(Kiemelt kép: Unsplash+)
„A mesterséges intelligencia okozta kihalás kockázatának mérséklése globális prioritás kell, hogy legyen, más társadalmi szintű kockázatokkal, például a világjárványokkal és az atomháborúval együtt” – olvasható a CEOS-ok, akadémikusok és az üzleti elit más tagjai által aláírt nyilatkozatban. Ez a keretezés mindig is bizonytalan volt, nemcsak azért, mert túlértékeli a technológia jelenlegi szintjét (a mesterséges intelligencia még messze van a Skynet szintjétől), hanem azért is, mert alábecsüli a tényleges egzisztenciális fenyegetést, mellyel jelenleg szembe kell néznünk – azaz az éghajlatváltozást. A következő néhány évben társadalmunk alapjaiban fog megrendülni, de nem az MI, hanem a felmelegedő világunk miatt, és minden olyan beszélgetés, mely nem ezekkel az aggodalmakkal foglalkozik, alapvetően nem komoly, és csak elterelő hadművelet.
Az egzisztenciális aggodalmak csak képzelgések?
A mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggodalmak egy része ismét jogos. Mint a kapitalizmusban a legtöbb dolog esetében, a technológiát az elmúlt évtizedben nem arra használták, hogy a társadalom egészét segítsék, hanem arra, hogy egyre szűkebb és szűkebb kezekbe juttassák a vagyont. A fuvarmegosztó alkalmazásoktól a közösségi médiáig a minta egyértelmű: a diszrupció valójában a szabályozási arbitrázs (azaz a kormányzati politika szabályozási hiányosságainak kihasználása) gyakorlata a nyereségesség növelésére. Nem erre a gazdasági realitásra hivatkoznak az olyan emberek, mint például az MI-riogatók, akik aláírták ezt a nyilatkozatot, amikor az MI egzisztenciális fenyegetéséről beszélnek. Az aláíró Geoffrey Hinton például, a hírhedt „modern mesterséges intelligencia atyja”, nagy hatással van a longtermizmus filozófiájára, vagyis arra az elképzelésre, hogy a jövőbeli eredmények befolyásolása kulcsfontosságú erkölcsi prioritás. Azon aggódik, hogy a munkahelyek bizonytalanságát és a félretájékoztatást fokozhatja az, hogy az MI intelligensebbé válik az embereknél, sőt ez jelentős aggodalomra ad okot.
Ez a fajta retorika gyakori a longtermisták hívei között. A mesterséges intelligenciával kapcsolatban gyakran felhozott egzisztenciális félelem a „gemkapocs-dilemma”. Röviden, ez azt jelenti, hogy egy hatalmas, összekapcsolt mesterséges intelligenciát arra utasítanak, hogy minél több gemkapcsot állítson elő, és eközben az egész emberiséget, sőt talán még az összes szerves anyagot is gemkapcsokká alakítsa át. Ez ijesztően hangzik, és a gemkapocs-probléma érdekes gondolatmenet, mely megérdemelné, hogy a sci-fiben megírják (és meg is írták), de itt, a valóságban még messze nem tartunk ott, hogy ez a forgatókönyv kibontakozzon. Egyes szakértők a jelenlegi mesterséges intelligenciát csupán „sztochasztikus papagájnak” nevezik.
Nem képes arra, amit a vészforgatókönyvek sugallnak?
A modern gazdaságban még mindig szükség van a valódi, hús és vérből való emberek munkájára, és ez még az egyre több mesterséges intelligencia integrálása mellett is így lesz a belátható jövőben is egy kis ideig. Nem állunk abban a veszélyben, hogy mindenkit gemkapoccsá változtassunk, mert ahhoz valódi emberekre lenne szükség, hogy meghozzák ezeket a döntéseket, és ez sokkal nagyobb probléma következménye lenne, mint a mesterséges intelligencia. Továbbá a longtermisztikát kritizálták, hogy meglehetősen homályos, mivel az, hogy mi számít „jövőbeli jónak”, nem olyan egyértelmű, mint ahogyan azt gyakran állítják. A legszélsőségesebb esetben ez a filozófia hiper-utilitárius szemlélethez vezethet, ami lehetővé teszi a hatalmon lévők számára, hogy a távoli problémákra összpontosítsanak ahelyett, hogy a kártékony rendszerekre figyelnének, melyekből közvetlenül hasznot húznak.
