(Kiemelt kép: Unsplash)
A decentralizált architektúrák többnyire blokkláncra épülnek és ezek a múlttal szakító gazdasági modellek, valuták és társadalmi interakciók keretéül szolgálnak. A Web3 hosszú távú változásokat fog hozni a jelenlegi internetre, melyek hatással lesznek a pénzügyekre, a technológiára és az üzleti stratégiákra is. Ugyan az általunk ismert világszéles hálózatot nem fogja egyhamar leváltani, de a Web3 fejlődésének üteme egyértelműen felgyorsult napjainkban. Az első és második generációs internetmodelleket alakító, évtizedek óta fennálló gazdasági szabályok továbbra is érvényesek maradnak még egy ideig, és csak idő kérdése, hogy a decentralizált ökoszisztémák hatékonyabbak és biztonságosabbak legyenek.
A kriptovaluták és a Web3 jövője
Közgazdászok, technológiai szakértők vitatkoznak ma a decentralizált társadalmak céljairól. A legfőbb kérdés az, hogy ki fogja ellenőrizni az adatokat és milyen cél érdekében? A Web3 és a kriptovaluták sokkal többről szólnak, mint amire a legtöbben gondolnak. A kutatók a bitcoinon vagy a „metaperspektívákba” való betekintést lehetővé tevő VR-headseteken túl egész új társadalmi, pénzügyi és kereskedelmi hálózatokat tanulmányoznak, melyek e feltörekvő technológiákon alapulnak. De vajon a hálózatok decentralizált, „libertárius utópiákhoz” vagy „tolakodó monopóliumokhoz” vezetnek majd? A szakértők szerint mindkettőre van lehetőség, attól függően, hogy ezeket a hálózatokat hogyan tervezik és valósítják majd meg a gyakorlatban. A mai feltörekvő technológiák együttesen vezethetik a digitális átalakulás következő generációit. Ugyanakkor kísérleti és kezdeti stádiumban vannak még, ahogyan az internet és a digitális kereskedelem is a kezdeti időkben azok voltak. A közgazdaságtan és az informatika összeolvad majd a Web3 szektorban, de a kívánt végcélok és eredmények nem mindenkinél lesznek ugyanazok. Van aki egy decentralizált társadalmat képzel el nyílt rendszerekkel és részvétellel. Az internethez hasonló szétszórt hálózat koncepciója egykor „forradalmi” volt, amikor először „megálmodták” korifeusai; és ez az egykori ötlet még mindig alakíthatja a társadalmunk szerveződését a jövőben is egy ideig. A dinamikus hálózatok elősegíthetik a demokráciát, és bár az internet az első lépés volt ebbe az irányba, nem ment elég messzire a tényleges megvalósításában, és nem is teremtette meg az összes szükséges alapot hozzá (valljuk be őszintén).
A Web3 egy kaotikus, furcsa út egy nagyobb cél eléréséhez és az említett nemes és eredeti elképzelés újrateremtéséhez, de úgy tűnik talán egy járható út lehet(ne). Vannak viszont akik gyanúperrel élnek a decentralizált társadalom önmagáért való előnyeinek emlegetését illetően. Úgy vélik, hogy bár a Web3 és a kriptoeszközök a „dezintermediáció” és a jobb társadalmi jólét ígéretét hordozzák ugyan, de a jelenlegi architektúra, kultúra és gazdasági ösztönzők ugyanolyan közvetítőkhöz vezethetnek minket, mint a ahogy az a múltban megtörtént már. Szerintük a veszélyekre való rámutatás, valamint az architektúrák és szabályozások új technológiákhoz igazodó átépítése kerülheti el csak majd a visszaéléseket. A legnyilvánvalóbbak a biztonság és a magánélet védelmének paradox problémái az olyan hálózatokban, mint a blokklánc, melyek eleve átláthatóak és nyitottak. Ma a „központosított technológiák ellenőrizetlen hatalmával” szembeni erős ellenállás korát éljük, ezt nem tagadhatjuk. De csupán a decentralizáció nem lehet maga a végcél. Ehelyett az olyan előnyök, mint a hibatűrés, a méltányosság, az önkormányzatiság és más társadalmi javak lehetnek a célok és ezek elérésére ma már a technológián kívül is számos metódus létezik. A blokklánc korifeusainak közösségen belül is feszültség tapasztalható, hiszen a bizalom fogalma egy decentralizált környezetben elég nehezen megvalósítható ismérv. A több mint egy évtizedes fejlesztés ellenére itt még nagyon sok munka vár ránk.
