“Ha valaki kiszámítható fizikai környezetben dolgozik és ismétlődő feladatokat lát el, akkor a munkája helyettesíthető robottal, vagy valamilyen generatív mesterséges intelligencia által létrehozott automatizálási rendszerrel” – idézte a Business Insider Kweilin Ellingrud, a McKinsey Global Institute igazgatóját. A kérdés azért merült fel, mert a közelmúltban készült egy kifejezetten USA specifikus kutatás, amely azt mutatja, hogy az olyan állások, mint a klímaszerelő, a tanár, vagy a fodrász – vagyis a nem kizárólag ismétlődő környezetben elvégzett rutinfeladatok ellátása – viszonylag sértetlenek maradnak a következő 5-10 évben. Ugyanakkor az automatizálásra és számítógépesítésre fogékony „rutinszerepek” fizetési értéke csökkenni fog esetleg eltűnik, míg a nem rutinszerű, ügyességet vagy emberi interakciót igénylő szerepek keresletének és bérének növekedése várható.
Mindez szép gondolat, de a kutatásból az is kiderül nem lesz MI-érintettség nélküli iparág. Sőt a nagyobbik probléma az, hogy még a nagy élőmunkát igénylő területek is erősen a mesterséges intelligencia hatása alá kerülhetnek azzal, hogy az egyébként gondolkodást, számításokat igénylő vezetői (közép és felső is) feladatok helyettesíthetőek lesznek vele. Érdemes az építőiparban a mérnöki, vagy menedzseri képesítést igénylő ellenőrzési feladatokat ellátó vezetőkre, vagy az egyes munkafolyamatokat végző csapatok koordinációját ellátó „kisfőnökökre” gondolni.
Nyertesek
Az OpenAI által vezetett kutatás kimutatta, hogy az Egyesült Államok munkavilágának csak 4 százaléka marad egyelőre érintetlen, beleértve a festőket, ácsokat és tetőfedőket és hasonlóan nagy élőmunka igényű területeket. Bár a technológia több ilyen szerepkörbe is beszivároghatna, ezeket alapvetően nem pótolhatják gépek, mert a megrendelők emberi interakciót és emberi munkát várnak el. Az azonban tény, hogy az ő munkájuk könnyebb lesz a MI használatával, tehát pestiesen szólva nettó nyertesei a technológiának.
Például a mesterséges intelligencia használatával az ápolónőknek kevesebb időt kell tölteniük azzal, hogy információkat gyűjtsenek és vigyenek fel orvosi nyilvántartási rendszerekbe, vagy a festőknek nem kell hosszú időt rászánniuk a kísérletezgetésre, hogy milyen színkeverékkel dolgozzanak – az MI egyszerűen kész tervet kínál nekik. Az USA-ban a magas óradíjakról ismert iparágakban, ha munkavállalók átcsoportosíthatják idejüket a kritikusabb feladatokra – akár például a betegek gondozására – milliárdokat lehet megtakarítani. De ez elsősorban az óradíjakra vonatkozik.
Az egyes vélemények szerint előfordulhat, hogy ezeken a területeken kettészakad az operatív munka. Megmarad a fizikai, de a szellemi folyamatokba belép az MI. Ennek megfelelően a fizikai munka felértékelődik, többet lehet majd vele keresni, mint eddig. Tehát a kékgalléros munkák nemcsak biztonságosak a mesterséges intelligencia hatásaitól, hanem fizikailag is egyszerűbbek lesznek a technológiával. A mesterséges intelligencia munkahelyi alkalmazása hozzájárulhat a biztonság javításához a kockázatok valós idejű nyomonkövetésével, valamint a berendezésekkel kapcsolatos problémákra vagy sérülésekre vonatkozó riasztásokkal.
A fizikai munka ugyan megterhelő marad, de a jövőre nézve tartósnak bizonyul, nem kell attól tartani, hogy megszűnik a munkakör. Általánosságban elmondható, hogy a mesterséges intelligencia keveredésével jó minőségű munkakörök lesznek, amelyek állandó munkaidőt, előrelépést és karriertámogatást kínálnak cserébe méltányos fizetést és bizonyos fokú beleszólási jogkört a rendszer működtetésébe.
