság számára is.