Az Egyesült Államok nemzetbiztonsági aggályokra hivatkozva vállalatainak, tőkealapjainak megtiltja a kínai kvantum-számítástechnika, a fejlett chipek és a mesterséges intelligencia ágazataiba történő amerikai beruházásokat. Az intézkedés nagymértékben érinti a magántőke- és kockázati tőkecégeket, valamint a kínai csoportokkal közös vállalkozásokban résztvevő amerikai befektetőket. A rendelet jövő év elején lép életbe, és nem lesz visszamenőleges hatályú, valamint kizárja az olyan ágazatokat, mint a biotechnológia – nagyjából ennyi a hír, minderről a Bloonberg közölt először részletes információkat.
A Biden-i döntés nem meglepetés, volt ennek már korábban is előjele, annak ellenére, hogy a Covid után az Egyesült Államok és a Kína kereskedelme rekordokat döntögetett. Ugyanakkor a két amúgy gazdasági partner firfiasságának mutagatása lassan hagyománnyá válik, emlékezetes, amikor Trump elnök szankcionálta az egyes kínai mobiltelefongyártókat, azzal a nagyon egyszerű hivatkozással, hogy a gyártott készülékek mindenféle adatokat küldenek a Kínaiaknak.
Nagy kérdés, hogy a mostani döntés pontosan milyen hatással lesz a világ ICT piacára, ugyanis a két fél kakaskodása egyre inkább „forintosítható”, de a rémisztő az egészben, hogy nem csak a számítástechnikai eszközök, hanem más gazdasági területen is nagyon komolyan éreztetheti a hatását, pláne, ha az amerikaiak tényleg komolyan gondolják a szankciókat.
Előzmények
Washington az elmúlt fél évben többtucatnyi kínai céget rakott feketelistára. Amúgy nem véletlenül, a kínai kormánynak valóban nagyon komoly információ éhsége van. Legutóbb az applikáció készítőktől kért mindenféle pénzügyi és vállalati információszolgáltatást, hogy képben legyen ki mit csinál és azt mennyiért. Ez egy olyan terület, amelyet eddig nem illett piszkálni, tény azonban, hogy ez a terület teljes mértékben szabályozatlan, illetve a meglevő szabályok is sok kiskaput hagynak nyitva. Az Egyesült Államok tavaly októberben korlátozta a legfejlettebb, mesterséges intelligenciához és szuperszámítógépekhez használható chipek exportját, valamint a félvezetők gyártásához szükséges, amerikai technológiát tartalmazó berendezések Kínába szállítását. Az amerikai feketelistát Peking elítélte, majd májusban váratlanul megtiltotta az ország kritikus információs infrastruktúráját üzemeltető cégeinek, hogy az amerikai chipipari óriás, a Micron termékeit vásárolják. Július elején pedig két ritkaföldfém, a gallium és a germánium exportját korlátozta – erről mi is beszámoltunk. A két nyersanyag fontos összetevője a napelemeknek, lézereknek, éjjellátóknak és a chipeknek, így Kína válaszlépése megnehezíti az európai zöldátállást és összezavarja a chipellátási láncokat – bár nem egészen emiatt húsbavágó a dolog.
A leválások kora
A nem titok, hogy elmúlt öt évtizedben Kína olyan kereskedelmi partnere lett az Egyesült Államoknak, mint Oroszország Nyugat-Európának. A kínai piacok „korlátlan” munkaerejéhez való hozzáférés épp úgy segítette az USA növekedését, mint Nyugat-Európát az olcsó orosz energiahordozókhoz való hozzáférés. Amíg Amerika és Kína kapcsolatát a technológiai gyártás és a tech export jellemezte, addig a másik pólus kapcsolatát az energia és az iparcikk kereskedelem. Kína gazdasági fejlődése azonban elérte azokat a korlátokat, amelyeket az USA-val már nem tudott áttörni, így a partnerétől, vagy éppen Japántól alanyi jogon megkapott technológia segítségével egyre nagyobb szerepet vállalt az ázsiai és az európai. Piacokon. Érdemes ránézni az információ technológiai vállalatainak szerepére 20 évvel ezelőtt és most. A kínai növekedés új helyzetet teremtett. Már a Covid előtti időszakban is voltak jelei annak, hogy a két pólus négy kereskedelmi partnere már nincs annyira megelégedve a gazdasági kapcsolataikkal, mint korábban. A Covid alatt pedig sorra jöttek a hazai ICT gyártók részéről a jelzések, hogy Kína már közel sem olyan aktív a globális kereskedelmi láncok megmentésében, mint korábban. Míg 2020 előtt, ha valami gond volt egy-egy beszállítói lánccal, a kínaiak azonnal a helyszínen voltak és néhány nap alatt helyreállították a rendet. A pandémia pillanatában pedig az ilyen helyzetekben még telefonon sem voltak hajlandóak intézkedni. Ezzel párhuzamosan Oroszország és Nyugat-Európa között is egyre élesebb szópárbajok alakultak ki, pláne azért, mert Brüsszel belátható időn belül jelentősen át akarta állítani a gazdaságát a fosszilisról a megújuló energia használatára. A piac számára a Covid végével vált világossá, hogy a vezető gazdasági nemzetközösségek (Kína nem az, de ide sorolandó) szakítani szeretnének az öt évtized hagyományaival. De ahogyan a briteknek nem sikerült a Brexittel leválniuk az Európai gazdaságról, úgy Európának sem sikerült leválnia az orosz energiahasználatról és most nagy kérdés, hogy az USA le tud-e válni a továbbra is olcsó és továbbra is korlátlan munkaerőbázisról. Természetesen ezzel ott próbálkozik, amely a korábbi évtizedekben a legfontosabb volt a számára. Nyilvánvaló, hogy az amerikai fogyasztók képesek lemondani a kínai fogyasztási cikkekről, de nagy kérdés, hogy az amerikai tech ipar le tud-e mondani a kínai gyártóbázisokról és kapacitásokról, vagy Kína esetében az amerikai felvevő piacról.
