A Marylandi Egyetem, Small Artifacts Lab (SMART LAB) kutatói egy Calico nevű kisméretű, viselhető roboton dolgoztak. A mindössze 18 gramm súlyú robot egy speciális, a ruhánk tetejére varrt sínhez csatlakozik, és a ruhadarabjainkon áthaladva készen áll a munkára, ami lehetővé teszi számára, hogy mindenféle dolgot elvégezzen, például sztetoszkópként működjön, hogy meghallgassa a szívünket és a tüdőnket, vahy személytelen személyi edzőnk legyen a fitneszórán.
A Calico egyik legnagyobb kihívása a lokalizáció: a GPS természetesen nem elég pontos ahhoz, hogy meghatározhassa, hol van a robot a ruházatán. A kutatók ezt a problémát úgy oldották meg, hogy egyenletes távolságra neodímium mágneseket ágyaztak a ruhasínekbe, amelyek jelölőként használhatók. A fedélzeti érzékelők segítségével a Calico képes érzékelni ezeket a mágneseket, és segítségükkel megbecsülni, hogy a robot éppen hol tartózkodik – ez lehetővé teszi a robot számára, hogy elérési utat tervezzen a testünkön. Ez egy nagyon hatékony rendszer, mivel a robot a fejlesztési ciklus során egyetlen markert sem hagyott ki.
A Calico robot 20 grammos hasznos terhet képes szállítani. A robot a haladási iránytól függően 115 millimétert tesz meg másodpercenként, de akár a 227 milliméter távolságot is abszolvál másodpercenként, ha nagyon beindul testünk egy egyenes, sík terepen. Az alacsony fogyasztású kialakításnak köszönhetően a kis rover 100 milliamper-órás akkumulátora több mint nyolc órát bír ki üresjáratban vagy harminc percet folyamatos mozgás mellett. A vezeték nélküli töltés tovább növeli a robot üzemidejét.
A kutatás
A SMART LAB tagjai kutatásuk ismertetése során számos alkalmazási lehetőséget találtak a viselhető eszközükre – ebben a .pdf-ben olvasható. Egy mikrofon és egy sztetoszkóp segítségével a robot például életjeleket érzékelhet. A robot egy előre meghatározott helyre utazhatna a testünkön, hogy meghallgassa a szerveket, vagy egy orvos valós időben teleoperálhatná. És mivel a rendszer már rendelkezik gyorsulásmérővel, az esések érzékelésére is használható lenne.
Ha meg akarunk tanulni táncolni, vagy egy edzésprogramon keresztül szeretnénk tornázni, a rendszer végigvezethet néhány mozdulaton, nyomon követheti a formánkat, és haptikus visszajelzést adhat a teljesítményünkről. Ezt az általános elképzelést kiterjesztve az orvosi alkalmazásokra, a kis haverunkat rehabilitációra is használhatnánk, motiválhatna a gyakorlatok helyes elvégzésére és monitorozhatná a fejlődésünket.
A kijelző nélküli viselhető asszisztensek esetében kihívást jelent, hogy értelmezhető visszajelzést adjanak a felhasználónak. Ennek a problémának a megoldására a kutatók az adatok fizikalizálását találták ki. Az eszköz például úgy tudja megmutatni az egyes feladatokban elért haladást, hogy a karunkat fizikai haladási sávvá alakítja. Ahogy egyre közelebb kerülünk a napi céljaink eléréséhez, az eszköz egyre feljebb és feljebb kerül a karunkon.
Ha hangot, LED-eket vagy kijelzőket is adnak hozzá, akkor garantáltan lesz miről beszélgetnünk, bárkivel is találkozzunk, miközben velünk van a kis robotasszisztensünk!
