(Kiemelt kép: Credit: NIST)
Az 1901-ben alapított Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) az USA egyik legrégebbi fizikai tudományos laboratóriuma. Az ügynökség kongresszusi alapításának célja az volt, hogy az amerikai ipar versenyképességének egyik jelentős akadályát – nevezetesen az olyan gazdasági riválisokhoz, mint az Egyesült Királyságéhoz és Németországéhoz képest gyengébb mérési infrastruktúrát – megszüntesse.
Számtalan termék és szolgáltatás függ – az intelligens elektromos hálózat és az elektronikus egészségügyi nyilvántartásoktól kezdve az atomórákon, a fejlett nanoanyagokon és a számítógépes chipeken át – különböző mértékben az intézet által kínált technológiai fejlesztések, pontos mérések és szabványosított rendszerek működésétől. Ezek biztosításához rendkívüli mennyiségű számítási teljesítményre van szükség – és ez az 1950-es években sem volt másképp.
Persze, az ezt a teljesítményt biztosító számítógépek mérete akkoriban kicsit más volt… Ez a történet a SEAC, a Standards Eastern Automatic Computer körül forog, egy hatalmas, első generációs digitális számítógép, amelyet a NIST akkoriban olyan nagy projektekhez használt, mint:
- matematikai táblázatok készítése
- a numerikus algoritmusok korai tanulmányozása
- matematikai modellezés az atomenergiában
- képfeldolgozás
Mint azt az ügynökség egy nemrégiben közzétett közösségi média-bejegyzésben kifejtette, a számítógép a leállások idején nagy prímszámokkal állt elő, de egy nap, a késő esti műszak közepette a személyzet szembesült azzal, hogy kevés a papír, amelyet a rendszerbe kellett volna betáplálni.
Mivel a prímszámok között néha órák teltek el, a számítási idő létfontosságú volt, ezért megoldást kellett találniuk. És valódi megoldást találtak ki. Miért ne használhatnának… nos… vécépapírt?
Igen, az itt látható közönséges háztartási cikk volt a megoldás, amelyet a csapat talált a prímszámok éjszakába nyúló nyomtatására. Ma is láthatók, hiszen az értékes tekercset azóta is az intézet archívumában őrzik.