Miért kell komolyan vennünk a Web3-at?
Feltételezhetjük, hogy a Web3 már most ott tart, ahol a kereskedelmi internet az 1990-es évek elején, a felhőalapú számítástechnika a 2000-es évek végén és a blokklánc a 2010-es évek közepén. Ez volt ugyanis az ígéretes jövőtechnológiák és alkalmazások sikersorozata a korai éveikben. Bár ebben a szakaszban még nem világos, hogyan fog majd fejlődni egy-egy nóvum, itt az ideje, hogy komoly figyelmet fordítsunk a Web3-ra, és megpróbáljuk befolyásolni leendő irányait.
A Web3 célja most az, hogy a bizalmat és a „jó szándékot” egy blokklánc-alapú hálózattal váltsa ki, ahol az átláthatóság és a visszavonhatatlanság beépül magába a technológiába.
Mit értünk Web3 alatt? A legegyszerűbb ha összehasonlítjuk a Web1-gyel és a Web2-vel. A Web1 az eredeti internetre utal az 1990-es évekből és a 2000-es évek elejéről, ahol a felhasználók túlnyomó többsége fogyasztó volt csupán, nem pedig tartalomgyártó. A Web1 nagy fokú innovációt hozott, mivel a startupok és a már működő vállalatok új üzleti modellekkel kísérleteztek, melyek közül néhány igen sikeresnek bizonyult, mások pedig meglehetősen „bugyutának”. A 2000-es évek elején kialakult Web2 megkönnyítette a felhasználók számára az online kapcsolatteremtést, interakciót és tranzakciókat, és lehetőséget adott arra, hogy saját tartalmakat hozzanak létre és tegyenek közzé személyes webhelyeken, blogokon és közösségi médiaplatformokon, például a Facebookon, a Twitteren és a YouTube-on. Idővel a Web2-alapú internetet néhány globális „szupersztár” vállalat uralni kezdte, melyek a pénzbeli értéke nagy részét mára magukhoz ragadták.
A Web3 célja, hogy a mai vállalati megaplatformokat olyan blokklánc-alapú decentralizált hálózatokkal váltsa fel, melyek ötvözik a Web1 nyílt infrastruktúráját a Web2 nyilvános részvételével, és így majd egy nyitottabb, vállalkozói internet és digitális gazdaság felé vezetnek. Támogatói úgy vélik, hogy a Web3 módot ad az alkotóknak, fejlesztőknek és felhasználóknak arra, hogy hozzájárulásaikat pénzzé tegyék; hogy bevonja őket a munkájukat támogató platformok irányításába és döntéshozatalába; és hogy az egyéneknek nagyobb magánéletet és az adataik feletti ellenőrzést biztosítson, mivel kevésbé függnek majd a reklámalapú üzleti modellektől és a célzott hirdetési lehetőségektől. Az elmélet szerint a Web3 világában az érzékeny tevékenységeket és adatokat a vállalati szerverek helyett a blokkláncot használó számítógépek hálózatán tárolnák. Az internet valószínűleg ugyanúgy nézne ki, legalábbis kezdetben, de az internetes tevékenységeink a kriptotárcánk és a blokklánc-hálózaton futó decentralizált alkalmazásokon (DApps) keresztül hosztolt weboldalak képviselnék.
A Web3 fő jellemzői
Bár a Web3-nak többféle definíciója létezik, tette hozzá, ezek általában ezt a három jellemzőt tartalmazzák.
