Művészek sokasága tiltakozik a grafikai MI megoldások segítségével készült alkotások ellen, miközben a Midjourney, a Stable Diffusion vagy a Dall-e felhasználói millió számra gyártják az eddig csak álmaikban létező képeket. Egyesek a művészet demokratizálódásáról beszélnek, hiszen bárki készíthet mostantól bármilyen stílusban képeket, anélkül hogy bármilyen grafikai képesség birtokában lenne. Mások a művészet és a művészek pusztulását vizionálják.
A felkorbácsolt indulatokat csak fokozza, hogy bárki kipróbálhatja az Open AI Chat GPT projektjét, amely mellett ma már mesterséges intelligencia alapú zeneszerző programok, blog és cikk-generáló algoritmusok is megjelentek. Ezek segítségével, gyakorlatilag bárki képes zenét írni, érdekes témákat feldolgozó szakmai cikkeket írni, vagy megszerkeszteni az egyetemi házi dolgozatát néhány perc alatt.
A kérdés egyértelmű, ha egyszerre változik meg a világ, és általánossá válnak az ilyen MI megoldások milyen változásokat okoznak a világunkban? Kik maradnak majd emiatt munka és megélhetés nélkül? Külön kell-e mostantól választanunk az MI generált alkotásokat, az emberi tehetség által készítettektől? Ki és hogyan fogja megkülönböztetni a mesterséges intelligencia által létrehozott dolgokat az MI-mentes szellemi termékektől? Persze a másik oldalt is meg kell ismernünk… mármint, hogy kik lesznek a nyertesei ennek a folyamatnak? Hol is tartunk egyáltalán most és meddig fejlődhetünk a témában? Tudatára ébredhet-e végül az MI, ahogy azt sok sci-fi író korábban már megálmodta? Mit okozhat mindez a közeli jövőben?
Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat Molnos József MI tervezővel, hogy kicsit rendet tegyünk a kialakult pánik kellős közepén.
– Az MI megoldások milyen változásokat okoznak a világunkban?
– A világ átalakulóban van és a mesterséges intelligencia terjedése annak demokratizálásával egyre elterjedtebbé vált. Azzal, hogy bárki hozzáférhet a “tudáshoz” és eszköztárhoz, ami a mesterséges intelligencia rendszerek tanításához szükséges, gyakorlatilag egy kompetitív versenyhelyzet állt elő.
A kis, és közepes cégek is képesekké váltak megoldások kialakítására, mert a piaci igények rengeteg olyan piaci rést kínálnak, ahol az MI tudással rendelkező cégek egymással versengve vihetik piacra a termékeiket, amelyek nem csak a B2B szektornak kínálnak megoldásokat, hanem az átlagemberek számára is, elég csak a mesterséges intelligencia-alapú art generátorokra, vagy a fordítóprogramokra gondolni. A változások gyors ütemben mennek végbe, hiszen a kutatások és fejlesztések ennek a versengésnek a következményei. A befektetők is egyre inkább belátták, hogy a mesterséges intelligencia milyen mértékű értéket képvisel a piacon, így a tőkebevonás könnyedsége is gyorsító tényezővé vált, hiszen az „MI” manapság egy hívószóvá vált.
Nem minden esetben világos, hogy milyen változások indulnak/indultak el a piacon, azonban vannak trendek, amelyekből világosan látszik néhány terület fejlődése. Ezek közé tartozik a customer service, a döntéstámogató rendszerek, az oktatás és a művészet is. Manapság mindenki kiélheti alkotói vágyát a művészetek területén a mesterséges intelligencia segítségével, csupán azáltal, hogy megmondja egy rendszernek, hogy mit szeretne látni a képernyőn.
Az ügyfélszolgálat területén belül is nagy változások indulhatnak el, hiszen a korábbi „chatbot-hype”-al ellentétben a mostani rendszerek sokkal alkalmasabbakká váltak emberszerű kommunikációra, mint az elődjeik. Ez nagymértékben érintheti az ügyfélszolgálati szolgáltatások piacát, ugyanis a mai információs társadalomban. Mindenki a legoptimálisabb módon igyekszik információt szerezni egy termékről, szolgáltatásról. Az optimális alatt azt értem, hogy az ügyfelek nem szeretnek várni, így szinte azonnal várják a választ a kérdéseikre, ami szükséghelyzetet teremt a cégek számára, mert az ügyfél elégedettség kérdése kulcsfontosságú.
