Az idén január 20-án Donald Trump második alkalommal is letette az elnöki esküt – ezt követően sokan számítottak feszültebb külpolitikára, de a technológiai szektor aligha sejthette, milyen gyorsan célkeresztbe kerül a digitális gazdaság.
Donald Trump „America first” politikája mögött több motiváció húzódik. Egyrészt az eredeti kampányígéreteivel összhangban az amerikai iparosítás és a munkahelyteremtés előtérbe helyezése áll. Másrészt pedig a technológiai protekcionizmus vezérli. Ugyanakkor az USA vámjai és szankciói több célt is szolgálnak, amelyek nemcsak gazdasági, hanem stratégiai és geopolitikai természetűek is.
A vámpolitika messzemenően túlmutat önmagán
„Az elsődleges hivatalos cél az amerikai szavazóknak azt üzeni, hogy a vámokkal támogatni akarják amerikai cégeket, ily módon versenyelőnyhöz juttatva őket. Emellett fontos cél a tudáslokalizálás azokon a területeken, ahol az USA-nak versenyelőnye van – például a mesterséges intelligencia (MI), a kvantumszámítás vagy a biotechnológia –, és ezt meg szeretné őrizni. Végül, de nem utolsósorban van egy komoly geopolitikai stratégiai célja is: az érzékeny technológiák védelmével megakadályozni olyan országok hozzáférését ezekhez, amelyekkel jelenleg finoman szólva is feszült a viszonya”
– fogalmazta meg dr. Asztalán Csaba.
Természetesen ma elsősorban mindenki Oroszországra gondol, de ez ugyanúgy igaz Kínára és más országokra is. „Az USA-nak alapvető érdeke, hogy azok az új technológiák, amelyek katonai célokra alkalmazhatók – itt a kettős felhasználású technológiákra is gondolni kell –, ne kerülhessenek illetéktelen kezekbe. De természetesen Kína esetében a technológiai fejlődés lassítása és akadályozása is a cél” – tette hozzá.
Új „digitális erőközpontok” és az EU techszuverenitási törekvései
A jelen geopolitikai irányváltásokból egyértelműen az rajzolódik ki, hogy az eddig ismert globalizáció és összefonódás helyét a szigetszerű működés és regionális szerveződés veszi át.
„Ez különösen a technológiai, energia- és gazdasági területeken érhető majd tetten. A világban ki fognak alakulni azok a »digitális erőközpontok«, amelyek meghatározzák a digitális fejlődés irányait. Természetesen az USA és az EU szövetsége és digitális együttműködése nem bomlik fel, mert ebből mindkét fél profitál, viszont ez a szövetség megváltozott, az EU az elmúlt időszak miatt kissé bizalmatlanul tekint az USA-ra, és azok a digitális függetlendési folyamatok, amik elindultak, már nem visszafordíthatók” – mondta dr. Asztalán Csaba.
Ami pedig a függetlenedést illeti, a vámháború és a transzatlanti technológiai feszültségek következményeként az Európai Unió technológiai ökoszisztémája egyre nagyobb hangsúlyt fektet a stratégiai autonómiára.
„A jelen helyzet felgyorsította az EU belső ébredését: a stratégiai ágazatokban már nem opció a teljes külső függés. A válasz egy fokozatos, de egyértelmű elmozdulás a technológiai szuverenitás felé strukturális, pénzügyi és szabályozási eszközök kombinációjával. Ez különösen három kulcsterületen érzékelhető: a csipgyártásban, a felhőszolgáltatásokban és a mesterséges intelligencia fejlesztésében”
– mondta Gyarmati Gábor.
Ami a csipgyártást illeti, az EU válasza a globális csiphiányra és a geopolitikai függőségekre a European Chips Act volt, amelynek célja, hogy 2030-ra megduplázza az unió részesedését a globális félvezetőgyártásban (jelenleg kb. 10-ről 20 százalékra).