Önálló bejelentkezés
Az anonim egyszeri bejelentkezés egyetlen felhasználónevet és hitelesítési módszert tesz lehetővé az összes webhelyen és fiókban ahelyett, hogy minden webhelyhez külön-külön azonosítást kérnének. Ez a bejelentkezés nem követeli meg, hogy lemondjunk az érzékeny személyes adatok feletti ellenőrzésről. A blokklánchálózatokkal támogatott Web3 kriptotárcákkal a felhasználók mindig megtart(hat)ják a személyes azonosító adataik (PII) és a bejelentkezési hitelesítő adatok feletti ellenőrzést. Ahogy a kriptotárca-szolgáltatások fejlődnek, úgy lesznek lehetőségek arra, hogy éppen milyen típusú blokklánc-hálózat álljon a tárca mögött.
Token-gazdaság
A Web3-hoz hozzájáruló tevékenységeket egy (NFT vagy helyettesíthető) tokennel jutalmazzák a részvétel ösztönzése és a tulajdonjog elosztása érdekében. Például egy új közösségi üzenet posztolásakor az adott posztot reprezentáló NFT-t „mint a pénzérméket veretni” (avagy generálni) lehet, és eszközként tárolni egy kriptotárcában. Ez a token az üzenet feletti tulajdonjogot képviseli, mellyel aztán másokkal is kereskedhetünk a tárcájukon keresztül.
Önkormányzás
A tulajdonjog elosztásával együtt jár a döntéshozatali hatalom elosztása is. Központi hatóság nélkül a blokkláncok a teljes hálózatra támaszkodnak, hogy konszenzuson keresztül igazoljanak egy-egy tevékenységet. Ugyanakkor speciális rendszerek, például a decentralizált autonóm szervezetekre (DAO-k) támaszkodnak a döntéshozatal demokratizálására a felhasználó által egy webhelybe vagy DApp-be történő befektetés minősége vagy volumene alapján. Emellett a Web3 gyakran kapcsolódik a decentralizált pénzügyekhez (DeFi), a kriptovalutákhoz, a metaverzumokhoz és más viszonylag új decentralizált alkalmazásokhoz, melyek hasonlóan korai stádiumban vannak, és így nincsenek jól kialakított és elfogadott definíciók még ma hozzájuk. És ahogy a ’90-es években a dot-com innovációk esetében is történt, egyesek az évek során igen jelentősek lesznek, míg mások már rég feledésbe is merültek talán.
Az internet decentralizálása
A decentralizáltabb internet és a vállalkozói gazdaság egyértelműen a Web3 legfőbb célkitűzései közé tartozik, akárcsak a blokklánc-alapú, állapotalapú internet létrehozása, azaz egy olyan internet, mely emlékszik az előző eseményekre és a felhasználói interakciókra, szemben a jelenlegi „állapot nélküli” internettel, mely a hozzá kapcsolódó számos intézmény, pl. bankok, e-kereskedelmi platformok, kormányzati szervek szervereire támaszkodik a felhasználói információk nyomon követésében és a tranzakciók feldolgozásában. Ezt Alex Tapscott új könyve, a Digital Asset Revolution (Digitális vagyonforradalom) szépen el is magyarázza. Sőt a Blockchain Revolution (Blockchain – Once Again, the Technological Genie Has Been Unleashed from its Bottle) című könyvében Irving Wladawsky-Berger azt jósolta, hogy a blokkláncok az internet egy új korszakát vezetik majd be, melyet az „Értékek Internetének” nevezhetünk, ahol az egyének bizalommentes és egyenrangú módon, a hagyományos közvetítők és kapuőrök nélkül tudnak tranzakciókat lebonyolítani, üzletet kötni és értéket teremteni. Ez radikális elképzelés, és nagyban eltért a digitális hálózatos „dolgok” régi metódusaitól. A Web2 