Gondolom, mindannyian emlékszünk azokra az időkre, amikor még a telefonunk gombjait kellett nyomkodnunk ahhoz, hogy egy menüben navigálva megtaláljuk a keresett információt vagy, hogy egyáltalán telefonos ügyintézővel tudjunk beszélni. Még ma is sok ilyen van a piacon, ami valljuk be, nem hatékony az ügyfél számára. Azzal, hogy a vállalkozások olyan felületet nyújtanak a felhasználóik számára, ahol természetes emberi nyelven tehetik fel a kérdésüket, és kaphatnak azonnali választ, növelik a vállalatok és az ügyfeleik közti kapcsolatok minőségét, ami ha jól irányított módon valósul meg, az érdeklőből vásárló lesz, a vásárlóból pedig visszatérő vásárló.
A döntéstámogató rendszerek piaca pedig egyre nagyobb. Amióta megismertük a „Big data” fogalmát, és megértettük, hogy az adatokból kinyerhető információkat felhasználhatjuk arra, hogy olyan üzleti döntéseket hozzunk, ami profitnövekedést, vagy költségcsökkentést eredményez, az egy szuper dolog. Példaként itt azt tudnám felhozni, amikor egy cég új egységet szeretne nyitni, kulcsfontosságú lehet számára a hely megközelíthetősége, a forgalom, stb. Amennyiben rendelkezésre állnak adatok, azokból kinyerhetők olyan információk, melyekből perdikciókat tehet egy rendszer arra, hogy hová érdemes nyitni az új üzlethelyiséget.
A kulcstényező mindig is az marad, hogy a cégek mennyire nyitottak ezen technológiákra, mert végső soron ez fogja meghatározni, hogy mennyire formálja át a világot az MI. Ha a kis vagy közepes cégek nem nyitottak, akkor a piacot mindig a nagyok fogják irányítani, a mesterséges intelligencia ettől függetlenül is egyre inkább jelen lesz a piacokon. A nagyvállalatok pedig nagyon is nyitottak a mesterséges intelligencia adta lehetőségekre, és ha a kisebb cége nem kérnek a tortából, akkor torta helyett csont jut nekik, ahogy egyre inkább digitalizálódnak a folyamatok és robotizálódik az ipar.
– Kik maradnak majd emiatt munka és megélhetés nélkül?
– A véleményem az, hogy nyilvánvalóan okozni fog bizonyos mértékű átalakulásokat a munkaerőpiacon a mesterséges intelligencia terjedése. Az én meglátásom az, hogy a jövőben leginkább azon pozíciókat fogja kiváltani, ahol nagy mennyiségű és repetitív feladatot végez egy dolgozó, mint például gyártósorok, ügyfélszolgálatok, stb. Egyébként a munkaerőpiac mindig is változóban volt, ahogy az iparágak és a cégek fejlődtek, és a munkaerő mindig képes volt alkalmazkodni a változásokhoz. Az adott ország kormányának nagy felelőssége van, hogy ezt a technológiai fejlődést összehangolja a munkaerő átképzésével és elhelyezésével, de nem gondolom, hogy ez a jövőben is akkora problémát fog okozni. A mesterséges intelligencia elvesz munkahelyeket, de azokkal a lehetőségekkel együtt, amit az MI nyújt majd, egyidejűleg jelennek meg új munkakörök is. Gondoljunk csak bele: a gőzgépek megjelenése kikényszerítette a társadalomtól, hogy a megszűnt munkahelyeket kompenzálja más és hasznos pozíciókkal. Ez most sem lesz másképp.
Molnos József MI tervező
– Külön kell-e mostantól választanunk az MI generált alkotásokat, az emberi tehetség által készítettektől?
– Szerintem nem kérdés, hogy külön kell-e választani az MI és az ember által készített műalkotásokat. Egyértelműen jelezni kell azt, ha egy alkotás a mesterséges intelligencia műve, vagy sem. A művészet egy kreatív terület, ahol az individuum a belső valóságának megnyilvánulását tudja kifejezni, ehhez eszközöket használ, amit képességei szerint tud papírra vetni vagy digitális formába ültetni. Ez teljes szabadságot ad az alkotónak, mert nem csak az érzéseit, hanem a gondolatait is a maga módján tudja kifejezni, és ennek van egy mintázata.