„A vámháborúk és az amerikai–kínai techkonfliktus megerősítette azt az európai felismerést, hogy a kontinens túlzottan függ Tajvantól és az Egyesült Államoktól a high-end csipek terén. De ugyanez igaz a felhőszolgáltatásokra is. A GAIA-X kezdeményezés közvetlen válasz volt az amerikai Big Tech cégek (pl. AWS, Microsoft Azure, Google Cloud) dominanciájára, különös tekintettel az adatszuverenitás kérdésére. A vám- és adatvédelmi viták megerősítették azt a politikai akaratot, hogy az EU saját, nyílt, interoperabilis és biztonságos felhő-infrastruktúrát hozzon létre, amely megfelel az európai adatvédelmi és versenyjogi elvárásoknak” – folytatta.
Az MI-fejlesztés területén az unió nemcsak szabályozással (pl. EU AI Act), hanem célzott befektetésekkel is igyekszik versenyképes alternatívát építeni az amerikai és kínai megoldásokkal szemben. A vámháborús korszak kiélezte azt az igényt, hogy az EU ne pusztán fogyasztója legyen a globális MI-technológiáknak, hanem saját etikus és ipari felhasználásra optimalizált rendszereket fejlesszen. „Az Európai Unió volt az első a világon, amely átfogóan szabályozta ezt a területet, hogy a technológia etikus és biztonságos használatát biztosítsa” – erősítette meg dr. Asztalán Csaba.
De szintén a függetlenséget erősítendő, idesorolható néhány szabályozási keret: a GDPR (General Data Protection Regulation), a DMA (Digital Markets Act) és a DSA (Digital Services Act).
Ha pedig az EU törekvései célt érnek, és létrejön az erős, független digitális ökoszisztéma, akkor versenytársként léphet fel az amerikai és ázsiai techcégekkel szemben.
Elvándorol a tőke az USA-ból
Új szövetségek vannak kialakulóban, bár ezek tartósságát nehéz megjósolni, mivel a szereplők sok területen egymás konkurenciái, és más a politikai világképük is. „Az viszont látszik, hogy Oroszország az eddig az EU-ban eladott szénhidrogéneknek más piacot talált India, Kína és más ázsiai országok képében. A megváltozott kereskedelmi kapcsolatok eredményezhetnek aktívabb együttműködéseket a digitális téren, de ezek valószínűleg, legalábbis jelenleg, a katonai technológiai együttműködésekre korlátozódnak, még ha a felek ezt hivatalosan nem is ismerik el” – mondta dr. Asztalán Csaba.
Az elmúlt hónapokat jellemző erős irányváltásokra a befektetői piac is reagált.
Asztalán Csaba szerint a vámháború okozta bizonytalanság miatt a befektetők jelentős része Amerikán kívüli lehetőségeket keres. Az EGT-térségben élők elkezdtek elfordulni az amerikai részvényektől és inkább a térségük tőzsdéin keresnek befektetési lehetőséget. A Revolut felmérése szerint, míg eddig jellemzően az EGT-ből származó befektetők részvényvásárlásainak a 10 százaléka irányult az EGT-térség papírjaira, addig az elmúlt hónapokban ez az arány már 22 százalék volt.
Gyarmati Gábor kettősséget lát az Európai Unió technológiai szektorának befektetési vonzerejében: egyrészt kihívásokat teremtett, másrészt új lehetőségeket nyitott meg, különösen a stratégiai önállóságra törekvő ágazatokban.
2020-tól érzékelhető globális ellátási láncok átrendeződése, és a Kína+1 stratégia jegyében számos technológiai vállalat kereste az alternatív beruházási helyszíneket Kínán kívül. Az EU – különösen Közép- és Kelet-Európa – felértékelődött mint stabil, szabályozott és politikailag átlátható régió, amely geopolitikailag a NATO és EU keretében is biztonságosnak számít. Ez megnövelte a zöldmezős technológiai beruházások és a kutatás-fejlesztési központok számát az olyan országokban, mint Lengyelország, Csehország vagy Magyarország.
