(Kiemelt kép: Unsplash+)
A mesterséges intelligencia egy tág fogalom, mely számos különböző típusú rendszert foglal magában, ezek képesek olyan feladatok elvégzésére, melyekhez általában emberi intelligencia szükséges. Ilyen például az érvelés, a tanulás, a tervezés, a döntéshozatal és a problémamegoldás. Azonban nem minden mesterséges intelligencia rendszer egyforma. Valójában az MI-nak különböző szintjei vannak, attól függően, hogy mennyire általánosak vagy specifikusak a képességeik. Az a mesterséges intelligencia, melyet ma az okostelefonjainkban, keresőmotorokban, közösségi médiaplatformokon és okoseszközökben látunk, többnyire szűk értelemben vett mesterséges intelligencia, vagy mesterséges szűk értelem (artificial narrow intelligence, ANI). Az ANI-rendszerek egy vagy néhány specifikus feladatban jeleskedhetnek, például arcfelismerésben, sakkozásban vagy nyelvek fordításában. Ezeket a feladatokat gyorsabban és jobban elvégzik, mint az emberek, de semmi másra nem képesek. Nem rugalmasak és nem alkalmazkodnak új helyzetekhez vagy területekhez. Nem tudatosak sem önmagukban, sem a környezetükben. Nem olyan intelligensek, mint az emberek.
Az a mesterséges intelligencia, amelyet a sci-fi filmekben és regényekben gyakran elképzeltünk, az általános mesterséges intelligencia vagy mesterséges általános intelligencia (AGI). Az AGI-rendszerek minden olyan szellemi feladatot el tudnak végezni, melyre az ember is képes, például a természetes nyelv megértése, logikus gondolkodás, tapasztalatból való tanulás és új tudás létrehozása. Képességeiket és tudásukat különböző területeken és kontextusokban is képesek átadni. Úgy tudnak gondolkodni és cselekedni, mint az emberek, sőt, akár felül is múlhatják őket. Tudatuk, érzelmeik és céljaik lehetnek. Az AGI a mesterséges intelligencia kutatásának végső célja, de egyben a legnehezebben elérhető és legvitatottabb is. A kutatók között nincs konszenzus arról, hogy az AGI mikor és hogyan valósul meg, vagy egyáltalán lehetséges-e egyáltalán. Egyesek optimisták, és azt jósolják, hogy az AGI-t a XXI. század közepére ki lehet fejleszteni, míg mások szkeptikusak, és úgy vélik, hogy ez egy távoli vagy irreális cél. Vannak, akik izgatottak és reménykednek az AGI által az emberiség számára elérhető előnyökben, míg mások aggódnak és félnek az általa jelentett kockázatoktól és kihívásoktól. Az AGI fejlesztésének egyik legnagyobb kihívása a felügyelet nélküli tanulás, mely a gépi tanulás egy olyan típusa, mely nem igényel címkézett adatokat, hanem az adatokban rejlő struktúrából vagy mintákból tanul. A felügyelet nélküli tanulás lehetővé teheti, hogy a rendszer bármilyen adatból emberi felügyelet vagy útmutatás nélkül tanuljon. Lehetővé teheti továbbá, hogy a rendszer általánosíthatóbb és önállóbb készségeket tanuljon, amelyeket különböző feladatokra és helyzetekre alkalmazhat. A felügyelet nélküli tanulás azonban egy nagyon nehéz és aktív kutatási terület is, számos nyitott problémával és korlátozással. Legújabb eredményei közé tartoznak a generatív adverzális hálózatok (GAN-ok), melyek véletlenszerű bemenetekből képesek valósághű képeket vagy szövegeket generálni. A másik az önfelügyelt tanulás, mely segédfeladatok megoldásával képes címkézetlen adatokból hasznos reprezentációkat megtanulni.