A mesterséges intelligencia alkotásai ezzel ellentétben egy óriási egyvelege sok alkotó „művészeti mintázatainak”, ami miatt a létrejövő alkotásokon nincs meg az az egyedi mintázat, ami egy adott művészre jellemző. Azt gondolom, hogy a mesterséges intelligencia által készített és az emberi alkotások együtt remek palettát alkothatnak, de ha nem adunk egyértelmű bélyegeket az alkotásokra, akkor idővel egybeolvad az emberi és a „gépi képzelet”. Szerencsére a művészet olyan hatalmas terület (az alkotói lehetőségeket tekintve), hogy az MI-t használó és azt nem használó művészek is elférnek. Én fejlesztőként most is és a jövőben is jobban fogom értékelni az emberi alkotásokat, mert azokat szívből, érzésekből, és egy belső világképből készítik a művészek, amikben idő és energia van. Persze szeretem az MI által generált alkotásokat is, hiszen hihetetlen, hogy milyen fejlődésen mentek át ezek a rendszerek, és mindig is csodálattal fogok tekinteni rájuk. De amíg ezen rendszerek nem rendelkeznek öntudattal, addig sosem fogok rájuk úgy tekinteni, mint emberi kompetítorokra.
– Ki és hogyan fogja megkülönböztetni a mesterséges intelligencia által generált dolgokat az MI-mentes szellemi termékektől?
– Ez egy nehéz kérdés, ugyanis a mesterséges intelligencia által alkotott szellemi termékek valójában olyan adathalmazon tanult rendszerek szüleményei, amely adathalmaz elemei jogvédettek, és olyan szerzők vagy alkotók termékeit tartalmazzák, akik valószínűleg közvetlenül nem egyeztek bele az ilyen módon történő felhasználásra. Itt nyilvánvalóan létre kell majd hoznunk olyan rendszereket is, amelyek képesek mintákat azonosítani és meghatározni, hogy MI vagy ember által készített alkotásokról van-e szó. Illetve van egy másik fontos kérdés. Elfogadható-e az, ha egy művész kizárólag a saját alkotásait használja fel arra, hogy létrehozzon egy „szellemi termék generátort”. Nevezhetjük-e az ebből a rendszerből kieső szellemi terméket az ő alkotásának? Ezek mind olyan kérdések, amelyek sürgős megvitatást igényelnek. Fejlesztőként nem vagyok érintett ezen kérdésekben, azt majd a művésztársadalom eldönti. Ha igény lesz rá, alkotunk olyan rendszereket, melyek figyelik a „mesterséges szellemi termékeket”, és kiszűrik azokat.
– Kik lesznek a nyertesei ennek a folyamatnak?
– Az MI fejlődésének egyértelműen azok lesznek a nyertesei, akik a konkurenciájuk előtt vezetik be az ilyen rendszerek adta lehetőségeket, illetve azok, akik egymás versenytársai és mindketten használnak automatizációt, de az egyikük bevezetett megoldása jobb, mint a másiké. Akik nyitottak, tartják a tempót a fejlődéssel, mernek kísérletezni, és tudják, hogy mikor és hol kell használni az MI-t, azok egyértelműen nyertesei (haszonélvezői) lesznek ennek a változásnak. Ezek jellemzően a közepes és nagy cégek, de a kisebbeknek is rendelkezésre állnak már eszközök, amelyekkel növekedhetnek.
– Hol tartunk most és meddig fejlődhetünk a témában?
– Ha szigorú keretekbe foglalt terminusokba kellene foglalnom a mesterséges intelligenciát, akkor az alábbi kategóriákba sorolhatjuk az MI-t. Vannak a reaktív gépek, az ilyen típusú mesterséges intelligencia nem rendelkezik memóriával, és csak az aktuális helyzetre képes reagálni. Nem képesek a múltbeli események megértésére és csak egy jól meghatározott feladatot látnak el. A korlátozott memóriával bíró mesterséges intelligencia csak rövid ideig képes emlékezni a korábbi helyzetekre. Ez az öntanuló algoritmusokhoz kapcsolódik, de korlátokat szab nekik. A harmadik kategóriát az „elme elmélete” jelenti, az ilyen típusú mesterséges intelligencia korlátozott módon képes megérteni és modellezni olyan mentális állapotokat, mint a hiedelmek, vágyak és szándékok.
