(Kiemelt kép: Unsplash)
Szóval, mi az igazság? A mesterséges intelligencia utópiához vagy disztópiához fog vezetni? A válasz: attól függ. A mesterséges intelligenciának megvan a lehetősége arra, hogy jóra és rosszra egyaránt felhasználható legyen. bevethető új orvosi kezelések kifejlesztésére, az éghajlatváltozás megoldására és a közlekedési rendszereink javítására. Arra is, hogy olyan autonóm fegyvereket hozzanak létre, melyek emberi beavatkozás nélkül ölnek, manipulálják az emberek gondolatait és érzelmeit, vagy olyan tömeges megfigyelőrendszereket, melyek alááshatják a magánéletünket. Az MI fejlesztésének és használatának módja fogja meghatározni, hogy melyik kimenetel a valószínűbb. Ha a mesterséges intelligencia rendszereket olyan értékekkel ruházzuk fel, melyek elősegítik az emberi jólétet, mint például a méltányosság, az igazságosság és az együttérzés, akkor valószínűbb, hogy az MI-t jóra használják. Ha a mesterséges intelligenciát úgy szabályozzuk, hogy az emberek jogait és biztonságát védjük, akkor a mesterséges intelligenciát nagyobb valószínűséggel használják jóra majd. Ha pedig úgy alkalmazzuk, hogy az mindenki számára előnyös legyen, akkor a mesterséges intelligenciát nagyobb valószínűséggel használ(hat)juk jóra. Ha azonban az MI-rendszereket olyan értékekkel ruházzuk fel, melyek károsak az emberekre, mint például a kapzsiság, a hatalom és az erőszak, akkor a mesterséges intelligenciát nagyobb valószínűséggel használják rosszra. Ha nem szabályozzuk a mesterséges intelligenciát úgy, hogy az megvédje az emberek jogait és biztonságát, akkor az MI-t nagyobb valószínűséggel használják rosszra. Ha pedig úgy alkalmazzuk a mesterséges intelligenciát, hogy az csak néhány embernek kedvezzen, akkor az MI-t nagyobb valószínűséggel használják gonosz célokra.
Mit tehetünk tehát annak érdekében, hogy a mesterséges intelligenciát jóra használjuk? Tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen értékeket akarunk beépíteni az MI-rendszerekbe. Olyan szabályozást kell kidolgoznunk, mely védi az emberek jogait és biztonságát. A mesterséges intelligenciát úgy kell használnunk, hogy az mindenki számára előnyös legyen. Ha ezeket megtesszük, akkor az MI képes lesz jobbá tenni a világot. Ha azonban nem tesszük, akkor az MI egy disztópikus jövőhöz vezethet. A mesterséges intelligencia jövője a mi kezünkben van. Dönthetünk, hogy jóra vagy rosszra használjuk-e a mesterséges intelligenciát. Az emberiség jövőjét az fogja meghatározni, hogy hogyan sáfárkodunk majd vele. Szóval, mit gondol a kedves olvasó? Utópiához vagy disztópiához fog vezetni a mesterséges intelligencia? Nem tudjuk biztosan a választ. De azt tudjuk, hogy felelősséggel tartozunk azért, hogy a mesterséges intelligenciát jóra használjuk. Mit tehetünk, hogy segítsünk? Van néhány dolog, amit tehetünk: ismerjük meg a mesterséges intelligenciát, valamint a lehetséges kockázatokat és előnyöket. Beszéljünk az iparági szektorunkban a választott korifeusaival az MI szabályozásának szükségességéről. Használjuk a mesterséges intelligenciát úgy, hogy az mindenki számára előnyös legyen. Együtt biztosíthatjuk, hogy a mesterséges intelligenciát jóra és ne rosszra használják. Az MI jövője bizonytalan, de rajtunk múlik, hogy milyen lesz ez a jövő.