Az AGI fejlesztésének másik kihívása az etikai és társadalmi felelősségvállalás. Ha valaha is létrehozunk egy olyan rendszert, mely képes úgy gondolkodni és tanulni, mint az emberek, hogyan kellene bánnunk vele? Hogyan biztosítsuk, hogy összhangban legyen az értékeinkkel és céljainkkal? Hogyan szabályozzuk a használatát és fejlesztését? Ezekre a kérdésekre nem könnyű válaszolni, és alapos megfontolást és együttműködést igényelnek a kutatók, a politikai döntéshozók, az ipari vezetők, a civil társadalmi csoportok és a közvélemény között. Világos iránymutatásokat és elveket kell kialakítanunk a mesterséges intelligencia rendszerek tervezéséhez, fejlesztéséhez és irányításához. Biztosítanunk kell, hogy a mesterséges intelligencia rendszerek elszámoltathatóak, etikusak, biztonságosak és mindenki számára előnyösek legyenek. Tudatában kell lennünk azoknak a potenciális veszélyeknek és fenyegetéseknek is, melyeket a mesterséges intelligencia rendszerek jelenthetnek az emberiségre nézve, ha nincsenek összhangban etikai értékeinkkel. Az egyik legrosszabb forgatókönyv, amelyet el akarunk kerülni, az autonóm fegyverek: olyan fegyverek, amelyek emberi beavatkozás nélkül képesek kiválasztani és megtámadni a célpontokat. Az autonóm fegyverek növelhetik a hadviselés sebességét, méretét és hatókörét az emberi ellenőrzésen túl. Emellett csökkenthetik a fegyveres konfliktus küszöbét, és megsérthetik a nemzetközi humanitárius jogot. A mesterséges intelligencia figyelemre méltó technológia, amely máris sok tekintetben megváltoztatta a világunkat. Ugyanakkor olyan technológia is, amely még nem érte el teljes potenciálját vagy teljes következményeit. Figyelemmel kell lennünk azokra a lehetőségekre és kihívásokra, amelyeket a mesterséges intelligencia jelent számunkra, miközben haladunk előre ezen az izgalmas és bizonytalan úton. Kíváncsiaknak és kreatívaknak kell lennünk a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek feltárásában, hogy javítsuk életünket. Óvatosnak és felelősségteljesnek kell lennünk annak biztosításában, hogy a mesterséges intelligencia értékeinket szolgálja és méltóságunkat tiszteletben tartsa.
Az emberi és gépi együttélés
A mesterséges általános intelligencia (AGI) fejlesztése lehetőségeket és etikai kihívásokat jelent, ahogy a gépek megközelítik vagy meghaladják az emberi szintű intelligenciát. Alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az AGI összhangban legyen az emberi értékekkel, igazságosan ossza el az előnyöket, és megelőzze a nem kívánt következményeket. A kutatóknak, a kormányoknak és a vállalkozásoknak együtt kell működniük a biztonság, az etika és a társadalmi hatások előtérbe helyezése érdekében, miközben elősegítik egy befogadóbb AGI-ökoszisztéma kialakítását, és foglalkoznak az AGI és az emberi értékek közötti összetett kölcsönhatással. Mivel a mesterséges intelligencia soha nem látott fejlődésével jellemezhető korszak küszöbén állunk, lehetetlen figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a fejlesztések milyen mélyreható hatással lesznek az emberi társadalom szerkezetére. A mesterséges általános intelligencia (AGI), melyet úgy határoznak meg, hogy olyan gépek, amelyek képesek megérteni vagy megtanulni bármely olyan szellemi feladatot, melyet egy ember is képes elvégezni, olyan módon változtathatja meg világunkat, amit még csak most kezdünk felfogni. Ez a lehetőség azonban számos etikai, társadalmi és gazdasági kihívással jár együtt, melyekkel szembe kell néznünk, miközben az AGI megvalósításán dolgozunk.
