(Kiemelt kép: Unsplash)
A World Wide Web néven kidolgozott web az internetre épülő weboldalak gyűjteménye. Ezek az oldalak szöveges oldalak, digitális képek, videók, hanganyagok stb. formájában tartalmaznak információkat, melyeket a felhasználók a világ bármely pontjáról lekérhetnek. Az 1989-ben feltalált WWW fokozatosan fejlődött a kezdeti statikus oldalas állapotból a mai interaktívabb változatig. Most, hogy az internet a harmadik iterációja felé halad, és számos technológiai változás és heves vita zajlik körülötte, sokan összezavarodtak a web3 és a web 3.0 közötti különbséggel kapcsolatban. Bár a web harmadik generációja körüli diskurzus többsége azt sugallja, hogy a web3 és a web 3.0 ugyanaz, mindkettő alapvetően különbözik egymástól. Míg a web3 a web decentralizált, blokklánc-alapú változata, a web 3.0 Tim Berners-Lee összekapcsolt vagy szemantikus webre vonatkozó koncepcióját emeli ki. A mai magával ragadó és interaktív web, melyet milliárdok használnak világszerte az olvasáshoz, íráshoz és információ megosztáshoz, valamint a másokkal való interakcióhoz, a kezdetektől fogva számos fejlődési fázison ment keresztül. Lássuk, melyek voltak ezek, és mennyit fejlődött a web a születése óta.
Web 1.0
A Web 1.0-t, a világháló kezdeti változatát Tim Berners-Lee fejlesztette ki 1989-ben, mely 2004-ig tartott. Az általában csak olvasható webként emlegetett korszak oldalai kizárólag tájékoztató jellegűek voltak, és csupán statikus tartalmakat nyújtottak. Nem rendelkeztek interaktív tartalommal vagy tervezési elemekkel, és elsősorban hiperhivatkozásokon keresztül kapcsolódtak egymáshoz. Ezenfelül csak szöveges e-maileket lehetett írni és küldeni azokban az időkben, míg képeket még feltölteni vagy csatolni sem lehetett. Mindazonáltal az ISPS vagy ingyenes webtárhely-szolgáltatók által kezelt webszervereken elhelyezett statikus oldalak többnyire személyes oldalak voltak, melyek nagy népszerűségnek örvendtek. Érdekes módon a felhasználóknak minden egyes olvasott oldalért díjat kellett fizetniük, beleértve azokat a könyvtárakat is, melyek lehetővé tették számukra, hogy konkrét információkat találjanak. Összességében a Web 1.0 egy tartalomszolgáltató hálózat (CDN – Content Delivery Network) volt, mely lehetővé tette az információk megjelenítését olyan weboldalakon, ahol a felhasználók passzívan fogyasztották az anyagokat anélkül, hogy lehetőségük lett volna véleményt, megjegyzést vagy más típusú visszajelzést hagyni.
Web 2.0
A Web 2.0, más néven a web második generációja, korunk uralkodó webje, amely 2004-ben jelent meg, és még mindig virágzik. Az írható-olvasható webnek tekintik, mely megkönnyíti a felhasználói interakciót, ami hatalmas előrelépés a Web 1.0 által lehetővé tett egyirányú kommunikációhoz képest. Lehetővé teszi a weboldalak számára, hogy a felhasználók által generált tartalmakat állítsanak elő, javítva a használhatóságot és az interoperabilitást a végfelhasználók számára, és így teszi a webet azzá a részvételen alapuló közösségi webbé, ami ma körül vesz minket. A Web 2.0 társadalmi összekapcsolhatósága és interaktivitása olyan közösségi médiaplatformok kialakulásához vezetett, mint a Facebook, a Twitter, a YouTube vagy a Discord, ahol a felhasználók olyan tartalmakat tölthetnek fel, melyeket más felhasználók megtekinthetnek és visszajelzést adhatnak róluk. Mindez azt eredményezte, hogy az internet kiterjedt az olyan mobileszközökre is, mint az iPhone és az androidos mobilok, ami olyan alkalmazások dominanciájához vezetett, mint a WhatsApp, az Instagram, az Uber és a Pay Pal. Ahogy a web 2.0 felhasználási területei a puszta kommunikációs és információgyűjtési módtól az e-kereskedelemig és még tovább bővültek, a felhasználók száma is milliárdosra nőtt, ami párhuzamosan fellendítette a felhasználók által generált tartalmak létrehozását. Ennek eredményeképpen a web 2.0 „web mint platform” lett, melyre szoftveralkalmazásokat kezdtek építeni.
Web 3.0
A web következő generációjaként értelmezett web 3.0 a web „futtatható” vagy a web „írható-olvasható-kiadható” változata. Szemantikus webként is ismert, és a World Wide Web olyan kiterjesztése, mely a World Wide Web Consortium (W3C) által meghatározott szabványokat használja. Célja, hogy az internetet intelligensebbé tegye azáltal, hogy az információkat mesterséges intelligencia rendszerek segítségével emberhez hasonló intelligenciával kezeli. Tim Berners-Lee alkotta meg a „szemantikus web” kifejezést, mely a web olyan változatára utal, ami mindent képes összekapcsolni az adatok szintjén. Kijelentette, hogy a szemantikus web megjelenésével a kereskedelem, a bürokrácia és a mindennapi életünk mindennapi mechanizmusait gépek fogják kezelni, melyek gépekhez beszélnek (M2M – Machine to Machine). Az „intelligens ügynökök”, melyekről az emberek már régóta beszélnek, végre megvalósulnak. A mai interneten információs silók vannak, például a LinkedInre feltöltött információk nem frissülnek automatikusan a Facebookon vagy a Twitteren, mert nincsenek összekapcsolva. Berners-Lee célja az volt, hogy a weboldalak összekapcsolásával és átjárhatóvá tételével minden információt összekapcsoljon, hogy soha senkinek ne kelljen külön-külön feltöltenie az információit a különböző online platformokra. A fentiekből könnyen kikövetkeztethető, hogy bár az emberek összekapcsolják a web 3.0-t a web3-mal, ezek nem ugyanazok. Most lépjünk tovább, és értsük meg a web3 fogalmát.