Az MI-val kockáztatunk: öt lehetséges kimenetel
Iparági vezetők ma folyamatosan kongatják a vészharangot és adnak előrejelzéseket a mesterséges intelligencia potenciális és fenyegető jövőjéről és arról, hogy ez egy munka nélküli világot vagy az emberiség végét jelenti-e. Ez az a technológia melyről ma már kevesen kételkednek, hogy alapjaiban fogja megváltoztatni az emberiség létét. Sokan „az új ipari forradalomnak” nevezik, van aki pedig úgy vélekedik „egzisztenciális veszélyt” jelent fajunkra nézve. Mások úgy vélik, hogy ez megoldja a legnagyobb problémáinkat és felszabadítja valódi lehetőségeinket, olyan utópiát teremtve, melyről csak álmodni tudtunk eddig. De vajon hová fog minket a mesterséges intelligencia valóban „elvinni”? A lehetőségek tárháza rendkívüli. Ma, amikor a digitális technológia áttörést áttörésre halmoz, az MI-ben rejlő lehetőségek soha nem tűntek még nagyobbnak, és a hatása sem volt még ilyen valósnak tűnő. A mesterséges intelligencia elit kutatóinak izgalmát azonban az a félelem kíséri, hogy egy olyan „ördögi dzsinnt” szabadítanak ki, melyet soha nem lehet visszatuszkolni majd a palackba. Dr. Frankensteinhez hasonlóan bevallják félelmeiket is alkotásaik képességeivel kapcsolatban, majd mégis előrehaladnak, félve attól, hogy lemaradnak a „mesterséges intelligencia fegyverkezési versenyében”. Ez az a lelkesedés és félelem kettőssége, mely a szakmában sokakat meghökkentő ellentmondásokba kerget. A megosztott figyelmet a gyors fejlődés is táplálja, nevezetesen az, hogy az MI olyan elképesztő nyelvi képességekre tett szert, melyek az emberi kreativitást és megértést utánozzák. A pozitív fejlemények mellett azonban nyugtalanító jelek is megfigyelhetők: a gépek olyan eredményeket produkálnak, melyeket alkotóik nem tudnak megmagyarázni, vagy olyan képességeket fejlesztenek ki, melyekre nem tanították őket. És bár az MI sokat hangoztatott nagy nyelvi modellek (LLM), melyek lényegében a „szövegjóslás” hiperfinomított változatai: talán nem hangzanak olyan fenyegetően, vagy közel állnak a tudatosság utánzásához, de a gondolkodás és a világban való eligazodás egyik módját mindenképpen jelentik. És azáltal, hogy az ilyen gondolkodást más számítógépes programokhoz vagy robotokhoz kapcsolják, az ilyen modellek képesek lesznek parancsokat kiadni, terveket alkotni és azokat végrehajtani. Már most is léteznek olyan képességek, melyek alapvetőek és jóindulatúak, így például amikor azt mondjuk, hogy „Szomjas vagyok””, egy LLM-mel felvértezett robot hozhat nekünk egy italt. De ahogy közeledünk a sokak szerint elkerülhetetlen „szuperintelligens” mesterséges általános intelligencia (AGI) felé, mely vetekszik, majd felülmúlja a mi plasztikus, többcélú agyunkat, úgy nő a katasztrófa lehetősége: nem utolsósorban a rosszindulatú szereplők általi átvétel veszélye miatt részben, akik ezt a robotot aljas célokra használ(hat)ják fel. Hogyan képzelik el tehát az iparágon belül az MI jövőjét vagy végjátékát korifeusai?
Az MI elpusztítja az emberiséget
Lehet, hogy ez hollywoodi fantazmagóriának hangzik elsőre, de egy halálosan komolyan vett lehetőség. Pontosan 20 évvel ezelőtt Nick Bostrom svéd filozófus elképzelt egy olyan világot, melyben egy intelligens gépet arra kérnek, hogy minél több gemkapcsot gyártson. Hamarosan az embereket a gép a feladatának a legfőbb akadályaként fogja látni, egyrészt azért, mert kikapcsolhatjuk a gépet, másrészt azért, mert az emberi test olyan elemeket tartalmaz, melyekből gemkapcsokat lehet(ne) készíteni. A gépi elme szerinti jövő olyan lenne, melyben sok gemkapocs lenne, de ember már nem létezne. Ma Bostrom azt mondja, hogy nem zárja ki ezt a komor végkifejletet. Szerinte a legszélsőségesebb MI-forgatókönyvek a legvalószínűbbek, a nagyon jók és a nagyon rosszak egyaránt. Az elkövetkező évek így egyre furcsábbak lesznek. A „gemkapocs-maximalizáló gépi elme” egy példa az MI által jelentett úgynevezett „nem szándékolt következmények” katasztrófájára, de könnyű elképzelni másokat is. Az MI-alapú nukleáris elrettentő eszközök nem idegenkednek annyira a kölcsönösen biztosított megsemmisítéstől, mint az emberek. Stuart Russell, aki már régóta aggódik a mesterséges intelligencia biztonsága miatt, egy olyan világot képzel el, melyben a mesterséges intelligenciát bízzák meg az éghajlatváltozás mérséklésével, és az a döntés születik a gépek elméjében, hogy a szén-dioxid-kibocsátás korlátozásának legjobb módja a homo sapiens végleges eltörlése. Egy olyan erős mesterséges intelligencia, mely valamilyen, az emberi értékeket nem tartalmazó kritérium alapján optimalizálja majd a világot továbbra is központi aggodalomra ad(hat) okot.