A Szilícium-völgyi ICT-technológusoktól tudjuk, hogy minden bizonnyal jót akarnak. De ha a végletekig követik erkölcsi matematikájukat, az végső soron a jelenlegi emberi szenvedés elhanyagolásához és a másik nagyon is emberi tulajdonság, az empátia eróziójához vezethet. Ahelyett, hogy Techno-Apokalipszist okoznánk, az a veszély fenyeget bennünket az MI miatt, hogy kritikátlanul alkalmazzuk ezt a technológiát, hogy néhány gazdag ember folytathassa a Web 2.0-val kezdődött vagyonszerzés korszakát, és eközben tömegesen súlyosbítsa a már meglévő diszkriminációt. Mivel a mesterséges intelligenciát emberek által létrehozott adatkészleteken képzik ki, újra létrehozta az emberek rendszerszintű elfogultságait. Olyan problémákat láttunk, mint például az arcfelismerő és a színesbőrűeket diszkrimináló munkaerő-felvételi szoftverek, melyek elgondolkodtatóak lehetnek sokak számára, mit is engedtünk ki a palackból.
Ezek azok a tényleges veszélyek, melyek miatt aggódnunk kell, amikor a mesterséges intelligenciáról van szó. Nem attól kell tartanunk, hogy az MI Skynet vagy Hal-9000 lesz, hanem attól, hogy az algoritmusokat továbbra is a marginalizált identitások és osztályok diszkriminálására fogják használni. A megoldás nem az, hogy elhárítjuk vagy betiltjuk a mesterséges intelligenciát, a „mélytanulást” vagy bárhogy is nevezzük, hanem az, hogy ezeket az erőforrásokat a nyilvánosság kezébe adjuk, hogy megfelelően ellenőrizni és megváltoztatni lehessen őket. Ahogyan azt több MI-korifeus is megjegyzi: olyan gépeket kellene építenünk, melyek nekünk dolgoznak ahelyett, hogy a társadalmat „adaptálnánk”, hogy gépileg olvasható és írható legyen. A jelenlegi versenyfutás az egyre nagyobb „Mesterséges Intelligencia-Kísérletek” felé nem egy előre kijelölt út, ahol az egyetlen választásunk az, hogy milyen gyorsan futunk, hanem inkább a profitmotívum által vezérelt döntések sorozata.
A vállalatok cselekedeteit és döntéseit olyan szabályozásnak kell alakítania, mely védi az emberek jogait és érdekeit. Egy ilyen megoldás azonban azt jelentené, hogy a Szilícium-völgy megtagadná legújabb játékszerét. Így ehelyett a sci-firől szóló monológokat kapunk, melyek eltávolítják a vitát ezektől az értelmesebb intézkedésektől. A Szilícium-völgy vezetői és alapítói Pandoraként állítják be magukat, és jóindulatúan előre figyelmeztetnek bennünket a dobozokra, melyeket ki kellett nyitniuk. És miközben ezek a vezetők túlságosan felfújják a mesterséges intelligencia jelentőségét, azzal riogatva, hogy a következő öt évben az egész emberi civilizációt felforgathatja, az éghajlatváltozás mindannyiunkat fenyeget, nem egyszerűen a jövőben, hanem már most.
Az éghajlatváltozás valós és húsbavágó probléma
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az éghajlatváltozás egzisztenciális veszélyt jelent az általános biztonságunkra, mint fajra nézve. Még ha konzervatívak is vagyunk, az általunk már aláírt szén-dioxid-mennyiség előre jelzett hatásai potenciálisan megváltoztathatnak mindent, amit természetesnek veszünk. A tengerszint emelkedése a leggyakrabban említett példa. A jelenlegi becslések szerint 2050-re (azaz kevesebb mint 30 év múlva) az emelkedés mértéke 30 cm, az évszázad végére pedig további 60 lesz, de ez régiónként többé-kevésbé ingadozni fog. A 60 centiméter nem hangzik soknak, de pusztító hatással lesz a világ part menti régióira. Az olyan városok, mint Amszterdam, Bangkok és Sanghaj egyszerűen eltűnnek a térképről. Amerikában a keleti és az Öböl-menti partokat várhatóan átlagosan sokkal jobban sújtja majd ez a jelenség.