Így bár a Trump-féle vámháborús és protekcionista politika kezdetben bizonytalanságot keltett az európai technológiai befektetések körül, a hosszabb távú válasz – az EU technológiai szuverenitásra építő stratégiája – pozitív irányba mozdította el a nemzetközi tőkeáramlásokat. Az európai technológiai szektor ma már nemcsak piacként, hanem önálló fejlesztési és innovációs központként is egyre vonzóbb” – mondta Gyarmati Gábor.
Európából jöttem, mesterségem címere…piacszerzés az USA-ban
A transzatlanti kereskedelmi feszültségek – különösen a trumpi vámintézkedések – érezhetően megnehezítették az EU technológiai cégeinek amerikai piacra jutását, ami többirányú stratégiai alkalmazkodásra kényszerítette az exportorientált vállalatokat.
„A bevezetett vámok, különösen az EU-ra kivetett 20 százalékos általános vám, jelentősen rontották az európai technológiai termékek versenyképességét az USA-ban. Ez különösen érzékenyen érintette az olyan cégeket, amelyek magas hozzáadott értékű, ipari és félvezető-technológiai termékeket exportálnak. Ezek sok esetben kénytelenek újratárgyalni az amerikai szerződéseiket, vagy a termelésük egy részét amerikai leányvállalatokon keresztül bonyolítani, hogy elkerüljék a vámterheket” – mondta Gyarmati Gábor.
Azzal folytatta, hogy a megnövekedett amerikai kockázatok miatt számos uniós technológiai vállalat elkezdte átstrukturálni az exportstratégiáját. A figyelem egyre inkább áttevődik alternatív, gyorsan növekvő piacokra – például Délkelet-Ázsiára, Indiára és Latin-Amerikára.
A kereskedelmi feszültségek megerősítik az igényt a belső európai piac konszolidálására. A technológiai szuverenitás jegyében az EU-n belüli beszállítói láncok fejlesztése – például a félvezetőgyártás vagy a mesterségesintelligencia-rendszerek terén – előtérbe került. Ilyen példa a European Chips Act keretében indított közös beruházások, amelyek célja csökkenteni a külső (különösen amerikai vagy kínai) technológiai függőséget.
Az EU alapvető digitális infrastruktúrái még mindig külföldön vannak
A technológiai függőség valós veszélye pedig az elmúlt száz nap alatt éleződött ki igazán, hiszen az EU alapvető digitális infrastruktúrái – például felhőszolgáltatások vagy mobilhálózati rendszerek – többségében amerikai vagy ázsiai gyártók, szolgáltatók kezében vannak.
„Az EU digitális infrastruktúrájának a függősége amerikai és ázsiai szolgáltatóktól valóban komoly biztonsági, és nem mellesleg politikai kockázatokat vet fel. A politikai kockázatot itt kiemelném, mivel az unión kívüli szolgáltatók ebben a helyzetben a dominanciájukat kihasználva jelentős nyomást tudnak gyakorolni az EU-ra nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is. Természetesen ezt már rég felismerték az Európai Unión belül, és útnak indították a függetlenedési törekvéseket”
– mondta dr. Asztalán Csaba.
Véleménye szerint az EU egyébként egy kicsit későn reagált, valószínűleg sokkal hamarabb meg kellett volna hoznia ezeket a döntéseket, mert így most, sportnyelven mondva, egy kicsit futunk az eredmény után. Természetesen utólag könnyen fogalmaz meg ilyen kritikát az ember, mivel amikor például a felhőszolgáltatások széles körben elterjedtek, akkor ezek a megoldások jelentős költségmegtakarítást jelentettek. Bár megjegyzem, a biztonsági szakértők már akkor jelezték ennek a komoly és összetett kockázatát.
