Nem mindenki gondolja, hogy a számítógép előnyt jelent az osztályteremben. Ralf Lankau, a Hochschule Offenbach médiaelméleti professzora azt mondta, hogy „a táblagépek és laptopok nem okosabbá teszik a gyerekeket, hanem butábbá” – kifejezetten a 10 évesnél idősebb gyerekekre utalva.
Moratóriumot szorgalmaznak az akadémikusok
A Deutsche Welle hosszas riportban számolt be a kutatásról. Németországban 40 akadémikus adott ki petíciót amiben aggodalmukat fejezték ki a digitális technológiák gyermekkori fejlődésre gyakorolt hatása miatt. Ebben egyébként moratóriumot szorgalmaznak az oktatási digitális transzformácó folytatásra kifejezetten a 4-11 éves gyerekek esetében.
„Nem a digitális technológia betiltása a cél, hanem a tanításhoz való visszatérés” – mondta Lankau a DW-nek. „Fel kellene tennünk a kérdés: mi a tanulás célja, és annak elérésében hogyan segíthet az analóg és digitális média?”
Mint mondta, mi ma azt nézzük milyen új technológia áll rendelkezésre, és azt hogyan használhatjuk az iskolában.
A petíció egyébként pont abban az ütemben jelent meg, amikor a német iskolákat folyamatos kritika érte a digitalizációs lemaradásban. A németek egyébként ebben a tekintetben nagyon hasonlítanak a magyarokra, hiszen a poroszos oktatási modellből mind a két országban maradtak még megoldások.
Tanárokra lenne szükség
Lankau és a többi akadémikus azonban azt akarja, hogy a német oktatási minisztérium újragondolja, hogyan használják a technológiát a német óvodákban és osztálytermekben. Lankau szerint a jelenlegi oktatási rendszer nem a tanulásra és a szociális készségek oktatási előnyeire összpontosít, magyarán nem az általános tudás megszerzésével meglátható összefüggésekre helyezi a hangsúlyt, egyszerűen csak kiképez.
„Az oktatási intézményeknek az egyénre kellene összpontosítaniuk és arra, hogyan tudnak fejlődni saját érdeklődési körüknek megfelelően” – mondta Lankau.
Ehhez viszont olya autorokra (jelen esetben tanárra) van szükség, akik a gyermekeket önálló indivídumként kezelik, nem pedig egy halmazként. Sok esetben személyre szabott megoldásokat kell tálalnia a tanárnak, hogy egy-egy „lurkóból” kihozza a maximumot. És persze az is nagyon fontos, hogy a tananyag elsajátításában minden gyermek másként működik, tehát a jegyeket is ez alapján kell súlyozni.
Lankau szerint a fő probléma a digitalizációval az, hogy az informatikai cégek 40 éve határozzák meg, hogy milyen fejlesztések történjenek az iskolákban. Holott ennek fordítva kellene történnie. A tanároknak és az intézményeknek kellene meghatározniuk, hogy mire van szükségük az oktatási minőség javításához.
Csak egy példa: emlékezetes, hogy itthon megjelentek az interaktív táblák, oktatási segédeszközök, ami kifejezetten felkapott téma volt. Ám a tanárok a kezdetekben nem tudtak ezekkel mit kezdeni, mert nem volt hozzájuk megfelelő vizuális, vagy írott tananyag. Azt nekik kellett fejleszteniük, ami komoly erőforrásokat vont el az operatív oktatástól.
A világ a digitális transzformáció felé halad
Ugyanakkor Lankau megjegyzései valóban némileg vaskalaposnak tűnnek, hiszen maga a világ is a digitalizációs transzformáció felé halad. Miért lenne kivétel ez alól az általános iskolás oktatás?
A DW megkérdezett másokat is: Maria Hatzigianni, a görögországi Nyugat-Attika Egyetem koragyermekkori nevelésének és digitális technológiájának szakértője szerint a professzor megjegyzései egy régi, az oktatásban (is) kibontakozott „technológiaellenes” trend része.