Egy további kategória a gyenge vagy szűk mesterséges intelligencia, amit egy adott feladat elvégzésére terveztek, és nem képes más feladatok elvégzésére vagy más kontextusokra vonatkozó általánosításra. Egyszerűen csak betanították egy feladatra, és kimenetként csak azt adja, amit kérünk tőle. Egy másik kategóriát képvisel az öntudattal rendelkező mesterséges intelligencia, amely képes megérteni saját mentális állapotát, és van önismerete, el tudja magát helyezni a világban, és kérdéseket megfogalmazni a saját létezésével kapcsolatban. Bár az öntudat kérdése még számunkra is óriási talány. Az erős mesterséges intelligencia képes minden olyan szellemi feladat elvégzésére, amelyre az ember képes, „erős” abban az értelemben, hogy általános feladatokat is el tud végezni, mint az ember. Rendelkezik az intelligencia több fajtájával, és képes a benne rejlő tudást több területen is felhasználni. A fenti kategóriákat sokkal részletesebben is el lehetne magyarázni, de egyelőre az értelmezhetőség kedvéért legyen ennyi elég. Jelenleg elsősorban a „gyenge mesterséges intelligencia” vagy „szűk mesterséges intelligencia” rendszerek fejlesztésének szakaszában vagyunk, amelyeket olyan speciális feladatok elvégzésére terveztek, mint a képfelismerés, a beszédfelismerés és a természetes nyelvi feldolgozás. Ezek a rendszerek nagyon pontosak és hatékonyak lehetnek ezekben a feladatokban. Ezek azok a területek, amiket a mindennapokban is használunk, de persze folynak már kutatások az olyan rendszerek kapcsán is, amelyek az emberi elmét igyekeznek valamelyest modellezni.
– Tudatára ébredhet-e végül az MI, ahogy azt sok sci-fi író korábban már megálmodta?
– A tudati meghatározás jelenleg is egy komplex, nem teljesen tisztázott fogalom. De ha meg kellene még is határoznunk, akkor azt mondanám, hogy a tudat az a közvetlen vagy közvetített, internalizált kapcsolat önmagával, vagy azon tényezőkkel, amely a világban érik őt. Egy olyan kognitív folyamat, amely során egy szerveződött struktúra önmagával is és a világgal is folyamatos interakcióban van. Reagál az őt érő ingerekre, és rendelkezik belső szándékkal, amelyet kivetít önmagára, vagy a külvilágra a gondolatai, vagy a cselekedetei kinyilvánításával. Felfogja a környezetéből érkező ingereket, kiértékeli azokat, és a környezeti behatások formálják a viselkedését. Ebben az értelemben a tudatosság egyik terméke lehet a személyiség is. Véleményem szerint lehetséges létrehozni olyan rendszert, amely képes a fenti definíció minden egyes kritériumának teljesítésére (a távoli jövőben), de egy kérdés mindig megmarad majd, amit talán nem is fogunk tudni megválaszolni: honnan tudjuk majd, hogy tudatára ébredt-e a rendszer? Lehet, hogy mesteri módon teljesíti a kritériumokat, de csak utánozza az elvárásokat? Ha minket embereket megkérdeznek, hogy miért tartjuk magunkat tudatosnak, csak homályos válaszokat adunk erre a kérdésre, és ez azért van, mert még önmagunkat sem tudjuk teljesen elhelyezni a világban, mint létező entitást.
– Mit okozhat mindez a közeli jövőben?
– Ha tudatára ébred egy rendszer, az rengeteg kérdést szül majd. A tudat kérdése továbbra is nyitott marad, de akkor meg kell kérdőjeleznünk azt is, hogy ha tudatos rendszerünk van, akkor az egy új életforma? Ha igen, akkor a mi szénalapú életformánk csak egyetlen lehetséges variáció, és létezhetnek más életformák is. Az általános félelem, ami a tudatos mesterséges intelligenciát övezi felerősödhet. Ha „elszabadul”, akkor mit tervez majd velünk? Továbbfejleszti magát, és szuperintelligenciává fejlődik? Szerencsére mindennek gátat szab az elérhető számítási kapacitás mértéke, de ha hallottunk már arról a fogalomról, hogy „technológiai szingularitás”, akkor tudhatjuk, hogy eljöhet az az idő, amikor a tudományos fikció és a jelenlegi ismereteink közti határ elmosódik és a kvantumszámítógépek fejlődésével a mindennapi valóságunk olyan mértékben átalakul, amit most csak fikciónak vélünk. Ez is egy lehetséges kimenetel, de a valószínűségét még nem tudjuk meghatározni.
