A ChatGPT 2022. november végi berobbanása megváltoztatta a világot. A technológia a mindennapok szinte összes szegmensére kisebb-nagyobb mértékben transzformatív hatással van. A generatív mesterséges intelligencia (MI) okozta változások törvényszerűen befolyásolják a politikát is. Mivel 2024 (több mint ötven országot érintő) „választási év”, voksaink sem maradnak MI által érintetlenek. A közvéleménykutatások világszerte aggodalmat jeleznek a feltörekvő technológiával kapcsolatban.
Sőt, jóval többről van szó: egyrészt ugyan félünk a következményektől, másrészt viszont a felmérésekből az is kiderül, hogy nem igazán vagy csak hézagosan értjük a működését és a választásokra vonatkozó hazugságokra gyakorolt hatását.
A Politico az Ipsos és az UNESCO 2023-as közös felmérése alapján elemezte az MI szerepét, ezt az elemzést ismertetjük. Korábban pedig arról is írtunk, hogy a választások miatt az OpenAI már deepfake felismerőt is szabadon engedett.
Minden fake?
Tehát egyrészt tisztában vagyunk az MI-jelenséggel, ebből viszont nem következik az, hogy a lakosság pontosan tudja, mi az és mit tehetünk meg vele. Többek között nincsenek tisztában a technológia által generált dezinformáció mértékével, hogy mennyire „politikai aknamezővé” vált az.
Szinte mindenhol különbség tapasztalható az MI (valamilyen szintű) és a ráalapuló termékek, szolgáltatások ismerete között – az előbbinél majdnem mindig magasabbak a számok (például Malajzia kivétel, Törökországban és Indiában pedig nagyjából egyforma a kettő).
Meglepő módon a fejlődő gazdaságokban (Indonézia, Dél-Afrikai Köztársaság, Thaiföld stb.) jobban értik az emergens technológiákat, mint a fejlettebbekben (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország). Talán azért, mert az újabb technológiákat, mint az okostelefont, gyorsabban befogadták, és az MI pozitívumait is jobban látják, mint a negatívumait.
Van aki fél, és van aki még jobban fél
A dezinformációt (a szándékos megtévesztés nem azonos a véletlen félretájékoztatással, még ha a hatások hasonlók is) viszont fejlődő és fejlett országokban egyaránt fenyegetésként élik meg.
Az ENSZ többek között az életszínvonal-biztosító készséget mérő Humán Fejlettségi Indexének (HDI) közepén vagy lejjebb lévők jobban félnek az online dezinformáció és a gyűlöletbeszéd választási következményeitől, mint a nagyon fejlettekben (USA, Európai Unió egyes tagállamai).
Majdnem mindenki hallotta már a fake news (kamuhír) kifejezést, az aggodalom mértéke viszont magasabb például Indonéziában, mint az Egyesült Királyságban. Szerintük eddig is negatív hatással voltak országuk politikai életére, és a trend folytatására számítanak. A megkérdezettek jobbam bíznak magukban az igazi és az álhírek megkülönböztetését illetően, mint az ország átlagpolgáraiban. Több mint hatvan százalékuk véli úgy, hogy MI-vel könnyebb élethű, hiteles kamuképeket, kamuvideókat, kamutörténeteket és kamuhíreket előállítani.
Célzott politikai hirdetések
Mivel a sajtóorgánumok és a pártok mindig befolyásolták a választókat, szkeptikusak a hírügynökségek és médiaszervezetek technológiahasználatával, MI által generált, targetált politikai tartalmakkal szemben.
A brit Adal Lovelace és az Alan Turing Intézet felmérése alapján a megkérdezettek 67 százaléka tisztában van az MI-vel készült politikai hirdetésekkel. Zömük nem szereti a technológia ilyetén alkalmazását: tizenhét felhasználási opció közül tökutolsó, és (a szintén negatív megítélésű automatizált fegyverek, targetált fogyasztói reklámok, állásra való alkalmasság megítélése és a vezető nélküli járművek után) bőven a mínuszos tartományban van.
Úgy számolták ki, hogy az összesített előnypontokból kivonták az összesített hátránypontokat, és ahol több volt az utóbbiból, az adott alkalmazás megítélése nulla alá süllyedt. (A rákkockázat megállapítása, a klímakutatások szimulálása és a határ-ellenőrzésnél használt arcfelismerés az első három.)
A mélyhamisítványok ereje
Vissza az Ipsoshoz: az MI-t és a dezinformációt az egész világon negatívan ítélik meg: a technológiával nő a hamis infók száma. A mélyhamisítványok (deepfakes) közvélemény-formáló erejétől különösen félnek. (A Monmouth Egyetem felméréséből megtudjuk: az amerikaiak 72 százaléka szerint teljes egészében MI által írt újságcikkekre számít, ami 78 százalékuk szerint rossz dolog.)
Indiában „csak” a lakosság 55 százaléka tart a mélyhamisítványokról, Indonéziában viszont 89 százalék. (Hollandia 85, Kolumbia 81, Kanada 78, Mexikó, Argentína 77, Törökország 76, Lengyelország 75, USA, Spanyolország, Brazília, Ausztrália, Magyarország 74, Németország, Írország 73, Franciaország, Svédország 69, Japán, Olaszország 68, Thaiföld 67 – az indiai szám kirívó!)
Biden vagy Trump?
A novemberi amerikai elnökválasztás vízválasztó lehet az MI-használatban, az ott megtapasztaltakat másolhatják a világ többi országában a későbbiekben. A lakosság politikailag ugyan nagyon megosztott, az online tartalmak megkérdőjelezhető hitelességében, a dezinformáció és a félretájékoztatás választások előtti gyors terjedésében viszont egyetértenek. A felelősséget a fejlesztőcégekre hárítják. Szkeptikusak a chatbotokkal, és különösen a technológiát nem használók viszonyulnak negatívan hozzájuk.
31 százalékuk bizonytalan a választási infók hitelességével kapcsolatban, és ez a szám kirívóan magas. A felhasználók és a jelöltek MI-használatát másként ítélik meg: természetesen a jelöltek esetében sokkal negatívabb.
Mindez persze csak felmérés, kalkuláció és spekuláció, a valóság mindig a szavazatók összeszámlálása után derül ki. De csak akkor, ha az eredményeket semmilyen technológiával nem manipulálják, nem hamisítják meg.
Képek: Flickr, Ipsos
