(Kiemelt kép: Freepik)
A rendhagyó „órán” váratlan kéréssel fordult felénk: felejtsük el a sablonokat, hogy mindenki magáról mesél, ő feltenne egy pár kérdést és arról beszélgessünk közösen. Kérdése: Milyen szellemiséget vittél el az iskolából, a tanáraidtól, amit alkalmazol és át is adtál másnak, esetleg a következő generációnak? A volt elit matematika- fizika osztályos öreg diákok tekintetében nagy meglepődés jelei voltak láthatóak. Gyorsabban el tudtuk volna kezdeni a beszélgetést, ha azt kérdezi, hányan tudjuk fejből mennyi huszonöt a négyzeten, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki egybehangzóan, azonnal most is rávágta volna, mint anno, hogy hatszázhuszonöt. Néma csend, lassan már kínosan hosszú percek teltek el. És elkezdtük lassan, végiggondolva, kifejtve: a tanárok szellemisége, a kötelességtudat, a tisztelet, a bizalom, az alázat, a tanulni akarás, a kisebbség ereje, együtt akartunk a legjobban lenni…
A válaszok pillanatában éreztük meg, hogy miért is vagyunk most itt és hogy hogyan is jutottunk el idáig az életünk során. Ilyen egy jól feltett kérdés ereje, hogy előhozza a tudatalatti gondolatokat? Hogy ráébreszt mélyben nyugvó igazságokra? A beszélgetés hevében felidéztük, hogy mennyire szerettünk a rajzórájára járni, mert mindig szólt a zene, amit mi választhattunk ki, a bakelit lemezen a Pink Floyd szólt a legtöbbször az órán. A Tanár úr megkérdezte, hogy szerintünk miért volt fontos számára, hogy kellemes légkört teremtsen az óráin? A feltett kérdésére csak ő tudta a pontos választ: azért, hogy tudjunk gondolkodni, szárnyaljunk kreatívan a kiadott feladat megoldásán, és hogy teljes szívből és odaadással csináljuk meg azt, amit kér tőlünk. Ennyire egyszerű a motiválás.
Mesélte, hogy voltak olyan diákok más osztályból, akik nem szerettek volna rajzolni, azoknak odaadott a kockásfüzetéből néhány lapot és azt mondta, hogy óra végéig X-elgessék a kockákat, viszont ők is egy idő után kértek rajzlapot, mert látták a többiek csillogó szemeit az alkotói vágytól. Ő „csak” egy rajztanár volt, mégis tudta, hogy milyen „trükkök” szükségesek ahhoz, hogy élvezzük, és hogy szívvel-lélekkel csináljuk a kiosztott feladatot.
Hogy kihozza belőlünk a kreatív énünket.
Miért is eszméletlenül fontos, hogy figyeljünk a kollégák motivációjának folyamatos fenntartására? Ha kapitalista, pénzügyi szemlélettel nézem, azért, mert egy folyton panaszkodó elégedetlen alkalmazott sokkal lassabban és körülményesebben dolgozik, illetve negatív attitűdjével megfertőz másokat is. Nem utolsó sorban a pénztermelő tevékenysége is megkérdőjelezhető: bármennyire is jó szakember, nem hozza ki magából a maximumot a negatív szemlélete miatt. A negatív motiváció, vagy a megfélemlítés, a vezető által a folyamatos ellenőrzési kényszer megbénítja a gondolkodó kollégák kreativitását, pedig pont azt várjuk el minden alkalmazottól, hogy minél nagyobb profitot termeljen a cégünknek azáltal, hogy gondolkodik a probléma megoldásokon.
A teljesítménymérési statisztikák csak számok, egy jó vezetőnek a feladata viszont, hogy ne csak nézze a számokat, hanem lássa is, tudja a „miérteket” értékelni, hogy mi van mögötte. Egy nagy vezető, Winston Churchill, szavait idézve:
“Ne csak nézz, láss. Ne csak hallj, figyelj. Ne csak tanulj, értsd meg.”
A pozitív motivációra annak idején Ford volt az első, amely dolgozóinak lakótelepeket épített a gyárhoz közel, megteremtve a családias hangulatot és segítette az egyensúly megtartását munka és magánélet között. A mai világban gigantikus piacvezető IT cégek, mint a Google, Apple, Microsoft stb. már a munkahelyi légkör és infrastruktúra kiépítésével a családot behozta a munkahelyekre az előbbiekhez felsoroltakon kívül még fokozva a különféle szabadidős programok lehetőségének kiépítésével. Buborékot teremtve ezáltal az ott dolgozóknak, annak érdekében, hogy a lojalitásukat és motivációjukat növeljék, és ne tekintsenek ki a piaci munkaadói kínálatra. Hiszen az emberi erőforrás egy cég életében a legfontosabb motor, az elsőszámú pénztermelő.
Az elismerés és a pozitív visszajelzés is kulcsfontosságú a motivációban. Az emberek szeretik, ha észreveszik és elismerik a munkájukat. A vezetőnek rendszeresen visszajelzést kell adnia a munkatársainak, kifejezve elismerését és háláját a kitartó munkájukért. Ez nem csak javítja a dolgozók önbizalmát, hanem erősíti az elkötelezettségüket is. A motiváció nem egyetlen módszerrel érhető el, hanem egy komplex folyamat, amely magában foglalja a személyes példaadást, az elismerést, a célok kitűzését, a fejlődés támogatását, az empátiát és az inspirációt.
A vezetőnek folyamatosan dolgoznia kell ezen a területen, hogy a csapata motivált és elkötelezett maradjon. A motivált dolgozók a vállalat sikerének kulcsai, és a vezető felelőssége, hogy megtalálja és megőrizze ezt a motivációt. A sikeres vezetők azon dolgoznak, hogy a munkatársaik motiváltak és elégedettek legyenek, hiszen ez a vállalat hosszú távú sikerének kulcsa. Úgy, ahogy egykor tanáraink is tették. Az eredmény is magáért beszél: a 32 diákból, mind a 32 diák elvégezte az egyetemet – többek közt ezt köszönhetjük Márton Árpádnak és az erős, motiváló alma materünknek.