Mi az a web3?
A web3 egy decentralizált és nyílt web, mely a blokklánc technológián alapul. Az Ethereum társalapítója, Gavin Wood által 2014-ben létrehozott web3 alapgondolata az internet decentralizált változatának létrehozása azáltal, hogy megszünteti az olyan web 2.0 óriások, mint az Amazon és a Facebook központosított hatalmának dominanciáját, és visszaadja az irányítást a „felhasználók kezébe”. A web3 azt reméli, hogy a blokklánc technológia, a decentralizált tárolás és az önrendelkező identitás segítségével egy közösség által vezérelt környezetben visszaszerzi az adatok tulajdonjogát a web2 óriásoktól, és visszaadja azt a felhasználóknak. A felhasználóké lesz a végső szó arról, hogy ki milyen adatokhoz férhet majd hozzá. Ezt tették lehetővé az olyan kriptopénz-tárcák, mint a MetaMask, a Venly vagy a TrustWallet, ahol a felhasználók az összes adatuk és identitásuk kulcsát tárolják. Ily módon kapcsolatba léphetnek más blokklánc-alkalmazásokkal, és ellenőrizhetik, hogy ki férhet hozzá az adataikhoz. A kriptotárca használata más alkalmazásokba való bejelentkezéshez hasonló a Facebook-fiók használatához, azzal a különbséggel, hogy az összes adatot a felhasználó tartja a kezében és kezeli is.
A web3 és a web 3.0 közötti lényeges különbség
A web 3.0-ként ismert szemantikus web a hatékonyságra és az intelligenciára összpontosít az adatok újrafelhasználásával és összekapcsolásával a weboldalakon. A decentralizált web vagy web3 viszont a biztonságra és a felhatalmazásra helyezi a hangsúlyt, visszaadva a felhasználóknak az adatok és az identitás feletti ellenőrzést. A szemantikus web egy központi helyet, az úgynevezett (solid pod) vagyis univerzális azonosítót használja az összes felhasználói adat tárolására, lehetővé téve, hogy kezeljék a harmadik felek hozzáférését az adataikhoz. A szilárd pod-ok egyedi WebID-t is kiadnak a felhasználók számára, mely az ökoszisztémán belül identitásként működik. A blokklánc-alapú web3-ban a felhasználók egy kriptopénz-tárcában tárolhatják adataikat, melyekhez a privát kulcsaik segítségével férhetnek hozzá. Emellett mindkettő különböző technológiákat használ az adatbiztonság céljának megvalósítására. A web3 a blokklánc-technológiát használja, míg a web 3.0-ban bizonyos adatcsere-technológiákat, például RDF, SPARQL, OWL és SKOS alkalmaznak. A web3-ban az adatokat nehéz módosítani vagy törölni, mivel azok több csomópontban vannak szétszórva; a web3.0-ban azonban az adatok könnyedén módosíthatók. Továbbá a szilárd podban tárolt adatok központosítva vannak, míg a kriptotárcákban tárolt kulcsok hozzáférést biztosítanak a blokkláncon található eszközök adataihoz.
A web3 és a web 3.0 hasonlóságai
Bár a web3 és a web 3.0 nevükben hasonlítanak egymásra, koncepciójuk és megközelítésük között óriási különbség van. Azonban mindkettőnek közös a célja, mind a web3, mind a web 3.0 az internet egy jobb változatának létrehozására törekszik azáltal, hogy a felhasználók megtartják az adataik feletti ellenőrzést. A lényegi különbség az e cél elérése érdekében alkalmazott megközelítésben rejlik. Míg a szemantikus webben az adatokat egy szilárd egységben tárolják, addig a web3 decentralizált technológiákat használ. Itt érdemes megjegyezni, hogy mind a web3, mind a web 3.0 még mindig „építkezés alatt” áll (kialakulóban van). Bár különböző web3 és web 3.0 kísérletek folynak, ezek teljes körű megvalósítása még várat magára.
Világszerte sokan, köztük például Lemuel Park, a Foster City társalapítója és műszaki igazgatója, a web3-at a 3.0-val azonosnak tekintik. Szerintük a web jövője a web 3.0 létfontosságú elemeinek, például a gépi olvashatóságnak és a web3 olyan aspektusainak integrációja lesz, mint a blokklánc vagy a metaverzum. A szemantikus web koncepciója azonban, bár logikusnak tűnik, soha nem érte el a szélesebb körű nyilvánosság népszerűségét. A web3 ezzel szemben jelenleg a decentralizáció, a digitális eszközök, az intelligens szerződések, a nyílt forráskódú platformok által kínált előnyei miatt van a figyelem középpontjában. A növekvő felhasználási esetek és valós életbeli alkalmazások miatt a web3 tűnik a legéletképesebbnek, és rendelkezik azzal a potenciállal, hogy életünk minden aspektusát könnyedén megújítsa. És akkor még nem beszéltünk arról, ha ebbe is belekotnyeleskedik a ma mindenhol felbukkanó mesterséges intelligencia mi fog történni.
