(Kiemelt fotó: Unsplash)
A művészeti piac vezetői (pontosabban a gyűjteményes művészeti ipar) voltak olyan szemfülesek, hogy hittek a blokklánc értékében, ami megoldhatja végre az ágazatban rejlő évtizedes problémákat, mint például az átláthatóságot, a bizalmat, a biztonságot, a művészeti tárgyak nyomon követésének a lehetőségét és ami a legfontosabb, ez a digitális technológiai vívmány az erősen centralizált művészeti gazdasági modellek meghaladását is lehetővé teszi végre. De még a problémák megoldásánál is többet hozhat, a blokklánc technológia és annak kultúrája majd felforgatja az egész iparágat.
Blokklánc a múzeumokban
a technológia még mindig új, és az emberek többsége még mindig nem is igazán érti, miről is van szó, de egyre több olyan felhasználási mód és blokkláncos kísérlet jelenik meg a világ múzeumaiban, ami az új technológia működőképességét jelzik. A legegyszerűbb megjelenése, amikor kiállításokat nyitnak magáról a blokkláncról és a blokklánc-művészetéről, mit is tudnának a művészek és a galériák és kiállítótermek kezdeni vele. A múzeumok számára egyelőre maga a technológia és annak a művészeti közösség általi fogadtatása a legfőbb téma. Kíváncsiak lettek erre a megoldásra, és elkezdték integrálni a kiállításaikba, hogy megfelelő magyarázatot adjanak a látogatóiknak (sőt a tévhitekről is lerántsák végre a leplet). Arra is kíváncsiak, hogy a művészek miért és hogyan kezdték el ilyen gyorsan befektetésként használni a blokkláncot, hogy kriptoművészetet hozzanak létre, eladják és milliókat keressenek vele (a szerencsésebbek persze). Megjelentek részben vagy egészben a blokkláncművészetről és a kriptoművészetről szóló kiállítások is már, mint például az „Open Codes” a karlsruhei ZKM Center for Art and Media-ban vagy a „Proof of Work”, melyet a blokklánc-központú Distributed Gallery rendezett a berlini Schinkel Pavillonban.
A blokklánc lehet a gyűjteménykezelés új korszakának a hajtómotorja is, hiszen ma még a műtárgyak vagy kiállítások kölcsönzésének megszervezése igen csak nagy kihívást jelent a legtöbb múzeumnak és kiállítóhelynek. A technológia végre megváltoztathatja ezt az állapotot, és visszahozhatja a bizalmat, az átláthatóságot és a nyomon követhetőséget a kiállítási piacra újra. Talán könnyebb lesz megszervezni a blokklánccal a háttérben egy-egy időszaki kiállítást két neves múzeum között, de amikor magángyűjtőkkel és egyetemekkel vagy közösségi egyesületekkel kezdenek a muzeológusok kapcsolatba lépni, de amikor a kölcsönzési és bérlési dolgok már bonyolultabbá válnak akkor teljesíthet igazán az új digitális „találmány” a gyakorlatban. A blokklánctechnológiába befektetve a múzeumok képesek lesznek okos szerződésként gondolkodni az egyes vándorkiállítások megállapodásairól, és el tudnak indítani egy értékes és megbízható új blokkláncos adatbázist is a művészeti és múzeumi iparágban. Ez lehet a módja annak, hogy hozzáférjünk a kollektív művészet és örökség globális online adatbázisához világszerte, az első decentralizált múzeumi ökoszisztéma születésének a tanúivá válhatunk a következő években.
Múzeumi kriptovaluták és mecenatúra
A következő felhasználási terület lehet a múzeumi kriptovaluták megjelenése, ami megváltoztathatja a régészeti és (mű)tárgyak gyűjtésének mikéntjét vagy a múzeumi jegyek vásárlási módozatát is. A Guggenheim messze megelőzött mindenkit, amikor elindította saját kriptopénzét és piacterét. A Troy Conrad Therrien, a Guggenheim építészeti és digitális kezdeményezések kurátora által szervezett Åzone online kiállítás és a New York-i fizikai installáció a felhasználók számára azt kínálja, hogy kereskedjenek, fektessenek be vagy befolyásolják a társadalmunkat napjainkban felforgató új technológiák által formált különböző jövőképeket. De az osztrák Oroundo cég is CulturalCoin nevű kriptopénz dobott a piacra (ez kulturális intézményeknek szánt kriptopénz, mellyel jegyeket, audio guide-okat, túrákat lehet vásárolni, és projekteket finanszírozni). Ami azonban a múzeumok számára a kriptovaluták használatában relevánsnak tűnik, az a jegyek és múzeumi áruk dematerializált és megosztott fizetése lehet a jövőben.
A múzeumi jegy tokenizálásával a különböző szereplők közötti bevétel megosztás könnyebbé válik, és a kultúrára elköltött hatása is mérhetővé. Így akár a múzeumok jegybevételeiből közvetlenül a kiállító művészek, a felújítandó műalkotások, műemlékdarabok vagy művészeti oktatási intézmények felújítása, egy-egy új műtárgy beszerzése, vagy akár szociális vagy környezetvédelmi támogatási programok részesülhetnek. A múzeumok más értelmet adhatnának egy-egy jegynek vagy a boltban vásárolt, a kiállításokat kísérő katalógusnak és tárgynak is. Egy ilyen jegy megvásárlása azt eredményezi, hogy a látogatók hajlandóak lehetnek egy extra összeget fizetni azért, hogy támogassák azt, amit ténylegesen is értékelnek. Láttuk, hogy a múzeumok különböző modelleket próbáltak már ki a projekt vagy a beszerzés finanszírozására fiatal mecénások programjaival, crowdfunding platformokkal, vagy egyszerűen csak azzal, hogy a jegyárat felfelé kérik kerekíteni. A kriptopénzek átláthatóságot és bizalmat adhatnak, ami a régebbi analóg modellekből teljességgel hiányzott. A jegyvásárlás a mikro-mecenatúra aktusának tekinthető így és könnyen adaptálható a legkülönbözőbb művészeti kiállítóterekre a jövőben.
