Nyitókép: Wikimedia Commons
Ma már semmi meglepő nincs abban, ha az élővilág ihleti meg robotikusok fantáziáját, és az ember számára nehezen megközelíthető vagy eleve megközelíthetetlen, veszélyes terepeken történő alkalmazások is egyre gyakoribbak.
A NASA Sugárhajtómű Laboratóriumában 2019 óta fejlesztés alatt álló, kígyóformájú EELS (Exabiology Extant Life Surveyor, maga a betűszó angolnákat jelent) szerkezete azonban különleges, mert főként a Szaturnusz Enceladus holdján lesz hivatott a földönkívüli életet keresni, és közben környezeti adatokat gyűjteni. Az autonóm gép valósidejű emberi input nélkül térképezi fel a terepet, halad át rajta. A négy év ellenére gyorsan építik, gyakran tesztelik, módosítanak rajta, ismételtetnek meg feladatokat vele, hogy tanuljon belőlük.
Önálló döntéshozás
Az Enceladuson nem csak terepen, hanem a jeges óceán alatt is kutatja majd az esetleges életet. A zord és barátságtalan közeghez valóban alkalmazkodó, sok viszontagságot tűrő gépet kellett kialakítani, hogy se homok, se jég, se szikla, se kráter, se semmi ne okozzon problémát neki.
Az Enceladus hold (Kép: Pixabay)
Fejlesztői szerint olyan helyszíneken is működőképes, amelyeken más robotok nem. Mivel ismeretlen terepekre fog menni, fel kell készíteni a bizonytalanságra és az önálló döntéshozásra. Tömege kb. száz kiló, négy méter hosszú, tíz forgó részből áll, a meghajtáshoz, saját maga mozgatásához, tapadáshoz, markoláshoz csavarmeneteket használ. A kutatók többféle csavart teszteltek, nyomtattak műanyagból (egyenetlen terepekhez) és fémből (jéghez) is.
Homokos, havas és jeges közegben egyaránt megfigyelték, és jól vizsgázott. A fejlesztést eleve a hagyományos módszerektől eltérően, nagyon sok gyors tesztciklussal és korrigálással végzik. Nincs is viszonyítási alapjuk, mert például négykerekes marsjárók építéséra tucatnyi leírás, használati utasítás, könyv áll rendelkezésre, ismeretlen területen tevékeny, autonóm kígyórobotokra viszont semennyi.
Milyen műszerekkel vizsgálja az Enceladust?
A Föld és a világűr közötti kommunikációs késés miatt környezete autonóm érzékelésére, kockázat-kiszámításra, útirány-tervezésre alakították ki. Ha valami rosszra fordul, emberi segítség nélkül, magától kell elvégezni a szükséges korrekciókat. A környezet 3D térképének elkészítéséhez négy sztereókamera-párt és lidart használ, mozgásához a velük gyűjtött adatokat használja fel. Végső változata a kellő rugalmasságot garantáló, függőleges helyváltoztatásban is segítő 48 aktuátort, főként kicsi motorokat fog tartalmazni.
Kanyonok az Enceladuson (Kép: Wikimedia Commons)
A kutatók eddig az autonómiára és a mobilitásra összpontosítottak, de most már a robotba integrálható tudományos műszereket is tanulmányozzák. Azt is elmondták, hogy a robotok általában egy-, kétfajta terepen boldogulnak, és EELS lesz az egyik első, amely szinte mindegyiken mozgásképes.