A becslések szerint 2050-re több mint 1 milliárd klímaváltozással kapcsolatos menekült instabilitása szedi majd áldozatait. Nem tudjuk megjósolni, hogy milyen lesz az a világ, de teljesen felismerhetetlen lesz a maihoz képest. Az idegengyűlölet oka részben az, hogy összességében kevesebb erőforrással fogunk dolgozni. Tudjuk, hogy egy 1,5 Celsius-fokos emelkedés, ami a jelenlegi szennyezési szintek mellett szinte elkerülhetetlen, jelentős hatással lesz a növénytermesztésre. Egyes növények, például a kukorica termesztése jelentősen visszaeshet. Ugyanakkor a búza termesztési területe bővülhet. Az éghajlatváltozás azonban még az optimista forgatókönyvek szerint is növeli a „gyilkos fokú napok” valószínűségét, amikor a növények egyáltalán nem tudnak növekedni, és esetleg el is pusztulnak. Ezek a hátrányok óriási termelésbeli változást igényelnek, amivel foglalkozni kell, ha továbbra is a jelenlegi szinten akarunk élelmiszert termelni (hogy az emberek ne haljanak éhen).
A másik elsődleges probléma a víz. Az emberek gyakran nem veszik észre, hogy a víz körforgása (azaz a víz folyamatos mozgása a légkörben) egy nagyon kényes egyensúlyon alapul. Bár technikailag megújuló, egy része olyan folyamatokban tárolódik, melyek nagyon lassan újratermelődnek. Kanada például azt állítja magáról, hogy a világ édesvízkészletének 20%-a található itt, de ennek csak 7%-a „megújuló”, ami azt jelenti, hogy csak egy adott területen és időben rendszeresen, ebben az ütemben ciklikusan változik. A maradékot tavakban, földalatti víztározókban és gleccserekben tárolják, amelyek emberi léptékben nem feltétlenül újulnak meg gyorsan, ha kimerülnek, ami a vízzel kapcsolatban a legtöbb embernek figyelembe kell vennie a szűkösség elemét. Ahogy tehát az emberi fogyasztás és az emelkedő hőmérséklet miatt tovább terheljük a vízkörforgást, úgy lesznek olyan régiók, ahol összességében kevesebb víz áll majd rendelkezésre.
Összességében kevesebb élelmiszer, kevesebb víz és kevesebb föld lesz, és ez egy olyan mérgező társadalmi-politikai „koktélt” fog előidézni, mely potenciálisan egy tekintélyelvűbb világ felé sodorhat bennünket. Ez a probléma érint minket ebben az évtizedben, nem pedig valami furcsa sci-fi, ami talán soha nem fog bekövetkezni. Mégsem látjuk a szükséges beruházásokat ahhoz, hogy sokat tegyünk ellene. Joe Biden aláírhatta az USA történetének „legnagyobb környezetvédelmi törvényét” (ami alacsony mérce, tekintve, hogy országa milyen rosszul teljesített ezen a téren), de ez a 375 milliárd dolláros beruházás egy évtized alatt (évente nagyjából 37,5 milliárd) nem elegendő ahhoz képest, ami ahhoz szükséges, hogy megakadályozzák az említett forgatókönyvek némelyikének bekövetkezését. Az elfogadás a jóváhagyott olaj- és gázipari engedélyek számának növekedése árán történt, ami az egész ügyet bizonytalanná teszi. A zöld gazdaságba való fokozott beruházás nem mehet az új kibocsátások rovására.