esetében közvetítőkre (nemcsak bankokra, hanem közösségi médiaóriásokra és digitális konglomerátumokra is) támaszkodunk számos alapvető funkció ellátásában, az értékek mozgatásától és tárolásától kezdve a személyazonosságok ellenőrzésén át az olyan alapvető üzleti logikák elvégzéséig, mint a nyilvántartás, a szerződéskötés, mindezek pedig az online tranzakciók bizalmának megteremtését szolgálják. Ez a függőség több okból is problémás. Egyrészt az ilyen közvetítők központosítottak, ami sebezhetővé teszi őket a kibertámadásokkal és a korrupcióval szemben. A pénzügyi közvetítők emellett „súrlódást” okoznak az online tranzakciókban, napokig vagy hetekig tartó késedelmeket okoznak, a nemzetközi átutalásokért akár 20 százalékos díjat is felszámítanak, és egyéb bérleti díjra törekvő magatartást tanúsítanak. A bankok, valamint a közösségi médiavállalatok és az internetszolgáltatók olyan „kapuőrök”, melyek eleve és eredendően sok embert kizárnak. A bankszektorban ma több mint egymilliárd ember nem fér hozzá a pénzügyi szolgáltatásokhoz. Ezek a kapuőrök az összes adatot és az online létrehozott érték nagy részét is magukénak tudhatják: a világ legnagyobb vállalatai olyan digitális konglomerátumok, mint az Apple és a közösségi médiavállalatok, mint a Facebook, melyek részben vagy egészben a felhasználói adatokra építették birodalmukat.
A Web3 a blokklánc hálózatokra fog épülni, a blokklánc módot ad arra, hogy digitalizáljuk és kezeljük tulajdonjogainkat az online P2P-paradigma alapján. A digitális birtokos eszközök, melyeket általában tokeneknek neveznek, lehetővé teszik számunkra, hogy értékes digitális javakat tartsunk és „portoljunk” online platformról platformra. Ezek az áruk lehetnek valuták, értékpapírok és egyéb pénzügyi eszközök, valamint gyűjtemények, szellemi tulajdon, személyazonosságok és egyelőre ma még számunkra „elképzelhetetlen dolgok” is. Végezetül ne feledjük, hogy a Web3 nem váltja fel a korábbi internetet, hanem hozzájárul annak folyamatos fejlődéséhez, segítve egy vállalkozóibb, inkluzívabb értékalapú internet létrehozását, mely a közösségek és gazdaságok javát szolgálja világszerte. A nagy intézmények sokak számára továbbra is fontos szerepet fognak játszani, például a megbízható blokklánc-adminisztrátorok, valamint az identitás és más kritikus Web3-szolgáltatók. Az elkövetkező években még sokat kell tanulnunk azonban erről a jövőtechnológiáról.
A Web3 átalakítja az adatgazdaságot is
A közösségi „adattér” koncepciója, ahol az egyének vagy vállalatok szabadon osztják meg az adatokat, szinte csak a sci-fiben létezik, de a valóságból nyilvánvalóan ma még hiányzik. Bár a korai internet adta a Wikipédiát és az IMBD-t, ez még távolról sem közelíti meg a kollektív intelligencia strukturált, valós idejű, globális adatbázisát. Ez felveti a kérdést, hogy miért nem épül ma egy több milliárd dolláros vállalat pontosan erre a paradigmára? Röviden, a technológiai óriáscégek eddig nem így építették fel az „adatkirályságukat”. Sőt, épp ellenkezőleg, vagyonukat a lehető legnagyobb, zárt, belső adatbankok kiépítésével szerezték. Ráadásul azt is mondhatnánk, hogy hiányzik a gazdasági ösztönző a támogatásához, a szervezeti keret a kezeléséhez és a protokollok a kiépítéséhez.
