(Kiemelt kép forrása: Pixabay)
Jelen ismereteink alapján az éghajlatváltozást, jobb esetben inkább csak lassítani tudjuk, megállítani nem, és a folyamatok idővel a rettegett klímakatasztrófához vezetnek. A fenyegető jeleket már most érezzük, elég csak a szokatlanul meleg télre, nyári hőhullámokra vagy éppen aszályra, esetleg sűrű esőzésekre, és az idén decemberben újra aktuális El Niño miatti 2024-re valószínűsített rekordhőmérsékletekre gondolni.
Zöld IT, fekete pokol
Tényleg ideje lenne szép, de többnyire semmitmondó szólamok, komolytalan vállalások helyett valóban addig cselekedni, amíg nem késő (minden bizonnyal az már). Az infokommunikációs technológiák elvileg segíthetnek, csakhogy folyamatosan nő e termékek, alkalmazások és szolgáltatások iránti kereslet, és a gyártás, majd a felhasználás finoman fogalmazva sem minden szintjén érvényesülnek a természetkímélő megfontolások, a zöld IT elvei, pedig a koncepció nem új, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége már 1992-ben elindította a zöld elvek mentén működő vállalatokat anyagilag is segítő Energy Star programot.
A hardverrel kezdték, de rájöttek, hogy a gyártástól az újrahasznosításig a teljes infokom ökológiában, termékek komplett életciklusában kell gondolkozni. Az alapkoncepció betartásával, startupoktól nagyágyúkig, a szektor összes szereplője hozzájárulhat a manapság mantraként, de mégsem eleget ismételt fenntarthatóbb fejlődéshez.
A Google önvezető autója (Kép: Wikimedia Commons)
Egyes intelligensnek nevezett csúcstechnológiák, köztük például a bitcoin bányászata viszont nemcsak drága, hanem a fogyasztásuk is jelentős, és túlzó használatuk fenntarthatóság helyett fenntarthatatlanságot eredményez.
A hardver előállítása, működtetése, szoftverek, hálózatok és adatközpontok szintén jócskán hozzájárulnak a Homo sapiens által hagyott környezeti lábnyom terebélyesedéséhez. Számítógépek, szerverek virtualizálásával, vállalatok helyszíni alkalmazásainak a felhőbe költöztetésével, az infokom nagyvállalatok vállalásainak tényleges betartásával szerencsére csökkenthető a károsanyag-kibocsátás.
Elvileg a vezető nélküli, tehát valóban teljesen autonóm járművek is hozzájárulhatnak a jövő még zöldebb IT-jéhez. Legalábbis a köztudatban ez terjedt el róluk.
Baljós forgatókönyvek 2050-re
A Massachusetts Institute of Technology (MIT) friss tanulmányának szerzői másként látják: ezeknek az autóknak a belsejébe, működtetésükhöz masszív komputerek kellenek, és a komputerek energiafelhasználása – miután a járművek használata széles körben elterjedt – nagyjából annyi üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint a jelen összes adatközpontjáé együtt. Azaz nem kevéssel, mert működésük éves szinten a globális károsanyag-szennyezés (a Nemzetközi Energiaügynökség adatai alapján Argentínáéval azonos) 0,3 százalékát jelenti. Gondoljunk bele: ugyanannyi, mint Dél-Amerika Brazília után második legnagyobb területű országáé.
Adatközpont (Kép: Envato Elements)
Az MIT-kutatók abból a tényből indultak ki, hogy az önvezető autókat ebből a szempontból alig vizsgálják, majd modelleket dolgoztak ki rájuk. Egymilliárddal, napi egy óra használattal, fedélzeti számítógépenként 840 watt fogyasztással kalkuláltak, és így jött ki a jelenlegi adatközpontokkal nagyjából azonos, elszomorító eredmény.
A modellezett forgatókönyvek több mint kilencven százalékában ahhoz, hogy az autonóm járművek kibocsátása ne legyen magasabb az adatközpontokénál, 1,2 kilowattal kevesebbet kellene használniuk számításokhoz, tehát hatékonyabb hardverre lenne szükség. A 2050-ben a világ járműflottájának kilencvenöt százalékát önvezetőnek feltételező szcenárióban a számítógépek munkaterhelése háromévente megduplázódik, és ha a széndioxid-kibocsátás a jelenlegi tempóban csökken, a hardver hatékonyságát kevesebb mint minden 1,1 évente kellene megkétszerezni, máskülönben a szennyeződés nem tartható a várt szint alatt.
A „minden úgy megy, ahogy várjuk” – business-as-usual – forgatókönyvekből kiderül: ha a jelenlegi trendeket vetítjük ki a jövőre, a fedélzeti számítógépek károsanyag-kibocsátása sajnos nem szorítható vissza, és a következmények beláthatatlanok.
Ez az autó is szennyezi a levegőt (Kép: Wikimedia Commons)
A szerzők által kínált „mentőöv”: a prognosztizáltnál már a kezdetekben kevesebb károsanyagot kibocsátó, mert hatékonyabb önvezető járművek tervezésével megelőzhető a probléma. Csakhogy ezt is könnyebb kimondani, mint megvalósítani.
Hogyan kerüljük el a katasztrófát?
Forgatókönyvek modellezése viszonylag egyszerűnek tűnik, de mégsem az, mert mind a négy változóban (járművek száma, számítógépek teljesítménye, napi vezetett órák száma, kibocsátott széndioxid mennyisége) túl sok a kimenetet befolyásoló bizonytalansági tényező, ráadásul ma még csak nagyon szórványosan alkalmazott, lényegében nem bevezetett, viszont gyorsan módosuló technológiáról van szó.
Emellett a kutatóknak még nem létező, de annál fejlettebb t hardvert és szoftvert is kellett modellezniük. A több feladat egyidőben történő végrehajtására alkalmas mély ideghálókból indultak ki hozzá, energiafogyasztásukat számos kamerával, magas képkocka-rátával szimultán feldolgozott inputokat feltételezve számolta ki a valószínűségi modell. Ha például a jármű tíz mély ideghálója tíz kamerából érkező képeket dolgoz fel, és az autó napi egy órát vezet, a komputer minden nap 21,6 milliószor következtet. Egymilliárd járműnél ez az átlagos emberi aggyal tényleg felfoghatatlan 21, 6 kvadrillió következtetés. Összehasonlításként: a Facebook összes mai adatközpontja napjában pártrillió következtetést von le. (Egy kvadrillió pedig ezer trillió.)
Itt tartunk ma… (Kép: Envato Elements)
A károsanyag-kibocsátás csökkentéséhez a ma elképzeltnél speciálisabb, egyedi vezetőalgoritmusok futtatására alkalmas hardver kellene. Mivel a navigációs és az észleléssel kapcsolatos elvárásokat ismerjük, a tervezés at elgondoltnál könnyebben mehet. A járműveket tíz-húszéves élettartamra képzeljük el, tehát a hardvernek annyira „jövő-biztosnak” kell lennie, hogy a beüzemelés után akár tizenkilenc évvel is futhassanak rajta új és hatékonyabb, kevesebb számítási kapacitást igénylő algoritmusok.
A kutatók elárulták, hogy munkájukat a hardver-eredményesség és az algoritmusfejlődés vizsgálatával folytatják. Ha észrevételeiket felhasználják önvezető járművek fejlesztésénél, a 2050-es károsanyag-kibocsátás talán mégsem lesz annyira katasztrofális, mint a forgatókönyvekben előrejelzik.
Ehhez azonban sok pozitív feltételnek kellene teljesülnie.
