(kiemelt fotó: Microsoft)
– Hogyan került kapcsolatba az informatikával?
– Hatéves voltam, amikor édesapámtól kaptam egy ZX Spectrum 48 számítógépet, amin már programoztam is. Azonban úgy alakult, hogy a főiskoláról kikerülve – illetve már előtte is, diákmunkásként – egy FMCG-szektorban tevékenykedő multinacionális cégnél kezdtem dolgozni marketing- és értékesítési területen. Tizenhét évet töltöttem el ott, végigjártam a ranglétrát, a végén pedig az adriai régióért felelős igazgató voltam, ami azt jelentette, hogy külföldön éltünk a családommal. Egy idő után éreztem, hogy jó lenne váltani, és az volt az álmom, hogy valamilyen informatikával kapcsolatos dologgal foglalkozhassak. A legjobbkor jött a Microsoft megkeresése 2016 elején, és néhány interjút követően eldőlt, hogy hozzájuk igazolok. Olyan típus vagyok, aki mindig aktívan keresi a kihívásokat, szeret 3-4 év után váltani, valami újat megtanulni és legfőképpen átélni, megtapasztalni. Három évig vezettem először a magyar, majd a magyar–cseh–szlovák lakossági üzletágat a Microsoftnál, közben rengeteget tanultam, hogy megismerjem a nagyvállalati megoldásainkat is, így magabiztosan tudtam váltani a partnerkapcsolati igazgatói pozícióba.
– Melyek voltak a karrierje szempontjából meghatározó momentumok?
– Nagyon korán a fejembe vettem, hogy szeretnék ügyvezető lenni, ami az FMCG-cégnél meg is valósult. Ahogy említettem, diákként kezdtem dolgozni, és volt 2-3 olyan főnököm, aki nagy hatással volt rám, inspirált. Mindjárt az első évemben megkérdeztem az akkori nagyfőnököt, mi kell ahhoz, hogy egyszer ügyvezető lehessek, ő pedig vette a fáradságot, hogy másfél órán át beszéljen nekem egy multicég felépítéséről, arról, hogy milyen képességekre van szükség, mi kell, hogy végigjárjam a ranglétrát. Mérföldkő volt a karrierem során, amikor először kellett embereket irányítani, ami viszonylag korán, már 2007-ben eljött, amikor egy értékesítési csapat vezetését bízták rám. Izgalmas időszak volt, hiszen nem sokkal utána kezdődött a válság, az ügyfelekkel sem volt könnyű, illetve jött az átszervezés. Hasonlóan jellemformáló helyzet volt a már említett FMCG-vállalat adriai régiójában dolgozni, ahol, akárcsak ma a Microsoftnál, folyamatos változáson ment keresztül a cég, amihez alkalmazkodni kellett.
– Kapott olyan jó tanácsot pályafutása során, ami még most is hatással van önre?
– Amikor először lettem vezető, a kinevezésem előtt az akkori főnököm a szokásos évértékelőn arra hívta fel a figyelmem, hogy milyen fontos a stressztűrő képesség. Ahogyan sokan mások, én is hajlamos voltam túlizgulni helyzeteket. Nem állítom, hogy most már soha nem aggódom dolgokon, de pozitív a hozzáállásom, és azt vallom, ha az ember kellő mennyiségű energiát beletesz abba, hogy jól előkészítsen dolgokat, alapos legyen, akkor nincs miért izgulni, mivel a legjobb eredmény születik meg a végén. A jó tanácsot magamban átforgattam arra, hogy nem is igazán tűrni kell a stresszt, hanem felkészülni arra, hogy a dolgok soha nem mennek tökéletesen, az a fontos, hogy legyen elég tudásunk, felkészültségünk és kitartásunk, hogy megfelelően kezeljük a váratlan helyzeteket.
– Milyen szempontokat vesz figyelembe a csapata építésekor, amikor új embereket keres?
– Manapság már divat a sokszínűségről beszélni, de az a helyzet, hogy én őszintén hiszek ebben. A főnökeim között nagyjából fele-fele arányban voltak nők és férfiak, aminek úgy érzem, nagy hatása volt a vezetői jellememre. Egy idő után rájöttem arra, hogy sosem akarok az okoskodó legokosabb lenni egy csapatban, és bár sok dologba belelátok, ritka az olyan helyzet, hogy mélységeiben én ismerjem a legjobban ezeket. Azt szeretem, ha olyan emberek vesznek körül, akikre lehet támaszkodni, és együtt a legjobban értenek az adott témához. Fontos az is, hogy olyanokkal dolgozzak, akik szeretnek együttműködni, nagyra értékelem a becsületességet, a nyíltságot és a józan paraszti gondolkodást.
– A technológiai szektor elképesztő ütemben fejlődik, mennyire jelent kihívást önnek, hogy lépést tartson a változásokkal?
– Nagy kihívást jelent, de muszáj. Törekszem arra, hogy a fontos területeken mélyebb tudást szerezzek, most például a kiberbiztonság témájában készülök arra, hogy letegyek egy céges vizsgát.
– A mesterséges intelligencia slágertéma, de sokan tartanak a gépek lázadásától. Mit gondol erről, biztonságos az MI, vagy inkább kockázatosnak tartja?
– Hiszek abban, hogy ha valamennyien – kormányok, fejlesztőcégek, felhasználók – okosan használjuk, akkor az emberiség szolgálatába állítva gyorsabb, profibb, precízebb dolgokat hoz a mesterséges intelligencia. Az igaz, hogy rugalmasabbnak kell lenni munkavállalóként, hiszen sok új típusú feladatkör jön létre, miközben régiek megszűnnek. Ez a folyamat szerintem tovább fog gyorsulni, de semmiképp sem az a válasz, hogy védekezzünk az MI ellen. Sajnos azt látom, hogy az elsődleges gondolat általában az, hogy hogyan védjünk meg jelenlegi dolgokat, ahelyett, hogy élen járnánk abban, hogy az új technológiával valami még sikeresebbet alkossunk.
– Az ön számára mi a legfontosabb eredménye a gyors digitalizációnak?
– A munka világát emelném ki, mert az kezd nagyon komolyan megváltozni, és ez a digitalizációnak köszönhető. A legtöbb eredmény, amit érzékelek, az kedves nekem, mobilról tudok ügyintézést bonyolítani, vásárolni, vagyis egy sor kényelmes dolgot hozott az életünkbe a digitalizáció. Igaz ugyanakkor, hogy jókora önkontrollra is szükség van, hiszen azáltal, hogy gyorsabb, kényelmesebb, egyre több dolgot tudunk online elintézni, hajlamosak vagyunk belefeledkezni a digitális világba.
– Jelenleg talán a mesterséges intelligencia a leginkább hype-olt technológia. Mit gondol, tíz év múlva miről beszél mindenki?
– Nem mernék ilyen jóslatba belemenni, mert félévente hatalmas kanyarokat vesz a technológia és annak felhasználása is, inkább csak bízom benne, hogy az MI-t valóban felelősségteljesen tudjuk használni, és az emberek élete kényelmesebbé és boldogabbá válik általa.