Az önállósult adatok kora
Az információkhoz mindenki számára korlátlan hozzáférést biztosító „adatverzum” csak egy érett adatgazdaságban jöhet létre, ahol az információk értéke, megvásárlása és felhasználása zökkenőmentesen történhet. Eddig az adatgazdaság sajnos inkább egy cserekereskedelmi rendszerre hasonlított, ahol minden egyes tranzakció átláthatatlan és lassú volt és marad. Ahelyett, hogy a hálózaton keresztül oszlanának el, az adatok többsége néhány monopóliumban összpontosul. A blokklánc és az elosztott főkönyvi technológiák gyors elterjedése azonban egyértelművé tette, hogy ez hamarosan megváltozik majd. A Web3 a blokklánc-technológiára épülő decentralizált internetnek ígérkezik, mely alapvetően visszahelyezi a tulajdonjogot és a hatalmat a felhasználókhoz és a nagy tech cégektől (Facebook, Google, Amazon stb.). Ez egy olyan világ lehet, ahol az emberek birtokolják az általuk használt platformokat, az általuk létrehozott értéknek megfelelő pénzt keresnek, és szuverén módon rendelkeznek adataikkal, nem pedig kihasználják azokat. Azok a felhasználók, akik íly módon rendelkeznek az adataikkal továbbra is képesek lesznek megválasztani, hogy ki férhet hozzá ezekhez, ezáltal „gazdag” adatgazdaságot hozva létre. Ez a fejlődés azzal kezdődik, hogy a felhasználók a nagy platformoktól kikövetelik az adataik feletti jogokat. Ez kiterjed arra is, hogy a vállalatok hogyan fogják pénzzé tenni és hasznosítani az újonnan rendelkezésre álló adatokat. Az adatok így végre elkerülhetetlenül a vagyontárgyak egyik fő kategóriájává válnak. Megvan a lehetősége, hogy befolyásolja az építők és a felhasználók következő hullámát viszont így a Web3 felé. És ez már a blokklánc fő alkalmazását is jelenti, hasonlóan ahhoz, ahogyan a decentralizált pénzügyek is a kezdetek kezdetén voltak egyszer.
Hogyan nyitja meg a Web3 az adatgazdaságot?
A Web3 háromféleképpen fogja átalakítani az élénk adatgazdaság kialakításának módját.
Tulajdonlás
Az adatokat, a legtöbb digitális eszközhöz hasonlóan hihetetlenül nehéz értékelni, mivel megfoghatatlanok és megismételhetőek. Szerencsére a „digitális szűkösség” a blokklánc egyik alapelve. Az adatokhoz való hozzáférés tokenizálásával képesek vagyunk nyomon követni a tulajdonjogot és a származást; ezáltal nyílt piacokat hozunk létre a tisztességes ár meghatározására. Minden szabad gazdaság alapfeltétele egy széles körben elfogadott mechanizmus az eszközök értékelésére és a tulajdonjog nyomon követésére, akkor miért nem tesszük ezt az adatokkal?
Szervezet
A Web3 egyik legjelentősebb eredménye a közösségek önszerveződésének átalakítása. Az úttörő nyílt forráskódú szoftverekre építve a Web3-csoportok képesek a közösségeket gyorsan, kisebb lépésekben bevonzani a hozzájárulásba. Ezt a folyamatot tokenek vezérlik, melyek fizetségként és tulajdonrészként is szolgálnak, és melyek közvetlenül összehangolják az ösztönzőket anélkül, hogy jogi munkaviszonyra vagy szerződésekre lenne szükség. Ezek a szervezetek rendkívül sikeresek lehetnek a közös adatprotokollok létrehozásában, melyek ösztönzik a sikerhez szükséges szervezőket, fejlesztőket és felhasználókat.
Megosztott állam
Az adatokkal kapcsolatos egyik elsődleges technikai probléma az, hogy „silózottak”. A silózott adatok hajlamosak eltérni a szervezés, a minőség és a szabványok tekintetében. Az internet a legjobb példa erre, mivel az adatsilók hálózatos tömbjét képviseli, mely az egyes alkalmazásokon belül csapdába esett információkat hagyja csak meg (és szűri ki). Ennek egy jobb modellje egy olyan közösségi adatbázis lenne, melyhez mindannyian hozzáférhetnénk és hozzájárulhatnánk, szigorú hozzáférési paradigmákkal. Ehhez azonban nagy fokú részvételre, stratégiailag összehangolt ösztönzőkre és egy masszívan elosztott adatbázisokra lenne szükség. Bár a skálázással kapcsolatban gyakorlati problémák merülhetnek fel, ez egy olyan adatminta, mely megváltoztathatja a teljes adatiparágat.
