Képek: Flickr, Wikimedia Commons
Az európai nyári ludakat arcfelismerő szoftverrel tanulmányozták, majd a kutatási eredményeket felhasználó Bécsi Egyetem és az ausztrál Flinders Egyetem szakemberei hamarosan a világ egyik legritkább libáját, a tyúkludat fogják vizsgálni a Tasmania északi partjaihoz közeli Cape Barren szigeten.
Milyen egy nyári lúd arca?
A technológiával eddig azt mérték fel, hogy egyes madarak hogyan reagálnak a róluk készült fényképekre, a raj más tagjaira, vagy partnerekre. A kutatók szerint tudományos alkalmazásaikat mások is használhatják veszélyeztetett állatfajok megfigyelésére, felvételek készítésére, vagy a fogságban élő állatok jólétének reklámozására.
A program minden libaarcot a raj tagjainak életnagyságú 2D-s fotójával tesztelt. Az ezirányú kutatásokat egyébként az állati viselkedéstudomány alapítója, az osztrák Konrad Lorenz kezdte el az 1950-es években.
Minden egyes libaarc 97 százalékos pontossággal hozzárendelhető egy hatezer lehetséges egyezést tartalmazó fotókönyvtárhoz. A libák közötti hasonlósággal dolgozó automatizált arcfelismerő szoftvert azért fejlesztették, hogy megállapítsák: a nyári ludak arca vizuálisan egyedi vagy sem.
Elhunyt rokonról egy nyári lúdnak se mutassunk képet!
A csoport életnagyságú fényképeket, azok közelében kaját helyezett el egy füves területen, hogy lássák: a libák másként reagálnak-e különböző képekre – és másként reagáltak. Partnerük fényképéhez például gyorsabban közelítettek, barátságos hívogató hangot adtak ki. Viszont amikor saját magukkal szembesültek – először az életben –, sziszegtek, és tovább tartott, míg az ételhez mentek, már ha egyáltalán odamentek.
Az egyéniség vizuális jegyeire vonatkozó eredmények nemcsak a madarak társadalmi szerkezetébe engednek betekintést, hanem azt is illusztrálják, hogy a szoftverrel hogyan monitorozható egyes madarak arca, testmintázataik. Ehhez is helyszíni fényképeket használtak, és az is kiderült, hogy fogságban élő állatok jóléte bizonyos fényképek mutogatásával növelhető.
A fotók csökkenthetik az elszigeteltséget, a magány érzetét társadalmi terekben, és bemutatkozó-ajánló anyagként is használhatók, ha új állat érkezik a rajhoz. Viszont arra is ügyelni kell, hogy elhunyt rokonról, szövetségesről vagy a csoport meghatározó tagjáról ne készüljön kép.
A kutatók valószínűsítik, hogy a csoportosan élő fajok fogoly egyedei kevésbé félnek, nyugtalanok, ha ismeretlen, vagy kisebb, nem speciális állat fotójával szembesítik.