De emlékezzünk csak a 2000-es évekre, amikor IT-biztonsági termékekkel jelent meg az EU piacán az orosz tulajdonban lévő Kaspersky Lab, és rövid időn belül komoly piaci szereplő lett. Majd 2015-ben felröppentek olyan hírek a Krím megszállása után, hogy a cég közeli kapcsolatokat ápol az orosz kormánnyal. 2017 óta a társaság termékeit nem használhatják az USA kormányzati gépein, és ehhez a tiltáshoz később sok ország csatlakozott köztük 2018-ban hazánk is. Ennél a cégnél voltak már biztonsági aggályok ezt megelőzően is, de a kedvező árak és a szolgáltatás jó minősége a biztonsági kockázatokat – lássuk be – sokszor elhalványítják.
A kiberbiztonsági versenyfutás élén az USA vezet
Ami pedig a kiberbiztonságot illeti, Trump intézkedései vegyes fogadtatásban részesültek.
„Ha röviden szeretnénk megfogalmazni, akkor az amerikai kiberbiztonsági beruházások célja egyszerre védelem és piaci előnyszerzés. De azt azért látnunk kell, hogy az USA a kiberbiztonság terén eddig is piacvezető volt, az elmúlt időszakban meghozott intézkedések elsődleges célja ennek a vezető szerepnek a megőrzése volt”
– mondta dr. Asztalán Csaba.
Kiemelte, hogy az mindenképpen pozitív, hogy a NATO szövetségeseivel az USA fokozta a kiberbiztonsági együttműködést, ezzel várhatóan eredményesebben tudnak majd szembenézni a globális fenyegetésekkel. Egyébként a Trump-kormányzat folyamatosan azzal vádolja a NATO-szövetségeseit és elsősorban az európai országokat, hogy nem fordítottak elegendő erőforrást a katonai/védelmi képességeik fejlesztésére. Ez részben igaz a kiberbiztonságra és a kiberhadviselésre is, amire évtizedek óta a hadviselés egyik színtereként tekintünk.
Az amerikai kiberbiztonsági szabályozásokhoz részben a NATO-szövetségeseknek is igazodniuk kell, mivel csak így lesz megfelelő az együttműködés. Ez viszont biztos, hogy hatással lesz a globális technológiai piacra is, például a kritikus infrastruktúra védelme terén.
„A jelenlegi amerikai kormányzat teljesen nyíltan képviseli az üzleti érdekeit, és azt, amit az eddigi kormányzatok nem mondtak ki ennyire nyíltan, hogy ingyen nincs semmi. Abban biztosak lehetünk, hogy az amerikai kormány a kiberbiztonságba öntött óriási összegektől a kiberbiztonsági infrastruktúra megerősítésén túl azt várja, hogy az így szerzett versenyelőnnyel az amerikai techcégek globális előnyre tegyenek szert. Ez a Trump-kormányzat oldaláról teljesen érthető, egy üzleti szemléletű kormány minden befektetett dollárjától megtérülést vár”
– mondta dr. Asztalán Csaba.
Kimaradni a hullámverésből?
Az intézkedések elsősorban azt célozzák, hogy Amerika újra betöltse a világ vezető pozícióját. Ugyanakkor az a forgatókönyv, hogy az Egyesült Államok „kimarad” a saját maga által keltett gazdasági hullámverésből, kevésbé reális, különösen egy globálisan integrált technológiai ökoszisztémában, ahol a gazdasági és ellátási láncok mélyen összefonódnak.
„A Trump-kormányzat protekcionista lépései, különösen a Kínával szembeni exportkorlátozások a csip- és munkaerőpiacon, előbb-utóbb visszahatnak az amerikai gazdaságra közvetlenül és közvetve” – mondta Gyarmati Gábor.
Hozzátette, hogy az amerikai exportkorlátozások célja, hogy megakadályozzák Kína hozzáférését a fejlett félvezető-technológiákhoz. Azonban a csipgyártás nemzeti határok feletti: egyetlen csip akár három kontinensen is „megfordul”, mire elkészül. Az amerikai gyártók – pl. Nvidia, Intel, AMD – nagymértékben függnek tajvani (TSMC), dél-koreai (Samsung) és európai (ASML) beszállítóktól. Az exportkorlátozások miatt visszaeshet a megrendelések volumene, különösen a kínai piacról, amely sok amerikai csipcég egyik legnagyobb felvevőpiaca. Emellett a kínai válaszlépések – például a ritkaföldfémexport korlátozása vagy a saját technológiai ökoszisztéma kiépítése – visszavághatnak az amerikai iparnak hosszabb távon.