A másik potenciális egzisztenciális kockázat az, hogy az MI egy ponton intelligensebb lesz nálunk. És ha intelligensebb lesz, miért a mi érdekeinket tartaná szem előtt mindig? Ettől a „Terminátor-forgatókönyvtől” már régóta tartanak. Valószínűnek tűnik, jegyezte meg Alan Turing 1951-ben, hogy ha egyszer a gépi gondolkodási módszer beindul, nem sok időbe telik, amíg felülmúlja gyenge képességeinket. Ez a jövő természeténél fogva összefügg azzal, hogy a mesterséges intelligencia „szűk” marad-e (speciálisan meghatározott feladatokra képzett), vagy „általánossá” válik (mint mi, de jobb). Az ilyen AGI létrehozása „elegendő idő alatt nagyon valószínű”. Mivel lényegében nem ismerünk olyan körülményt, ahol egy sokkal intelligensebb dolognak valami sokkal, de sokkal kevésbé intelligens dolog szabott volna határt, senki sem tudja garantálni, hogy ez biztonságos lesz. Ez azt jelenti, hogy komolyan kell venni a kockázatot. Jelenleg egyszerűen nem tudjuk, hogyan biztosíthatnánk, hogy az ilyen AGI nem ártson nekünk. Ezt a fajta józan észt egyszerűen nehéz egy programban meghatározni, hiszen az emberiség még soha nem csinált ilyet. Korlátozások nélkül a szakértők egy olyan világot képzelnek el, melyben az AGI kikerül az emberi felügyelet alól, és olyan módszereket fejleszt ki, melyekkel fejlesztheti önmagát, ami „intelligencia-robbanáshoz” vezet. Ha betanítjuk a gépeket és elengedjük őket, akkor valamivé majd építik magukat, és ez egy rémálom lesz. Már a felügyelet viszonylagos hiánya is bizarr eredményekhez vezethet. Jelenleg kevesebb szabályozás vonatkozik az AGI építésére, mint a szendvicskészítésre egy kávézóban.
Az emberi faj leigázása
Ebben a forgatókönyvben az MI nem pusztít el minket, de olyan erős eszközöket biztosít, hogy mi magunk pusztítjuk el majd magunkat, vagy közel járunk hozzá. Olyan eszközöket fejleszt, melyeket az MI-ipar által eufemisztikusan „rossz szereplők”-nek nevezett, de általunk bűnözőknek, hackereknek és terroristáknak nevezett személyek is fegyverként használhatnak. Ezt a tézist Yuval Harari izraeli filozófus is képviseli, aki egy olyan világot képzel el, ahol a kreatív, úgynevezett „generatív” mesterséges intelligencia-eszközöket, mint a ChatGPT és más, ma népszerű eszközök, a gyűlöletet és háborút szító propaganda felkorbácsolására használják. Valójában ennek egy bizonyos változata már most is megtörténik, tudjuk például, hogy orosz ügynökök beavatkoztak a 2016-os amerikai elnökválasztásba úgy, hogy amerikaiaknak adták ki magukat hamis közösségi médiafiókokon. A mesterséges intelligencia ezerszeresére tudja fokozni az ilyen taktikákat. A félretájékoztatás az első helyen áll az aggodalmak listáján. A közösségi médiát ipari méretű, kiváló minőségű félretájékoztatás árasztja el, ami alapvetően megzavarhatja a demokráciát. Ez egy olyan világ, amelyben „a 10 különböző történetet és videót a legkevésbé kedvelt politikusunkról” tudna kiköpni a mesterséges intelligencia, mindegyiket a megfelelő célközönségre szabva. Egyszerűen lehetetlen lesz eldönteni, hogy mi a valóság és mi nem. Ez nagyon aggasztó és riasztó jövőkép. A mesterséges intelligencia által generált szövegek legjobb felismerő rendszerei csak az esetek 25 százalékában képesek azonosítani a ChatGPT által írt szöveget, és az esetek 9 százalékában tévesen hamisnak minősíti az emberi szerző által írtakat. Másrészt most is rengeteg olyan ember van „odakint”, aki ki akarja használni a mesterséges intelligencia jelenlegi képességét az igazság kiforgatására („ehhez nem kell egyetemi végzettség sem”). Több szakértő azt állította, hogy az MI politikai, gazdasági, társadalmi és katonai normák megzavarásának lehetősége a legégetőbb aggodalmuk, még az AGI-nál is nagyobb.
