A svájci Bázel számtalan gyógyszerkutató cégnek ad otthont. A vállalatok többségben külföldieket foglalkoztatnak, aki viszont a bázeli ingatlan árak miatt a szomszédos Franciaországban, vagy Németországban bérelnek, vagy vettek lakást. Autóval, vagy villamossal pár perc alatt beérnek, viszont a lakhatási költségük jellemzően fele annyi, mintha Bázelben élnének. Hogy jön mindez az információtechnológiához?
A bázeli munkavállalási analógiára a Covid időszaka alatt nagyon sok információtechnológiával, IT-vel foglalkozó szakember döntött úgy, hogy a lakhelyét egy olcsóbb megélhetési környezetet biztosító ország tengerpartjára, vagy hegyeibe helyezi át. A szakember a munkáját egy laptoppal is képes megoldani – bárhol bármikor. A Covid népszerűvé tette a digitális nomád életmódot, amihez szépen lassan a befogadó országok is elkezdtek alkalmazkodni, hiszen munkavállalóról van szó, nem pedig szimpla turistáról. Európában 19 ország kínál digitális nomád vízumot, köztük Magyarország is. Az itthoni feltételek egyszerűek. Kétezer euró, vagy a feletti jövedelem szükséges ennek a vízumnak az igényléséhez (nem EU, harmadik országbeli állampolgár). Összesen 110 euróba kerül és egy éves tartózkodási engedélyt kínál adómentesen. Az egy év letelte után a vízum meghosszabbítható, de egy szigorú feltétel azért van: hat hónapos időszak alatt legalább 90 napot kell eltölteni az országban. Ha ez nincs meg, a vízum díját újra ki kell fizetni.
Mi az a digitális nomád vízum?
Ezeknél a vízumoknál az adómentesség a nagy kincs. Nem véletlen, hogy az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (UNWTO) új jelentése szerint növekszik a digitális nomád vízumok népszerűsége.
2020 óta sok országban kifejezetten a távoli munkavállalókat célzó vízumot hoztak létre, válaszul a COVID-19 világjárvány idején bevezetett utazási korlátozásokra. Az első Észtország volt, amely 2020 júliusában vezette be speciális digitális nomád vízumprogramját. Az Egyesült Államokban például a digitális nomádok száma 131 százalékkal nőtt 2019-hez képest és 2022-ben, összesen 17 millió embert számoltak, aki ennek a nomádizmusnak „hódol”. Nem mellesleg kimagaslóan jól keres. A növekvő népszerűségnek köszönhetően sorra alakítják ki országok a saját vízumrendszerüket, hiszen a digitális nomádok (ha nem is fizetnek adót) rendkívül jó fogyasztónak számítanak és javítják egy-egy régió szolgáltató szektorát – magyarán fogyasztanak rendesen. Ugyanakkor a UNWTO arra figyelmeztet, hogy a világszerte kínált különféle vízumok számos előnnyel és hátránnyal járnak.
Az UNWTO által elemzett 54 desztináció csaknem fele legfeljebb egy évre szóló vízumot kínál. Kanada a legrövidebb, mindössze 30 napos tartózkodást kínál, míg Thaiföld adja ki a leghosszabb vízumot. A legtöbb ország az induláskor három-hat hónapos vízumot engedélyez, amely az időszak végén meghosszabbítható vagy megújítható.
Az országok által kibocsátott vízumok csaknem 40 százaléka mentesíti a digitális nomádokat az adófizetés alól. A szervezet megállapította, hogy a nomádok a legtöbb helyen 183 napos tartózkodás után adóköteles lakosokká váltak. A minimumjövedelmi követelmények azonban jelentősen eltérnek az 54 országban. Anguillában, a Bahamákon, Curaçaóban, Marokkóban és Saint Luciában nincs minimális havi követelmény, ám a Kajmán-szigeteken évente körülbelül 100 ezer dollárt (93 ezer 600 eurót) kell keresnie a vízum igényléséhez. A legtöbb desztinációban jellemzően havi 1000 és 4000 dollár (936 és 3744 euró) közötti minimális jövedelemre van szükség az adómentesség eléréséhez.
Mi a biznisz?
Nagy kérdés, hogy miért éri meg az egyes országoknak ezen vízumrendszerek kidolgozása. Az UNWTO elemzése szerint bár a digitális nomádizmus modellként jelent meg a COVID-19 okozta idegenforgalmi veszteségek lefaragására, még mindig nehéz felmérni ezek valódi hatékonyságát. Ezen vízumok általában jó lehetőséget kínálnak az utazni vágyóknak, lehetőséget biztosítva új helyek felfedezésére, miközben munkaközegben maradnak. Ezenkívül segíthetnek népszerűsíteni a kevésbé látogatott úti célokat, például a vidéki területeket, vagy ösztönözhetik az embereket a szezonon kívüli utazásra.
Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a speciális vízumrendszerek mögé milyen ösztönzőket alakítanak ki, hogy a digitális nomádok beilleszkedjenek a közössé ökoszisztémájába. A UNWTO kutatása szerint például a digitális nomádok nagymértékben támaszkodnak a rövid távú lakáskiadásra. A szállásukat jellemzően az Airbnb és ahhoz hasonló platformokon keresztül foglalják, ami erőteljes hatással van a helyi árakra. Egyes országokban, például Portugáliában a digitális nomádokat hibáztatják azért, hogy a helyiek a magas árak miatt kiszorultak a bérlakáspiacról – a helyiek nem tudnak annyit fizetni, mint a nomádok, ráadásul a legtöbb bérbeadó a biznisz miatt lemond a hosszútávú bérletről és rááll az Airbnb-zésre.
