(Kiemelt fotó: Unsplash)
Így bár továbbra is fontos a közösségi média maximális kihasználására összpontosítani, a mai PR-szakembereknek és professzionális kommunikátoroknak nem szabad megfeledkezniük a hagyományos hírmédiáról (más néven „örökölt média” vagy „régi média”) sem. A hagyományos média ugyanis még mindig létfontosságú szerepet játszik a modern újságírásban. Valójában a hagyományos hírszolgáltatók – beleértve az országos újságokat, a hálózati és kábeltelevíziós és rádiós híreket – a digitális, mobil és közösségi platformok kihasználásával továbbra is folyamatosan átalakulnak és újrapozicionálják magukat. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy relevánsak maradjanak, és felvegyék a versenyt az olyan kolosszális közösségi médiumokkal, mint a Facebook. Érdekes módon számos vezető hagyományos újság, például a The New York Times, ma már nagyobb digitális olvasótáborral rendelkezik, mint a hagyományos nyomtatott kiadása.
2019 fontos év volt a média világában. A digitális reklámköltés először előzte meg a hagyományos költségvetést, és a világ teljes büdzséjének több mint felét tette ki. Ez intő jel az újságírás jövője szempontjából, mivel a hirdetési költségvetés pozitívan korrelál a médium használatával. A Microsoft korábbi vezérigazgatója, Steve Ballmer egyszer úgy jellemezte a hagyományos médiát, mint egy „élőhalottat”. Az emberek globális mobilitásának rendkívüli mértékű növekedése volt az egyik fő hajtóerő, mely a nagy képernyők elhagyásához vezetett a mindig a kezünkben lévő kis képernyők kedvéért. Az értesítések, hírlevelek, új YouTube-videók hangjára való ébredés az új normává vált. Ez a valóság azonban elgondolkodtat bennünket: vajon tényleg már „haldoklik” a hagyományos média?
Franciaországban az emberek még mindig újságot olvasnak a tömegközlekedési eszközökön, amikor munkába járnak. Senki sem tagadhatja, hogy a hagyományos média használata zuhanórepülésben van. De bizonyos szempontból ez a médium többet számít, mint korábban. Három fő terület van, ahol a hagyományos média továbbra is komparatív előnnyel rendelkezik. Először is, az „oldschool” médiában való részvétel jelenti a leggazdagabb karrierutat, melyet bármely újságíró végigjárhat. Még a polgári újságírás gyors fejlődése, a blogok és vlogok túlsúlya mellett is a hagyományos szerkesztőség a legmeghatározóbb hely, ahol egy újságíró személyesen és szakmailag is fejlődhet. Ez valószínűleg nem fog változni a digitális média nyomása alatt. Másodszor, a hagyományos média képes elegendő finanszírozást biztosítani az oknyomozó újságírás és a tudósítás számára, mely napjainkban az újságírás egyik legkeresettebb és legfontosabb formája. Ehhez képest az új digitális média nehezen tudósít hosszú és mély történetekről, és inkább a gyors hírekre összpontosít. Harmadszor, nem minden ország rendelkezik könnyű hozzáféréssel az internethez vagy fejlett és hozzáférhető technológiákkal. Tádzsikisztánban például 6,50 dollárba kerül egy gigabájt adatforgalom. Mauritániában az internet átlagosan 768,16 dollárba kerül havonta. Más országok, például Irán, Észak-Korea, Kuba és Kína blokkolják az olyan jelentős digitális platformokat, mint a Facebook és a Google. A korlátozott digitális hozzáféréssel rendelkező piacokon a hagyományos média marad a legéletképesebb információforrás, függetlenül a propagált szubjektivitástól és az elfogult tudósításoktól.
