Az angliai Bristol Egyetem kutatói Holdra készülő asztronauták gyakoroltatásához hasznos fejlesztést végeztek. A kutatók ipari partnerükkel, az űralkalmazásokhoz működő robotikus rendszereket fejlesztő Thales Alenia Space-szel együttműködve vizsgálták a holdkőzet, holdpor, legismertebb nevén a regolit virtuális változatát.
A regolit különleges szerepet tölthet be a következő évtizedre tervezett Hold-expedíciókban. A kőzetből nem csak az ottani épületeket szándékoznak majd felhúzni, de fontos nyersanyagforrások, például oxigén, rakéta-üzemanyag és persze építőanyagok is kinyerhetők belőle.
A regolit bányászata megerősítené az ember jelenlétét a Holdon.
Regolitbányászathoz jelenleg távirányított robotok tűnnek a legpraktikusabb megoldásnak. A távolság viszont túl nagy, így a késleltetés is akkora, hogy nehezíti a gépek vezérlését.
A kutatók tudták, hogy szimulációjuk nagyon hasonlít a valóságra, azaz lényegében lemásolhatják egy valódi robot valódi tevékenységét a valódi Holdon. A megközelítéssel a rendszer késleltetés nélkül irányítható, a kísérlet eredményei pedig maximálisan kiaknázhatók lesznek. Olyan, mintha realisztikus videójáték játszódna a Holdon. A virtuális regolit úgy viselkedik, mint az igazi, ezért rengeteget lehet tanulni a kísérletből. A modell pontos, skálázható, puhakönnyű – csupa olyan tulajdonság, amely támogatja a soron következő Hold-missziókat.
A bristoli kutatók egy korábbi munkájukban megállapították, hogy szakértő robotoperátorok fokozatosan növekvő kockázatokkal és egyre realistább közegben akarnak tréningezni. Szimulációval kezdenek, aztán fizikai másolatok, utánzatok jönnek, és csak utána használják a valódi rendszert. Pontos szimulációs modell kulcsfontosságú a tréninghez, és segíti az operátort, hogy megbízzon a rendszerben.
A Hold után jöhet a Mars
A regolitról például a Német Űrhajózási Központban (DLR) korábban is készültek már többé-kevésbé hiteles modellek, ráadásul a DLR-nek sikerült orvosolnia az előzők problémáját, amelyek annyira részletesek voltak, hogy a szükséges számításmennyiség drasztikusan lassította a robotot. Mindenesetre még a DLR-modell is jobban működik kismennyiségű regolittal.
A bristoliak modellje – elsőként – nagyobb mennyiséget is képes kezelni, és közben elég könnyű a valósidejű működéshez. Tényleg leegyszerűsíti az operátorok munkáját.
Több kísérletet végeztek, amelyekből kiderült, hogy a virtuális regolit nagyjából ugyanúgy működik, mint a valódi. Terveikben egyébként más égitestek, például a Mars talajának a szimulálása is szerepel. A majdani missziók nyilván sokat profitálnak majd belőle.
(Képek: Flickr, NASA and DVIDS)