A mesterséges intelligencia és a félvezetőipar gyors fejlődése hatalmas igényt támaszt magasan képzett nemzetközi munkaerő iránt – épp ez az a kör, amely a vízumpolitikai szigorítások és a kínai kutatók kizárása miatt szűkülhet. A Trump-kormányzat alatt már látható volt, hogy a bevándorlási korlátozások akadályozzák a STEM-területeken való munkaerő-utánpótlást. Ez hosszú távon lassíthatja az amerikai technológiai innovációt, mivel a kutatás-fejlesztés és a startup-ökoszisztéma globálisan versenyez a tehetségekért.
A vámok és korlátozások rövid távon védik a hazai ipart, de drágítják az importot, ami inflációs nyomást jelent az amerikai fogyasztók számára. Zavarokat okoznak az olyan kulcsfontosságú iparágakban, mint az autógyártás, az elektronika vagy az MI-fejlesztés, amelyek mind erősen függenek kínai és délkelet-ázsiai komponensektől.
„Trump politikája rövid távon politikailag eladható lehet (»hazavédő« narratívával), de a globális kölcsönfüggések rendszere miatt ezek a lépések visszahatnak az amerikai gazdaságra. A protekcionizmus olyan, mint egy bumeráng. Az igazi kérdés nem az, hogy Amerika elkerülheti-e a következményeket, hanem az, hogy milyen időtávon, milyen szektorokra koncentrálódnak ezek a hatások, és mennyire képes az amerikai gazdaság tompítani a saját maga által keltett hullámokat”
– zárta Gyarmati Gábor.
A technológiai vámháború három hulláma
Donald Trump január 20-án hatályon kívül helyezett minden nemzetközi digitális adómegállapodást, és februárban elrendelte az Európai Unió digitális szolgáltatóira kivetett adók vizsgálatát – belengetve a viszonzó vámokat. Március végén bevezette a „reciprok” 10-20 százalékos vámtarifát majdnem minden importra. Április 2-ától pedig újra csavart egyet a vámintézkedéseken: 20 százalékos vám terheli az EU-ból érkező termékeket, kiegészítve a már meglévő 25 százalékos acél-, alumínium- és autóvámokat.
A cél? A 236 milliárd dolláros amerikai–európai kereskedelmimérleg-hiány lefaragása és a hazai termelés ösztönzése.
Hogyan hat az innovációra a vámpolitika?
Az amerikai technológiai vállalatok, mint például a Google, a Microsoft, az OpenAI és a Nvidia, globális vezető szerepet töltenek be az MI- és az általános technológiai fejlesztések terén. Például az MI-modellek, mint a GPT vagy a DALL-E, jelentős technológiai áttöréseket hoztak, amelyek befolyásolják a világ más régióiban történő innovációt is, mivel az amerikai cégek által nyújtott technológiai megoldásokat más országok felhasználják, alkalmazzák.
Az amerikai technológiai dominancia a szabványok és az irányelvek meghatározásában is markánsan megjelenik. A jelenlegi helyzetben az amerikai techcégek ilyen mértékű dominanciája jelentősen megnehezíti az európai technológiai cégek és startupok növekedését, piacszerzését.
Továbbá a hozzáférési korlátozások komoly akadályt jelenthetnek az európai önálló fejlesztések terén. A jelenlegi helyzet egyrészt az európai szereplők számára inspirációt adhat a versenyre, illetve jól jelzi azt, hogy az EU-nak rá kell találnia a saját útjára, ami segíti az európai deep tech fejlődését és csökkenti az amerikai versenyelőnyt.
A cikk 2025.április 28-án íródott.
(Kép: Unsplash/Needpix/Flickr)