Reakciók
Az amerikai szabályzat elfogadását élénk vita előzte meg, a pénzügyi tisztviselők például enyhébb lépést szorgalmaztak. A republikánusok viszont bírálták a kormányt, mert az intézkedés szerintük nem elég szigorú és nem is kellően széles hatókörű. Egy névtelenségét kérő magas rangú amerikai tisztviselő szerint célzott program jön létre, amely a három legfontosabb területre összpontosít, a rendelet célja a kínai hadsereg amerikai technológiához és tőkéhez való hozzáférésének megakadályozása. Biden hangsúlyozta, hogy a technológiai fejlődés ezekben az ágazatokban jelentős nemzetbiztonsági kockázatokat jár, mivel a számítógépek olyan módokon fejlődhetnek, amelyek elősegítik a kifinomult fegyverek kifejlesztését és a kémügynökségek által az adatok védelmére használt kriptográfiai kódok feltörését. Amerikai tisztviselők reményüket fejezték ki, hogy más országok csatlakozni fognak a szabályozóhoz, ha Washington úttörő szerepet tölt be a területen. Bár Japán viszonylag gyorsan leszögezte, hogy nem áll érdekében felülvizsgálni a kínai kereskedelmi kapcsolatát az Egyesült Királyság, Németország és az Európai Bizottság is fontolgatja hasonló korlátozások bevezetését. Persze az uniós tech ágazatban ez ma egy kissé üres beszédnek tűnik, hiszen az európai piacokon erős a kínai gyártók jelenléte, sőt az elektromobilitás területén például a kínaiak épp a német autógyártókat szorongatják.
A kínai kereskedelmi minisztérium felszólította Washingtont, hogy tartsa tiszteletben a piaci elveket, ahelyett, hogy akadályozná a globális gazdaság, illetve Kína fejlődését.
Ahogy élesedik az amerikai–kínai szembenállás, Washington egyre inkább igyekszik a csúcstechnológiához szükséges gyártókapacitásokat amerikai földön létrehozni, miközben próbálja megakadályozni Pekinget, hogy hozzáférjen a legmodernebb technológiákhoz.
Következmények
A helyzet az, hogy a kínai reakciók azon mondatában, amelyben kétségüket fejezik ki a világgazdasági növekedés miatt, nagy valószínűséggel helytálló. Az új ellátási bázisok létrejöttéig az információtechnológia ára sokkal magasabb szintre kerül, mint eddig volt. Egyre kevesebb ember tudja majd megfizetni a legmodernebb technológiát, illetve eszközöket, így ezek egyre kevésbé vesznek részt a világgazdaság bővülésében. Ez nem azt jelenti, hogy az a technológiának kisebb lesz a szerepe a piacon, pusztán azt, hogy rövid távon a volumen konszolidálódik. Ha kevesebb lesz a szektorban a hozzáférhető tőke, úgy a vállalatok kapacitásai, vagy akár a vállalatok száma is csökken. Mindez rövid és középtávon azt is jelentheti, hogy például az amerikai technológiával készült eszközök ára jóval magasabb lesz, mint a kínai és csak hosszabb távon lehet arra számítani, hogy a piac egyensúlyhelyzetet talál és újra a mennyiségi növekedéssel (árak csökkenésével) talál kitörési pontokat. Mára ha nem mérgesedik el teljesen Kína és az Egyesült Államok kapcsolata.
