2019-ben az MIT (Massachusetts Institute od Technology) neves szaklapja, a Technology Review a kínai mesterségesintelligencia-kutatók, tehetségek számbeli növekedéséről jelentetett meg anyagot. A tanulmány lényegi mondanivalója az volt, hogy tíz év alatt megtízszereződött a kelet-ázsiai ország kutatóinak száma, viszont tanulmányuk elvégzése után viszonylag kevesen maradtak otthon, többségük az Egyesült Államokba költözött.
A beszámoló szerzői nemrég frissítették az anyagot, bemutatva, hogyan változott meg 2019 óta a globális MI-tehetségek összetétele. Ez az eltelt öt esztendő kritikus jelentőségű volt, mert az iparág közben jelentős mértékben átalakult, az MI az infokom szektor „legforróbb” technológiájává vált.
Az amerikai-kínai kapcsolatokra összpontosító szellemi műhely a csúcskutatók nemzeti származását, az oktatási hátteret és a jelenlegi kapcsolatokat, munkaviszonyokat vette figyelembe. Viszonyítási alapként az MI-témájú, workshoppal kiegészített, 2022 decemberében megtartott NeurIPS konferenciára beadott és elfogadott tanulmányokat, valamint az ottani prezentációkat vették figyelembe. (A NeurIPS a Neurális Információfeldolgozó Rendszerek rövidítése, az eseményt minden év decemberében tartják meg. Az elsőre 1987-ben Denverben került sor, a 2024-est december 9. és 15. között a kanadai Vancouverben rendezik.)
Általános tendenciák
Az elemzés öt legfontosabb konklúziója:
- Az USA változatlanul a legnagyobb MI-kutatótehetségek elsőszámú munkavégzési célpontja. Az MI-intézmények 60 százaléka az Egyesült Államokban található, ahol amerikai és kínai származású szakemberek adják a csúcstehetségek 75 százalékát. A szám 17 százalékos emelkedés a 2019-es 58 százalékhoz képest.
- Az USA és Kína mellett az Egyesült Királyság, Dél-Korea ás a kontinentális Európa pozíciói is erősödtek, míg a tehetségek számát tekintve, Indiában és Kanadában némi visszaesést tapasztaltak.
- Eközben Kína megerősítette a hazai fejlesztésekben résztvevő hazai szakember-bázisát. A világ mai csúcskategóriás MI-kutatóinak 47 százaléka kínai, 2019-ben „csak” 29 százalék volt az. E számok ismeretében cseppet sem meglepő, hogy sokuk dolgozik a kelet-ázsiai ország gyorsan fejlődő MI-szektorában.
- Indiában hasonló dinamika érvényesül. A szubkontinens változatlanul az elsőszámú MI-tehetség exportőr, ugyanakkor az országban maradó szakemberek száma szintén nő. 2022-ben az MI-kutatók ötöde döntött az otthonmaradás mellett.
- A kínai és az indiai tendenciák általánosabb és szélesebb körű mintázatot mutatnak: az MI toptehetségek összességében kevésbé mobilisak. 2019-ben 55, 2022-ben viszont már csak 42 százalékuk dolgozott másik országban, azaz egyre hajlamosabbak otthon maradni.
Az általános tendenciák mellett a felmérés készítői a Kína-specifikusakat szintén összefoglalták.
Kína: erősebb képzés
2019-hez képest tovább nőtt a csúcs-szakemberek száma Kínában. Akkor „csak” az összes elitkutató tíz százaléka volt kínai, 2022-ben viszont már 26 százalék. 28 százalékkal, az Egyesült Államok éppen csak tartja vezető pozícióját.
Az időzítés nagyon fontos. Az utóbbi három évben Kína hihetetlen mértékben bővítette, növelte egyetemi MI-programjainak számát. Nem véletlenül, mert közben a hazai MI-iparágat is a korábbinál jóval terebélyesebbé alakította. Ez az iparág főként kínai tehetségekkel hivatott épülni, szépülni. Az egyetemi és ipari törekvések következményeként sok számítástudományi vagy más STEM (tudomány, technológia, mérnöki diszciplínák, matematika) stúdiumokat végzett diák talált munkát a hazai MI-szektorban. Ők a legfejlettebb kínai MI-törekvések gerince.
Az időzítés más szempontból is fontos – a 2019 óta eltelt években megkezdődött (folytatódott?) az amerikai-kínai chipháború.
Inkább maradnak otthon
Az amerikai végzős MI-szakemberek 80 százaléka maradt az USA-ban, ami nem meglepő. Meglepőbb viszont, hogy a hasonló cipőben járó kínaiak 90 százaléka döntött az otthoni elhelyezkedés mellett. Meglepő, de nem véletlen:
a legnagyobb országok versengenek egymással az MI-hegemóniáért, pozíciójukat a felsőoktatási intézmények megerősítésével, a külföldi tehetségek bevonzásával is igyekeznek javítani.
Az USA-Kína kontextusban ez különösen fontos, mert a kapcsolatok romlása mindkét ország felsőoktatására kihat. Az utóbbi években több kínai diákot hosszabb ideig ellenőriztek az amerikai repülőtereken a beutazásnál, sőt, egyeseket (főként még a Trump-adminisztráció alatt hozott, a pandémiával is kapcsolatos rendelkezések következményeként) nem is engedtek amerikai területre lépni. Jelenleg kevesebb kínai tehetségnek áll módjában az Egyesült Államokba menni tanulni és dolgozni, mint 2019-ben.
Még az USA a fő célpont
2019-ben és 2022-ben is az Egyesült Államokban dolgozott a legtöbb top MI-kutató. Az USA és más országok, különösen Kína közötti különbség viszont folyamatosan csökken.
2019-ben a legnagyobb teherségek háromötöde, 2022-ben „csak” a kétötödük kereste kenyerét az Egyesült Államokban.
Zömük értelemszerűen a legfontosabb projektekben, a legnagyobb horderejű kutatásokban kíván részt venni. Ezek nagy többsége egyelőre amerikai földön történik, ott a legfejlettebb és a legkiterjedtebb az MI-ökoszisztéma, ugyanakkor árulkodó szám, hogy 2022-ben a toptehetségek 28 százaléka már a kontinentális Kínában dolgozott, egyértelműen jelezve a helyi iparág növekedését és az egyre javuló munkalehetőségeket. 2019-hez viszonyítva hárommal több kínai egyetem és eggyel több cég – a Huawei – számít az MI-kutatásfejlesztések élharcosának.
A két ország k+f tevékenységét, különösen a generatív MI-t összehasonlítva, változatlan az amerikai fölény, viszont látványosan jön fel Kína.
(Képek: DeviantArt)