Az AGI és az emberi értékek összehangolása
Az AGI-t övező egyik legsürgetőbb etikai aggály annak biztosítása, hogy ezeket az intelligens gépeket úgy tervezzék és fejlesszék, hogy összhangban legyenek az emberi értékekkel. Ez összetett feladat, mivel ezek a humán értékek sokfélék, kontextusfüggőek és idővel változhatnak. Mindazonáltal elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a módját annak, hogyan kódoljuk ezeket az AGI-rendszerekbe, hogy megakadályozzuk, hogy olyan célokat kövessenek, melyek károsak vagy nem kívánatosak lehetnek az emberiség számára. Miközben olyan mesterséges intelligenciát hozunk létre, mely képes alakítani a körülöttünk lévő világot, tudatában kell lennünk az általunk közvetített értékeknek, biztosítva, hogy ezek a gépek az emberiség kollektív jövőjének „jóindulatú intézőiként” szolgáljanak. E cél elérése érdekében a kutatóknak prioritásként kell kezelniük az értékekhez igazodó AGI-k fejlesztését, melyek képesek tanulni és alkalmazkodni az emberi értékekhez a fejlődésük során. Ezt különböző megközelítésekkel lehet elérni, például az emberi visszajelzésekből történő megerősítő tanulással, a fordított megerősítő tanulással és az értéktanulással, mely lehetővé teszi az AGI-rendszerek számára, hogy a megfigyelt viselkedésből következtessenek az emberi preferenciákra. Emellett arra is törekednünk kell, hogy olyan AGI-ökoszisztémákat hozzunk létre, melyek átláthatóak és értelmezhetőek, lehetővé téve számunkra, hogy jobban megértsük döntéshozatali folyamataikat, és szükség esetén beavatkozzunk.
Az előnyök méltányos elosztása
Az AGI etikájának másik kritikus szempontja annak biztosítása, hogy az e fejlett technológiákból származó előnyöket méltányosan osszák el a társadalom minden tagja között. Az AGI azon lehetősége, hogy a hatalom és a gazdagság néhány szervezet kezében összpontosul, felveti a meglévő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek súlyosbodásának veszélyét, ami a társadalmi feszültségek és az instabilitás növekedéséhez vezethet. Az AGI nem pusztán technológiai, hanem mélyen etikai kihívás is, mivel szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy „mit jelent embernek lenni” egy olyan világban, ahol a gépek képesek úgy gondolkodni és tanulni, mint mi. E kihívás kezelése érdekében a politikai döntéshozóknak, a kutatóknak és a vállalkozásoknak aktívan törekedniük kell egy befogadóbb és igazságosabb AGI-ökoszisztéma kialakítására. Ez olyan politikai beavatkozások kombinációjával érhető el, mint a progresszív adózás és a vagyon újraelosztási mechanizmusok, valamint a társadalmi hatást és a megosztott jólétet előtérbe helyező vállalati kezdeményezések. A kormányoknak és a nemzetközi szervezeteknek továbbá be kell fektetniük az oktatásba és a készségfejlesztési programokba annak biztosítása érdekében, hogy a társadalmi-gazdasági spektrum minden tagja részt vehessen az AGI által vezérelt gazdaságban és hasznot húzhasson belőle.
A nem szándékolt következmények megelőzése
Az AGI fejlesztése nem kockázatmentes, és az egyik legjelentősebb etikai aggály a nem szándékolt következmények lehetősége. Ahogy az AGI-rendszerek egyre nagyobb képességekkel bírnak, olyan újszerű és váratlan megoldásokat találhatnak ki a problémákra, melyek káros vagy katasztrofális kimenetelűek lehetnek. E kockázatok mérséklése érdekében elengedhetetlen, hogy robusztus és megbízható módszereket dolgozzunk ki az AGI-rendszerek ellenőrzésére, és megakadályozzuk, hogy kárt okozzanak. Ennek egyik megközelítése a biztonságos AGI-architektúrák kifejlesztése, melyek az intelligens rendszerek tervezésénél a biztonságot és a robusztusságot helyezik előtérbe. Ez olyan technikákat foglal magában, mint a jutalommodellezés, mely biztosítja, hogy az AGI-rendszerek a kívánt célokat sérülések okozása nélkül kövessék, valamint az ellenséges tréning, mely az AGI-rendszereket számos forgatókönyvnek teszi ki, hogy javítsa ellenálló képességüket a váratlan helyzetekkel szemben. Emellett a kutatóknak a megvesztegethetetlenség és a „kíméletes degradáció” módszereinek fejlesztésére kell összpontosítaniuk, lehetővé téve az emberek számára, hogy szükség esetén beavatkozzanak és átvegyék az AGI-rendszerek irányítását.
