Képek: University of Cambridge
A konyhában ügyeskedő robotok, robotszakácsok évtizedek óta fel-felbukkannak tudományos-fantasztikus regényekben, filmekben. Japánban és más országokban több robotéttermet alapítottak, amelyek vagy teljesen automatizáltak, vagy „csak” a pincérek gépek. Ezek a létesítmények azonban egyelőre inkább csak érdekességek, semmint veszélyeztetnék a vendéglátóiparban dolgozók állását.
Pincérfeladatok elvégzése is komoly kihívás egy robotnak, a séf munkája pedig még inkább az. Vállalatok ugyan már több robotszakácsot fejlesztettek, de kereskedelmi forgalomban egyik sem vásárolható meg. Inkább kuriózumok, képességeik alapján mérföldekkel a humán szakácsok mögött kullognak.
Utóbbiak változatos módokon tanulnak meg új recepteket, például kollégákat figyelnek meg a konyhában vagy videón. Robotot többféle étel elkészítésére beprogramozni viszont költséges és időigényes.
Brokkoli, sárgarépa, alma, banán, narancs
Az angliai Cambridge Egyetem kutatói saját robotséfet programoztak. Speciális „szakácskönyvet” találtak ki hozzá, nyolc nagyon egyszerű salátarecepttel. A szakácskönyv videók sora, amelyeken ember mutat be egy-egy receptet.
Miután a robot azonosított egy receptet, el is készítette azt. Egyiket a másik után adta hozzá belső „szakácskönyvéhez”, és a kísérlet végén kilencedik, saját salátarecepttel állt elő.
Kiderült, hogy a videotartalom értékes forrás az automatizált ételkészítéshez, és a jövőben megkönnyítheti robotséfek olcsóbb és egyszerűbb munkába állítását. A kutatók arra voltak eredetileg kíváncsiak, hogy képesek-e úgy begyakoroltatni a gépet, mint az embereket, képes-e inkrementális módon, az összetevők és elrendezési módjuk azonosításával tanulni. Nyolc egyszerűen elkészíthető receptet találtak ki, és lefilmezték az elkészítésüket. Utána nyilvánosan hozzáférhető neurális hálóval gyakoroltatták a séfet. A hálót korábban eleve tárgyak, köztük a nyolc saláta összetevőinek, brokkolinak, sárgarépának, almának, banánnak és narancsnak az azonosítására programozták.
Jó megfigyelő
A robot gépilátás-technikákkal a videók összes képkockáját elemezte, késeket, összetevőket, sőt, a bemutatót végző személy kezét, arcát is azonosította. A recepteket és a videóz vektorokká alakították, majd a gép matematikai műveleteket végzett el a vektorokkal. A műveletekkel a vektorok és a bemutató közötti hasonlóságot határozta meg.
Az összetevők és az emberi tevékenység pontos azonosításával, a robot meg tudta állapítani, melyik receptek készülnek pont. Tizenhat videót nézett meg, a recepteket 93, az emberi cselekvéseket 83 százalékban azonosította pontosan, és a minimális változtatásokat is észrevette. Sőt, az emberi hibákról is tudta, hogy hibák, és nem új receptek. A fejlesztőknek imponált, hogy az apró részletek sem kerülték el a figyelmét.
A gyakoroltatáshoz használt videók egyébként teljesen mások voltak, mint a YouTube-on és az Instagramon egyre népszerűbb, vágásokkal és speciális effektusokkal feljavított „virális” receptbemutatók. Azok embereknek készülnek, és a sárgarépát akkor is felismerjük, ha alig látszik belőle valami a kéztől. Egy robotnak viszont az egész zöldséget kell látnia.
