A platformgazdaság rém egyszerű dolog, de roppant bonyolult megfogalmazni. A lényege, hogy a gyártók és a szolgáltatók ökoszisztémájába, újabb önálló gyártók vagy szolgáltatók kapcsolódhatnak be, elősegítve, hogy a platformot létrehozó cég a ter- mékeivel vagy a szolgáltatásával minél több fogyasztót, illetve felhasználót érjen el minél magasabb szintű szolgáltatással vagy termékkínálattal. Mindebben pedig a legnagyobb szerepe az információtechnológiának van.
Jó, de mi ez?
Vélhetően a megfogalmazás utolsó mondata a legérthetőbb, ugyanakkor ennél is egyszerűbb a dolog értelmezése. Itt van mindjárt aktuális téma, amely megvilágítja a platformgazdaság lényegét. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium és a Gazdasági Versenyhivatal nemrég létrehozta az árfigyelő rendszerét, amelybe az élelmiszerkereskedelmi láncoknak kell adatokat (árakat) feltölteniük az egyes termékeikről. Ez a szolgáltató állam egyik platformja. Az áradatbázisból a későbbiekben árkeresőt, árukeresőt, adatvizualizációs szolgáltatásokat vagy más internetes dolgokat lehet csinálni, amelyet más-más profilú cégek fognak – pestiesen szólva – lefejleszteni. Mindezt pedig egyetlen platformon, vagyis az árfigyelő rendszer felületén érheti el a felhasználó, és a benne levő adatokat a platform működtetője használhatja. A példa ugyan sántít, hiszen ez egy állami, versenyfelügyeleti szabályozó rendszer alapján működő megoldás, de a hagyományos rendszerek, mint például az ételkiszállító vagy ma már inkább étel-, élelmiszer- és napi fogyasztási cikk futárszolgáltatást nyújtó platformok is hasonlóan működnek.
Az ott megtalálható információk halmaza (rendbe rakva, értelmezve) pedig lehetőséget biztosít a platformon jelenlévőknek, hogy a kínálatukat a kereslethez, a szolgáltatási minőségüket az elvárásokhoz igazítsák, akár naponta többször is.
A hajtómotor
Mindennek az alapja az információtechnológia, de ez annyira nem újdonság, mint maga a platformgazdaság. Ma az EU-ban 500 úgynevezett munkaplatformot tartanak nyilván. A vállalati, főleg közepes és kisvállalati szegmensben elsősorban szem léletbeli váltásra lesz szükséges ahhoz, hogy a későbbiekben részt tudjanak venni ezeken a rendszereken. A hazai piacon jelen levő cégek – közepestől lefelé – jellemzően nem akarnak sok pénzt kiadni a számítástechnikai rendszereikért. Emiatt olcsó, összetákolt informatikával dolgoznak, amelyekkel vagy a biztonságtechnikai, vagy az egyszerű kommunikációs nehézségek miatt képtelenek kapcsolódni nagyobb vállalatok rendszereihez. Ha megteszik az első lépéseket, vagyis fejlesztenek, akkor már előrébb kerülnek a növekedést kínáló lehetőségekhez.
Ezt követően meg kell határozniuk, hogy a tevékenységük, a termékük, a jelenlegi vásárlóik vagy a felhasználóik mellett milyen eltérő célcsoport számára válhatnak kurrensé. Ha ez megvan, akkor egy-egy platformon keresztül bővíthetik a piacukat. Ez egy win-win helyzet, ugyanis ha becsatlakoznak egy platformba, akkor a működtetőjének segít- hetik a szolgáltatás javítását, emellett tágíthatják a vásárlóik, a felhasználóik körét. Ez a multiplikátorhatás miatt exponenciális bővülést is jelenthet. A helyzet azonban az, hogy miközben a nagyvállalatok, még az autógyártók is, egyes területeken szolgáltatási platformokban gondolkodnak (elég csak a helymeghatározó rendszerekre, az útvonaltervezőkre, az önvezető vagy vezetést támogató rendszerek fejlesztésére, de akár az ülésfűtés-előfizetésre gondolni), addig itthon csak a kapacitás optimalizálásán vagy a hatékonyság javításán dolgoznak a vállalkozások.
Az unió
Ma a platformgazdaságot az önfoglalkoztatással azonosítják. Még 2016-ban 3 milliárd euró értékben kerestek vele a munkavállalók, 2020-ban ez az összeg 14 milliárdra rúgott. Valójában a platformalapú munkát végzők túlnyomó többsége tényleges önfoglalkoztató, a becslések szerint ma az EU-ban 28 millióan dolgoznak ilyen formában, és a számuk 2025-re 48 millióra nőhet. A platformgazdaság, közvetetten az információtechnológia adta lehetőségek sok esetben a „hanki” munka – vállalóknak vagy a tartós munkanélkülieknek kínáltak munkát, nem is akármilyen kereseti lehetőséggel. Ugyanakkor a platformok és a az információtechnológia nyújtotta inkognitó nagy hátránya, hogy ez a piac egyre inkább szabályozhatatlan lesz, és sok esetben a nagy kereseti lehetőségekért cserébe sérül a munkavállaló joga. Legalábbis ezen az állásponton van az Európai Bizottság, amely éppen ezért szabályozást fontolgat, ami alaposan átalakíthatja a platformgazdaság munkaerő-ráfordításának a kiadásait. Hosszabb távon ezzel minden olyan vállalatnak foglalkoznia kell, amely platformokat működtet, vagy ilyenekben vesz részt.