Olvasottság és bevételek
Míg néhány hagyományos országos újság még mindig él és virul (bár főként digitális platformokon), számos kis- és középméretű nyomtatott sajtótermék kénytelen volt bezárni a boltot. Ez a csökkenő tendencia a fizetett előfizetések és a hirdetési bevételek zuhanásán alapul, ami az olvasóközönség csökkenését eredményezi. Emellett az egykor nagy példányszámú, befolyásos nemzeti hetilapok, többek között a Time és a Newsweek is átálltak a kizárólag digitális terjesztésre. Ráadásul a digitális átalakulás nemcsak a hivatásos újságíráson belül zajlik, hanem országszerte az egyetemeken és a főiskolákon is. Ez a tendencia az ezredfordulósok és fiatalabb korosztályuk, a Z generáció mindenütt jelen lévő digitális jelenlétének köszönhető. A Pew Research Center azonban a régi médiumok számára is megfigyelt egy pozitívumot: „A hírek a közösségi média és a mobileszközök robbanásszerű terjedésének részévé váltak, méghozzá olyan módon, mely lehetőséget kínálhat arra, hogy több embert érjenek el hírekkel, mint valaha”. Mindezek hátterében az áll, hogy az ezredfordulósok és a Z generáció hogyan fogyasztja a híreket, és a mobil a választott médium.
Új és régi média
Ahogy a Pew rámutat, az emberek egyre inkább a népszerű közösségi, mobil és digitális (nem hagyományos) platformokon keresztül fogyasztják a médiát. Ez azonban nem egymást kizáró jelenség, különösen az idősebb generációk esetében. A vezető közösségi médiaplatformok a hagyományos médiát használják fel a népszerű tartalmak újraközlésére. Erre jó példa volt a Facebook „Instant Articles” (emlékszik rá még valaki?) kísérlete, nem is beszélve más közösségi oldalakról, amelyek a Business Insidertől a BuzzFeedig mindent újraközölnek. Emellett a vezető regionális újságok is részesei a digitális átalakulásnak. Így az olvasóknak mostantól több lehetőségük van arra, hogyan fogyasszák a híreket országos és regionális szinten. A lényeg a következő: a hagyományos hírmédia még nem halt meg, és még mindig fontos szerepet játszik az újságírás változó digitális korszakában. Ez azért van így, mert az idősebbek és a globális közönség hírfogyasztásának jelentős részét még mindig a hagyományos média teszi ki. Ez különösen igaz a világ elmaradott részeire, melyek nem tudták teljes mértékben átvenni a mobil- és digitális technológiát. Ezért ezt az átfogó összefüggést szem előtt tartva egyértelmű, hogy a hagyományos média még mindig számít. Továbbá, mivel a legtöbb régi médium végül kihal, az intézményi hírcsatornák befolyása egyre nagyobbnak tűnik.
A mai PR és kommunikációs szakembereknek figyelniük kell az új és a régi média kölcsönhatására és kereszteződésére. A virtuális szerkesztőségekben dolgozó ezredfordulós és a Z generáció még viszonylag újak a régi média csábításában. Valójában a legtöbb fiatal továbbra is csak a közösségi média megszállottja. A közösségi média iránti rajongástól függetlenül azonban minden hatékony, modern kommunikációs stratégiának arra kell törekednie, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsen az új és a régi médiumok között, hogy a lehető legszélesebb körű és legkedvezőbb hírmegjelenést érje el. Az egyik típusú hírközlő médiumot nem feltétlenül kell elvetni vagy lemondani a másikról. Lényegében a mai újfajta professzionális kommunikátorok számára kritikusan fontos, hogy ne feledjék, hogy a generációs szakadék ellenére a hagyományos média még nem halt meg. Sőt, a vezető hagyományos médiumok az újságírás folyamatban lévő digitális átalakulásának szerves részét képezhetik. Végezetül a hagyományos média olyan szintű hírnévvel rendelkezik, amivel az új média nem. A trollok, álhírek és botok nem adnak hitelességet a digitális médiaforrásoknak, melyek szűretlen információkkal árasztanak el minket. A hagyományos média tehát még nem halott. Ehelyett fejlődik, hogy felzárkózzon a technológiai fejlődés őrült ritmusához. Fogyasztóként és szakemberként egyaránt rajtunk múlik, hogy megtaláljuk a tökéletes egyensúlyt a hiteles, etikus és ugyanakkor gyors hírek között. Más szóval, a hagyományos média olyan, mint a tészta az éttermi menüben. Nem számít, hány új és érdekes ételt akarunk kipróbálni: végül mindig a régi, klasszikus tésztát rendeljük majd.
