A Schrödinger macskája a modern fizika egyik leghíresebb gondolatkísérlete, Erwin Schrödinger osztrák fizikus alkotta meg még 1935-ben.
Egy gondolatkísérletet végezve Schrödinger elképzel egy kartondobozba zárt macskát. A doboz tartalmaz egy darabka radioaktív izotópot, egy Geiger-Müller számlálót, egy hozzá kötött kalapácsot és egy mérges gázzal teli üvegcsét tesz. Ha az izotópban az atom megbomlik, a műszer érzékeli, és a következő láncreakció történik: a kalapács összetöri az üvegcsét, a méreg szabadul és a macska elpusztul. Miután egy órát adtunk a rendszernek, felmerül a kérdés: Él-e a macska? A macska egy szuperpozícióban van, egyszerre élő és halott, amíg a dobozt nem nyitjuk ki (vagyis nem végzünk mérést), és ezáltal nem kényszerítjük rá egyik állapotra sem.
A kísérlet célja a kvantummechanika „koppenhágai értelmezése” hibáinak szemléltetése volt, amely szerint egy részecske minden állapotban egyszerre létezik, amíg meg nem figyelik.
Ha a koppenhágai értelmezés azt sugallja, hogy a radioaktív anyag egyidejűleg bomlott le, és nem bomlott le a lezárt környezetben, akkor ebből következik, hogy a macska is él és halott, amíg a dobozt fel nem nyitják.
Egyszerűbben: Vajon minden kérdésre már azelőtt van határozott válasz, mielőtt feltesszük magát a kérdést?
A nem mindennapi animációt, amely elképzeli az eredeti kísérlet eredetét, Chavdar Yordanov készítette, egy londoni animációs show számára.
