A modern autók egyre okosabbak: a járművek már képesek automatikusan fékezni, hogy elkerüljék a ráfutásos balesetet, “maguktól” a sáv közepén maradnak. Emellett figyelmeztetnek a holttérben lévő veszélyekre, sőt még az elöl haladó autóval szembeni biztonságos távolságot is képesek tartani.
Van, de minek?
Ausztráliában minden ötödik, ilyen funkciókkal felszerelt autós legalább egy ilyen funkciót kikapcsolt – derült ki egy egyetemi kutatásból, amelyről a The Independent számolt be.
Sőt mi több, vannak országok, ahol ez az arány sokkal nagyobb.
Persze sok autós joggal kérdezheti, hogyha ezek a rendszerek egy új autóban adottak, és segítenek megelőzni a baleseteket, mégis miért kapcsolják ki mégis olyan sokan?
A vezetéstámogató rendszerek jelentősége
A fejlett vezetéstámogató rendszerek olyan fedélzeti technológiák gyűjteménye, amelyek segítenek megelőzni vagy enyhíteni a baleseteket.
A leggyakoribb ilyen funkciók:
- autonóm vészfékezés: automatikusan fékez, ha a karambol elkerülhetetlen
- sávtartó asszisztens: finoman korrigálja a kormányzást, hogy a sávon belül tartsa a járművet
- holttér-figyelő rendszer: figyelmeztet, ha másik jármű van a holttérben
- adaptív tempomat: tartja a beállított sebességet, miközben biztonságos távolságot tart az elöl haladó járműtől
A biztonsági előny nem is kérdés
Ezen funkciók megbízhatósága ma már nem kérdés, nem kísérleti fázisban lévő technológiákról van szó. Biztonsági előnyeik vitán felül állnak, nem csupán autóipari tesztek, de a gyakorlati tapasztalatok is nap mint nap bizonyítják ezeket.
Az Egyesült Államokból származó adatok szerint az autonóm vészfékezés 50 százalékkal csökkenti a ráfutásos baleseteket.
Az ilyen ütközések számát még a figyelmeztető rendszer is képes 27 százalékkal csökkenti, úgy, hogy ebben a funkcióban nincs automata fékezés.
Melyek a leghasznosabb támogató funkciók?
Egy nemzetközi tanulmány az egyes funkciók gyakorlati “hasznosságát” vizsgálta. Az eredmények a következők voltak:
- A sávtartó asszisztens csökkentette legnagyobb arányban a baleseteket, a legsúlyosabb balesetek esetében 19,1 százalékos volt a csökkenés
- Az autonóm vészfékezés 10,7 százalékkal csökkentette a ráfutásos és a kereszteződésekben bekövetkező balesetek arányát
- A holttér-figyelő rendszer mérsékelten, 3,5 százalékkal csökkentette a sávváltáskor és besoroláskor bekövetkező ütközéseket
- Az adaptív tempomat egyes tanulmányok szerint – meglepő módon – magasabb baleseti aránnyal függ össze. A növekedés e funkció esetén 8 százalékos, ami valószínűleg a sofőrök túlzott “ráhagyásának” vagy a csökkenő figyelemnek tudható be. A hagyományos tempomat felmérések szerint 12 százalékkal növelte a baleseti kockázatot.
Mit utálnak legjobban a sofőrök?
Az autósok a leggyakrabban a sávtartó asszisztenst kapcsolják ki. A sofőrök 45 százaléka mondta, hogy kikapcsolta ezt a funkciót, noha a célja a leggyakoribb és leghalálosabb baleseti típusok megelőzése. Ezek ugyanis az útról való letérés, valamint a sávelhagyás.
A sávtartó asszisztens kamerák segítségével érzékeli a sávjelzéseket, és finom kormányzási beavatkozásokkal próbálja a sáv közepén tartani az autót. A gyakorlatban ez olyan érzést kelthet, mintha a kormány “húzná” vagy “lökdösné” a sofőr kezét.
Kanyargós utakon, útjavítási munkálatoknál, vagy ha a felfestések kikoptak, a rendszer gyakori figyelmeztetéseket adhat vagy szükségtelennek érzett korrekciókat hajthat végre.
Egyesek számára ez zavaró lehet, és ez az egyik fő oka annak, hogy a funkciót gyakran kikapcsolják.
A legtöbb modern autóban a sávtartó asszisztens vezetés közben kikapcsolható, de általában újra bekapcsol, amikor legközelebb beindítják a járművet.
Ennek a beállításnak az oka, hogy a gyártók meg akarnak felelni a biztonsági előírásoknak. Emellett a baleseti besorolást is igyekeznek megtartani az olyan szervezeteknél, mint például az Európai Új Autó Értékelő Program (European New Car Assessment Programme).
De miért kapcsolják ki?
A nyilvánvaló biztonsági előnyök ellenére sok sofőr elutasítja a fejlett vezetőtámogató rendszereket.
Ennek okaként a frusztrációt és a bizalmatlanságot, valamint ezek kombinációját említik.
A téves riasztások, az állandó sípolás és a “túlzott korrekciók” miatt egyes rendszereket tolakodónak éreznek.
Sokan vannak olyanok is, akik egyetlen rossz tapasztalat után kapcsolják ki ezeket a funkciókat. Szintén vezető ok, hogy a sofőrök nem értik a rendszer korlátait. Itt példáként megint a sávtartó asszisztens és a kikopott útfestést lehet említeni.
A sávtartó persze nem is mindig tökéletes. Az ausztráliai és új-zélandi Új Autó Értékelő Program (Australasian New Car Assessment Program) tesztjei szerint egyes járművek hirtelen vagy rángatózó kormányzási beavatkozásokat hajtanak végre, amelyeket nehéz felülbírálni. A sofőr ilyenkor irányíthatatlannak érezheti az autót.
Fejlett támogatás vs viselkedéskutatás
A fejlett vezetőtámogató rendszerek használatával kapcsolatos további viselkedéskutatások további problémákat azonosítottak.
Sok sofőr próbálgatással, kísérletezéssel tanulja meg ezeket a rendszereket, nem pedig hivatalos útmutatásból vagy kézikönyvből.
Ráadásul a kézikönyveket gyakran nehéz követni, megértésükhöz átlag feletti olvasási készségre van szükség.
Sok autótulajdonos emellett úgy hagyja el a kereskedést, hogy nem is tud új autója biztonsági funkcióiról. De ez nem csak az ő hibájuk, sok kereskedő is csak korlátozott képzést kap a fejlett vezetőtámogató rendszerekről.
Az autósok szerint ezek a rendszerek nem mindig intuitívak, így hiába érdeklődnek irántuk.
Mindezek mellett az útburkolat és a forgalmi viszonyok is jelentős hatással vannak a bizalomra és a használatra.
Azok a sofőrök, akik ritkábban vezetnek, kerülik a rendszerek aktiválását bonyolult vagy ismeretlen helyzetekben. A tapasztaltabb, vagy sokat vezető sofőrök viszont szívesebben kísérleteznek.
(Kép: Unsplash/Hannes Egler)
