Kiemelt kép: Envato/Elements
A robot- és a szenzortechnológia külön-külön, de együtt, ugyanabba a rendszerbe integrálva is gyorsan fejlődik, mindkét szakterületben, mesterséges intelligenciával, a mindent mindennel összekapcsoló hálózatisággal összekombinálva, óriási lehetőségek rejlenek. Némi túlzással, napról napra nő az alkalmazási potenciál.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO szerint a higany komoly egészségügyi kockázat. Azért okozhat súlyos mérgezéseket, megbetegedéseket, mert fertőzött vízzel és hússal a szervezetünkbe juthat. Léteznek ugyan a higanyt ételekben és környezetünkben észlelő, detektáló módszerek, de legtöbbjükhöz bonyolult és költséges laboratóriumi felszerelés, műszerek kellenek. Másrészt, ezek a technikák általában nem elég gyorsak, pontos munkájukhoz sajnos túl sok idő szükséges.
Működésben a hajszálnál ezerszer kisebb érzékelő
Tajvani és dél-koreai kutatók ezen az állapoton szeretnének változtatni. A Kínával vitatott jogi viszonyban álló sziget Nemzeti Tsing Hua Egyeteme és a szöuli Chang-Ang szakemberei szenzorral felszerelt robotkarral oldanák meg a problémát, gyorsítanák fel a higanyfertőzés kimutatását.
Higany vízben (Kép: Envato/Elements)
Robotkaruk ételben és vízben egyaránt érzékeli a higanyionokat. Az érzékelő az emberi hajszál ezredrésznyi vékonyságú tellúr-huzalokat tartalmaz. A huzalok behálózhatják a higanyionokat; elektromos töltésük megváltozik, amikor más tárgyakat érintenek meg.
A kutatók a robotkéz ujjára rögzítették a pirinyó szenzort, majd több tesztet végeztek vele. Tóból és csapból származó vizet, higannyal szennyezett almát, garnélarákot és spenótlevelet vizsgáltak. A teszteken jó eredményt ért el, kimutatta, hogy mi fertőzött, mi tartalmaz higanyt, és mi nem, azaz előbb-utóbb munkába állhat, felgyorsítva az azonosítási folyamatot.
Snigdha Roy Barman, a tajvani felsőoktatási intézmény kutatója elmondta, hogy a robotkar egy liternyi vízben akár néhány nanomól higanyiont is képes azonosítani. (1 nanomól 0,001 mikromólnak, a mikromól pedig a mól egymilliomodának felel meg, így fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen – szabad szemmel láthatatlan – mérettartományban járunk. Maga a mól az anyagmennyiség neve.)
