Képek: Flickr, Rawpixel
Az Egyesült Államok és Kanada csendes-óceáni partjaihoz közeli területeken egyre több az erdőtűz. A múlt században és korábban ritkábban fordultak elő, és kisebb területet emésztettek el. 2006-ban Washington szövetségi állam északi, központi részén 175 ezer hektárnál, Seattle-nél háromszor nagyobb terület égett el. 2014-ben, 2015-ben és 2021-ben még ennél is komolyabb volt a pusztítás.
A tűzvészek elleni stratégiák a 20. században sok sűrű, többé-kevésbé egységes összetételű erdőt eredményeztek. Az ezredfordulóra sűrűn benőtt, többrétegű, magas tüzelőanyag-tartalmú erdők alakultak ki, amelyekben könnyebben kigyulladhatnak és terjedhetnek a pusztító tüzek. A hatalmas területen több az égnivaló.
Történelmi erdőtüzek elevenednek meg
A Washington Egyetem az Egyesült Államok Északnyugat Csendes-óceáni Erdészet Szolgálatával és ökológiai szakemberekkel együttműködve, erdei tájakat és tüzeket szimuláló technológiáz fejlesztett. A változatos tűzvész-kezelő stratégiákat alkalmazó REBURN rendszer évtizedeken, sőt évszázadokon keresztül is le tudja modellezni az erdőtüzek dinamikáját.
A modell a katasztrófa méretétől, kiterjedésétől függetlenül, az eloltás következményeit szintén képes szimulálni, mint ahogy azokat a feltételeket is, amikor az erdei táj teljesen regenerálódik, illetve az erdő tűzveszélyességének változásait.
A kutatók, a rendszert a 2006-os tűzvész helyszínére alkalmazva, kimutatták, hogy meghatározott égési pontok felállításával és kisebb tüzek engedélyezésével, az erdők idővel változatosabbak és ellenállóbbak lesznek. Ezek az erdők különböző méretű, formájú és állapotú „foltokból” állnak, és az összes folt a legutóbbi tűzből való felépülés valamilyen állapotában található.
A közelmúltban leégettek kerítésként működnek a tűzzel szemben, azaz megakadályozzák, hogy az nagy területen terjedjen.
Jótékony és gonosz tüzek
A szimulációból kiderült, hogy ha egy erdős terület 35-50 százaléka „kerítésből” áll, akkor a következő öt-tizenöt esztendőben lényegesen kevesebb lesz az erdőtűz. Egyes részeknek pedig „áldásosabbak” az égési tulajdonságai, feltételei, mint másoknak. Azt is megállapították, hogy a fák kora, sűrűsége, tüzelőanyag-tartalma által meghatározott bonyolultabb erdei környezetek megnehezítik nagy tüzek terjedését, igazán súlyossá válását. Szintén fontos szempont, hogy minél komplexebb egy erdő szerkezete, annál több vadon élő állat lakhatja.
A REBURN rengeteget segíthet az erdőgazdálkodásnak és a döntéshozóknak felmérni bármilyen méretű erdőtűz eloltásának a hatásait, vagy esetleg abban is, hogy a lángok visszatérjenek egyes területekre, így akadályozva meg a későbbi nagyobb pusztítást.
A modell természetesen az Egyesült Államok és Kanada más vidékeire is alkalmazható.