A kutatók, a kormányok és a vállalkozások szerepe és felelőssége
Az AGI biztonságos és etikus fejlesztése a kutatók, a kormányok és a vállalkozások összehangolt erőfeszítéseit igényli, melyek mindegyike különálló, de egymást kiegészítő szerepet játszik ebben a folyamatban. A kutatóknak az AGI-kutatásban a biztonságot és az etikát kell előtérbe helyezniük, biztosítva, hogy munkájuk aktívan hozzájáruljon az értékalapú, robusztus és ellenőrizhető AGI-rendszerek fejlesztéséhez. Ez magában foglalja az interdiszciplináris együttműködést az olyan területek szakértőivel, mint az etika, a szociológia és a pszichológia, hogy mélyebb megértést nyerjenek az AGI és az emberi értékek közötti összetett kölcsönhatásról. A kutatóknak továbbá a biztonsággal, a politikával és a szabványokkal kapcsolatos kutatások megosztásával együttműködési orientációt kell kialakítaniuk, elősegítve egy olyan globális közösség kialakulását, mely közösen dolgozik az AGI kihívásainak megoldásán. A kormányoknak döntő szerepük van az AGI fejlesztését és alkalmazását irányító jogi és szabályozási keretek kialakításában. Ez magában foglalja az értékorientált kutatást és az AGI előnyeinek méltányos elosztását ösztönző politikák kialakítását, valamint az AGI-rendszerek viselkedését szabályozó biztonsági és etikai irányelvek végrehajtását. A kormányoknak az oktatásba és a munkaerő-fejlesztési kezdeményezésekbe is be kell fektetniük annak biztosítása érdekében, hogy az egyének rendelkezzenek az AGI által vezérelt gazdaságban való boldoguláshoz szükséges készségekkel.
Az AGI innováció és bevezetés elsődleges mozgatórugóiként a vállalkozások felelősek azért, hogy működésük során a biztonságot, az etikát és a társadalmi hatást előtérbe helyezzék. Ezt úgy lehet elérni, hogy az etikai megfontolásokat beépítik a vállalati döntéshozatali folyamatokba, befektetnek az értékorientált AGI-kutatásba, és erőteljes biztonsági és ellenőrzési intézkedéseket hajtanak végre AGI-rendszereikben. A vállalkozásoknak továbbá aktívan hozzá kell járulniuk az iparági szintű biztonsági és etikai normák kidolgozásához, elősegítve az együttműködés és a közös felelősségvállalás kultúráját. Miközben elindulunk az AGI felé vezető úton, nem szabad elfelejtenünk, hogy végső célunk nem pusztán az intelligens gépek létrehozása, hanem egy olyan világ előmozdítása, melyben az emberek digitális társaikkal együtt boldogulhatnak, egyesülve egy jobb holnapért folytatott küzdelemben. Az AGI megjelenése soha nem látott lehetőségek és kihívások elé állítja az emberiséget. Miközben az ember és a gép együttélése felé vezető úton haladunk, elengedhetetlen, hogy szembenézzünk azokkal az etikai, társadalmi és gazdasági kérdésekkel, melyek akkor merülnek fel, amikor a gépek megközelítik vagy meghaladják az emberi szintű intelligenciát. Az AGI emberi értékekkel való összehangolásával, az előnyök igazságos elosztásának biztosításával és a nem kívánt következmények megelőzésével maximalizálhatjuk az AGI potenciálját, hogy pozitívan járuljon hozzá az emberi társadalomhoz.