Internet-natív adatréteg
Amíg Satoshi Nakamoto meg nem írta a Bitcoin fehér könyvét, a fizetések és a pénz fogalma nem volt az internet szülötte. Az olyan vállalatok, mint a Stripe vagy a Square inkább a bankok és az internet közötti szakadék áthidalására építettek infrastruktúrát. A pénzügyi alkalmazások továbbra is a mögöttes infrastruktúrától függtek, mely lassú, költséges, kevésbé biztonságos és a szabályozás bonyolult rétegébe burkolózott. Ekkor lépett be az Ethereum, mely saját tokenjén keresztül bevezette a programozható intelligens szerződéseket. Ez az első rétegű blokklánc olyan modern, összetett pénzügyi infrastruktúrát hozott létre, mely képes volt megzavarni a legtöbb nagy fintech óriást. Ez felszabadította a decentralizált pénzügyi alkalmazások robbanásszerű elterjedését, melyek sokkal vonzóbb pénzügyi lehetőségeket kínáltak, és így gyors „mainstream” elfogadást ösztönöztek. Bár az internet-alapú valuta és gazdaság elengedhetetlen az új adatgazdasághoz, önmagában nem jelent teljes megoldást.
Melyek egy internet-natív adatrétek építőkövei?
Az adatok a DeFi-hez hasonló struktúrára építhetők, így van néhány kulcsfontosságú elem, mely ezt az adatréteget alkotja.
Önálló azonosítók
Egy olyan megosztott univerzális rendszer, mely lehetővé teszi az egyének, szervezetek és eszközök azonosítását, mely önállóan a felhasználók tulajdonában van, és nem egy harmadik félé.
Adattárcák
Felhasználói felületek a személyes adatvagyon kezelésére és biztonságára.
Tokenizálás és adatcsere protokolljai
Az adatokhoz való egyéni hozzáférés tokeneken keresztül történő, megegyezéses módjai, valamint e tokenek piactere a szabad kereskedelem lehetővé tétele érdekében.
Biztonságos adatkörzetek
Semleges számítási területek, melyek lehetővé teszik egy fél számára, hogy egy adott adathalmazon futtatandó algoritmust küldjön el, és annak érdekében, hogy eredményeket kapjon anélkül, hogy a mögöttes adatokat valaha is nyilvánosságra hozná.
Adatorákulumok
Az adat API-k blokklánc megfelelője a fejlesztők számára, hogy külső forrásokból adatokat kérjenek és hozzáférjenek a blokkláncon.
Adategységek (DAO-k)
Decentralizált autonóm szervezet, mely egy járulékos adathálózatot irányít.
A Dataverzum valaha is felülmúlja a Web2 monopóliumokat?
A hálózati hatásokat nehéz megtörni, ugyanakkor elengedhetetlenül szükséges a skálázáshoz. És nem lesz könnyű rávenni a felhasználókat, hogy elfogadják a Web3-alapú e-kereskedelmi, közösségi média- és szolgáltatási platformokat. Úgy vélhetjük azonban, hogy a fejlődés gyorsan fog folytatódni, amint a fogyasztók elkezdik megérteni, hogy az általuk használt hálózatokban való „valódi tulajdonlás” mögött milyen jelentőséggel és erővel bír. Nincs hiány vállalkozókból és fejlesztőkből, akik a 4 trillió dolláros tőkepiaci kapitalizáció egy részét közvetlenül a saját adatokra épülő vállalatokba fektetve próbálják ezt megragadni. A Dataverzum, vagy a következő generációs adatgazdaság kétségtelenül merész cél. A Web3 növekedéséhez hasonlóan azonban a Dataverzum sem egy központosított vállalat terméke lesz, hanem inkább a bátor innovátorok által vezetett, egymást kiegészítő projektek ökoszisztémájából fog majd egyszer kialakulni.