A mesterséges intelligenciát már most is használják a csatatéren. A nagy technológiai vállalatok továbbra is normalizálják a mesterséges intelligencia védelmi célú alkalmazását. Vagyis segíthetnek a műveleti tervezésben. Vegyük például az Ukrajnában kifejlesztett GIS Arta-t. Miután egy tiszt úgy dönt, hogy lecsap egy orosz célpontra, a szoftver parancsokat ad ki a helyi egységeknek, annak alapján, hogy szerinte melyek vannak a legjobb helyzetben az ellenség megsemmisítésére. Ennek eredményeként a tűz általában nem csak egy irányból, hanem több irányból is érkezik majd. Az emberi pusztítóerőnek a mesterséges intelligencia eszközeivel történő növelése valószínűleg kiterjed majd a terrorizmusra és a hackertevékenységre is. Az új molekulák felfedezését lehetővé tevő mesterséges intelligencia-eszközök új biofegyverek létrehozására is felhasználhatók. Az ilyen „rosszindulatúsághoz” nem lesz szükség nagy szakértelemre, hiszen ezt az MI maga biztosítja. A mai MI már most is nagyon jó a számítógépes programok megírásában, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag a világon ma már mindenki hozzáférhet egy nagyon kompetens programozóhoz, mely pontosan azt teszi, amire „kérik”. Még prózaibb, de nem kevésbé romboló hatású, hogy a mesterséges intelligencia hatalmas számú „munkahelyet tud elrabolni”, létrehozva ezzel a Harari által provokatívan „haszontalan” rétegnek nevezett osztályt, mely jövedelem és a munka okozta elégedettség nélkül marad majd.
Zsákutca
A tömeges elbocsátás veszélye azonban ironikus módon az egyik olyan tényező, mely visszafoghatja a mesterséges intelligencia további fejlődését, és egy új „Mesterséges Intelligencia Télhez” vezethet (ez a szakértők harmadik forgatókönyve). Tény, hogy munkahelyek tömegei fognak elveszni az automatizálás miatt. Leginkább az alacsony képzettséget igénylő munkahelyek voltak kitéve ennek a hullámnak. A generatív mesterséges intelligencia, mely képes szöveget és képeket létrehozni és összeállítani, a munkavállalók egy másik kategóriáját is veszélybe sodorja. A magasabban képzett, nagyobb politikai befolyással rendelkező emberek, akik nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresek feltehetően abban, hogy ezeket az MI-technológiákat leállítsák. Más szóval modern, „fehérgalléros ludditák”, akik a kormányokra nyomást gyakorolnak, hogy tiltsák be az MI-t, hogy megmentsék a munkahelyeiket. Van egy másik ok is, ami miatt az MI talán nem fog tovább virágozni, és ez magával a technológiával kapcsolatos. A közelmúltban elért mesterséges intelligencia áttöréseket részben a számítási teljesítmény és a modelleket betanított adathalmazok méretének hatalmas növekedése táplálta. A mesterséges intelligencia azonban mostanra kimerítette ezeket az erőforrásokat. Vagyis ez nem lesz sokáig fenntartható már. A kutatók minden létező digitális szöveget felhasználtak az MI nyelvi modellek képzéséhez. De azok gyakorlatilag mára majdnem elfogytak. A blokkolt vagy kifogyott MI, legalábbis középtávon, így egy „teljesen hihető forgatókönyv” lehet.
Irányított forradalom
A számtalan MI-vállalkozó ígérete ma az, hogy termékeik végül javítani fogják az emberi tevékenységeket, nem pedig teljesen fel- és kiváltani az embereket. És ez a szakértők által elképzelt negyedik lehetséges jövő. Az ilyen „szűk”, szakterület-specifikus eszközök az AGI-val ellentétben kétségtelenül áldássá válhatnak. Ebben a forgatókönyvben alig vesszük észre az MI megjelenését, gyorsan természetesnek vesszük annak előnyeit. Itt az MI csak egy „eszközzé” válik, melyet a munkánk során használunk, szintetizáljuk, extrapoláljuk az információkat belőle. Ilyenek ma már a számítógépes fordítószoftvereket, melyek meglehetősen „szakértőnek” számítanak, de a századfordulón még elképzelhetetlenek lettek volna. Ott volt ez tulajdonképpen a „Bábel tornya”, és a kutatók szállították hozzá a megoldást. A legtöbb esetben az emberek észre sem veszik, hogy ez mesterséges intelligencia. Egyszerűen csak belevágnak és használják az adott megoldást a dolgos hétköznapokban.
