Képek: YouTube
A ma negyvenhét éves Fei-Fei Li Kínában született, a család tizenöt éves korában emigrált az Egyesült Államokba. A Princeton Egyetemre járt, ott kezdett el foglalkozni az intelligenciával és azzal a kérdéssel, hogy egy számításokat végző gép esetében mit is jelent az. PhD-diákként már a mesterséges intelligenciára, azon belül a gépi látásra összpontosított.
Miért nagymama?
Ma a modern MI egyik úttörőjének tartják, nem véletlenül emlegetik az MI anyjaként vagy nagyanyjaként. A mesterséges intelligenciát még a 2000-es években egyik legmeghatározóbb komponensével, a mélytanuláshoz (deep learning) nélkülözhetetlen big datával gazdagította.
2009-re dolgozta ki a modellek gyakoroltatására használt nagy adatsorok ősének tekinthető ImageNet gyűjteményt, a húszezer névkategóriát és 14 milliónál több képet tartalmazó anyagon objektumfelismerő algoritmusok gyakoroltak. A világ 2012-ben ismerte meg az adatsort, amikor a Toronto Egyetemen, Geoffrey Hinton és munkatársai által fejlesztett mélytanuló idegháló-algoritmus, az AlexNetet működtette. Az MI történetében mérföldkőnek számított az együttműködés, mert a kombinációval először használhatták ki a gépi látásban rejlő potenciált.
A ChatGPT és az összes nagy nyelvmodell (large language models, LLM) eredete valahol az ImageNetben és az AlexNetben gyökerezik.
Li már az ImageNet előtt is dolgozott kisebb adatsoron, de masszív felskálázásában gondolkozva, akadályokba ütközött, és a tényleges használat akkor kezdődött el, amikor megismerkedett Hinton csoportjával.
Mit hoz a közeljövő?
Jelenleg a Stanfordon tanít számítástudományt, és természetesen a gépi látásra specializálódott. A Stanford Intézet Emberközpontú Mesterséges Intelligenciájának (HAI) társalapítójaként a kutatásra, az oktatásra és a szabályozásra fókuszálva igyekeznek javítani az emberi életfeltételeken. Ő alapította a nonprofit AI4ALL-t is: növelni szeretnék az MI-rendszereket építő személyek sokszínűségét.
Tisztában van az MI kapcsán valamikor a jövőben felmerülő egzisztenciális veszélyekkel, ugyanakkor állítja, hogy ezeket az eszközöket jó szándékkal fejlesztik, viszont értelemszerűen rossz célokra is felhasználhatók. Az ember, és nem az MI felelős értük. Jelenleg mindkét oldalon túloznak, hiperbolákban beszélnek – állítja, ugyanakkor ismernünk kell a kockázatokat, bár a távoli jövő helyett inkább a jelenre és a következő évekre, a mostani problémákra (elfogult algoritmusokra, az arcfelismerés túlzott használatára, dezinformációra – amit hamarosan az MI jobban érzékel majd, mint az ember) összpontosít.
A szabályozást nem feltétlenül ellenzi, viszont meg kell találni az innovációval való egyensúlyt, mert nem mehet annak a rovására. És az MI nem ígér semmit, mert egy szoftverdarab – ember készítette, ember alkalmazza, ember irányítja, tehát nem kérhető rajta számon, ha valamelyik délibábos emberi prognózis nem teljesül be.
Legjobban a megtestesített MI, például a fizikai környezetükkel interakciókat folytató robotok érdeklik. Évekre vagyunk még tőlük, de laboratóriuma dolgozik a témán. És persze a nagy nyelvmodellekre épülő alkalmazásokban is óriási potenciált lát, mert a ChatGPT csak a kezdet.