Az éghajlatváltozást válságként kell kezelnünk, és arra kell kényszerítenünk a vállalatokat, hogy előre megfizessék az ökológiailag stabilabb világra való átállás költségeit. Ehelyett azt látjuk, hogy milliárdokat süllyesztenek a mesterséges intelligenciába (több milliárdot a kormányoktól): egy olyan technológiába, melynek kiképzése mind pénzügyileg, mind ökológiailag költséges, és semmit sem tesznek a probléma megoldása érdekében. Furcsa figyelemelterelésnek tűnik ez. Ha a mesterséges intelligencia okozza az apokalipszist, akkor az a gondatlanság miatt lesz, nem pedig azért, mert egy robotikus Kaptár-Elme az emberiséget a feledés homályába taszítja.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire frusztráló ez a mesterséges intelligenciáról szóló beszélgetés, mert a gazdagok elszabadult fantáziáit szórakoztatja a jelen kárára. A mesterséges intelligenciának vannak hátrányai, melyek miatt aggódnunk kell. Örökíti a jelenlegi társadalom rendszerszintű előítéleteit, és azt kockáztatja, hogy olyan kultúrát hoz létre, ahol a faji és osztályalapú egyenlőtlenségek a „haladás” nevében súlyosbodnak. Ám még ezek az aggasztó problémák is elhalványulnak az éghajlatváltozás fenyegetéséhez képest, mely az emberi civilizációra nézve itt és most egzisztenciális veszélyt jelent. Ha nem kezdünk el komolyan befektetni az éghajlatunkba, és paradox módon nem válunk meg a kapitalista rendszerünktől, akkor sokan közülünk nem fogják túlélni a következő évtized káoszát. Legtöbbünknek nincs Új-Zéland vagy a Mars, ahová visszavonulhatnánk. Azokra a problémákra kell összpontosítanunk, amelyekkel szembe kell néznünk, nem pedig a gazdag emberek képzeletének paranoid zagyvaságaira.
Hogyan segíthet az MI az éghajlatváltozás elleni küzdelemben?
Az éghajlatváltozás globális vészhelyzetet jelent, amely kihívást jelent a legkülönbözőbb tudományágak tudósai, mérnökei és ipari szakértői számára, hogy tudásukat és képességeiket felhasználva megoldásokat keressenek bolygónk védelmére. Nem meglepő, hogy e megoldások egy részét valószínűleg a mesterséges intelligencia teszi majd lehetővé. Az éghajlati adathalmazok óriásiak, és jelentős időt vesznek igénybe az összegyűjtésük, elemzésük és felhasználásuk, hogy megalapozott döntéseket hozzanak és tényleges politikai változásokat hajtsanak végre. A mesterséges intelligencia felhasználása az éghajlatváltozás folyamatosan változó elemeinek figyelembevételére segít abban, hogy megalapozottabb előrejelzéseket készítsünk a környezet változásáról, így hamarabb bevethetjük a mérséklési erőfeszítéseket.
Hogyan használják a mesterséges intelligenciát a gyakorlatban?
A mesterséges intelligencia érdekes aspektusa, hogy nagyon sok mindenre alkalmazható, olyan feladatokat is beleértve, melyeket korábban csak az emberek tudtak elvégezni. Az éghajlatváltozás az egyik legnehezebb tudományos probléma, mellyel az ember valaha is szembesült. Ez egy fenomenálisan összetett rendszer, rengeteg változóval. Amikor az emberek az éghajlatváltozásról beszélnek, általában az éghajlat fizikai aspektusaira összpontosítanak, például a légkörben lévő szén-dioxid mennyiségére, a hőmérsékletre, a csapadékmennyiségre és a széljárásra. Ezeket a jellemzőket azonban mind egy élő bolygó alakítja, mely folyamatosan változik. Ha elvennénk az életet a Föld bolygóról, egészen más lenne a környezet. Az éghajlati adatsorok hatalmasak, és jelentős időt vesz igénybe az összegyűjtésük, elemzésük és felhasználásuk, hogy megalapozott döntéseket hozzanak és tényleges politikai változásokat hajtsanak végre. A mesterséges intelligencia használata az éghajlatváltozás folyamatosan változó elemeinek figyelembevételére segít abban, hogy megalapozottabb előrejelzéseket készítsünk a környezeti változásokról, így hamarabb tudunk enyhítési erőfeszítéseket tenni.
A mesterséges intelligencia egyik felhasználási területe a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségének csökkentése, és az MI a szénalapú gazdaságról a nettó szén-dioxid-mentes gazdaságra való áttéréssel kapcsolatos tevékenységek teljes láncolatába illeszkedik. Az egyre nagyobb és nagyobb szélmalmok építésének képessége attól függ, hogy olyan anyagokkal rendelkezünk-e, melyek kivételesen könnyűek és rendkívül erősek, de képesek elviselni a szélsőséges időjárási körülményeket. Kezdjük megtanulni, hogyan használhatjuk a mesterséges intelligenciát, hogy segítsen nekünk ezen anyagok tervezésében és létrehozásában.