„Az emberek az 1990-es évek óta tesznek megjegyzéseket a számítógépekkel kapcsolatban. Minden alkalommal, amikor egy új technológia megjelenik, az emberek pánikba esnek. Még Szókratész is azt mondta, hogy a dolgok lejegyzése feledékennyé tesz minket” – mondta Hatzigianni.
Ebben a témában egyébként Szentgyörgyi Albernek is volt egy nagyon híres gondolata:
„Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.”
Sőt volt egy másik is:
„Én már úgy vagyok, ha valami újat mondok, és mindjárt cáfolnak, akkor azt mondom: ez jó, úgy látszik, ez új, és ha elfogadják, akkor elszomorodom, mert úgy érzem, hogy nincs jelentősége.”
Tehát az oktatási digitalizáció, ha a könyv szerepét veszi át, kifejezetten előnyös. Kérdés persze, hogy az oktatás jelenleg képes-e gondolkodásra sarkallni a nebulókat pont abban az időben, amikor éretté válnak a megfelelő gondolkodásra. Tehát a kérdés: valójában mennyire rossz a számítógéphasználat a gyerekek számára?
Nincsenek tudományos bizonyítékok
Prakash Ranganathan, az Egyesült Államokban található Észak-Dakotai Egyetem Kiberbiztonsági Kutatási Központjának igazgatója szerint a digitális technológiáknak a gyermekek fejlődésére gyakorolt hatásairól szóló tudományos bizonyítékok vegyesek. Van néhány eredmény a kognitív fejlődésre gyakorolt hatásokra, de az a túlzott számítógép használaton alapszik. Ez befolyásolja az összpontosítási képtelenséget és passzív tanulási tapasztalatokhoz vezethet – motorikussá válik a gondolkodás. Ez pedig akadályozhatja a kritikus gondolkodást és a valós problémamegoldó készségeket. De nem világos, hogy ezek a lehetséges negatív hatások rövidek-e vagy tartósak – mondta Ranganathan.
Az sem egészen világos persze, hogy ma mi minősül túlzott számítógép használatnak, hiszen a videójátokázás mellett egész konkrétan mindenki valamilyen kütyün keresztül tarja a kapcsolatot a valósággal – így maguk a gyerekek is.
Hogyan használjuk helyesen a digitális technológiát?
Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy a számítógépek túlzott használata az ülő viselkedés miatt befolyásolja a fizikai egészséget, beleértve az elhízás, az alvászavarok és a szorongás növekedését. Ezen aggodalmak közül sok az internet és a közösségi média fiatalokra gyakorolt hatásaival kapcsolatos szélesebb körű félelmekkel függnek össze, de Ranganathan szerint további kutatásra van szükség ahhoz, hogy ez valóban bizonyságot nyerjen.
Ráadásul az igazgató szerint sok pozitívumot is mutat a számítógép használat. A kutatások azt mutatják, hogy a digitális technológiai beavatkozások hatékonyan fejlesztik az írás-olvasási és számolási készségeket, a kézügyességet és a vizuális térbeli munkamemóriát, ha tanulási környezetben használják őket. Tanulmányok kimutatták, hogy a gyerekek interaktív digitális technológia használata javítja a nyelvtanulást, a végrehajtó funkciót (a fókuszálás és a dolgok elvégzésének képességét) és a memóriakészségeket.
Ezek pedig azt mutatják, hogy explicit használható a kisgyerekek fejlődéséhez a digitális technológia. Ráadásul a jelenleg is folyamatban levő kutatások azt mutatják, hogy ha a gyereket, a szülőt és a tanárt együtt vonják be a digitális oktatásba, akkor remek eredményeket lehet elérni. Ezek a kutatások pedig azt mutatják, hogy ma az a kérdés, hogyan használjuk helyesen az oktatásban a digitális technológiát, nem pedig az, hogy kell-e.