Vesztesek
A MI érintettség jéghegyének csúcsa a kreatív iparág, vagyis a marketing és kommunikáció, hír és szórakoztató tartalmat előállító szegmens. Ezek jellemzően kiválthatóak a mesterséges intelligenciával, ahogyan például a pénzügyi területen dolgozók munkájának jelentős része is. Elég csak a banki alkalmazottakra vagy a tartalom szerkesztői munkákra gondolni. Ezek mind automatizálhatóak, sőt, az MI valós idejű összeköttetésben lehet a fogyasztókkal, érzékeli a pillanatnyi fogyasztói igényeket és azonnal reagálhat azokra.
Mindezzel kapcsolatban sok filozófiai és erkölcsi kérdés is felmerül, elsősorban a fogyasztói adatokat tekintve. De kevesebb szó esik például a szerkesztői, tartalom előállítói munkáról. Korábban (ma átmenet zajlik) a kapuőrök, vagyis a szerkesztők/szerzők mondták meg a tartalom fogyasztóknak mi a fontos és mi a mellékes tartalom. Ma a fogyasztó dönti el számára mi a fontos és mi a mellékes. Vagyis korábban a híreket a szerkesztő határozta meg, a fogyasztónak ha tetszett, ha nem, el kellett fogadnia, magyarán szembe jött vele a valóság, ha akarta, ha nem. Ma, ha a fogyasztónak nem tetszik valami, az azonnal kinyerhető az információs térből és a tartalom gyár reagálhat az igényre. Ezt az MI sokkal gyorsabban teheti meg saját maga által generált tartalommal utánamenve a fogyasztó figyelmének – még akkor is, ha annak a tartalomnak semmi köze sincs a fontossághoz, mi több a valósághoz.
Ugyanez elmondható a reklám-marketing, vagy az egyes szervezetek külső és belső kommunikációs tevékenységéről is. Ha a fogyasztó mást akar hallani, látni az valós időben mérhető és valós időben reagálni lehet rá, csakhogy a munka dandárját a MI ezen a területen képes lesz elvégezni.
Ez az, ami erkölcsi és filozófiai kérdéseket vet fel. A társadalmi fejlődést, vagy inkább változást jellemzően egyes kommunikációs csapatok, vagy emberek végezték, amelyek képesek voltak a tartalom fogyasztói igényeket összeegyeztetni a tartalom fejlesztői kapacitásokkal és irányokkal. Jól körülírhatóak voltak a fékek. Nagy kérdés, hogy az MI mennyire „fékezett” gondolkodású, képes-e manipuláció nélkül működni és képes-e megérteni, hogy az egyes fogyasztói közösségek érdeke nem feltétlenül egyezik a kommunikációs tartalom fogyasztási szokásaival. Persze a manipuláció az emberi tartalom előállítástól sem áll távol, ugyanakkor a manipulatív érdekel tetten érhetőek és az előállító embert felelősségre lehet vonni. Ugyanez az MI-nél nagyon komoly kérdéseket vet fel.
Rögvalóság
A szóban forgó kutatást egyelőre nem kell készpénznek venni, ugyanis egy optimális jövőképet mutat. A mai helyzet azonban egyelőre nem abba az irányba mutat, hogy a társadalom minden területen elfogadná a MI forradalmat. Maga Sam Altman a ChetGPT atyja, az OpenAI vezérigazgatója is többször fejezte ki aggodalmát az MI és az ember kapcsolatáról. Nem véletlen a saját generatív mesterséges intelligenciájuknak a neve. Nem akartak például emberi nevet adni neki, hogy ezzel is jelezzék: nem érdemes emberi tulajdonságokkal felruházni. Ugyanis ma és vélhetően hosszú ideig még az emberek szeretnének különbséget tenni közte és az emberek között. Vagyis a MI elfogadottsága közel sem olyan erős, mint amire most számítanak a kutatók. Ráadásul erős a félelem is, hogy az algoritmus elveszi az emberek munkáját. Félő, hogy az MI akciók reakciót szülnek, tehát a munka világában ezzel is kalkulálni kell.