Új felvilágosodás
Az utolsó lehetőség az utópia, ahol a biztonságos, biztonságosan hasznosított mesterséges intelligencia megszabadítja az emberiséget a „fáradtságtól”, és lehetővé teszi, hogy megvalósítsuk álmainkat. A mesterséges intelligencia felszabadíthatja az olcsó, fenntartható energiát, megoldhatja az emberi egészség számos problémáját, és jobb, hatékonyabb mezőgazdaságot biztosíthat. Nem kérdés, hogy ezekre a problémákra van megoldás, és mindannyian jólétben élhetünk majd. A jelek már most is látszanak. Az MI már ma is segít a kutatóknak az atomfúzió határtalan erejének megragadásában; új enzimek létrehozásában, melyek képesek lebontani a műanyagokat és átalakítani az újrahasznosítást; új gyógyszerek felfedezésében, melyek klinikai vizsgálatokon vannak. Az MI utópiát nem egy mindenható isteni MI felügyeli majd. Ez nem egy teista modell. Ez az, ahol a mesterséges intelligencia áthatja az életünket. A legtöbb ember kevesebbet akar dolgozni. Mindannyian megtehetnénk. A technológia ebben a jövőben „nem idegenít el minket a természettől”, és nem kényszerít minket Mátrix-szerű gubókba. A mesterséges intelligencia és az általa biztosított jólét inkább időt és teret ad arra, hogy „újra kapcsolatba lépjünk” a természettel és egymással. Megszabadulhatunk a számítógépek előtt és a gyárakban töltött 9-10 órás munka szigorúságától. Az új ipari forradalom korrigálni fogja a régi nyers munkaerő-központú modelljét. Hosszabb, egészségesebb életünk többé nem lineáris lesz (oktatás, karrier, nyugdíj), hanem körkörös, az oktatás, a munka és a szünidő ciklikus kitöréseivel. Az egyetlen veszélyt az ehhez szükséges társadalmi és politikai reform hiánya jelenti. De ebben természetesen a mesterséges intelligencia is segítségünkre lesz.
Melyik lesz az? Az MI Mennyország vagy a Pokol? Vagy a mennyország, amely csak egy kis „ördögi tevékenység” után jön létre? Az iparágban kevesen kételkednek a mesterséges intelligencia hatásának mértékében. Egy felmérés szerint majdnem háromnegyedük mondta azt, hogy az MI ebben az évszázadban olyan jelentős társadalmi felfordulást fog okozni, mint az ipari forradalom. Abban különböznek, hogy ez pozitív lesz-e vagy sem ez a folyamat. Egy felmérésben 700 MI-szakértő azt állította, hogy az AGI 2059-re megvalósul; az emberiség kihalásának 5 százalékos esélye van. A spektrum másik végén az utópia 10 százalékos esélyt kapott. De több mint kétharmaduk szerint az emberiségnek jobban át kellene gondolnia az MI biztonságát. Hogyan nézhetne ez ki? Sokan az orvosi típusú szabályozást javasolják, hogy az MI-algoritmusok biztonságát még a megjelenésük előtt biztosítsák. Annak megmagyarázása, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek hogyan hozzák meg a döntéseiket, szintén kritikus fontosságú, csakúgy, mint az „összehangolás” rejtélyének megoldása: annak biztosítása, hogy a szuperintelligens gépek érdekei megegyezzenek a mi érdekeinkkel. Az elmúlt két évtizedben rengeteg kutatási erőfeszítést fordítottak az „összehangolás” problémájára. Sajnos az előrelépés csupán azt mutatta meg, hogy „milyen különböző módon nehéz a probléma, nem pedig azt, hogy látjuk, hogyan oldjuk meg”. Mégis, lassan a mesterséges intelligencia biztonsága egyre több pénzt és tehetséget vonz. De a nagy pénzeket még mindig arra költik, hogy lássák, mire képes a technológia majd legközelebb. A mesterséges intelligencia biztonságában a pénz még mindig messze van, de így is van egyfajta óvatosság és aggodalom a fejekben már. Mert ha elrontjuk, akkor utána nem lesz menekvés.
