„Sokan kérdezik tőlem, hogy miért kell önálló szélessávú hálózat egy iskolába, hiszen vannak itthon szolgáltatók, akik képesek piaci alapon biztosítani a rendszert. A válaszom erre az, hogy ha egy mobilszolgáltató összes ügyfele egy pillanatban egyszerre szeretne sms-t küldeni, akkor a rendszer összeomlana. Nagyjából ez a helyzet az iskolákkal is, ahol egyszerre kezdődik el reggel a tanítás és egyszerre nyitják meg a diákok a digitális oktatáshoz szükséges eszközeiket. Ez olyan megterhelés, hogy biztosan zavart okoznak a piaci szolgáltatók hálózataiban” – kezdte a Diákháló Program összefoglalóját Spaller Endre a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) elnöke.
A projekt számokban
A Diákháló Programban jelenleg országosan 4358 iskolát (ez az összes érintett intézmény 99,6 százaléka) lát el a KIFÜ wifi-hálózattal, illetve az iskolák 89 százalékának (4945 intézménynek) biztosít sávszélességet. A 2018-ban indult (Ginop keretében, 3, 4, illetve 6) fejlesztés uniós forrása első körben 10 milliárd forint volt, majd 21,5 milliárd forintra nőtt. A teljes állami támogatás pedig elérte a 30 milliárd forintot. A rendszerhez 1,5 millió diák fér hozzá és ezzel Magyarországon 95,6 százalékora nőtt a tanulók internet ellátottsága, míg az OECD tagországokban ez az arány 92,6 százalék. A számítógép hozzáférés 95,2 százalékra javult (OECD átlag 93,1 százalék). Ezzel a cél szinte teljes egészében megvalósult, ugyanis Spaller Endre szerint csak az olyan intézményekben nem sikerült bevezetni a teljeskörű internet hozzáférést, ahol a műemléki védettség miatt nem lehetett kialakítani a végpontokat, vagy az épület jellege olyan, hogy megpróbálni sem volt érdemes.
A célok
A kormány Digitális Oktatási Stratégiájának elsődleges célja, hogy a tanulók ne hagyják el az oktatási- nevelési intézményeket a megfelelő digitális kompetenciák megszerzése nélkül. Magyarán, a gyermekeket már egészen kis kortól oktatási és nevelési szinten kell felkészíteni a digitális transzformáció adta lehetőségekre, az IKR eszközök használatára és a világhálón megszerezhető tudás kiaknázására. Ennek a stratégiának az egyik legfontosabb eleme volt a Diákháló Program, hiszen az említett célok megvalósításához ez biztosítja a megfelelő hátteret. Logikusan pedig ezt a projektet egy olyan szervezetnek kellett megvalósítania, amely alkalmas az igények megértésére és megvalósítására, a piaci gondolkodás mellőzésével. Ugyanakkor persze nem titok, hogy a KIFÜ mára a legnagyobb hálózati szolgáltatók egyike, noha nem cégként működik. Az eddigi 110 projektjével, mintegy 2,5 millió felhasználónak szolgáltat, és fennállása óta mintegy 495 milliárd forintot forgatott a gazdaságba, összesen 6400 végpont és a köztük levő hálózat kiépítésével.
A Diákháló Program elődje a SuliNet volt. Emlékezetes, hogy 2014-ben az iskolák wifi ellátottsága kevesebb volt mint egyharmad és 2013-ban az átlag sávszélesség 4,2 Mbs volt, ami ma már megmosolyogtató adat. Egy ilyen helyzetből kellett megvalósítani egy olyan hálózatot, amely egyaránt képes az adatok gyors le- és feltöltésére, a zavartalan működésre és a digitális oktatáshoz szükséges platformok létrehozására. A Diákháló Programban az 500 tanuló feletti iskolákban 1Gbs-os sávszélességet biztosítottak, az ennél kisebb létszámú sulikban pedig 100 Mbs-os a sávszélesség. A tanulószobák száz százaléka lefedett, a közösségi terek pedig minimum ötven százaléka.
A rendszer alapját az optikai hálózat kínálja, amely kettéválik a Digitális Oktatásra és a diákok, illetve az iskolák látogatóinak wifi hozzáférésére. Spaller Endre hangsúlyozta a rendszer nagy előnye, hogy bármikor bővíthető. Úgy véli, ma a rendelkezésre álló sávszélesség bőven elegendő, de a jövőben nem kizárt, hogy nagyobb adatforgalomra lesz szükség, amely önmagában hálózatbővítést feltételez.