A mesterséges intelligencia más trendekkel (például a közlekedés villamosításával, az additív gyártással, a mezőgazdaság átalakulásával és az intelligens elektromos hálózatokkal) együttesen erőteljes képességet jelent az energia hatékonyabb (és költségtakarékosabb) megoldásokhoz. Milyen energiahatékonysági előnyökkel jár, ha a környék minden házát felkereső kézbesítő furgont lecseréljük a környék szélén parkoló, és az utolsó mérföldes kiszállításhoz drónt indító kézbesítő furgonra? A műholdakból és megfigyelésekből származó adathalmazok és a modelljóslatok összekapcsolásának megkezdése nagyon fontos része a vállalkozásnak, mely biztosítja, hogy a környezetben zajló folyamatok minden részét lássuk. A mesterséges intelligencia segíthet abban, hogy kevesebbet „lepődjünk meg”.
Miért alkalmas az MI-technológia az előrejelzésekben?
A mesterséges intelligencia kombinálja a trendeken és mintákon alapuló előrejelzéseket az összegyűjtött kiterjedt adatokkal. Az előrejelzés középpontjában a modellek állnak, de ahhoz, hogy ezekre a modellekre támaszkodva lehessen döntéseket hozni, az embereknek meg kell bízniuk a modellekben. A tudósok „mi lenne, ha” kérdéseket tesznek fel, a politikai döntéshozók pedig a kutatók által gyűjtött és elemzett adatok alapján mérlegelik a költségeket és az előnyöket. A mesterséges intelligencia az egyik olyan eszköz, amely betekintést nyújt abba, hogy honnan származnak az éghajlatváltozással kapcsolatos bizonytalanságok, és amely segíthet megérteni, hogy mit mondanak nekünk a modellek, ami visszacsatolhat a jobb megfigyelési programokba, a modellek javításába, sőt a mesterséges intelligencia a modellrendszer részeként történő felhasználásába. A megbízhatóság vagy bizalom a mesterséges intelligencia használatának egyik kulcsfontosságú szempontja.
Kihívások amivel a szakértők szembesülnek
Az egyik kihívás az éghajlat valódi megértésében az, hogy elkezdjük igazán megérteni az ökoszisztémánk élő részének, különösen az óceánjainknak a komplexitását. Az óceánok számos nehézséget jelentenek, többek között azt, hogy megfizethetetlenül drága az óceánok megfigyeléséhez és a szükséges adatok gyűjtéséhez szükséges számú hajó telepítése és fenntartása. Erre a célra egyre gyakrabban használnak robotokat, de ezek autonóm képességein még javítani kell. Itt jön a képzeletbeli intelligencia a képbe. Az MI által a kutatók számára biztosított kiegészítő felügyelet és előrejelzés értékes, de vannak olyan költségek, amelyeket figyelembe kell venni ahhoz, hogy felmérjük a valódi előnyöket az éghajlatváltozással kapcsolatos munka szempontjából.
Az egyik példa erre az, hogy a mesterséges intelligencia számítógépekre támaszkodik, a számítógépek működéséhez pedig elektromos áramra van szükség, az áram pedig erőforrásokat használ. A tudósoknak és kutatóknak szem előtt kell tartaniuk az MI-technológia működtetéséhez felhasznált villamos energia felhasználását, amikor azt értékelik, hogy a technológia mennyire hasznos az éghajlatváltozás kezelésében. A processzorok minden egyes új generációja átlagosan több számítást végez kevesebb energiával, de a mesterséges intelligencia számítási igénye robbanásszerűen növeli a számítási teljesítménybe történő beruházásokat. A mai mesterséges intelligencia-technológia részben a hatalmas számítási teljesítményünknek köszönhető.
A mesterséges intelligencia jövőjével kapcsolatban azt remélhetjük, hogy képesek leszünk érdemi hatást gyakorolni az éghajlatváltozás előrejelzésére. Ahogy az emberek egyre jobban bíznak a mesterséges intelligenciában, úgy fogunk tudni jobban támaszkodni a technológiára az éghajlatváltozás megértésében, valamint pontosabb előrejelzések és modellek készítésében. Ez lehetővé teszi majd számunkra, hogy célzottabb stratégiákat dolgozzunk ki a legrosszabb hatások enyhítésére. Az autonómia és a mesterséges intelligencia biztosítása olyan terület, amelyet nagyon komolyan kell venni. Még ha ma még nem is gondoljuk, hogy valami mesterséges intelligenciával kapcsolatos probléma, a jövő héten vagy a következő hónapban már az lesz.
